Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
T-effektus
Létrehozva: 2004. szeptember 7. 10:17
Valamikor régen olvastam erről. Olyan emberekről szólt a cikk, akiket egyszerűen nem vesznek észre a többiek.
Azért írok erről, mert lehet, hogy a férjem is ilyen. Nem néz ki rosszul a korához képest, de van benne valami, ami "láthatalanná" teszi. Társaságban alig tud hozzászólni a témákhoz, mert egyszerűen nem figyel rá senki. Jó ötletei vannak a munkájával kapcsolatban, de egyszerűen félresöprik. Ha valahogy mégis elmondja őket, akkor valaki lenyúlja, mert egyszerűen nem emlékeznek rá, hogy ki is mondta először.
De ennél rosszabb is van: az emberi kapcsolatai. Mindenhol lekezelik. Pl. a munkahelyein a nők zsigerből letegezik. Csakhogy allergiás rá, mert úgy érzi, hogy valóban LE-tegezik! A jelenlegi munkahelyén pl. egy lány az irodában, aki egyébként a lányunkkal egyidős, a belépésekor rögtön letegezte. A férjem nem tegezte vissza, de a liba csak nem vette észre magát, tegezte továbbra is. Pár hét múlva telefonon beszéltek, amikor mondta a férjemnek, hogy szerinte tegeződjenek, mert úgy könnyebb. A férjem annyit mondott, hogy talán várjunk még azzal. A liba továbbra is tegezte. Megint pár hét múlva a férjem megkérdezte, hogy nem tartja-e zavarónak ezt a helyzetet, mégiscsak furcsa, hogy tegezi, amikor ő nem. Azt válaszolta a csaj, hogy zavarónak tartja, de ő mindenkit tegez és ezen nem is akar változtatni, egyébként sem illik visszautasítani egy nőt, ha tegeződni akar...
A férjemet viszont zavarja ez a hozzáállás és le akar számolni a munkahelyéről, ahol még épp csak 3 hónapja dolgozik.
Van valakinek tapasztalata ezzel a témával kapcsolatban?
Azért írok erről, mert lehet, hogy a férjem is ilyen. Nem néz ki rosszul a korához képest, de van benne valami, ami "láthatalanná" teszi. Társaságban alig tud hozzászólni a témákhoz, mert egyszerűen nem figyel rá senki. Jó ötletei vannak a munkájával kapcsolatban, de egyszerűen félresöprik. Ha valahogy mégis elmondja őket, akkor valaki lenyúlja, mert egyszerűen nem emlékeznek rá, hogy ki is mondta először.
De ennél rosszabb is van: az emberi kapcsolatai. Mindenhol lekezelik. Pl. a munkahelyein a nők zsigerből letegezik. Csakhogy allergiás rá, mert úgy érzi, hogy valóban LE-tegezik! A jelenlegi munkahelyén pl. egy lány az irodában, aki egyébként a lányunkkal egyidős, a belépésekor rögtön letegezte. A férjem nem tegezte vissza, de a liba csak nem vette észre magát, tegezte továbbra is. Pár hét múlva telefonon beszéltek, amikor mondta a férjemnek, hogy szerinte tegeződjenek, mert úgy könnyebb. A férjem annyit mondott, hogy talán várjunk még azzal. A liba továbbra is tegezte. Megint pár hét múlva a férjem megkérdezte, hogy nem tartja-e zavarónak ezt a helyzetet, mégiscsak furcsa, hogy tegezi, amikor ő nem. Azt válaszolta a csaj, hogy zavarónak tartja, de ő mindenkit tegez és ezen nem is akar változtatni, egyébként sem illik visszautasítani egy nőt, ha tegeződni akar...
A férjemet viszont zavarja ez a hozzáállás és le akar számolni a munkahelyéről, ahol még épp csak 3 hónapja dolgozik.
Van valakinek tapasztalata ezzel a témával kapcsolatban?
Szerintem a férjednek egyszerűen nincs elég önbizalma. Nem magabiztos és ezt mindenki messziről kiszagolja.
És amint az ábra mutatja, kezelni sem tudja ezeket a helyzeteket. Nem értem, hogy miért akar elmenekülni valaki egy munkahelyről, egy tegeződő kis liba miatt?
Szerintem nem a tegezésben van itt a kérdés, sem a megoldás, hanem abban, hogy valszeg amikor ő úgy érzi, hogy lekezelik, meg kellene vizsgsálnia, hogy valóban lekezelik-e, vagy csak ÚGY ÉRZI?
A férjednek jócskán lehetnek önérvényesítési problémái is, és én a helyében, ha ennyire nagy gondokat okozna ez a probléma, elmennék egy pszichológushoz, de néhény ilyen témájú könyvet sem ártana elővennie. Tele van ilyen könyvekkel minden bolt, a kommunikációs trükköktől kezdve az önérvényesítéssel foglalkozókig.
Egyébként nekem meggyőződésem, hogymindenki maga vonzza be az életében a problémáit, mégpedig azért, hogy tanuljon, épüljön belőlük.
Neki sem elszaladni kellene másik helyre, mert a probléma ott is előjönne és elő is fog, mindaddig, míg el nem kezdi megoldani.
"Igen igen emlékszem! A semmitmondó arcú pasas, aki magázódik!"
Erről lenne szó?
ráadásul, ha esze lenne lelophatná tőle azokat a viselkedésmintákat.
Ennek az egész tegeződésnek azért lett ekkora jelentősége, mert a férjem, aki valóban nem könnyen barátkozó tipus, kezd besokallni.
Tudjátok, étem én, hogy a lehengerlő stílusú emberek jobban boldogulnak, de engem ez nem különösebben érdekel, a férjemet sem. Van kialakult baráti körünk, család, stb. Azt a jelet, azt a személyiségjegyet szeretném valahogy "tettenérni, " amivel a férjem ilyen reakciókat vált ki az emberekből.
Értitek, hogy mit is akarok?
A hölgy megváltozni nem fog, a férjed sem. A magázódás munkahelyen nem divat, ezen tovább kell lépni. Nyelje le a békát hogy tegezi a nő, mást úgysem tehet. Tiszteletet viszont saját erejéből kell kivívnia. Ezt viszont saját jogon kell kivívnia magának.
Nem kifejezetten ennek a nőnek a személye itt a meghatározó, nem is a tegeződésen lenne a hangsúly, én mást akartam ebből kihozni, de ha már elment a vita ebbe az irányba, leírnék valamit erről a lányról. Odament az egyik pasihoz, aki egy javító műhelyben dolgozik, vállakozás keretében és éppen szerelt valamit az udvaron, kioktatta, hogy tanulni kellett volna, akkor most nem kellene ilyen munkából élnie. . . A pasi gépészmérnök! Ez a lány me gösszekapart egy érettségit. Annyi a férjemnek is van.
Szóval, hadd döntse már el a férjem, hogy kivel akar bizalmasabb kapcsolatot! Ehhez viszont idő kell. Miért gond, hogy szeretné megismerni azt, akinek megengedi, hogy ugyanúgy viselkedjen vele, mint a családja és a barátai?
Csendes, mosolygó, határozatlan, mindenkihez egyformán barátságos ember. Jó szakember, elismert koponya a szakmájában, de mivel nem tud helyezkedni, mindig félresöprik. Hiába a tudása, ha nem képes önmagát menedzselni.
Nekem, a tőle közel 25 évvel fiatalabb votl kolléganőjének szokott panaszkodni, hogy a mai fiatalok, főleg a fiúk milyen tiszteletlenek, sőt bunkók, nincsenek tekintettel rá és hogy bántja az, hogy ők jutnak előre negyed annyi melóval, mint ő. A fiatal, főnöknél jól befutott csávók céges kocsival járnak, ő meg a családi kasszából kiszorított Suzukival.
Csak úgy fröcsög néha a gyűlölködéstől. Először vigasztalgattam, aztán bátorítottam, lépjen, legyen határozottabb, most meg már egyszerűen unom a sirámait. Ő egy tutyi-mutyi alak, ez az igazság.
Ha kimondom azt a szót, hogy férfi, nem ő jut eszembe, az tuti . -DDD
inkább egy jóságos, de erőtlen pelikán jut az eszembe róla.
Lehet, hogy a Te férjed nem ilyen, de nekem ez jött át.
Megváltozott a világ és a rendszer, az a kor, amikor kötelezően megadták a tiszteletet a nőnek, az idősebb kollégának, elmúlt. Ha tetszik, ha nem. Nekem se esik néha jól, ha letegeznek idősebb férfiak, de simán visszavágok, visszategezem és megszégyenítem őket.
Legyen rugalmasabb a férjed. Ő sajna egy pici pont, a többiekhez neki kell alkalmazkodnia, ha nem akar kilógni a sorból.
Egy munkahelyről meg azért kilépni, mert valaki letegezi, pláne, egy csinos csajszi, háááát. . . Nem lehet, hogy más van a háttérben? Csak neked adja elő a férjed így a sztorit. Valami más bántja. Tán, hogy őt nem isteníti férfiként a fiatal kolléganő, az nyilván jól esne neki.
De ehhez egy határozott, magabiztos fellépés kell, amitől egy férfi valóban férfinek néz ki és nem egy szorgalmas robotnak. Nem bántásként, de ez tény.
Rugalmasság, fiatalos gondoskodás, nagyon jó humor, ápoltság és máris buknak rá a fiatal lányok, ráadásul tisztelettel.
Én hosszú életem folyamán egyszer kerültem csak ilyen helyzetbe, amikor egyik gépkocsivezetőnk letegezett és amikor én nem tegeztem vissza, elkezdett hőbörögni, hogy mire vágok föl, ha az irodában tegeződöm, vele miért nem? Akkor én kb. 25 éves voltam. Mondtam neki, hogy mert nem ismerem, a közvetlen munkatársaimat meg igen. Bocsánatot kért és kész. Viszont később sem tegeződtem le vele.
Egy alkalommal fel sem tűnt a társaságban pl. hogy a házigazda hölgy hót nem folyik bele semmibe. Az arcára volt szegénynek írva, hogy hogyan érzi magát. Rajtam kívül senki nem vette észre. És ez a szomorú. És itt nem mindennapos gondok és rohanás miatt nem veszik észre. . .
Másik meg, hogy a kolláganő (és a többiek) személyiségéből eredő másságot is el kéne fogadnotok, nem csak a férjedét. Főleg, ha a többség van a másik oldalon és a férjed lóg ki a sorból.
Hét én neked adok igazat. Szerintem ha valaki valakivel nem akar tegeződni, az ne tegye. Én sem tegeződöm mindenkivel. És ki is vagyok bukva, ha egy nálam idősebb pasi letegez, és kikérimagának, ha visszategezem. Vagy vissza sem merem tegezni a beosztása miatt.
Én igenis nem tegeződöm azzal, akivel nem akarok. És ezt azzal érik el, hogy valamiért nem szimpatikusak számomra. Ha megismerjük egymást, és szimpibb lesz, utána lehet tegeződni.
18 évesen kezdtem el melózni, és állati szar érzés volt nekem a nálam vagy 40 évvel idősebb kolléganőmet tegezni. Nehezen szoktam meg.
Ja, és a férjem szüleit és az anyukám nővérét a mai napig nem tegezem. És nem esik nehezemre. Nem feltétlenül a tisztelet ez, de nekem így jó.
Azzal viszont egyet értek, hogy va valakit tegezünk, attól még tisztelhetjük.
Ha jobban belegondoltok, pár évtizeddel ezelőtt a feleség nem is tegezhette a férjét.
Szerintem ne adjátok fel. Valahogy próbálj meg lelki erőt adni a férjednek, és beszéljetek erről a témáról. Ő érezze magát jó, egész embernek, és próbálja meg önmagát értékelni.
lehet hogy a férjed nem egy tiszteletet parancsoló személyiség, és nyilvánvaló hogy ez nagyon sok mindenből fakadhat.
De ha ezt a problémát, ami az Ő problémája, általánosan, illetve a tegezéses kérdést konkrétan Te akarod megoldani neki, illetve Te gondolkodsz rajta sokat (és talán noszogatod is hogy szedje össze magát), addig nem is fog előre lépni, hiszen van aki megoldja a problémákat. . . Pld Te.
Tudod, mi az érdekes benne? Hogy ha ez az (mégegyszer leírom, mert ez a véleményem) öntudatra ébredt paraszt liba csak az alapvető, korkülönbségből adódó tiszteletet megadta volna a férjemnek azzal, hogy jobban odafigyel rá, kivárja, hogy legalább bemutassák őket egymásnak, és váltsanak néhány emberi szót is, akkor a férjemben egy komoly, megbízható, elkötelezett kollégára talált volna. Mert egyébként ő ilyen.
és akkor sem kéne ilyen jelzőket használnod senkire, főleg, ha nem ismered, főleg, ha csak annyi a bűne, hogy tegezést kezdeményezett a férjednél, aki magázódni szeretne. . . .
Nem rámmosolyogni kell és pláne nem kell kávéra meghívni, hanem kikerülni és nem keresztülgázolni rajtam és áttolni rajtam a bevásárlókosarat és nem ott fogni meg a kapaszkodót, ahol én már fogom. . . . na mindegy, ha nem érted, hát nem érted. . . . . .