Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kicsinek, anyának otthon a helye?
Létrehozva: 2014. június 22. 00:55
Vajon rossz anya az, aki szeretne visszamenni dolgozni a gyermek hároméves kora előtt, ezért bölcsibe vagy bébiszitter kezeire adja a kicsit? A kérdés költői, ám a magyar társadalom elég határozott válasszal rendelkezik rá.
Nők Lapja Café: Kicsinek, anyának otthon a helye?
Nők Lapja Café: Kicsinek, anyának otthon a helye?
Persze, dolgozzon. De bírja ki azt a 2 évet otthon, ha megoldható éhenhalás nélkül. Akik 1 évesen bölcsibe adják a gyereket, azok döntő többségében nem az éhenhalás veszélye miatt mennek vissza dolgozni. Imént is magyarázták páran, hogy mennyire fontos nekik a munkájuk, ill. milyen nélkülözhetetlen emberek a cégnél. Ilyen esetekben kéne szerintem jobban meggondolni a dolgot.
Bocsi, nem tudtam, hogy máshol ilyen nem létezik Mo-on, és ez ekkor mulatság tárgyát okozza.
De mielőtt másokat "műveletlennek" nézel, érdemes utána nézni, hogy miket lehet kapni gyerekeknek a földről összeszedett fadarabon kívül :D
De emellett mi is visszük a kiscsajt mindenhova, el sem utaznánk távolabbra nélküle. Igaz mi évente 1x el szoktunk menni kettesben egy wellness hétvégre, sőt karácsonykor ezt kaptuk a szüleimtől, hogy kifejezetten gyerek nélkül menjünk; de sokat gondolunk rá, és naponta többször hívjuk ilyenkor.
Nekem is a négyévesem már szívesen ott alszik bárhol, oviba is tök könnyen beszokott tavaly, kb. csak második nap volt egy minimális pityergés.
A kisebbik fiam félévesen még csak 1 órát bírt nélkülem (egyszer elmentünk valahová másfél órára férjemmel, az utolsó fél órában 3 nagyszülő sem tudta őt megnyugtatni), most egyéves múlt, és fél napot is tök jól elvan már nélkülem (apjával vagy nagyanyjával). Mindent csak fokozatosan, amikor megérik rá.
Inkább magadnak vennél néhány készségfejlesztő pszichológiakönyvet!
Meglepő dolgokat találnál bennük
Lehet, hogy nálatok generációk óta otthon vannak az anyák az idők végezetéig, de a magyarországi családok döntő többsége kétkeresetű. Így nekik ne legyen gyerekük, ne érezzék milyen szülőnek lenni, feltétel nélkül szeretni valaki a világon mindenkinél jobban. Hogy érte a csillagokat lehoznád, és mindent megteszel, hogy Ő boldog legyen. Ez miért csak azoknak járjon, akik otthon tudnak maradni?????? Hidd el sokan maradnának otthon, de nem tehetik meg. Ők miért nem lehetnek szülők????
Ne legyél ennyire sarkos!
Nem csak FP létezik fejlesztésben, megsúgom, de mivel annyira nagyon okos szuperanya vagy, ezt biztosan te is tudod.
Te is írod a duplo-t, pl.... az sem FP. Társasjátékok mindig a korosztályának megfelelően, gyurmák, készségfejlesztő könyvek, füzetek és még sorolhatnám.
Bírom szuperanyuk, altermamik azon megjegyzéseit, hogy csak gesztenye, meg egy darab fa kell, vagy csak nem akartok/tudtok költeni másra.
Fantáziája nagyon szépen kialakult a lányomnak, saját meséket kreál, amiket rendszeresen el is mond nekünk, sőt már rajzolt is mesekönyvet magának (nincs 6 éves). Nálunk kötelező az esti meseolvasás 5 napos korától, mikor hazahoztuk a kórházból. Akkor az Andersen összest kezdtem el olvasni neki. Könyvet visz a mamákhoz is, és ott is olvasni kell neki minden este.
Hidd el, hogy nem csak a gesztenyén és fedőkön felnőtt gyerekek lehetnek szépek, jók és okosak.....De egy szaranya egy szuperanyának ezt hiába mondja, úgysem hiszi el. :)
kimondtad a kulcsszót: nem hiányzik a munkád
de vannak emberek, akiknek a munkája az egyik szenvedélye
én pl. kutató vagyok, én vagyok az, aki reggel örömmel megyek be dolgozni, és képes vagyok takarítás közben vagy elalvás előtt is az asktuális témámon agyalni, még egy hosszőú szabadság alatt is hiányzik, főleg, ha épp "benne vagyok" vmi érdekesben..
ettől nem tartom magam rossz szülőnek, mert minden másban a gyerekek igényei alá rendelem magam: én pl. nem szoktam őket lepasszolni, hogy kettesben wellnessezzek a férjemmel, mindenhová cipelem őket magammal, nem sajnálunk időt, energiát, pénzt a tanulásukra, sportolásukra, fejlesztésükre
Továbbra is azt kérdem... honnan veszik arra a bátorságot egyesek, hogy "leszarozzanak" másokat?
életem legszebb időszaka volt
Csupán azt nem értem,honnan veszitek magatoknak a bátorságot, hogy másokat "leszarozzatok" mert nem pont úgy élnek, ahogy ti!
Na szóval így szól az idézet:
"Bármilyen különösen hangzik is: a feltétlen bizalom a szülő-gyerek kapcsolatban egy egészséges bizalmatlanságot, tartózkodást is magával hoz az idegenekkel szemben. Egy érzelmi biztonságban felnövekvő gyerek nagyon is készen áll az óvatosságra. Míg viszont a gyerekek súlyos érzelmi nélkülözését, deprivációját jelezheti az a tárt karú, ölelgetős közeledés, ahogy például az intézetben nevelkedő gyerekek 'rárontanak' az idegen felnőttre."
Az ember általában nem nagyon emlékszik a 3 éves kora előtt történtekre, nem tudja képekben felidézni. De rengeteg minden dől el akkor, amin később már nem, vagy csak nagyon nehezen lehet változtatni. Ebből az egyik nagyon fontos tényező a bizalom kialakítása, ami ilyenkor még csak a szülőre vonatkozik, de meghatározhatja ez az időszak a későbbi életében az egész világba vetett bizalmát egy embernek. És ha nem tapasztalja meg, hogy érdemes bízni valakiben, mert csalódott, mert úgy érzi, hogy magára hagyták, ahogy te is írtad, egy örökkévalóságra (ami lehet csak 1-2 nap, de számára ez kínzóan végtelen idő lehet), az problémákat okozhat a későbbiekben. Ezért érdemes legalább ilyenkor, az elején egy picit önfeláldozónak lenni, ideiglenesen lemondani a gyerek nélküli nyaralásokról, hosszú hétvégékről, egész éjszakás bulikról. Én nem hinném, hogy ez olyan nagy mártírkodás lenne, elvégre gyerekenként csak néhány évről van szó. Az ember bőven kipihenheti, kibulizhatja magát előtte/utána.
Az egészen kicsi gyereknek még nem alakult ki az időérzéke. Neki pár órát távol lenni a szüleitől egy örökkévalóság. Nem költői túlzás, hanem tényleg. Aki egyéves korig nem hagyja másra a gyerekét napokra, az nem szuperanya, nem mártír, hanem a kötelességét teljesítő szülő, aki tisztában van a pszichológia legalapvetőbb tényeivel. Ajánlom itt pl. Mérei-Binét: Gyermeklélektan c. könyvét minden embernek, aki gyereket vállal. Ill. Vekerdy bármely gyerekpszichológiai könyvét.
Mivel tanárként nekem a legnehezebb azokkal a gyerekekkel boldogulnom, akit anyuka nem hagy felnőni, így komolyan a legkerülendőbb dolog számomra az anyámasszonykatonája-leánya gyerekké nevelés. Viszont ezek a dolgok látszólag pont ellentétesen működnek a kezdeti időkben. Amelyik gyerek megtanulja a bizalmat, vagyis érzi, hogy a szülei mellette vannak (mert pl. nem hagyják magukra hosszú órákra és napokra a kezdeteknél), azok nagyobb bizalommal fogják a saját szárnyaikat próbálgatni, ha megérnek erre életkorban. Az én gyerekem bátran lépdelt be az oviba, és bátran aludt ott négyévesen a rokonnál, mert addig viszont megtapasztalta a bizalmat, hogy én tényleg nem hagyom el, nem hagyom ott sehol. Most, kilencévesen, már egy hetet is a keresztanyjánál tud aludni (nap közben azért látogatom), mert kezdetben megalapoztam a bizalmát. Az én lányom másfél éves koráig szopott, tehát addig nem volt pár óránál többet távol tőlem. Ez pont egybeesett a pszichológiai ajánlásokkal. Egészséges felnőtt nő vagyok, ezt az időszakot mégsem éltem meg lemondásként, jól esett vele lennem. Jó alvókája is volt, tehát aludni is tudtam mellette éjszakánként. Szórakozás miatt azonban nem hagytam volna magára egy egész napra egyéves kora előtt, a tények ismeretében ugyanis ez biztosan nem lett volna szórakozás számomra. Ha tudom azt közben, hogy a gyerekem meg kétségbeesetten, az ösztönök szintjén, hiszen még beszélni sem képes, magában az anyját keresi... aki sehol nincs már egy örökkévalóság óta (mondjuk öt órája).
Még egyszer mondom: nem kell velem vitatkozni, ezek kísérletekkel, kutatásokkal alátámasztott tények, amit mellesleg én is tapasztaltam az immár kilencéves lányomnál. Korához képest teljesen önálló, kialakult az is benne, hogy kiben bízhat meg és kiben nem, másnál alvásnál pedig SOSEM sírt. Mert egyrészt megvártam, amíg önmaga akarta, másrészt addigra már bőven megtanulta, hogy mi vagyunk a fő támaszai. Anya, apa.
Közgazdászként és gyakorló anyaként csak halkan jegyezném meg a következőket: most 5,5 éves a nagyobbik gyermekem, az ikertestvérei pedig 3,5 évesek. A születésük előtt felső vezetőként dolgoztam, ha lehet így nevezni "karrierem" volt, ám mihelyst megszülettek, igyekeztem és igyekszem a legtöbb időt velük tölteni. Nem mentek bölcsődébe, a nagyobbikat fel sem vették kiscsoportba az óvodába (itthon voltam az ikrekkel címszóval), és bevallom, nem lőcsöltük őket a nagyszülőkre sem. Bevallom, még csak a nagyobbik gyerekem aludt a nagyszülőknél, csupán 1 éjszakát. Az ikrek még soha. Mégsem "anyámasszony katonái" - ahogyan a fórumon sokan így látják a hasonló nevelési elveket valló szülők gyerekeit -, hanem kiegyensúlyozott, okos srácok. Számomra döbbenetes (mind a tartalom, mind a stílus), ahogyan ebben a témában néhányan véleményt nyilvánítottak a fórumon. Lehet, csak nekem szokatlan ez a hangnem, de nők - sőt, anyák - közötti "beszélgetésben" háát, a stílus....
Egyébként nem, nem tartom magam hős és önfeláldozó anyának, de bevallom, szerettem és szeretek itthon lenni velük, és egy cseppet sem sajnálom a korábbi, kb. napi 10-11 órás (+ utazás) munkaidővel járó "karrieremet". Cseppet sem sajnálom, hogy nem bölcsődei gondozónők segítették a gyerekek értelmi fejlődését, hanem én magam. Ne dugjátok a fejeteket a homokba. Én elég sok olyan anyát látok magam körül, akik otthon vannak várandósan, vagy a kistestvérrel, és a "nagyobb" gyerek már 2 éves korában bölcsődében van, vagy ha már óvodás, akkor éppen csak a nyári óvodai szünetben van otthon, de a nyár nagy részét az óvodában tölti. Nem dolgozó anyuka az egyetlen gyermekét egész nyáron óvodába járatja (kell a gyerektársaság címszóval). Engedtessék meg, hogy nekünk, "másként" (szerintem normálisan) gondolkodó szülőknek hadd legyen már erről negatív véleményünk.
Szóval nem minden fekete és fehér. Nem csak a két véglet létezik ebben a témában, vannak átmenetek is, és ilyenből is sok van. Amikor egy anya egyszerűen átszervezi a munkahely terén az életét. Természetesen én is gondoltam a jövőre, és a korábbi "karrierem" feladását követően más keretek között dolgozom, mert számomra immár a 3 gyerek emberré nevelése a legfontosabb. Könyörgöm lányok, legalább az ilyen kérdésekben legyünk már kicsit megértőbbek a másikkal
Gyerek mashol altatasa:
Gyereke valogatja... van olyan mint pl keresztlanyom aki meg nem volt teljesen egy eves mikor ott aludt nagyszuloknel...na onnantol ha mentek haza se nagyon lehetett vontatni...a huga meg meg 3 evesen sem vol erett ra. Lanyom kb 1,5 eves volt,mikor eloszor ott aludt a dedinel,orommel maradt ott. Na fiam meg pont annyira haklis,hogy sehol,de sehol nem hajlando elaludni,napkozben sem a sajat agyan kivul ( meg itthon sem ), nem hogy idegenben,ebrenleti idoben priman elvan mashol is,de caak addig. Most ket eves,ha ez nem valtozik meg hazon belul sem,akkor idegenben meg plane nem fog,lehet meg otevesen is vihetem utana az agyat :D ( bar azert remelem nem igy lesz )
Nincs tuti recept ahogy szoptatasra sem, csak ugy az lgt egyik szama jutott eszembe: "mindenki maskepp csinalja... " , olyan kar ezert torokra menni...
minden gyerek mas. Nekem ennyi idosen siman elmaradtak a mamanal. Oke volt olyan, h ejjel jott ra a haza akarok menni es menni kellett erte, mert nem tudtak lecsititani.
Nalunk sajnos megis meg kellett tenni egy halaleset miatt a 10 honaposunkkal, h szulokre bizzuk. Mi egyutt eltunk veluk akkor, a gyerek mindennapjaiban resztvettek igy nem volt nehezseg, csak tobbet nem szopott pl...De amiatt, h jol erezzem magam nem biztam volna napokra masra ot.
Egyik nap olvastam egy hirdetest. 8-20-ig kerestek gyerekvigyazot, gyerekgondozot mindennapra... Idonkent hetvegere is.. Na ezen tenyleg eltunodtem. Mikor vannak a szulok ezzel a par honapos (8)babaval? S kicsit elkeseredtem...