Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ő volt az igazi
Létrehozva: 2015. március 18. 09:50
Sziasztok!
Semmi kedvem nyáladzani, idióta kis csitrinek tűnni az okfejtegetéseimmel, hogy miért éreztem azt, hogy nekem az volt az igazi, aki most hagyott el. Nem volt évekig tartó kapcsolatunk, nem házasok voltunk két gyerekkel, nem váltottuk meg a világot; 4 hónapig voltunk együtt, és semmit nem tudok felhozni, ami jogosabbá tehetné a mérhetetlen fájdalmamat. Egyszerűen csak azt, hogy számomra ő volt AZ. Több barátom volt már előtte, sokkal hosszabb kapcsolatok, nagyon nagyon szerettem őket - de egyiküknél sem éreztem azt az elköteleződési vágyat, azokat az anyai ösztönöket, amelyeket nála. Nem traktáltam, nem nyomasztottam őt ezekkel, nehogy elkezdjetek jajongani, hogy nem kellett volna "elijesztenem". Természetesen a viselkedésemmel, a hozzáállásommal érzékeltettem vele azt, hogy komolyan gondolom őt - miután ő (!!!) megkeresett, ő (!!!) meg akart ismerni és ő (!!!) hangsúlyozta, hogy komolyan gondolja velem.
És akkor jött a hideg zuhany, hogy igazából ő nem szerelmes, úgyhogy először "találkozzunk ritkábban", most pedig már vége.
Csak olyan mondatokra vágyom, amelyek valami erőt tudnának önteni belém. Hogy túlleszek rajta. Hogy nem marad úgy, ahogy most, hogy férfi nemű lényre ránézni is képtelen vagyok, mert felfordul a gyomrom, és csak ő kell. Hogy nem marad meg az a kétségbeejtő érzés, hogy SOHA, SENKI nem fog tudni már az ő szintjén megfogni, hogy senkivel nem fogom azt érezni, amit vele éreztem, hogy igazán az életemet is neki adtam volna.
Hetek óta nem eszem, nem alszom, szó szerint zombiként jövök-megyek, az egész napot összeszorított fogakkal, kényszervigyorral végigcsinálom, aztán este már rohanok a villamosmegállóból a lakásomba, magamra csapom az ajtót, és végre a 4 fal között vagyok, és zokogok, zokogok órákon keresztül. És szánalmasnak érzem magam, unom az önsajnálatot, miután kisírtam magam, mindig elhatározom, hogy ez volt az utolsó, hogy vége van, most már összeszedem magam, hagyjuk már a mártírkodást.
És másnap kezdődik minden elölről...
Szó szerint azt az elcsépelt mondatot érzem, hogy nincs értelme a mindennapjaimnak, semminek, amit csinálok.
És ráadásul azt is érzem, hogy egyedül vagyok ezzel a világban... minden barátnőm párkapcsolatban örömködik, nekem meg 3 év egyedüllét után végre jött AZ... és a nagy beteljesedés helyett földbe döngölt.
hormonális hülyéről még nem hallottam
de link szarról igen, aki olyan közegben is nőtt fel
a meggondoltam emberek
Áá, csak hormonálisan nem normális. :)
jobban megcsinált mint az előzőek? mert ettől is szoktak a nők valakitől nagyon beájulni
akkor meg hülye
nem tanították meg gyerekkorban gondolkodni
nem tanították a kimondott szavak súlyára, hogy az nem libafing
De ez az, hogy nem dumagép, hanem önmagához is tök ŐSZINTÉN úgy gondolja!
De akármilyen szuper vele beszélgetni, vicces és nagyon vonzó is, nem tudom elképzelni, hogy adjak egy csókot a szájára, mert abban is az előző csókját akarnám keresni...
De tudd elképzelni! És adjál csókot a szájára! Gyógyírként a kis szívednek, lelkednek.
Hát meddig mehet ez így tovább? Hmmm?
nekem szar ember bármilyen korú, ha egy semmi dumagép
"mifaszra? nem is ismer, 1000% hogy normális szavát tartó ember, nem csinál így"
Ó, dehogyisnem! Fiatalos lendülettel bárki képes ilyesmire, és nem azért, mert szar ember, hanem mert még nem tapasztalt eleget.
Egy ilyen történet tapasztalat mindkét fél részére, nem kell ezt túldimenzionálni.
ha többet nem leszel az életben palimadár akkor jó
tanultál valamt
Hallod, ebben nagyon igazad van.
Alaptalanul volt lelkes. Nem is tudott még rólam semmit, de már arról beszélt, hogy közös a jövőnk...
Neki soha nem én kellettem, hanem egy kapcsolat gyorsan, mert magányos volt.
Aztán persze, amikor már megismert és látta, hogy tényleg egy eléggé értékes ember vagyok a szemében, bántotta a bűntudat, hogy kibaszik velem.
Vagyok annyira érzékeny szociálisan, hogy észrevegyem,
nem vagy annyira
hogy a szalmalángos emberben TUDD hogy nem szabad megbízni
és az ilyen alaptalanul lelkeseket, azonnal ki kell rúgni
mifaszra? nem is ismer, 1000% hogy normális szavát tartó ember, nem csinál így
Hehh...
Nem bánnám, ha nálam is így lenne majd!
Persze most csak a bosszúvágy szól belőlem. De igen, nem tagadom, akarom, hogy egy nap úgy keljen majd fel, hogy "b.ssza meg, kit dobtam én el magamtól"...
Emberileg nagyon szeretett, sőt imádott. Odavolt értem. Valósággal csodált. Épp ezért volt mindig borzasztóan figyelmes is, előzékeny, nagyon udvarias. Mindent meg akart adni nekem. Szerelmes is akart lenni.
Nem ilyen átveréses mocsokoskodásról van szó, meg hogy szépeket mondott azért, hogy bemászhasson a bugyimba. Vagyok annyira érzékeny szociálisan, hogy észrevegyem, ha csak erre játszik valaki.
Ő tényleg a jövőjét akarta tervezni velem - de 1 hónapig tudta ezt érezni és utána már nem.
Én voltam a vadbarom, hogy nem fékeztem már az elején, hogy ácsi, nem, nem fogunk egyből mindennap találkozni, nem mutatsz be rögtön 2. héten a barátaidnak, 4. héten pedig a szüleidnek. Egyébként volt is ilyen lépésem, hogy szóltam neki, hogy fékezzünk. És nagyon bántotta. Őszintén, láttam rajta. Rosszul esett neki, hogy jaj, én nem érzek annyit, mint ő...
És akkor fordult a kocka kamatostul.
Azzal szívtam meg, hogy lelkes voltam, nem burkolóztam a negativitásba meg a bizalmatlanságba, hanem megadtam neki minden esélyt? Ez volt a bűnöm?
mit foglalkozol azzal ki mit mond?
nyomjad bébi, hú de finom
MELYIK nő nem tudja ezt még magától?? 2015. van, nem a sötét múlt
mindig akad 1-2 akinek úgy vagyok jó amilyen vagyok
ezeket cserélgetem évtizedekóta
és nem áll szándékomban változtatni
Ja igen, figyeld meg kik azok, akik bántanak. Boldog emberek nem fognak bántani soha amiért nem találtad még meg a hozzád illőt. Tudják hogy ez részben szerencse kérdése, hogy mindkét fél jó időben jó helyen legyen.
Milyen ilyen?
Hogy valaki elfogadjon olyannak, amilyen te vagy, és te is úgy fogadd el, amilyen VALÓJÁBAN az illető?
Ne aggódj, sokaknak nem jön el. Azért írtam Ügyintézőnek hogy ha majd egyszer...akkor jelezze. Ha neki sikerülne, akkor bárkinek. És az a szép az egészben, hogy ő talán nem is vágyik rá. Vagy igen, én nem firtatom. Tehát ha neki összejönne, akkor az élet engem igazol, akkor itt a fórumon is bármelyikőtöknek összejöhet, hiszen ti itt sokan vágytok a normális, tartós, boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatra.
Van még egy női nick, de most hirtelen nem jut eszembe hogy melyik. Sokan próbálják megváltoztatni a véleményét a szingliségről, én olyannak fogadom el, ahogyan ő jól érzi magát, ez a lényeg. De szerintem számára is van valahol megfelelő férfi, de ugyanúgy ő sem biztos hogy találkozik vele.
elmúltem 40, de ilyen nekem még nem volt :)
óóó, bár én is fiú lennék, akkor nem bántanának az ilyesmi életemért...nekem se kell sokáig egy pasi se :)
En hozzamentem nagy szerelmemhez, mert ha ohozza nem,akkor senkihez sem. Aztan bruhuhu, 7 ev utan ugy vagtam ki, mint macskat...
de nem vagyok ezzel egyedul, mas elo peldakat is tudok mondani. Csak lassan a testtel....
Hát az.
És meg fogsz lepődni, erre épp a párom tanított.
Szerintem van valaki, aki kivételes, és nem akar téged átformálni, te sem őt, viszont az agglegénységed meg tudja változtatni.
Ha ez majd megtörténik, kérlek, legyek én az első, akinek elmondod.
Azon kevesek közé fog tartozni akik nem hülyék, és teljes mértékben úgy fogad el, amilyen vagy, úgy vagy jó neki. És ő is neked. Lehet hogy rátalálsz csak úgy, lehet hogy nem.
OLYASMI TORTENT VELED, HOGY LEGVARAT EPITETTEL, AZTAN SZETPUKKADT, MINT A BUBOREK ES MOST EZEN KESEREGSZ. Bocs a nagybetukert. De kesobb majd igy fogod latni. Azt is igy fogod latni, hogy nem is kellene neked az,akinek te nem kellesz. Gyaszolj, vedd vissza, amit odaadtal, es menj ki, jon a tavasz. Az elet rovid, a gyaszidot is le kell roviditeni. Gondolom, fiatal vagy, szep vagy, meg csak most kezdodik az elet. Vegulis nem ket labadat vagta le a vonat.
Mondok egyet, nevetni fogsz onsajnalatodban. Gyermekemet mar felneveltem es eszembe jutott valahai ket IGAZIM. Kerestem oket. Az egyiknek kellenek is, de kepzeld, mar nekem nem kell o. Pedig most is o keres megint, de igyekszem elbujni, hogy ne talaljon meg.
Hat pedig hagyd meg baratnak azt a pasit, akivel el tudnad majd kepzelni,mert valoszinu, amilyen gyorsan belezuditottad magadat ebbe az urgebe, olyan gyorsan el is tunik az agyadbol. Nem kellett volna ilyen rovid ido alatt ennyire elamitani magadat. A masikkal meg csak ismerkedj, nem kell fejest ugralni a medencebe.