Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülők, szerintetek ?
Létrehozva: 2004. szeptember 2. 09:28
Sziasztok !
A véleményetekre lennék kiváncsi az alábbiakban:
A lányom barátnőja, miután július végén hazajöttek a nyaralásból, felhívott minket, hogy átmenne-e hozzájuk játszani. (Év közben felváltva hol mi megyünk, hol ők jönnek) Megbeszéltük a következő hétfőt.
Mi sokáig szoktunk nyáron aludni, hétvégén is, mert ilyenkor tudom magam igazán kialudni, mivel év közben elég sokat dolgozom éjjeleken át (haáridőőő) így nyárra már kipurcanok.
Így év közben is amikor mentünk, meg ekkor hétfőn is csak fél 11 körül tudunk odaérni. Nos ők 12.00 perckor ebédelnek, szigorú rendszabályok szerint. A lányom persze nem éhes, amit közöltem az anyukával is, így ne sértödjön meg, ha nem eszik, vagy csak keveset. Ez nem tudom okozott-e problémát, nem panaszkodott az anyuka.
Szóval hétfőn, amikor mentem érte fél hétkor, a lányokat a hálószobában találtam feküdtek az ágyban és nézték a tv-t. A lányom az első szóa pattant, nem úgy mint máskor, hogy neeee, hadd játszunk méééég. Kifele menet vittük a holminkat, a görkorcsolyát, meg a váltóruhát. Már kiértünk a kapuhoz, amikor az anyuka kedvesen felajánlotta, hogy hagyjuk itt a cuccot, holnap is jöjjön el a lányom. Mondtam neki, hogy HÁT JÓ, HA A LÁNYOMNAK KEDVE VAN HOZZÁ.....és vissza akartam vinni a korcsolyát. Erre a lányom sírva visszafutott, és kivette a kezemből. Láttam, hogy gond van.
Mondtam az anyukának, hogy majd ezt még megbeszéljük, mi legyen holnap.
A kocsiban kérdeztem a lányomtól, hogy mi a baj, miért hozta vissza a korit ? Mondta, hogy nem akar holnap jönni ? Kérdeztem miért rosszul érezte magát , Mondta, hogy nem, csak unatkozott. Állítólag már 16 óra óta feküdtek és nézték a tv-t........
Hazamentünk, nem eröltettem, gondoltam, estig hátha változik a véleménye. Este 9-kor visszatértem a témára, hogy akkor holnap menjünk-e ? Határozottan mondta, hogy nem, nem akar. Kérdeztem, hogy valami baj van ? (Nagyon zárkózott, nem szokott panaszkodni, így árgus szemekkel kell figyelnem a reagálását) mondta, hogy nincs, csak amikor koriztak, az anyuka nem negedte őt egyedül korizni, fogta a kezét. (Az udvarban koriztak)Mondtam neki, hog nagyon jól tette, én is nagyon félteném más gyerekét, mivel nem ismerem, és épségben kell visszaadnom. És azt is mondta, hogy a barátnője azt kérte, hogy ne olyan későn menjünk, mert ő már 7 órától fennt van. Menjünk 8-ra. Mert, hogy amikor megérkezünk, utána már rögtön jön az ebéd.
Erre a lányom mondta neki, hogy ő nem kel fel olyan korán.
Az anyukát reggel 9-kor felhívtam (direkt felkeltem korábban...), hogy a lányomnak ma nincs kedve átmenni, itthon szeretne játszani. Mondtam neki, hogy alkalomadtán keresek egy időpontot nyáron, amikor esetleg az ő lánya átjön hozzánk. Viszont időt nem tudok mondani, mert egész nyáron dolgozom, jönnek az ügyfelek. Ez nem szokott ez így lenninyáron, de az Apeh elvitte az összes pénzem, és most előre hoztam a megbeszéléseket, hogy készpénzben fizessenek.Aki még nem fizetett.
folyt.
A véleményetekre lennék kiváncsi az alábbiakban:
A lányom barátnőja, miután július végén hazajöttek a nyaralásból, felhívott minket, hogy átmenne-e hozzájuk játszani. (Év közben felváltva hol mi megyünk, hol ők jönnek) Megbeszéltük a következő hétfőt.
Mi sokáig szoktunk nyáron aludni, hétvégén is, mert ilyenkor tudom magam igazán kialudni, mivel év közben elég sokat dolgozom éjjeleken át (haáridőőő) így nyárra már kipurcanok.
Így év közben is amikor mentünk, meg ekkor hétfőn is csak fél 11 körül tudunk odaérni. Nos ők 12.00 perckor ebédelnek, szigorú rendszabályok szerint. A lányom persze nem éhes, amit közöltem az anyukával is, így ne sértödjön meg, ha nem eszik, vagy csak keveset. Ez nem tudom okozott-e problémát, nem panaszkodott az anyuka.
Szóval hétfőn, amikor mentem érte fél hétkor, a lányokat a hálószobában találtam feküdtek az ágyban és nézték a tv-t. A lányom az első szóa pattant, nem úgy mint máskor, hogy neeee, hadd játszunk méééég. Kifele menet vittük a holminkat, a görkorcsolyát, meg a váltóruhát. Már kiértünk a kapuhoz, amikor az anyuka kedvesen felajánlotta, hogy hagyjuk itt a cuccot, holnap is jöjjön el a lányom. Mondtam neki, hogy HÁT JÓ, HA A LÁNYOMNAK KEDVE VAN HOZZÁ.....és vissza akartam vinni a korcsolyát. Erre a lányom sírva visszafutott, és kivette a kezemből. Láttam, hogy gond van.
Mondtam az anyukának, hogy majd ezt még megbeszéljük, mi legyen holnap.
A kocsiban kérdeztem a lányomtól, hogy mi a baj, miért hozta vissza a korit ? Mondta, hogy nem akar holnap jönni ? Kérdeztem miért rosszul érezte magát , Mondta, hogy nem, csak unatkozott. Állítólag már 16 óra óta feküdtek és nézték a tv-t........
Hazamentünk, nem eröltettem, gondoltam, estig hátha változik a véleménye. Este 9-kor visszatértem a témára, hogy akkor holnap menjünk-e ? Határozottan mondta, hogy nem, nem akar. Kérdeztem, hogy valami baj van ? (Nagyon zárkózott, nem szokott panaszkodni, így árgus szemekkel kell figyelnem a reagálását) mondta, hogy nincs, csak amikor koriztak, az anyuka nem negedte őt egyedül korizni, fogta a kezét. (Az udvarban koriztak)Mondtam neki, hog nagyon jól tette, én is nagyon félteném más gyerekét, mivel nem ismerem, és épségben kell visszaadnom. És azt is mondta, hogy a barátnője azt kérte, hogy ne olyan későn menjünk, mert ő már 7 órától fennt van. Menjünk 8-ra. Mert, hogy amikor megérkezünk, utána már rögtön jön az ebéd.
Erre a lányom mondta neki, hogy ő nem kel fel olyan korán.
Az anyukát reggel 9-kor felhívtam (direkt felkeltem korábban...), hogy a lányomnak ma nincs kedve átmenni, itthon szeretne játszani. Mondtam neki, hogy alkalomadtán keresek egy időpontot nyáron, amikor esetleg az ő lánya átjön hozzánk. Viszont időt nem tudok mondani, mert egész nyáron dolgozom, jönnek az ügyfelek. Ez nem szokott ez így lenninyáron, de az Apeh elvitte az összes pénzem, és most előre hoztam a megbeszéléseket, hogy készpénzben fizessenek.Aki még nem fizetett.
folyt.
Most csak egy válasz, mert a tegnapi "lazsálásom" be kell pótolnom.
Gondolkodtam a 2. -es pontodon, és azon, hogy is kezdtünk el barátkozni. Nahát az 1-es pont szerint. A kislány mindig kitalálta, hogy pénteken a suli után a lányom menjen hozzájuk, és majd én este értemegyek. Én mindig elhárítottam, mondva, hogy péntekre már olyan fáradt vagyok, hogy nem szívesen vezetek este. Majd, valamikor szerét ejtjük. . . . bla, bla, bla.
És amikor már nem bírtam tovább a nyavalygást, mert ez rendszeres volt (persze úgy is gondolkodhatnék erről, hogy milyen kedves ragaszkodó kislány, hogy ragaszkodik a lányomhoz. ), akkor beadtam a derekam, és egyik szombaton elvittem a lányom. Attól kezdve mindig azt akarták, hogy menjünk, vagy a kislány jött ide. De az az igazság, lehet szemét vagyok, de nekem a MINDEN hétvégei kötött program már egy idő után terhes lett. Mert a Qva életbe, hát én csak akkor tudok pihenni, ehelyett vagy vezettem oda-vissza, vagy főztem (nem mindig főzök hétvégén, van hogy elmegyünk kajálni, vagy pizzát rendelek).
Lehet, igazságtalan vagyok, és nekik is van egy saját verziójuk.
De úgy gondolom, mivel ők ragaszkodtak NAGYON ehhez a barátkozáshoz, hát talán nekik volt fontosabb.
A lányom sokszor szívesen ment, de volt, hogy nem tudtak játszani, és csak a tv-t akarták nézni, mert unták egymást. No tv-t nézni egyedül is lehet.
Mindenkinek reagálok este felé, és jólesik az együttérzés.
Ha valaki pedig úgy írna be, hogy a kislányt pártolja, hiszen őt érte sérelem, attól nem sértődök meg. Hála az égnek kigyógyítottam magam a sértődösdiből.
aki gyerekkorában ekkora seggfejű mert félrenevelték, nyugodjatok meg, hogy felnőttnek is ugyanilyen idegesítő, sértődős, introvertált stb stb lesz.
nekem is van 1 ismerősöm aki 24 éves de 8éves kora óta falra mászok tőle. hálistennek ma már ritkán találkozunk, őt is az anyja nevelte ilyenre.
pl. halálos megsértődések minen szaron, stb, vagy hogy emlékszem, kb 14 éve, volt neki kábé egy kiló puffancs cukra (piros kerek pufi rizs olyan mint a zizi) akkora volt a zsák mint ő, erre adott 2 (!!!) szemet ("még tartalékolnom kell"), vagy "adok egy papírzsepit, de HÁLÁLD MEG" (áááááááá) - és ilyenek.
most is ilyen, kölcsönkér 2 ft-ot és visszaadja , meg egy csipszet kb 1 hónapig eszik (napi 2 szem) stb - na az ilyenektől falra mászok.
ez a szegény kislány is egy elviselhetetlen sértődös pi**a lesz ha felnő, nem is kár a lányodnak, bababetű, hogy nem barátkozik vele. szerintem. főleg ha még népszerű is az osztályban!
Sajnos az ostoba emberek nem értenek a szép szóból, nincs mit tenni, Te megpróbáltad. Csak mellékesen, ha arra bíztatja D. -t (az én kislányomnak is D. -vel kezdődik a neve:-))az anyukája, hogy ilyen stílusban szerezzen új barátokat , hát nem sok sikert jósolok neki, de ez már legyen az ő gondjuk.
Szerintem a kislányodnak is megkönnyebbülés hogy átbeszéltétek a dolgot, de én több szót már nem fecsérelnék rá, kivéve ha a kislány felhozza. Biztos fáj a kis lelkének, de a gyerekek hamar megbékülnek(bízom benne. . )Jó esetben pár hét múlva gondtalanul játszanak, az anyuka meg főhet a levében.
Hát, elovastam. Elég bonyolult anyuka. elsőnek az jött le, hogy miket adott a lánya szájába. előttem a jelenet: anyuka mondja a lányának: látod, kislányom, nem jött el a barátnőd, ez nem is igazi barátnő, aki lemondja a találkozót, ugye?
kislány: Igen.
anyuka: és ha nem igazi barátnő, akkor nem is kell vele barátkozni, majd lesz másik barátnőd, aki eljön mindig és itt is alszik. . . . . ne is foglalkozz vele, szólni se kell hozzá! És különben is, felhívhatott volna, hogy bocsánatot kérjen, amiért nem jött el.
Ezt azért gondolom így, mert egy 8-9 éves kislány nem fogalmaz meg ilyen összefüggéseket szerintem. És hát mivel azt írtad, a lányod nem szokott telefonálni, ezért nem volt alapja a kislánynak azt gondolnia, hogy TELEFONÁLHATOTT VOLNA, hisz eddig még sose volt ilyen.
Azt meg egyébként tök hülyeségnek tartom, hogy eljön egy vendég kisgyerek, és játék helyett autószalonba visszük. Egyrészt ha dolguk van, ne hívják át, vagy MONDJÁK LE, megérthető, másrészt itt felmerülhetnek olyan témák a szülők között, ami nem tartozik a 8-9 éves gyerekekre (pénz, hitel, adósság, kölcsön, stb. ). ezt tegnap is akartam írni, csak kimaradt. Persze, érthető, hogy ha ilyen a lányuk, akkor nem mernek "variálni", de hát ők nevelték ilyen kis akarnokká - mert az.
Bababetű, szerintem amit tehettél, azt mind megtetted. Egy dolgod van a továbbiakban: figyelni a lányodat, és ha kell, újra elővenni a témát egy kis beszélgetésre. Ugyanis a suliban még adódhatnak konfliktusok. Ebben a korban nálunk az osztályban erősen ment néha a kavarás - szülők is biztos benne voltak -, és volt, hogy igaztalan dolgokat állított valaki.
Az meg, hogy az anyuka büszke arra, hogy a lánya morciból nem köszön, az csak azt bizonyítja, hogy nem nagyon van szüksége a lányodnak egy ilyen barátnőre.
Én a helyedben tuti nem erőltetnék semmiféle jóviszonyt, meg barátságot a pontosan délben ebédelőkkel. És most is azt mondom, hogy hisztis a kiscsaj, és anyuka még teszi alá a lovat. Én úgy taknyántenyereltem volna, ha duzzogva hátat fordít egy felnőttnek, hogy ihaj. . . . Na jó nem szó szerint, mert nem szoktam verni őket, de nem adtam volna igazat neki.
Ez a D. felnőttkorában is ilyen parancsolgatós felnőtt lesz, és biztosan sok pofon fogja érni az életben, de ez már egy másik történet. :-) Az nagyon jó, hogy a lányoddal elbeszélgettél, és ő biztosan meg is értette, és felfogta a kis agyával, amiről beszélgettetek, és ez a lényeg. A gyereknek tudnia kell, hogy miről mit gondol az anyja, mert ez alapján tud ő is eligazodni a világban. Szerintem.
Nem tudok, de igazából nem is akarok az életformámon változtatni.
Elképzeltem, amikor az ügyfelem lemond egy találkozót, és én jól besértődök, dobbantok a lábammal, és közlöm vele: bibibibi nem mondom meg, hogy mennyi adót fizess be, meeert csúnya voltáááál ! Nem tartottad meg, amit megigértél. :o)))
Mivel pont váltásban vagyunk az óvodából, az óvodai barátnőkkel a kapcsolat mindkét részről elcsitult, és az iskolai még csak alakulóban van.
Szóval ilyen ötletszerű összejárás még nincs. Én eleve írtózom attól, ami kötelező. Kötelezően nem lehet barátkozni.
Én kkor akarok a barátomhoz menni, mikor KEDVEM van.
Ha neki nincs kedve, akkor tudomásul veszem, ezért nem lövetem a Dunába.
9 évesen egyébként volt egy barátnőm, aki mindig üldözött, órákig csöngetett az ajtómon, és nem értette meg, hogy nekem AKKOR nincs kedvem együtt lenni. Mert én imádtam olvasni, annál jobb szórakozás nem kellett, ő pedig nem szeretett, és mindig unatkozott.
Ma is tartjuk néha a kapcsolatot, ma is úgyanúgy "zaklat", hogy már megint nem hívtál fel x ideje, és. . . . blablabla. . . . . .
Nagyon jó amit mondasz. :o)))
Mert nagyon fontos a példamutatás.
Én is a 2. megoldásra szavazok.
Miért is nem okoztál nekem meglepetést ? :o))))
Kérdeztem tőle, hogy ott akart-e aludni. Mondta, hogy nem. Kérdeztem, akkor a D. akarta, hogy ott aludj ? Mondta, hogy igen, de ő nem akarta.
ITT A MEGOLDÁS KULCSA !!!
Egyszerüen nem akart ott aludni, inkább ne is menjünk.
Kérdeztem tőle, hogy tudja-e, hogy miért haragszik rá a D. Félénken mondta, hogy nem nagyon.
Mondtam neki, hogy azért, mert azt a keddi találkozót lemondtuk, és a kislány nagyon várta őt kora reggel óta, és kiborult attól, hogy nem mentünk.
Kérdeztem tőle, hogy mit csinálna, ha a Verus (másik barátnő) lemondana egy megbeszélt találkozót. mondta, hogy hát szomorú lenne. Kérdeztem és megharagudna rá ? Mondta, hogy nem, csk egyszerűen szomorú lenne.
Kérdeztem, és mit mondanál neki ? Mondta, hogy azt, hogy hát nem baj, majd legközelebb.
Kérdeztem, hogy szeinte igaza van-e a D. -nek, hogy nem beszél vele, nem barátkozik vele, mert lemondtunk egy találkozót. Mondta, hogy nem.
Ez a beszélgetés ennél részletesebb volt, volt benne szó az adott ígéretről is.
És aztán már rájöttem:
MI AZ ANYJÁVAL SOSEM fogjuk egymást megérteni.
Elég, ha csak annyit mondok NÁLUK MINDIG 12. 00-KOR VAN AZ EBÉD. . . . . .
Nálam, meg nagyon képlékeny az egész élet, mozgalmas, és váratlan. Van olyan hetem, hogy az ügyfelek össze-vissza mondják le az előre megbeszélt találkozókat, mert elhúzodik az értekezlet, vidékre kell menniük, beteg lett a gyerek, fogorvoshoz kell mennie, üzleti tárgyalása lesz akkor, temetésre megy. . . . . stb, stb. . . . .
Van, hogy az egész hetem borul, de én SZERETEM EZT A PEZSGÉST. NEM UNALMAS !
Nos aki MINDIG (!!!) 12. 00-kor eszik, az ezt az életvitelt NEM ÉRTI MEG.
Nem az ő hibája. Mások vagyunk.
Mindenesetre a lányomért majd megszakadt ma a szívem, ahogy mesélte nekem, hogy a kislánynak leesett a földre a pulcsija, ő odarohant és felvette. (Közben majdnem sírt) és megköszönte ? kérdeztem (láttam a kis arcát, és majdnem elsírtam magam) Igen, rebegte.
Mondtam azt is a lányomnak, hogy ne bánkodjon, nem hibás ebben a dologban, ha a D. -nek IGAZA ISVAN, mert nagyon csalódott lett, akkor sem viselkedik helyesen, mert ha valakivel problámánk van, akkor oda kell állni elé, és megbeszélni, és nem így, hogy nem hozzászólni, és nem köszönni.
Sok mindenről volt szó, és sokat beszéltem vele. Zaklatott vagyok, ennyi jutott most eszembe.
Ja és még azt is mondtam a lányomnak, hogy nyugodtan barátkozzon a D. -vel, majd megbékül, rá bízom, csak ne szomorkodjon, mert ő semmi rosszat nem tett.
Mondta, hog nyugodtam odatelefonálhttam volna. Mondtam, hogy jó, de ezt nem tudtam.
És a jövőben sem tudom azt MEGÍGÉRNI, biztosan nem, hogy nem mondunk le egy találkozót. Mert mindig bármi közbejöhet. Ha nincs kedve menni, akkor nincs. Erőszakkal nem viszem sehova. Úgy gondolom, hagyjuk a lányokra a döntést. Ha a lánya megbékül, akkor megbékül. Ha nem, nem, akkor én nem tudok mit tenni.
Mondta, hogy a lányának mondta, barátkozzon mással az osztályban, mert eddig CSAK a lányommal barátkozott.
(És tényleg. az óvodában sem volr egy barátnője sem a kislánynak, és itt az iskolában is csak a lányom. Az oviban a lányomnak más volt a barátnője, de ő másik iskolába ment. Tavaly szeptember óta barátkoznak komolyabban. A születésnapi zsúrokra sem hívják meg mindig a kislányt. )
Na és amiért letettem arról, hogy "béküljek" velük. Az iskolában az anyukával találkoztam a kapuban, egymásra mosolyogtunk. erre megjelent a majd 9 éves lánya, és vágott rám egy pofát, majd nem köszönt, és hátat fordított nekem. . . . . . . NO COMMENT !!!
Erre az anyuka bájos vigyorral széttárta a kezét : "Hát ez van !"
folyt. köv. . .
Mindenkinek köszönöm a véleményét.
Sikerült az anyukával beszélnem, de eredmény nem lett.
Felhívtam telefonon, és mondtam neki, találkozhatnánk-e ma a suliban, mert úgy látom valamiért haragudnak ránk, a lánya nem szól a lányomhoz, és szeretném, ha megbeszélnénk, mi a probléma.
És bocsánatot kérek, hogy egész augusztusban nem jelentkeztem, nem barátkozni nem akartunk velük, de olyan kusza lett a nyaram, hogy nem volt benne biztos pont. (egyébként július 26-án hétfőn voltunk náluk)
Kifakadt, hogy hát igen, a lánya nagyon megharagudott az én lányomra, mert direkt fel kelt korábban, és egész délelőtt várta, és én odatelefonáltam DÉLBEN (!!??), hogy nem megyünk. És az ő lánya egész estig zokogott, (9 éves lesz szeptemberben) és pocsék napot csináltam nekik. És az ő lánya azt mondta, hogy az ilyen barátnő nem barátnő, aki lemondja a találkozót, és azt mondta, hogy ettől fogva nem a barátnője, és ettől fogva nem szól hozzá ! Mert ezt már harmadszor csinálta meg vele, hogy megigérte és nem jött el.
Mondtam neki, hogy nagyon sajnálom, hogy ilyen rossz napot okoztam nekik. Nem gondoltam, hogy a kislány ennyire a lelkére veszi. Hát egyszerűen a lányom nem akart menni, nem volt kedve, erőszakkal nem vihetem el. Egyébként pedig én nem úgy emlékszem, hogy délben hívtam volna fel, mert elöbb keltem, pont e miatt (ráadásul reggel is ébreszgettem még a lányom, hogy biztos nem akar menni, alszik tovább, és ő azt mondta alszik).
De ő arogánsan mondta, hogy de bizony, én délben hívtam fel. Mondtam neki, hát ő biztos jobban emlékszik, mint én, mondta, hogy igen.
Mondtam neki, hogy én úgy emlékszem, hogy a két év alatt ez volt a második "lemondás", de egyébként énszerintem ezek nem lefixált találkozók voltak, mind a két (szerinte 3) esetben nem mondtam biztosra, csak azt, hogy MAJD MEGBESZÉLJÜK. De erősködött, hogy ezek határozott találkozók voltak.
Mondtam neki, hogy akkor valami félreértés van közöttünk, mert más kislánynál, aki nagyon érzékeny, és a szülő tudja is ezt, csak akkor mondja meg a gyereknek a találkozó TÉNYÉT, ha MI SZÜLŐK, már TUTI BIZTOSRA megbeszéltük. És akkor is még MINDIG hozzátesszük, hacsak nem betegszünk meg, vagy nem jön közbe valami.
Mondtam neki, hogy amikor ott volt a lányom utóljára akkor nem vesztek-e valamin össze, mert valami oka csak lehet, hogy nem akart menni.
Erre mondta nekem, hogy ő nem tudja, min sértődött meg az én lányom. Mert elötte még arról volt szó, hogy OTT ALSZIK (!!!) De mivel ez nem lehetett, a kislánya kérte, hogy akkor legalább másnap jöjjön el.
(Na akkor már tudom mi a bibi, majd később mondom)
Ő nem tud a lányával mit csinálni. És különben a lányának az is nagyon fáj, hogy a lányom nem volt képes felhívni őr, és elmondani neki, hogy nagyon sajnálja, hogy nem megy. Mondtam neki, hogy rendben van, de úgye tudja, hogy a lányom nem hibás, ha valaki hibás, az csak én lehetek. Nálunk NEM SZOKÁS a gyereknek telefonálni. És mivel én elnézést kértem, azt hittem
Nem tudnád bocsánat kere´ssel kezdeni, amiért késöbb nyáron nem értél rá. . . . csak annyit mondani senkinek sem kivánsz egy ilyen nyarat, nagyon nehéz volt, de nem nem kivánod részletezni, nehéz erröl beszélni. Hmmm?
Majd utána kitérni arra egyik kislány nem érzi jol magát most, és Nektek szülöknek jo lenne valamit csinálni. Ö mit gondol erröl, milyen javaslata van? Blablabal. . .
Sértödés máskor is elöfordulhat persze, majd csak akkor mondj valamit ha biztos. Mivel lányok barátnök, hát sajna, a veszéllyel együtt kell élni, amit idövel remélhetöleg sikerül megmagyarázni. Nem veszi Anyuka jol a "jeleidet":-(((((
Nekem is van 8 éves lányom és jol eljátszanak, ne´ha kaja vagy 1-1 kérdés, lehet menne munka közben is csak jobban tartasz a szitutol mint kellene?
Mellesleg ha valaki bekötés nélkül vinné a gyerekeimet kereszteben lenyelném:-(
Van itt valami, amit senki sem említett, pedig szerinem fontos. Vagyis valaki emlytette, de csak érintőlegesen, pedig szerintem ezzel mélyebben kell foglalkozni. A kislány és az anyukája megsértődtek azon, hogy valami nem úgy alakult, ahogy ők tervezték, és emiatt haragszanak Rátok. Ez most az a helyzet, ahol iszonyúan figyelned kell arra, mi történik. Ugyanis: ebből a helyzetből kétféle dolgot tanulhat meg a lányod:
1. ha fontos nekem a barátnőm (később barátom, férjem, gyerekem, kollégám), azt kell csinálnom, amit elvár tőlem, akár fűlik hozzá a fogam, akár nem - ekkor a "nyelni kell néha"-típusú ember lesz belőle, aki nagyon nem csak néha lesz kénytelen nyelni:-(
2. bár fontos nekem a barátnőm (később barátom, férjem, gyerekem, kollégám), az akaratomat és terveimet nem kell feltétlenül feladnom miatta, hiszen a saját életemet kell élnem, nem pedig azt, amit valaki szerint kellene élnem - így lassacskán megtanulhatja szelektálni a tennivalókat, elvárásokat fontosságuk és hasznuk szerint
Szerintem ez utóbbival járna jobban hosszútávon. Persze ez csak elmélet, hisz a gyakorlat sokkal bonyolultabb. De ebben a szituban most ez a tanulási folyamata is benne rejlik a kislányodnak, és ez fontos nagyon!
Szóval bármit is lépsz, óvatosan csináld, nem a másik kislány meg az anyukája miatt, hanem amiatt, hogy nem mindegy, mit tanul meg ebből helyzetből a lányod.
Anyukát is megkérdezem, hátha tudja.
Most tényleg megyek.
Sziasztok :o))
Remélem, a lányaitok újra egymásra találnak majd. Azt tudod, miért nem akart júliusban másnap visszamenni?
:o))
Szerintem minden rendben lesz. Bízom benne.
Itt arról van szó, hogy ez hónapok óta tart. Én nem erőltetném a dolgot, hiszen most ezen sértődtek meg, holnap azon fognak. És a kislány természetesen jogosan sértődött meg, de az, hogy hónapok óta sértődött azt otthonról hozta. :(
Sajnos lehet, hogy azért nem értjük meg egymást, mert ő úgy érzi (talán joggal?), hogy én "lenézem" őt, mert "csak" htb. ő pedig kicsit írigy rám a szabadságomért.
Néha kifakad, de jó feleséghez híven nem szokott panaszkodni. Néha kifakad az anyósára is (ISZONYATOS DÖG) én akkor szívesen veszem a bizalmát, de ztána megijedhet, mert elnémul.
Szoktunk erről beszélni, hogy neki azért sok a munkája nagy házzal, mosogatógépe sincs, a férje nem segít semmibe. Pl. a nő gondozza a kertet és a füvet nyírja. 300kbm.
És hogy szívesen elmenne dolgozni. . . . .
Mert itthon már tök hülyének érzi magát
Szóval néha sajnálom őt, mert alapjaiban nem rossz ember.
Segített a hozzászólásod abban, hogy még kedvesebb és megértöbb legyek vele ma.
Azt hiszem szombatra idehívom a lányát.
Lehet, hogy ezzel a beszélgetés után kiengesztelem.
És azt is elmondom neki, hogy nem barátkozni nem akarunk, csak nekem most oyan szörnyű kusza lett a nyaram, hogy nem volt eszemben, hog felhívjam őket. . . .
Igazság szerint eszembe sem jutott, mert teljesen kivoltm (vagyok) a be nem fizetett számlák miatt, azzl voltam elfoglalv, hogy számon tartsam melyik ügyfelem jött éppen haza a nyaralásból, és kigazsuláljam nála az előrehozott találkozót. Ahhoz viszont kész anyaggal kellett eléjük állnom, vagyis dolgoznom. Minden tök bizonytalan volt, és mivel nekem volt most szükségem az ügyfeleim megértésére, teljesn alkalmazkodtam hozzájuk.
Ez iszonyú fárasztó idegileg.
Kaja is csak módjával volt itthon. Húú ennek kb. októberre vége lesz.
De én nem akarok magyarázkodni, mert nem ez a lényeg. Egyszerűen minden körítés nélkül szeretném vele tisztázni a dolgokat.