Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miert jo szeretonek lenni
Torolt_felhasznalo_553570
Létrehozva: 2005. augusztus 9. 17:30
Sziasztok! En azert inditottam ezt a temat, mert nem tudom elkepzelni, hogy a mi a jo sok nonek a szeretoi statuszban. Hogy miert vallalja ezt a megalazo szerepet egy olyan ferfitol aki hazudik a felesegenek, a szeretojenek es meg magank is, pedig 3-an lenni egy kapcsolatban az bizony akarhonnan is nezzuk eggyel tobb a kelletenel..:o(
Vadmacs, ime neked 1 másik topicból: Sok házaság működik úm. "érdekközösségként"... Pasi egy rántottát nem tud maga megcsinálni (tényleg nem vagy időhiány), a nő pedig nem tudná eltartani magát anyagilag. Példa volt, ehhez hasonló házasságok, együttélések mindennaposak. (Pálcát nem kell törni felette, mindenki úgy él, ahogy akar.) És ilyenkor persze a vágy utat tör magának, nyilván egyik és/vagy másik oldalon szerető futólag, időlegesen vagy hosszútávon - szinte természetes.
A jó, hogy ez működhet, működik is sok helyen, kifelé vagy akár befelé is lila köddel cicomázva, igazából a felek valódi igényei szerint...
A rosszabb viszont, hogy a fentieknek sokan - benne élve - nincsenek is tudatában... (Ilyenkor: "jaj, szerelmes vagyok a főnökömbe", "jaj, megcsal a férjem"... stb.)
Ha viszont az egyik oldalról semmi sincs "beleadva" (se érzelem, se anyagiak, se javulási szándék) egy kapcsolatba, ld. semmittevés tévé előtt, idegeskedés, no sex és SEMMI értékelhető pl. a ffi részéről, ott már nehéz bármit rendbehozni... Azt KETTEN kell észrevenni, felfogni, hogy gond van, és KETTEN akarni, hogy ne legyen gond.
Úristen, lányok, az a topic (Langyos, unott házasságok) valóban agyrém!!!!!!!
Ezért nekem soha többé ne mondjátok azt, hogy emberek nem élnek le kaki házasságokban évtizedeket életeket akár. Igérjétek meg ezt az egyet, jóóóóóóóóó????
1155-re Abszolut egyetertek. Csak azt akartam mondani, hogy altalaban a ferfi kezdemenyez, es hiaba mondogatja akar azt is hogy "otthon minden rendben van", mert ugye akkor azt kerdezi az ember lanya, hogy OK, de akkor "mit keresel itt velem"?:o)
Es unom, hogy mindenki a noket hibaztatja. Ha beleesik az mar masik teszta, az o hibaja. De en meg nem lattam not, aki ramaszott volna a hapsira es ha a pasinak nem tetszett a no, "akkor nem rugta le magarol".:o)
Na látod? Neked, nekem egyértelmű, de neki mégsem az.
Könnyű ám kivülállóként okosnak lenni....
És vajon ennek a nőnek a férje hibáztatható-e, ha suttyomban keres magának valakit? Mert én azon csodálkoznék, h anem keresne...
A topikot most nyitották, "Lapos, unott házasságok" cimmel.
ez nagyon csőlátás...
általában a 3 szögek nem úgy alakulnak ki, ahogy te írod, hiszen ezek "nem normális" kapcsolatok, hol tegyük fel mind2 fél otthonába jár a szerető és a párja, hazugságokkal teli lopott hétvégékkel, az elején pont azért bírod ezt a szitut, mert nagyon szereted, aztán ha marad az érzés, pont azért nem fogod bírni, mert osztoznod kell rajta.
voltál már szeretői viszonyban?
én fél évvel ezelőttig olyan szinten elvetettem és megvetettem ezeket a kapcsolatokat, főleg ha valaki nős embert választ. és visszadta nekem a sors a nagy észosztásom miatt, amit kapott kedves barátnőm egy ilyen szitu miatt...
Hát pedig ez pontosan az az eset, amelyikre azt mondaná az ember, válj el - jobb lesz a 14 és a 16 évesnek is. Attól még, hogy különválnak a szülők, nem esik ki apa az apaságból, ha nem akar. Különben is, 14 és 16 éves gyereknek már nem kell annyit ülni a nadrágjukon, mint kisebbeknek. Persze várhat még pár évet, válhatnak akkor, amikor már 18at betöltötték a fiúk, de itt inkább anyagi függés lehet megint, más okot nehéz látni. Mellik ez a topic?
ha ezt nem érted, nem voltál még szerelmes.
amúgy 26.
nem érted, hogy ebben egy szemernyi ész sincs?
van 2 ember. szerelmesek lesznek. most hogy ki mennyi találka után, mennyi idő után az ahány ember, annyi féle.
itt NINCS ész! egy szemernyi ésszerű döntés sincs abban, hogy ha valaki összeáll tegyük fel egy nős emberrel.
most a találkát nem édes kettesben lévő gyertyafényes borozgatásra értettem. egy sima találkozásra akár sokadmagatokkal. a szerelem az jön, ha akarod ha nem.
ha szerelem van a dologban, az nem akarat kérdése. Főleg ha többször találkoztok, ha akarjátok-ha nem, az jön, ha kell ha nem, bármennyire tiltakozik az ember ellene.
amelyik szerető meg csak kufircot akar, az meg keressen egyedülálló pasit, ez egyértelmű.
annak a 3.-nak jó, aki nem szeret.
aki szerelmes szerető, annak maga a pokol...
És ime még egy példa a csendes, több évtizedes pokolra:
"Szija! A szüleim például pontosan ilyenben élnek. És nekem, mint gyerek, borzalmas ezt látnom. Apukám még csak-csak próbálkozna, de anyám minden rohamot visszaver. Ha néha azt látom, hogy összebújva alaszanak a kanapén sziesztaidőben, egy kicsit felderül a lelkem. De már egy éve láttam ilyet utoljára. Reggel mindig felkészíti apukám a kávét, aztán amikor hallja, hogy anya felébredt, akkor benyomja a gombot, hogy frissen legyen, ha kijön a konyhába. Ezt én olyan kedves dolognak tartom, de anya meg le se szarja. Minden reggel 10 percig aranyos, aztán meg elkezdi basztatni apámat. Sokszor teljesen ok nélkül. Mondtam már neki, hogy ha problémájuk van egymással, üljenek le, oszt' beszéljék meg egymással. De ő azt mondta, hogy NEM. Pedig apával lehetne beszélni. Anyám mindent útál már benne, még azt is, ami teljesen természetesen adódik, hiszen férfiember. Nekem meg nagyon fáj, hogy ezt kell látnom. És megszakad a szívem értük, hogy ennyire boldogtalanok."
Mindenki eltűnt, magammal levelezek csak? Naaaa!!
Sokszor mondjátok, akinek kaki a házassága, miért nem válik el, és ha nem válik el, akkor az biztos nem is annyira rossz. (Biztos ti nem tudjátok elképzelni, hogy élnek emberek évtozedeken át is igy.) Megint nyitott egy feleség egy topikot, ime ezt irja erről a belső vivódásról (csak hogy lássátok, miről szoktam beszélni:
"Fényévekre vagyunk lélekben egymástól. Nem lehet, nem akarom helyrehozni, nincs mit. Azt, hogy nem kívánom, idegesít a jelenléte sokszor, de mégis szükségem van rá valahol, azzal nem tudok mit kezdeni. Közös élet, közös család, közös gyerek, közös élettér. Ebből nincs hová kiugrani. Lehet ezt évtizedekig húzni? Be kell látnom, hogy nem voltam olyan szerencsés, hogy szerelmi házasságban éljem le az életemet. Megalkudok, nincs kedvem harcolni. Minek? Egy másik szürke kapcsolatért?
Veszekszünk, marjuk egymást, aztán kibékülés, nyugi, aztán megint robbanás, marás, aztán megint kibékülés.
Gyerekek kérdezik: ugye, nem fogtok elválni? Neeeeee váljatok el! Erre mit lehet mondani? De igen fiam, mert nem bírom apádat elviselni? Ilyet nem mondhatok. Pedig így van. Az életfelfogása, a megjelenése, a megnyilvánulásai... mind idegesítőek, hosszú ideje.
De nem hiszem, hogy egy válás mindezt megoldja. Csak annyi lesz, hogy már a fiaimra se lesz időm, mert dolgozhatok látástól mikulásig még inkább, hogy eltartsam magunkat. Akkor inkább langyos víz, de valami családi életem van. Velük. Nem az apjukkal.
Nem akarom megmenteni, mert nincs mit. Nem tudok erővel szerelmes lenni bele. Pedig az megoldana mindent. Viszont így megfosztom magam az esetleges, valódi szerelemtől, ami más oldalán várhatna. De nincs a láthatáron ilyen. Semmire minek lépjek ki? Hová? Csak fájdalmat és elítélést hagynék magam után. Senki nem értené, mi bajom. Hisz olyan jó férjem van ugye.
Türelmetlen vagyok. Próbáltam megtalálni közben az igazit, de nem akart engem senki igazán. Pedig szép vagyok, csinos vagyok. De minek? Kinek? Utálom, ha a férjem körülöttem sertepertél, utálom, ha hozzám ér, szexuális téren. De igényem van arra, hogy jó apja legyen a fiúknak, hogy egy család legyünk a világ szemében. Nekem ne legyenek kallódó fiaim, 14 és 16 évesen kell a férfi kéz. Csak közben elmegy az életem, boldogtalanul. Elfecsérlem a maradék szépségemet. Kire? EGy érdemtelenre."