Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az anyuci apuci pici fia lánya momentumot nem értettem benne :-)
A terelgetéssel egyet is értek. De ez annyit jelent, hogy beszélünk róla, érvek, ellenérvek, stb. De mi van akkor, ha minden terelgetés, igyekezet ellenére a gyerek olyat szeretne, amit mi nem? Egy kamasz elég makacs tud lenni.
az hogy valaki bírja egy ilyen helyen, ahhoz eleve kell pár alaptulajdonság,
evvel kezdtem ;) nem felejtettuk el...
Borzasztó nagy döntések ezek, főleg azért, mert valamilyen szinten akkor is befolyásoljuk a gyereket, ha alapvetően rá szeretnénk bízni a döntést. A felvételi lapok alján azért még szülői aláírás áll... és ha legjobb szándékunk ellenére is rosszul döntünk, akkor a mi lelkünkön szárad, ha szenved a gyerek. Erre a lehetőségre nekem egy vigaszom van a magam számára: az élet nem ér ott és akkor véget, ha baj van, lehet lépni feljebb/lejjebb/egészen másfelé is. Én el fogom mondani a gyerekemnek,hogy legjobb belátásom szerint terelgettem arra, amerre, de ha bármi van, szóljon, és vagy orvosolni próbáljuk valahogy a helyzetet, vagy kilépünk belőle. Iskoláskoráig ugyanis a szülő felelőssége a gyerek tanulása, ha az mégoly önálló is.
(Bármily banális ez a felfedezés, de nekem ilyenekre figyelmeztetnem kell magam: amikor pl. szültem a gyerekemet, szinte már szenvedni kezdtem attól, hogy nem tudtam minden egyes, listára felírt tételt beszerezni még a születése előtt a babának önhibámon kívül. És akkor a férjem kimondta a varázsszót: utána is lesz ám nyitva bolt...
és basszus, tényleg! 
)
Maradjunk annyiban, hogy az erős iskola nem való mindenkinek, csak annak, aki bírja a tempót. Felhozta lejjebb valaki az anorexiát és bulimiát - hát ez az, ha nagy a nyomás, jönnek a problémák. Viszont az ember ismeri a saját gyerekét, hát nem kell olyan feladatok elé állítani, ami lehetetlen, vagy csak nagyon nagy erőfeszítések árán sikerül és baj lehet belőle.
Volt olyan vélemény, hogy egy 14 éves gyereket hagyni kell önállóan dönteni. Hát, azért nem árt a terelgetés, mert nagyon mellé tudnak nyúlni... például, mert nem a saját előrejutását helyezi az illető előtérbe, hanem oda akar menni, ahova a barát, barátnő. Vagy éppen a lustaság a szempont: abba a suliba menne, ahol köztudottan nem kell semmit csinálni, lehet lógni stb. Oké, ez nem általános, de vannak ilyenek is.
És azért ne felejtsük ki az ember alapmentalitását. Nem hiszem, hogy elsősorban a szülők tehetnének arról, ha egy tehetséges és jo képességű gyerek nem bír, esetleg nem akar bírni egy ilyen sulit. Én például sose rajongtam a tanulásért. Ha valamit muszáj volt, azt megtanultam, sok minden rám ragadt. Ami nem, azzal nem foglalkoztam. Szerintem ehhez nem volt köze a szüleimnek. És ami pozitív, hogy nekem kevesebbet kellett felejtenem, mint azoknak, akik délutánonként orakat tanultak. Felnőttként semmi hátrányom nincs velük szemben.
az hogy valaki bírja egy ilyen helyen, ahhoz eleve kell pár alaptulajdonság, plusz gyakorlatilag előtte a háttér, ami mentálisan felkészíti rá a gyereket, fiatalt. aki viszont rendelkezik a kombóval, az emellett is fog sportolni, bandázni, élni. Aki odavaló, nem fog belegebedni a teljesítésbe. mert nem is lesz mibe, esze van, és természetes, hogy jó, és csinálja, hogy jó is maradjon. hja és nagyon önálló! anyuci apuci pici fia lánya, hiába jótanuló, ilyen helyeken általában elvérzik. Mert nincs rá idő... Ott akkor órán a tanár előtt kell jónak lenni, vagy a versenyeken, vagy az iskolai kihívásokon, nins idő, előre felkészülni már odahaza.
És itt jön az, hogy ki mitől kiváló mondjuk egy állt suliban. a jegyei annak is 5 ösök, aki csak órán írja meg jól a dogát, mert ragad rá a tudás, illetve megtanult tanulni, meg annak is, akivel a szülő még 6-7-8 ban is otthon együtt tanul. ... de csak a jegyek azonosak, a nyomást pl máshogy tűrik, vagy az extra stresszhelyzeteket.
az elit gimiknek is megvannak a maguk csapdái. És nem való oda minden gyerek, vagy fiatal. Ott van egy olyan fajta nyomás, amit külön el kell viselni, nem elég "csak kiválónak" lenni a boldoguláshoz.
Viszont aki az "elit" nyomást jól bírja, vagy pontletojja, csak megy előre, az iszonyú sokat profitálhat később ezekből a helyekből. És ugye itt van az a pont, ami miatt sokan szülők, tanárok belekényszerítenek amúgy okos gyerekeket ilyen helyekre, letojva, hogy mentálisan fogja e bírni vagy nem. Mert a saját álmaik, renoméjuk lebeg a szemük előtt.
be lehet pontokkal, meg csak szaktárgyi felvételikkel is kerülni.
szóval vagy vagy.
En is bulizos voltam. Elso gyerekem is az volt. A masodik nem az. O otthonulos.
Ja, és nem utolsó sorban középiskolás koromban rengeteget sportoltam, bandáztam, buliztam. És soha nem stresszeltem sem a tanulás, sem a jegyek miatt. ez a már itt említett bulimias és egyéb szomorú tapasztalatok tükrében szintén nem elhanyagolható tényező.
A 14 évesre mindenképpen rábíznám a döntést. Nem azér, mmert úgy gondolom, hogy felelősen tud dönteni, hanem azért, mert egy kamaszgyerek úgysem enged túl nagy beleszólást ebbe. Ha meg kényszerítem, akkor valahogy ellenáll. És persze benne van a pakliban, hogy rosszul dönt és meggondolja magát. De abból is tanul, és változtatásra mindig van lehetőség. Anno én is választhattam magamnak iskolát. Szakközépiskolába jártam. Majd egy év után úgy döntöttem, hogy nem akarom ezt csinálni, inkább tovább tanulok. Egy gyenge szakközépiskolából simán bejutottam a főiskolára majd az egyetemre. De ezt mind én akartam. És tettem érte. Ha meg kényszerítettek volna bármelyikre is, akkor lehet, hogy csak azért sem csináltam volna. Én a saját példámból azt tanultam meg, hogy nincs olyan nagy jelentősége annak, hogy milyen általános vagy középiskolába jár az ember, és hogy mindenki megtalálja a helyét az életben, ha hagyják neki, és támogatják az elképzeléseit.
Vegulis jo az a kis bevetel, s jo diakmunka :)
Nekem azert nagyon nehez, hogy ennyire ritkan talalkozunk. De a masodik gyerek nekem is ilyenekben gondolkodik. Anglia vagy amerika. Szurkolok, hogy az elso legyen inkabb :) de nem szolok bele csak itt magunk kozt mondom, ugyhogy csitt :)
Eszembe jutott a holt koltok tarsasaga, ahol az elitt gimibe jaro gyerek nagyon nem erezte jol magat, mert szinesz szeretett volna lenni, de ez nem felelt meg az apja elkepzelesenek. Gondolom lattatok a filmet.
Á, nem gond, kozmopolita multikulti család vagyunk.
De kreatív, az igaz. Olyan körmöket fest magának (nem csak sima lakkal, mindenféle eszközei vannak), hogy mondtam neki, ha esetleg mégis valami más egyetemre menne, akkor nem lesz gond a megélhetéssel, kitesz egy hirdetést a kollégiumban és csinál körmöket:)))
Na igen, valtozhat, de a masik oldal meg, hogy hamar elmegy az a 4-5 ev. Szoval valahogy keszulni is kell ra :)
S kozben azert azt sem szabad elfelejteni, hogy a gyerek gyerek, aztan tini es ezt mind meg kell elnie, nemcsak az iskolat, a tanulast, de azert ne is csessze el a jovojet lustasagbol vagy mert nem jo helyen van.
Igen. És ezt kellene leállítani a szülőknek. Amiket írtam, az anorexia és a bulémia is a megfelelési kényszerre vezethető vissza.
Akkor o eleg kreativ :) los angeles nem lesz egyszeru, most a talalkozasokra gondolok, nem a bejutasra.
Igen, ez biztos, hogy sok gyerekben megvan a megfelelesi vagy. Talan azt gondoljak, erzik, hogy ezt varjak el toluk, emiatt stresszelnek. Vagy igy akarnak kitunni a tomegbol?
"Viszont az is igaz, hogy amelyik iskoláról elterjed, hogy "elit", meggondolják a szülők, hogy beadják-e oda a gyerekeiket."
marmint felnek tole? Nem merik beadni? Te ugye altalanos iskolarol beszeltel. Nalunk altalanosban "oltek" egymast a helyert a nem korzetesek.
Az igaz, h nem is jo a nagyon "tokeletes " gyerek, mert ott gyanakodni lehet arra, hogy valami gond van vagy lesz, ha kesobb nem tud megfelelni annak a kepnek, amit elkepzel magarol, vagy amit a szulei kepzelnek el rola.
Eddig igye 6-10 evesrol beszeltel. Most attertunk nagyobbakra.
Gondolod, hogy a felsotagozatos (11 eves) mar tudja mi akar lenni? Esetleg 14 evesen mar biztosra tudja? Nem ketlem van ilyen, aki nagyon koran, de sokan meg 14 evesen sem tudjak mik lesznek, ha nagyok lesznek. Hany eves kortol biznad ra a dontest?
Pont ezek miatt nem érdemes még 4-5 évre sem előre tervezni. Ki tudja, hogy mi fog számítani éppen akkor, ha odakerul a gyerek.
Aztán majd irigykednek a sok diplomás munkanélküliek, hogy milyen jól él:-)
A fiam mar egyetemista, ( nem Magyarorszagon) ott bekertek a jegyeket, 11-12-es evfolyam, s az alapjan egy parnak ( jobbaknak) felajanlottak a felvetelt. A tobbieket interjura hivtak, s aztan vagy bekerult vagy nem. Nyilvan, aki tudott az tudott ott bizonyitani, s bekerult. Aztan ki hogy allja meg a helyet az mas kerdes. Annak idejen is a fele kiszorodott mar elso evben, ez most sem valtozott.
De a keresztfiam Muszaki egyetemre jar, ott tudtommal eleg sokat nyomott a latba a hozott pontszam is, ahhoz, hogy ingyenes helyre keruljon be, sot ugye erre voltak a plusz nyelvvizsgak a plusz pontokert. Vagy tevedek? Nem nagyon kovettem a magyar felvetelit, mivel nem erintett.