Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anya vagyok, de nem a tiéd: szülők, nevek, csapdák
Létrehozva: 2014. november 27. 07:31
Van egy csomó téma, amiről már szülés előtt is megvolt a véleményem, de nem akartam addig nyilatkozni róla, ameddig nem kerültem hasonló szituációba. Néhány dologban bejött, hogy visszafogtam magam, de még mindig maradt egy-két ,,anyukás" megnyilvánulás, amit nem vesz be a gyomrom. Miért lesz például Feriből Apa a szülés után?!
Nők Lapja Café: Anya vagyok, de nem a tiéd! Hová tűnik a szülők keresztneve?
Nők Lapja Café: Anya vagyok, de nem a tiéd! Hová tűnik a szülők keresztneve?
http://fitneszanyu.cafeblog.hu/2014/09/01/fitnesz-nagyi-ev a/
Itt megnézhetsz.
Sajnálom, hogy a Papámról nem tudok most fotót küldeni, nagyot lesnél, ha meglátnál kettőnket együtt. Fantasztikus életünk van, nagy baráti körünk és soha nem fordultak meg a fejeinkben olyan fejtegetések, mint amelyeket te itt példaként elém tártál. Ezek egyáltalán nem életszerű gondolatok. Még azt is bátran leírhatom, hogy nálunk a megszólításokhoz semmi köze a szexnek. Ezeket ily módon összerakni badarság.
Azért én neked is azt kívánom, hogy ennél nagyobb problémád soha ne legyen az életben!
Nem jó.
Szerintem elsősorban emberek, és ebben nincs benne az anya és az apa szó.
Másodsorban nők és férfiak, még itt sem anya és apa.
Harmadjára ha minden rendben, gyermeket nemzenek. Ott már megjelenik az anya és apa szó, de mint a gyermek szüleit jelölve.
A nagyszülők és dédi jelölése ha így szólítjuk őket, harmadik személyben történik. Tehát szó sincs családias hangulatról. És döbbenet, de vannak ovis gyerekek akiknek fogalmuk sincs arról, hogy hogyan hívják a szüleiket. Az is közröhej kategória, amikor idegenek kérdésére a gyerek édesanyja neveként ezt adja meg: Nyuszikám.
és ezt neked el kell hinni mert azt mondod
és azt is hogy másra azt mondod, hogy magával társalog?
napóleon mikor leszel?
Az egyetemek szabadon látogathatók, az előadásokra bárki beülhet. Fővárosinak mondod magad éppen, ülj be hát az ELTE valamelyik élettani előadására, és hallgasd meg, mitől alakulnak ki a terhességi csíkok. Ne én tartsak már neked biológiaórát. (Egyébiránt én hatvankilósan lettem terhes, és végig vékony maradtam, a hasam viszont óriási lett. Bőséges volt a magzatvíz - nem tudom, hogy tudtam volna kevesebbet "termelni" - és a nagyon is nyúlánk, magas, vékony és csinos lányom három és fél kilósan született. Szóval tényleg hatalmas hassal jártam, ami pont azért is feltűnő volt,mert nem voltam mellette kövér, hájas. A bőröm tehát magán viseli ennek egyre halványuló nyomát, és én őszintén nem bánom ezt! És ha olyan felszínes, bunkó pasim lenne, aki bánná, az sose lett volna a pasim, nemhogy gyereket szüljek tőle...)
Bocs, ez nem kizárólag terhességi stria. Ez a nő nagyon kövér.
Egy gyerek sem nő annyit hirtelen, hogy anyuka egyik napról a másikra szétpukkan.
És ide tartozik az is, hogy egy ilyen fotót nem kellene közzé tenni. Még nyáron volt egy topic 5 gyerekes anyukáról, akit fiatalok cikiztek a strandon a hasa miatt. Még mindig tartom amit akkor írtam, gusztustalan látvány.
ez az amit soha nem fogunk megtudni
ki tudja jártamban-keltemben hányat, még az is lehet, hogy pár gyerekem van valamerre
Pozitív csak abból a szempontból lehet, hogy a gondoskodást hálálja meg vele.
De az állandó használata a nőt társból anyává minősíti. Anyukával pedig nem élünk intim lelki és testi kapcsolatot. Anyuka megetet, felöltöztet, vigyáz ránk, kivasalja a ruhánkat, megcirógatja a buksit, de az hogy egy nyelves csókért hozzábújjon valaki anyához, az elég fura.
Egyébként nem értem, itt a legtöbb nő az egyenjogúságról papol, de az teljesen rendben van hogy a férfi annyira nem nézi őket nőnek, hogy legalább másként becézze őket.
Ha a társam nekem eresztene el egy anyát, röhögve mondanám hogy kisfiam, még egy ilyen és kapsz egy pofont.
Nem kapna de akkor is mondanám. Anyára kisfiú a válasz.
Nem vagyok önjelölt pszichológus, de ehhez a témához nem hiszem, hogy ilyen diploma kellene. Elég leélni pár évtizedet és rálátni az emberek viselkedésére.
Ha neked olyan nagy problémát jelent az ilyenfajta megszólítás, az csakis a te bajod. Az írásodból arra következtetek, hogy neked valóban nem csak ez jelent problémát az életedben.
Azért mégis azt kívánom, hogy ennél nagyobb bajod soha ne legyen!
voltam már elég sok nyaralóhelyen
eddig nem nagyon láttam gyerekest, aki bizsergetett volna
Utolsó mondatoddal hatalmas öngólt lőttél, ugye tudod? Nem én szoktam ugyanis a saját nickneveimmel párbeszédet folytatni... nekem ugyanis ez van tíz éve.
Idézlek:
"Nekem egyetlen problémám van, hogy nem vagyok a férjem anyja, ahogy később a nagyanyja sem leszek!!"
Erről pedig most az jutott eszembe,hogy talán rossz oldalról közelíted meg a dolgot. Én ebben inkább egy új és önálló család keletkezését vélem felfedezni,ahol a családfők az anya és az apa. (Mert azok vagytok nem? - Nem egymás szülei,hanem a saját családod fői.) Akiknek a szülei automatikusan a nagyszülők lesznek egy gyermek születésekor,azaz az új és önálló család születésekor és ez a kör így száll generációról generációra. Vagy családszületésnek definiálhatjuk a házasságot is,gyerek nélkül, ott a névfelvétel jelzi a "rangot" az összetartozást (erről is vannak értelmetlen gondolatok a cikkben). Én így gondolom.
Akit pedig Te idéztél (Mamáját),nagyon is igaza van. Kíváncsi lettem volna a cikkíró,hogyan "keverte le" a férjét,mikor szegény merte annak szólítani,ami lett...:)
És megtörtént amit nem hittem volna, sikerült sokkolnod.
Még a gép is lefagyott, újra kellett indítanom.
Hajajj, ez így van. Anyukák a gyerekkel együtt "fejlődnek testileg". És mindkettő ruházatán díszeleg némi étek.
Na mindegy, hálistennek nem mindegyik édesanya ilyen.
De azt is szívesen megnézném miután anyává tettél egy hölgyet és apának szólít, milyen arcot mutatnál!
Szerintem Tánya, a frusztrációját levezetendő, vegyen már végre fel egy tűsarkút, ondoláltassa be a haját és vegyen valami jó ruhát.
Remélem, a te anyukádnak nem tágult így ki a bőre, amíg terhes volt veled, mert igazán nem érsz annyit. (A terhességi striákat egyébként semmiképpen nem sorolnám a lepukkanás kategóriájába... --- odáig még egyet is értettem azzal, amit írtál, hogy a lepukkanás a gáz, nem a becézgetés. A striák viszont attól lesznek, ha a bébi az anyja hasában HIRTELEN NŐ NAGYOT. Kenegetheti tyúkszarral is, akkor is ez fog történni, ha hajlamos a bőre a repedezésre a hirtelen nyúlás miatt. És ez utólag sem korrigálható, csak plasztikai műtéttel. Én viszont úgy vagyok ezzel, hogy sok ember pl. tetkót csináltat magára azért, hogy kifejezze, innentől "magán viseli" azt, akiért csináltatta. A terhességtől csíkossá vált has az én ízlésem szerint egy ilyen tetoválás. Csak természetes, és ettől szép. - Lepukkanásnak én azt nevezem, ha valaki elhagyja magát, nem mozdul meg, nem tesz meg olyan dolgokat, amiket pl. egy randi kedvéért megtett. Belsőleges lepukkanásról már szót se ejtsünk, amikor valaki kiég, a saját lelki és szellemi fejlődésével nem törődik. Na, szerintem EZ a gáz, bár erről képet linkelni nem tudok, talán egyesek hozzászólásait lehetne, de nem fogom.)
Szia!
Magyarázd már meg kérlek,mert érdekelne,hogy mióta minősül degradáló szónak eme két szó,az Anya és Apa? Hogy azt írod, "legjobban azt bírod" ha gyermektelen párkapcsolatban van ilyen becézés. Nő vagyok és barátosnőm is szólított már ilyen becenéven és az kifezetten jóleső gondolat,ha "anyás" vagyok. Meg maga az is,hogy majd egyszer az (is) leszek.
Ha valakinek az mondják "Mi van anya!?" az kedves, az gondoskodó,az szeretetre méltó mint a megszólító,mint a megszólított félre vonatkozólag. Szóval szerintem nemcsak hogy nem negatív,hanem éppen pozitív.
Ráadásul azt írod olyan rendellenes érzéseid vannak,hogy a hideg kiráz? Nekem maximum annyi "kellemetlenségem" van egy ilyen szituációból,hogy vagy a szövegkörnyezetből hamar rájövök,vagy röviden rá kell kérdezzek,hogy most az édesapjáról beszél az illető,vagy a férjéről. De mondom,ez a maximum adott szituban. Hideg egy nagy póktól ráz ki,igen ez pszichés reakció és nem semleges.
figyi
az ilyesmi a gáz nem az apucizás
"Egyetértek a véleményeddel! Azoknak a nőknek, akik felhúzzák magukat, mert "anyának" szólítja őket a férjük a gyermek születése után, egyéb problémájuk is lehet"
Önjelölt pszichológus vagy?
Nekem egyetlen problémám van, hogy nem vagyok a férjem anyja, ahogy később a nagyanyja sem leszek!!
Egyébként a férjem is kimondottan kérte, hogy ne szólítsam apának, nem mintha bármikor eszembe jutott volna!
És mi a helyzet, amikor már akkor apának meg anyának szólítja egymást a pár, amikor még gyerek sehol nincsen??
a lepukkanás veszélyesebb talán mint a hülyén szólítgatás
Igen, rendkívül fontos, hogy egy 4 hetes gyerek, aki még azt sem tudja, hogy külön személyiség, köszönjön az apjának! :))
Látod, már a megfogalmazásban is különbözünk, én soha nem mondanám azt, hogy "ha apa hazajött", mert akkor az számomra azt jelenti, hogy az apámról (aki felnevelt) arról beszélek, nekem férjem van, aki a gyerekemnek az apja.
Én nem azt mondtam, hogy ettől megy tönkre egy kapcsolat, én csak annyit írtam, hogy baromi fura, hogy valaki ugyanúgy hívja a férjét, mint az apját.
felőlem mindenki úgy hívja a párját ahogy akarja, csak a hideg kiráz, amikor hallom!
Mi sem vagyunk érintettek,de annyira magánügy,hogy ki hogyan szólítja a másikat, hogy nem is tudom milyen ember az,aki ilyenen töpreng, nemhogy cikket ír róla és megalapozatlan következtetésekkel alá is támasztja:),de nem véleményezem, csak nem tudom, elfogadom, + "Fegyvertelennel nem vívok szellemi párbajt." :) /Köszi Zsifikati!/
Senkitől nem halottam azt (pedig hál'a jó égnek sokan fellázadtak), hogy valójában az anyázás apázás ilyen formája milyen bensőséges hangulatú is. Mert szerintem az.
Mi egyébként biztos több néven is futunk majd akkor is,de ettől függetlenül nincsenek olyan pszichés problémáim,ami miatt ilyen jellegű ellenszenvet váltana ki egy családi megszólítás.
Sőt...:)
Én nem szólítom apának a férjem, bár felháborítónak se tartom a cikket, csupán felszínesnek, átgondolatlannak, érzelmi és értelmi mélységeket nélkülözőnek. Ha ez lenne a szintem újságíróként, maradnék a divatnál - esetleg a gasztrológiai témáknál.
A végletekig felszínes, következetlen, ítélkezésekkel terhelt cikk. Pszichológiai ismerete pedig kb. annyi van a cikk írójának, hogy talán hallotta már Freud nevét a Titanic c. filmben, de elhitte, hogy egy utas.
Nem attól érzi valaki a párját az "anyjának", mert annak szólítja, hanem mert sosem volt képes felnőni. Az a "férfi"típus ilyen, akinek az anyja a fenekét is kinyalta negyvenéves koráig, majd mikor már végleg felcsaptak a feje fölé agglegénysége hullámai, akkor a mamahotelt feleséghotelre cserélte. A feleség is anyáskodik felette, és észre sem veszi azt a pontot, ahol már nem lesz kedve többé a szexhez sem: hiszen ki is szexelne a "fiával"???
A fáradtság, a leterheltség, a megnövekedett stressz teljesen más téma, és megint csak semmi köze ahhoz, hogy ütyümbütyümbogaramnak vagy apucinak szólítják-e egymást.
A lecsórézott póló már olyan szánalmas és ráadásul hamis közhely, ami a kegyelemdöfést adta meg ennek a cikknek, ha addig még valaki esetleg komolyan is vette volna. Soha, ismétlem soha nem jártam - baba mellett sem - lehányt, leköpött pólóban. Egyrészt mert a gyerek nem egy hányógép, ha néha mégis bukik még az első időkben, akkor az ő ruhája is azonnal cserélve van, életemben nem láttam még anyát, főleg a párszáz forintos bodyk korában, aki csulás pólóban hagyta volna a gyerekét egy "baleset" után. Ugyanígy a saját pólót is fél perc alatt ki lehet cserélni egy frissen mosottra. Ahol pedig nincs mosógép egy kisgyerek mellett, ott meg nem is ez lesz a legnagyobb probléma, meg nem is a becenevek.
Becézés: én pl. ezerféle néven szólítom a férjemet is, gyerekemet is. Tudom ugyan, hogy van hivatalos nevük, a gyerekemét pl. én magam választottam
, de nekem egyszerűen ilyen az egyéniségem, szeretek kreatív lenni a megszólításokban. És igen, amikor tanítottam a gyereket, hogy hogyan is szólítson minket, én is apának szólítottam a férjem, különben hogyan tanulta volna meg, hogy ő így nevezze? Majd jön apa, és megfürdet. Így mondtam neki. Egyébként a gyerekünk is saját maga által alkotott neveken szólít bennünket, ha magunk között vagyunk. :) Azért más előtt próbál az anya-apa kombónál maradni. :) De kérem a sorsot, hogy ez legyen a legnagyobb problémánk! ;) És a cikk írójának is! (gyanítom mégis a felszínességéből, hogy fog ő még csodálkozni az élet dolgain... nem kívánom neki egyébként.)
Egyéb probléma?
Hát akkor vázolom az egyéb problémát, és a papázók sűrűn gondolkodjanak el.
Adott két csinos 30-as barátnő. Az egyik férjhez megy, gyereket szül. Onnantól kezdve a férjjel anyázzák és apázzák egymást. A csinos barátnő amikor meglátogatja őket, ó mily döbbenet, nem anya, hanem a szexi Nusika. És ő sem apának szólítja a férfit, hanem Robinak. A szintén szexi, ellenben sík hülye feleség nem veszi észre hogy neki már nincs neve, ő csak anya. nem is zavarja, büszke rá. Apuka közben rádöbben hogy nem kizárólag apuka, hanem ő a sármos Robi.
Ez nem egyéb probléma, hanem egy későbbe problémának a kezdete. És én bizony megnéznélek titeket egymás mellett. El vagytok hízva esetleg? Mert ha egy nő csinos 60 évesen, azt még a mama, nagyi szó is zavarja.
Ha jól látom, kizárólag azok vannak felháborodva a cikken, akik anyának és apának szólítják egymást.
No de ha nem oszt nem szoroz, akkor mi a bánatért gondoljátok hogy a cikk baromság? Nem tök mindegy ki mit gondol rólatok? Esetleg sejtitek hogy a károgóknak igazuk lehet?