Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A miértjeidre egyetlen szó a válasz: pszichológia.
Minden gyereknek előre lehet vázolni a jövőképét. rágódjunk át még egyszer rajta, mert úgy tűnik épp a lényeg siklott el.
Egy félárvát általában a széltől is óvnak, nem merik nevelni. Legyen elég ennyi, már kifejtettem, nincs hozzá kedvem hogy még egyszer leírjam.
Ne abból indulj ki, amit te láttál, ne abból hogy előtted milyen maszkot visel egy család. Egy félárvával már tudat alatt is másképp bánnak, elnézőbbek vele mint a többi gyerekkel. A kényeztetés szót próbáld meg a helyére tenni.
mi meg fizetjük a sok adó, hogy jusson elég sittre rendőrre és most már majd a doktort is mi fizetjük ezeknek
ezt már én is írtam milyen fasza lesz a tévéből a gyereknek a halott anyja
nehogy békességben cseperedhessen
a másik
ha egy nő ennyire beteg akkor mi a bánattól tudna egészséges gyereket szülni + még a szervezetét is telenyomták mérgekkel
ha már ugye terhes lett (aminek be se kellett volna következnie ha normálisan gondolkodnak)
akkor miért nem vizsgáltatták meg a magzatot genetikailag?
majd kiderül, hogy milyen születik?
és majd kiderül meddig él?
Nyócker dublőr.
Van akinek ez a normális.
Elég sokan vannak, és nem tudom miért. Nem képesek lemondani, harácsolnak.
Ez egy fantazmagória, ráadásul teljesen irreális, logikátlan és bizonyítatlan jövőkép, amit felvázoltál. Miért ne szabna határt egy félárvának az őt nevelő felnőtt? Miért nevelné gátak nélkül? Túlszeretni egy gyereket nem lehet, a szeretet végtelen. Határokat azonban lehet és kell is állítani, akár árva a gyerek, akit nevelek, akár én vagyok az anyja. A kettőnek a világon semmilyen köze nincs egymáshoz, kár is összemosni egyetlen percig is.
Én ilyen játszmázást inkább elvált szülők gyerekeinél láttam már, akik a gyerek életét sem tartják drágának tönkretenni a kicsinyes bosszújuk érdekében. De érzelmi intelligenciával megáldott egyedek még egy válás után is vigyáznak arra, hogy ne azzal akarják már magukhoz édesgetni a gyereket, hogy náluk mindent lehet. Félárva, sőt árva gyereket is láttam már, akit más nevelt (tanárként elég sokat). Egyáltalán nem jellemző rájuk - ha családban nevelkednek és nem intézetben, mert az már egy külön téma és teljesen más közeg - hogy túlkényeztetnék a gyereket. Az egyszülős családokban inkább még talán nagyobb a szigor: egyedülálló anya pl. belátja, hogy nem tud másképp egy fenékkel négy lovat megülni (gyereknevelés, munka, háztartás, érzelmek), csak ha nagyon világos szabályok vannak, amit mindenki betart. A gyerek is gyorsan alkalmazkodik ezekhez, megvan az érzelmi biztonság, megvannak a határok, az alapok. Véletlen sem kell bazári majmot csinálni egy gyerekből nevelés terén csak azért, mert elvesztette az egyik vagy mindkét szülőjét.
Szerintem egy ilyen helyzet az anya szempontjából fizikailag is, a család többi tagjának szempontjából mentálisan nem a legegészségesebb egy terhesség kihordására, egy gyerek megszülésére, gondozására.
Ebben a helyzetben a résztvevők pont azt a stabilitást, támaszt nem tudják megadni a gyereknek, amit te is írtál, hogy mekkora szüksége van rá. Különösen az első időben.
Egy fájdalommal, gyásszal terhelt családban nem hiszem, hogy meghittséget, nyugalmat, összességében pozitív energiákat érzékel egy kisgyermek.
A videóval a család még hosszú évekig nem fogja tudni elengedni az elhunytat, ami megnehezíti a továbblépést, nem egy szívet melengető emlék marad, hanem sokáig fájdalom mindenki szívében.
Ha valaki úgy érzi hogy őt lenézik, noha ez a gondolat valótlan, annak lehet némi valós alapja szerintem. Illető úgy gondolja hogy kevesebbet ér a másiknál. De ez már egyéni szoc. pol. probléma.
Nézd, nekem teljesen mindegy hogy kinek milyen az állampolgársága, milyen nemű, mennyi idős, milyen életkörülmények között él. Ami számít, az csak az, hogy mi van a fejében. És ez teljesen független attól, hogy ki mekkorának képzeli magát, ez csak a kishitűeket zavarja. A kommenteket meg kellene érteni, ha ez nem megy, akkor az illetőn elegánsan átlépni.
Az ordenáré dühkitörést kétlem. Rám is rengetegen írták már, hogy kiabálok, ordítok, dühöngök. Ez nem így van. Sőt, én kib.szott nyugodt vagyok, hűvös természetű. De ha egy átlagon felüli intelligencia érzelemmentesen és kétértelműen megjegyzést tesz, a másik fél ezt dühösen olvassa, és a hozzászólást úgy is értékeli.
Igen, az intelligencia előtt fejet hajtok. Én legalább tudom hogy mit jelent, nem csupán mások szájából és írásából átvett tudást, hanem az ösztönös, gyors, és legcélravezetőbb cselekedetet. Ostoba ember lehet okos, tanult, de átlagon felül intelligens soha. Amit az ostobák cinizmusnak neveznek, az a legtisztább látásmód gátlástalan előadása. Erre ők nem képesek, tehát irritálja őket.
Nézd, ezt a rétest nyújhatjuk ameddig akarjuk, de megjegyzem, nem nálam fog elszakadni, sem Autónál.
A női fórumot szükségtelen kiemelni. Férfiak nélkül a női nem nem létezne. Hogyan él egy nő, ha fogalma sincs arról, sőt, nem is érdekli hogy miként vélekednek a férfiak?
A gratulációdat élcnek szántad, noha nem az. Megtehetnéd őszintén is, néhányan megérdemlik itt a fórumon.
Én ebben azért nem tudnék ennyire egyértelműen állást foglalni.
Ha egy öröklődő betegségről lenne szó, akkor egyértelmű lenne, hogy nem szülném meg a véletlen gyereket. Itt azonban nem ez a helyzet: a gyereket egy anya nélküli életre ítéli. Ez annyira rossz lenne? A pszichológia (és a való élet is) azt támasztja alá, hogy a csecsemőnek, kisgyereknek egy szerető felnőtt támasza kell, aki nem feltétlenül egy biológiai anya. Nagyon sok olyan emberből lesz kiegyensúlyozott, érzelmileg stabil felnőtt, akit nem az anyja nevelt ugyan, de megkapta azt az érzelmi alapot, ami kisbabaként és kisgyerekként kellett az érzelmi és értelmi fejlődéséhez.
Jelen esetben az apa megadhatja neki ezt a fix pontot, nagyszülőkkel kiegészülve is. Később pedig, a gyászon túl akár új kapcsolata is lehet, és a kislánynak lehet egy új anyaképe is, ami nem feltétlenül a mesebeli gonosz mostoha lenne. Felnőttként pedig, ha egy boldog, egészséges emberré válna, és maga is megélhetné az anyaság csodáját, nem hinném, hogy egy percig is azt gondolná: miért is szültek meg, ha nem volt anyám. Még ennél sokkal rosszabb helyzetben lévők is képesek úgy alakítani a SAJÁT ÉLETÜKET, ami iránt egy idő után már önmaguk lesznek a felelősek, nem pedig a szüleik, hogy a kezdeti gondok ellenére boldog emberek, és nem mondanának le az életükről, vagyis a legnagyobb dologról, ami egy embernek adható.
Sajnos (sajnos!) sok olyan "anyát" ismerek, aki biológiai értelemben tökéletesen alkalmas volt a gyerekszülésre, érzelmileg azonban semmiképp. Őket mégse szólja meg senki, hogy felelőtlenek, amiért gyereket szültek, pedig talán még egy egyedülálló apa is boldogabb, támogatóbb hátteret tudna adna a gyereknek, mint az ilyen anya. DE: még az ő gyerekeikből is lehet "valaki", aki már másképp lesz képes élni a saját életét, nem ezt a mintát adja majd tovább.
És egy kicsit tágabb értelemben kibővítve a témát: szerintem maga a társadalom is túl nagy terhet tesz az anyákra az elvárások terén. Nyissunk ki egy pszichológia könyvet: minden gondod-bajod oka az anyához (az anyához, az anyához!) való kötődés, nemkötődés, rossz kép, rossz minta stb. Ha valakinek pl. anorexiás a gyereke, az Isten se menti meg az önvádtól: rossz anya vagyok. Lehet, hogy tényleg! De hol marad az apa, a nagyszülők, a rokonok, bárki más? Minden felelősség kizárólag a nőivarú egyedé, aki a világra hozta a gyereket? Van, akit persze nem nyomaszt ez a felelősség, mert nem is olvas ilyesmit, és ha olvasná, se nézne magába. De egy felelősen gondolkodó anya szerintem igenis túlzottan agyon van nyomva ezektől a társadalmi ítéletektől. Még egyszer mondom: nem hiszem azt, hogy semmi szerepe nincs egy anyának a gyereke bajaiban. De azért létezik önálló személyiség is a világon, ami már mi vagyunk, nem az anyánk.
No igen, egy hasonló hozzászólást vártam már.
A szülők nem teljes és tiszta tudattal, hanem felfokozott érzelmi állapotban, krízisben döntöttek. Az ilyen állapot mindig érzelmi túltengést okoz, az észérveket figyelmen kívül hagyják.
A kislány apjának mivel még nem volt gyereke, fogalma sem volt hogy mit vállalt. És ezt a legutolsó mondatod árulja el, mivel ilyen esetekben mindenki úgy gondolkodik mint te. És most leírom hogyan cselekszenek.
A kislány persze hogy szeretik, elhalmozzák mindennel, mert szegényke, meghalt az anyukája. A közvetlen környezete óvni, védeni fogja, kényeztetni, mint ahogyan megemlíted, talán még jobban is mint az édes szülők. Kik fogják körül venni? Apa, nagyszülők, nagyobb körben pedig a rokonok. Elnézőek lesznek vele, a határokat nagyobb ívben rajzolják meg, a gátakat alacsonyra állítják. A kislányt kevésbé, vagy egyáltalán nem merik fegyelmezni. Mire eléri a 3-4 éves kort, feltűnik neki hogy a kortársaival szemben neki kiváltságai vannak. Ezeket az előnyöket majd csak kiskamasz korában fogja tudatosan használni, kicsikarni. itt még megálljt parancsolhatna neki egy olyan felnőtt, aki közel áll hozzá, ez lenne a pótanyuka. Ha ő képes lesz arra hogy fegyelmezze a kislányt, akkor a gyerekkel egy nagyon szoros kapcsolatot tudna kialakítani. A gyerekeknek kell egy felnőttek által szabott határ, amit éreznek is hogy szükségük van rá. Ha egy felnőtt bármi miatt képtelen a fegyelmezésre, a gyerek gyenge kezűnek fogja érezni. Nem fogad szót, a jellemében az évek alatt negatív változás indul el.
De ha a pótanyuka is beáll a sorba, és mindent elkövet azért hogy a gyerek ne érezze az anyuka hiányát, teljesen tönkreteszik a kislányt. Nagykamaszként egy önző, követelődző serdülő lesz belőle, egy teljesen kezelhetetlen fiatal nő. Az apában és a nagyszülőkben pedig fel sem merül a gondolat, hogy a kislány nem az anyukája hiánya miatt vált olyanná, hanem az ő nevelési csődjük miatt.
Erre most lehet azt mondani, hogy az ilyen félárvát ha szeretettel nevelnek, rendes ember válik belőle. Erre igen kicsi az esély, a gyerekek önzőek, elsősorban a saját érdekeiket nézik, és gyorsan ráéreznek arra hogy az elhunyt hiányát hogyan fordítsák a saját hasznukra, a céljaik elérésére. Ameddig a körülöttük, velük élő felnőttek úgy érzik hogy arra hivatottak hogy az elhunytat pótolják, addig félrenevelik a gyereket. Az elhunyt szülő helyébe senki nem léphet, azt a helyet meg kell hagyni a gyereknek egy üres helynek, amit ő a képzelete szerint kitölt. Az elvált szülők egy részének a gyerekei ugyanezekkel a gondokkal küzdenek, de még köréjük sem képeznek olyan érzelmi burkot, mint a félárvák köré.
Nekem állati furcsa az a kettősség, miszerint hangoztatjuk, hogy már gyerekvállalás előtt néhány hónappal készítsük fel a szervezetünket a terhességre, szülésre, hogy egészségesek legyünk, hogy a baba is egészséges legyen stb.
Szedjünk vitaminokat, ne igyunk, ne dohányozzunk, egészségesen táplálkozzunk, a fél világot körbekiabáljuk, ha megfázunk, hogy vajon szedhetünk-e gyógyszert st., stb.
Ha tudjuk, hogy egy kemikáliákkal megterhelt, burjánzó rákos sejtekkel teli szervezetünk van, miért nem probléma így a gyerekvállalás?
A romantikus érzelgés ennyire képes felülírni a józan eszet?
Ha van méhem, petefészkem, petevezetékem, a páromnak van fütyije és heréje és egyikünket sem sterilizáltak, akkor MINDIG van esély arra, hogy utód szülessen. Akkor is ha az orvosok ennek ellenkezőjét VALÓSZÍNŰSÍTIK (!).
video nem rakta be
ez is amerika
nem bivalybasznád
nyc a fények városa
bronx ghetto
itt is felelős ám a gyerekvállalás
amcsiban is van az agyilag gyenge réteg nevezd redneck hillbilly white trash
ahogy minden civilizált országban, nem sokkal vannak magasabb szinten mint a busmanok
NINCS eszük az emóciból magasabb jellemileg nemesebb emberi szintre feljutni, ahol már az önös érdeknél is van normálisabb cselekedet
Találó!
Aki meg csodálója, nagyjából ugyanaz.
Testileg igen, de érzelmileg nem. Ő már egy harmadik ember, egy harmadik személyiség, másképp szeretjük. És nem tudom hallottál-e róla, sok ember a családját egy vonalon képzeli el, mindenki egyenrangú, egyforma jogaik vannak. Az ideális család piramis szerűen néz ki. A vonalon lévőeknél középen a gyerek, és mindig akad két ember, esetleg három is, akik lelkileg nem érintkeznek. A vonalon lévőeknél a két szülő távolodik el egymástól, mivel a gyerek is velük egyforma jogokat élvez, figyelembe veszik minden döntésnél az akaratát. A párhuzamosnál is két eset lehetséges, vagy felteszik a gyereket a csúcsra, amit szerintem nem kell megmagyarázni hogy szintén nem jó. De ilyen esetekben már együtt vannak lelkileg, csak épp a gyerek lesz a kiskirály a családban, az ő pillanatnyi szeszélyétől függ minden, őt figyelik. A harmadik esetben a piramis csúcsán a szülők vannak (eggyé válva), és alattuk helyezkednek el a gyerekek. Ez az igazán ideális, amikor rálátnak a gyerekre, képesek utat mutatni, és nem engedik hogy a gyerek a fejükre nőjön. Ez az, ami ellen sokan berzenkednek, mert érzelmileg és értelmileg nem olyan fejlettek, hogy egy gyereket irányítani tudjanak. A legegyszerűbb megoldást választják, a gyerek irányít, és legfeljebb leszidják ha valami nem jól sül el. Felelősség vállalás semmi.
Amikor kér szerető ember érzelmileg válik eggyé, ott nincs helye a gyereknek. A legintimebb érzés, másik ember abba a rezgésbe már nem teheti be a lábát. Ha viszont a testi részt nézzük, akkor igen, akkor a legcsodálatosabb dolog egy közöset létrehozni.
a pasi elég szépen szedi be a story-ból a pénzt
gondolod elviszi a egy genetikai vizsgálatra?
amiből már tudna a bajának megfelelő életvitelt adni
mert módja meg lenne rá
de nem hiszem, hogy a pasi tud gondolkodni az egészbe azért ment bele
Egy 34. hétre született koraszülött babáról van szó.
Jól írtad:a gyerek egészséges. Egyelőre még.
Önzés, felelőtlenség volt a szülők részéről egy ilyen helyzetben a gyerekvállalás. Kiváncsi lennék a kislány véleményére pár év múlva.
Nyilván fel tudja nevelni az apja is. Külső szemlélő számára még egész hepinek is tűnhet a helyzet. Sőt, azzal a szemlélettel, ami itt (is) sokakban él, hogy az élet csodája meg mifene, még majd találnak benne romantikát is, hogy a háttérsztori után boldogság van....Az élet meg marhára nem ez. Még egy 'egyszerű' válás után is az ember egy életen át hordozni tudja magában a fájdalmat, hogy a gyerek nem úgy nő fel, ahogy kellett volna, örök hiány van, nincs apa/anyafigura. És majd amikor nagy lesz és megérti... az apa is sokkal nagyobb terhet vállat magára, mint amennyire most még akár csak elképzelni is tudja.
TUDTÁK, mi fog történni. Ha tudod, döntéshelyzetben vagy. Ha döntéshelyzetben vagy, felelősséged van. Ők pedig felelőtlenül döntöttek. Személyes vélemény: nincs az a szerelem, amiért erre az életre ítéltem volna a kislányomat. Önzés, felelőtlenség, az emberek meg tapsikolnak, hogy hűű, de szép. Nem az.
Jajistenem!
Egy egészségügyileg roncs emberi szervezet. Egy agresszív kezelés, ami valószínűsíti a meddőséget, mérgez, tönkretesz, roncsol.
Persze, hagyni kell magunkból emléket, lehetőleg a család élete végéig. Fontos, hogy esélyt adjunk annak, hogy az apa ne csak a szerelmét, a társát, hanem a gyerekét is láthassa meghalni.
Szerencsére a gyermek egészséges. Egyelőre...
Ha valaki azokat az embereket,kiváltképp a nőket,akik másképp élnek,gondolkodnak,mint ahogy azt ő elképzeli és emiatt is rendszeresen csak lenézően "közrendűeknek" titulálja őket,ez is biztosan kivételes szellemi képességre vall.
Néha azért még odabiggyeszti,hogy vannak kivételek.
Vele együtt sokan nincsenek itt tisztában azzal sem,hogy mikor és kiket neveztek pl. közrendűeknek,mi a szó valódi jelentése.
Ezzel szemben minden tekintetben önmagát piedesztálra emeli,confabulál,miközben folyamatosan degradálóan beszél rendszerekről,nemzetekről,emberekről,szokásaikról,oktatásró l és úgy általában mindenről. Mindezt teszi bármilyen felvetett témában,minden egyes topikban hímneműként egy nyílt női fórumon. Pillanatok alatt rombol eszement,értelmetlen beszólásaival topikokat,miközben szent meggyőződése,hogy az ő értelmi képességeihez földi halandó nem ér fel. Ennek a típusnak itt is vannak hasonszőrű csodálói,követői,(senkire nem mutogatnék) azokhoz leereszkedik.
Saját bevallása szerint elvileg valamilyen állampolgársággal rendelkező,a valóságban hontalanként,jelenleg kényszerűségből most "magyarba" élő,de "sem magyar,sem angol,sem más nyelv nem érteni,nem beszél jól", és mint ilyen,identitászavarral is kűzdve. Gyakran ordenáré dühkitörései vannak,kiváltképp ha nem tud másokat letiporni. Mindezt unalmában,kínjában,virtuálisan egy nyílt női fórumon hímneműként.
Tényleg átütő intelligenciára,életútra vall az ilyen ember. Az ilyet elismeréssel kell csodálni.
Gratula!
ha ennyire izgat téged akor
van róluk olvasmány elég sok a neten
Friends, including the city’s pre-eminent writers and journalists from the now-shuttered Lion’s Head bar — once owned by Max’s family — are raising $50,000 to support the family.
pár nyugdíjad is átküldheted
megfontolt dontes ahol nincs helye semmi onos erzelmeknek.
és akkor oké, hogy a két felnőtt csóróságát a gyerekek szenvedjék meg?
itt méretik meg az ember jelleme
tud-e a saját önzésén felülkerekedni
több-e az állatoknál