Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mert máshol nem lelhetek
Nyugodalmat lelkemnek.
S ott talállak, ó szűz Anya,
Fájdalom közt bágyadozva,
Tőr veré át lelkedet.
Mely gyötrelem volt neked
Isteni szülöttedet
Látni szegény jászolban.
S midőn annyi ellenségek
Romlására esküvének:
Tőr veré át lelkedet.
De midőn ezek felett
Láttad, mennyit szenvedett,
Szenvedett az ártatlan;
Láttad őt a Kálvárián,
Két lator közt a keresztfán:
Kínodat ki mérje meg!
A nap elsötétedett,
Ennyi kínt nem nézhetett!
Borzadván rengett a föld.
Sírt, kesergett, gyászolt minden
Az egész nagy természetben;
De gyötrelmed nagyobb volt.
Ezt, ó fájdalmas Anya!
Mind értem tűrted vala,
Értem háládatlanért!
Ki Fiadat megvetettem,
És keresztre feszítettem,
Ó én kárhozat fia!
Most a lelkiismeret
Életemnek átka lett,
Istenem, hová legyek?
Nincs lelkemnek csendessége,
Rettent a bűn szörnyűsége,
Jaj, kétségbe kell esnem!
Ah, de fülembe hata
Szent Fiad e szózata:
"Ím anyád, ó tanítvány!"
Tanítványa én is voltam,
Míg a bűnre nem hajlottam,
Ő engem is rád bízott.
Ne nézd bűnös-létemet,
Hanem a szeretetet,
Mely értem a fán vérzett.
Fájdalmaid, ó szűz Anya,
Indítsanak bűnbánatra,
Hogy kegyelmet nyerhessek.
/ SzVU/63: A keresztfához megyek /
Túl szép, hogy megvolt mindenem
Túl szép, de így is jó nekem
Az a lány messze már
Ne keresd, ne is várd
De hogyha eljön az idő
Te kit választanál?
Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más
(Csak az nem én vagyok, hanem valaki más)
Túl szép, hogy megvolt mindenem
Túl messzire mentem, azt hiszem
Az a vágy messze már
Ne keresd, ne is várd
De hogyha eljön az idő
Te kit választanál?
Ugyanaz a szív legbelül
Ma merre hajt észrevétlenül?
Ugyanolyan szép az a csillogás
De Te kinek hazudtál valami mást?
Ne sírj majd, ha már nem leszek
Lesz majd más, aki rád nevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, hanem valaki más
Ne sírj majd, ha már nem leszek
Lesz majd más, aki rádnevet
Ugyanaz a fény, az a csillogás
Csak az nem én vagyok, valaki más
Az már nem én vagyok, hanem valaki más
(Hobo)
(nincs szöveg, de most milyen jó is ez. . . :)) )
Veszélyes játékot űzöl -
talán szeretnél és félsz. . .
Egyedül hagynál a bajban. . .
Most jössz, vagy mész?!
- mindegy mit ígérsz!
Nem kell, hogy megváltozz értem!
Ölelj, most az is elég!
Jutalmat kaptál a sorstól. . .
Hát jöjj, jöjj a szerelem a cél!
S a lelked újra ébred a nap!
Egy ismerős kéz megsímogat. . .
Mert élni kell, élni játszva elégni
egy perc alatt. . .
Én csak a szívemet adom!
- úgy ahogy rég.
No gyere, hadd törje szét valami még!
Míg tart az élet, vissza nem nézek!
Lesz még a végzet édes menedék!
A szívemet adom!
- úgy ahogy rég.
Emelj az égig ölelj, újra, ne félj!
Hisz nincs több álmom, nincs mit megbánnom!
Lesz még a végzetem édes menedék!
Tudom, hogy valamit titkolsz,
de ez sem érdekel!
Csak az a fontos, hogy itt vagy velem,
s ha kell, nem engedlek el!
Nem kell, hogy megváltozz értem!
Ölelj, most az is elég!
Jutalmat kaptál a sorstól. . .
Hát jöjj, jöjj a szerelem a cél!
S a lelked újra ébred a nap!
Egy ismerős kéz megsímogat. . .
Mert élni kell, élni játszva elégni
egy perc alatt. . .
Én csak a szívemet adom!
- úgy ahogy rég.
No gyere, hadd törje szét valami még!
Míg tart az élet, vissza nem nézek!
Lesz még a végzet édes menedék!
A szívemet adom!
- úgy ahogy rég.
Emelj az égig ölelj, újra, ne félj!
Hisz nincs több álmom, nincs mit megbánnom!
Lesz még a végzetem édes menedék!
Úgy, ahogy rég!
Újra, ne félj!
Hisz nincs több álmom, nincs mit megbánnom!
Lesz még a végzetem édes menedék!
Én csak a szívemet adom!
- úgy ahogy rég.
No gyere, hadd törje szét valami még!
Míg tart az élet, vissza nem nézek!
Lesz még a végzet édes menedék!
A szívemet adom!
- úgy ahogy rég.
Emelj az égig ölelj, újra, ne félj!
Hisz nincs több álmom, nincs mit megbánnom!
Lesz még a végzetem édes menedék
Nem is tudom, miért szeretlek. . .
- de lényeg az, hogy jó nagyon. . .
Behúnyt szemmel átölellek
és a többit mindig rád hagyom. . .
Veled, sose félek - óóó, az ősi láz. . .
de van úgy, hogy szerelmed eltéved
és így nélküled oly hideg a ház.
Szeress! - ez az álmom, vezess át az éjszakán!
Szeress! - nagyon fázom, de felolvad a jég talán!
Nevetnél, ha látnál; vagy tudnád, hogy izgulok. . .
Ha rád várok én azt sem tudom már,
vajon érkezek, vagy indulok. . .
Rohanj, ne is csengess az ajtóm nyitva vár. . .
Nem kell más, csak hogy úgy szeress,
ahogy a nagykönyvben az írva áll.
Adj még a tűzből!
Szeress! - ez az álmom, vezess át az éjszakán!
Szeress! - nagyon fázom, de felolvad a jég talán!
Szeress! - veled szállok, szabadon és bárhová!
Szeress! - kiabálok, te légy aki hallgat rá. . .
Semmi dolgod nincs, hát engedd!
Ne félj, nem kérem az esküdet!
Nem is tudom, miért szeretlek?!
- mi ez a nagy őrület?!
Nem születnek Júliák ma,
csak Alfa ami Rómeó. .
De ülök itt egy szóra várva
- mert hallani azt ó de jó. . .
Adj még a tűzből!
Szeress! - ez az álmom, vezess át az éjszakán!
Szeress! - nagyon fázom, de felolvad a jég talán!
Szeress! - veled szállok, szabadon és bárhová!
Szeress! - nagyon fázom, de felolvad a jég talán!
jahrelang führt kein Weg zurück.
Klüfte tun sich auf,
ihr Stolz ist tief verletzt,
Freunde sind sich Fremde jetzt.
Aber dann die Ferne ruft,
auf zu großer Fahrt.
Ewig Schnee und Eis,
Neuland unterm Pflug.
Meere unter hohem Bug.
Fremde Menschen nur,
die Trennung wird zur Last,
Heimweh ist nun ständig Gast.
Die Gedanken eilen schon zu den Freunden heim.
Männer kehrn zurück nach einem schweren Jahr,
fragen nach der Freunde Schar.
Endlich weicht der Stolz,
sie reichen sich die Hand,
sorgsam hüten sie das Band.
So erleben sie den Wert,
den die Freundschaft hat.
/ Omega: Nach einem schweren Jahr /
Omega - Das deutsche Album (1997)
Spielzeit: 5:38
http://www. kgt. bme. hu/~ti/Daloskonyv/Dalok/Omega_d04. mp3
Érezd, amit én,
érzem belül a szív melegét.
Érzem veled csoda vár
és nekem ez a jó.
Érezd, amit én,
érzem elfog egy lágy remegés.
Érzem veled csoda vár
s hogy nekem ez a jó.
Ártatlan játék lesz csupán,
vagy a végzet húz hozzád?
Az éjjel gyorsan elmúlt,
mondd, mért vágyom
most is rád?
(Mért vágyom most is rád?)
Érezd, amit én,
hallom, ahogy a hang ideér.
Érzem, hogy a zene száll
s hogy nekem ez a jó.
És érzem, amire vágysz
bárhogy titkolnád.
Csak hallgass és figyelj rám! (gyere hú. . . )
Ártatlan játék lesz csupán,
vagy a végzet húz hozzád?
Az éjjel gyorsan elmúlt,
mondd mért vágyom
most is rád?
Együtt reggel
mintha rég így lenne.
Tízig számolok,
s ha addig te nem kérdeznéd,
akkor majd én: kávét?
Érezd, amit én,
látom, ahogy a fény ideér.
Érzem, ahogy körbejár
és, hogy nekem ez a jó.
És érzem amire vágysz. . .
Ártatlan játék lesz csupán. . .
Száz évig maradnék még így. . .
Én, aki nála jártam,
Én, aki rátaláltam,
Én tudom, mennyit ér a szó: szerelem.
Én, aki véle voltam,
Én, aki megcsókoltam,
Én soha nem feledem.
Én, aki bíztam benne
Úgy, mint az életemben,
Én, akin áttáncolt - csak ő.
Én, aki ismerhettem,
Én, aki elvesztettem,
Én soha nem feledem.
Hogyha el kellene mondanom, hogy
milyen is volt ő, zavarba jönnék.
Szürke volt a szeme vagy kék, már nem tudom. . .
Csak azt tudom, hogy jobban szerettem,
mint bárki mást az életemben.
Én, aki bíztam benne
Úgy, mint az életemben,
Én, akin áttáncolt - csak ő.
Én, aki ismerhettem,
Én, aki elvesztettem,
Én soha nem feledem.
Én soha nem feledem.
Nektek vannak már vele élményeitek????
bőven adtak gyógyszert:"ezt itt most idd meg".
Csak annyit kértek, hogy maradjak csöndben,
amíg ők esznek, én majd dalolhatok közben.
Azt mondják: "játszd el azt a szépet, amit mindig szoktál,
ül, okos , és gyorsan tanul, nem vagy
más csupán- egy ideális popsztár"
Tréfáltak és téptek, de nem bírtak el velem,
nem hitték, hogy a magány lehet az egyetlen Mesterem,
tudom csak az marad talpon, aki önmagával táncol,
akit a sorsa végül végleg a Szabadsághoz láncol.
Azt mondják: "nagyon elhitted magadnak, hogy értelme
lehet a szavaknak, t-rted magad és ide jutottál,
nem vagy más- csak egy ideális popsztár"
Milyen szépen mondod, mintha költő volnál,
de én leleplezlek, mert jól tudom már,
hogy nem vagy más -csak egy ideális popsztár
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Sebzett vagyok és könyörtelen. . . a világ egyre csak pöröl velem,
de te megláttad, hogy kábultan bámultalak, és felragyogott a nap
Készül a pusztulásra minden a világon, engem csak te menthetsz meg
Hol vagyok otthon, nem tudom, de ha fáradt leszek és elbukom,
simítsd le arcomról a rémálmok ólomporát, az éjjelt virraszd át
Készül a pusztulásra minden a világon, engem csak te menthetsz meg, mert én benned virágzom. . . . . .
Szerelmes az elmúlásba minden a világon, engem csak te menthetsz meg, mert én benned virágzom
Egy szőke lányt neveltek az ötvenes évek
A Kárpáthyék lánya félig volt csak árva
Az apja eltűnt, s a család hiába várta
A Józsefváros mélyén, hol a házak összebújtak
Ki tudta 56-ban, mit hoz a holnap
A Kárpáthyék lánya a randevúra várva
Egész nap egy dalt dúdolt magába'
A Józsefváros mélyén, hol a házak összesúgtak
A viharban egy lányszív lángra gyulladt
És együtt mentek el a sarki cukrászdába
S a fiú befizette egy Stefániára
És a Kárpáthyék lánya egy dalt dúdolt magába'
Mikor egy nap a ház rádőlt a cukrászdára
És a Kárpáthyék lánya egy dalt dúdolt magába'
Mikor az első szerelmét hiába várta
A Józsefváros mélyén, hol a házak összedőltek
Ma toronyházak állják útját a fénynek
A Kárpáthyék lánya kinn él Amerikába'
New Jersey-ben van családi háza
A férje francia és van két nagyfia
A nagyobbik egy new wave banda sztárja
De vannak bizonyos esték, mikor csend borul a házra
És ő egy régi dalt dúdol magába'
A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába'
És emlékezik a régi cukrászdára
A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába'
És az első szerelmét újra várja
A Kárpáthyék lánya ma kinn él Amerikába'
Van autója és New Jersey-ben háza
A Kárpáthyék lánya egy dalt dúdol magába'
És látogatóba jön Magyarországra
És a Kárpáthyék lánya elmegy a cukrászdába
És befizet harminchárom Stefániára
/ Koncz Zsuzsa: A Kárpáthyék lánya /
Belehallgatok:
http://www. kgt. bme. hu/~ti/Daloskonyv/Dalok/Koncz16. mp3
miért várod úgy, hogy majd elégsz?
Míg örök a nyár, míg örök a vágy.
Míg van aki hív van aki vár.
A képzelet száll majd valamiért,
és dobog a szív most valakiért.
Refrén:
Mit akarsz a boldogságtól, miért várod úgy,
miért várod úgy, hogy majd elégsz?
Mit akarsz a boldogságtól, nem élném túl,
Nem élném túl, hogy véget ér.
Míg örök a nyár, míg örök a vágy.
Míg van aki hív van aki vár.
A képzelet száll majd valamiért,
és dobog a szív most valakiért.
Refrén:
Mit akarsz a boldogságtól, miért várod úgy,
miért várod úgy, hogy majd elégsz?
Mit akarsz a boldogságtól, nem élném túl,
Nem élném túl, hogy véget ér
add a kezed, míg a nap nyudoni tér
aki szeret, ezer úton elkísér
s ha fáj, ahogy a szerelem sodor, de bánd
képzeld, hogy újra szebb a világ
szeress és gyere velem hűs éjszakákon át
gyere velem fénylő csillagok felé
gyere velem, s amíg tart az éj, ne félj
csak várd, amíg a szerelem sodor tovább
te légy az egyetlen ki sírni lát
ne bánd, csak gyere velem
még vár a boldogság
szólj rám, ha nem fogom a két kezed
szólj rám, ha nem vigyázom két szemem
szólj, ha az ölelésem túl kevés
ha fáj már míg nem ér
szólj rám, ha nem hiszel már semmiben
szól rám, s én odaadom mindenem
csak szólj, én itt leszek amíg lehet
melletted és védelek
add a kezed, amíg tart az éj, s ne félj
ami bennünk igaz, örökké a miénk
s ha fáj, ahogy a szerelem sodor, de bánd
képzeld, hogy újra szebb a világ
szeress és gyere velem míg vár a boldogság
gyere velem fénylő csillagok felé
gyere velem, s amíg tart az éj, ne félj
csak várd, amíg a szerelem sodor tovább
te légy az egyetlen ki sírni lát
ne bánd, csak gyere velem
még vár a boldogság
szólj rám, ha nem fogom a két kezed
szólj rám, ha nem vigyázom két szemem
szólj, ha az ölelésem túl kevés
ha fáj már míg nem ér
szólj rám, ha nem hiszel már semmiben
szól rám, s én odaadom mindenem
csak szólj, én itt leszek amíg lehet
melletted és védelek
Jen zastavís
A bíly kámen pred sebou
Jdes z trávy vzít
Nesmís se splést
Víckrát ho neobjevís
Tisíc jich nech
Jen jeden z nich je kouzelny
Bíly kámen a v ném je síla,
Jakou múye láska dát
Bíly kámen a z néj tvoje víla
K tobé próvé promlouvá
Jsou zrnka v ném
Záhadné poskládaná
A zároven
V kazdém je vsechna láska má
Bíly kámen a v ném je síla,
Co ti dá jen láska má
Bíly kámen
Snad jsem tvoje víla
K tobé já jen proplouvám
Bíly kámen a v ném je síla,
Co ti dá jen láska má
Bíly kámen
Snad jsem tvoje víla
K tobé já jen proplouvám
Bíly kámen a v ném je síla,
Co ti dá jen láska má
/ Iveta Bartosová: Bíly kámen (1999) /
Belehallgatok:
http://www. kgt. bme. hu/~ti/Daloskonyv/Dalok/Iveta1. mp3
A művésznő a kiskutyáival pedig itt nézhető meg:
http://www. kgt. bme. hu/~ti/Daloskonyv/Photos/Iveta. jpg
Állatkerbe vitte el apukát
Jókat kérdez Ő ott az elefántnál.
Hadd mondom el néhány buti szavát!
-Apu, hogy megy be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába?
-Apu, hogy megy be az a nagy elefánt, ha meghivják teára?
Hacsak orrmányát dugja be a buta, az egy kész kőnnyelműség
Mire felszivta a teáját, leherapták rég az orrmányát
Van-e pót orrmánya őnéki? -Apu mondd meg már, nahát!
-Apu, hogy megy be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába?
-Apu, hogy megy be, Apu hogy megy be? -Apu mondd meg már, nahát!
-Apu mondd meg már, nahát!
Szépen mondom:- Én ezt nem tudom, kérlek!
-Édes kislány! Kérdezz valami mást!
Erre Éva elkezd keserűn sirni
S mással kezdi most az óbégatást
-Apu! Pincébe hogyan megy a zsiráf, hogyha fát kell hozni néki?
Ugye négyrétre hajtja be a nyakát, hisz egy jó zsiráf ezt érti?
De ha gyűrött lesz az a hosszú nyaka, mondd meg mit csinál?
Van-e vasalója őnéki? Vagy, ha vasalója rossz, régi
Ezért nem tudná kivasalni a nyakát, hát mit csinál?
S főleg, hogy megy be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába?
-Apu, hogy megy be, Apu hogy megy be? -Apu mondd meg már, nahát!
-Apu mondd meg már, nahát!
Minden gyermek, persze e korban kérdez
Nem kell hozzá semmi, csak türelem
Kérdez, kérdez - és én felelek néki
Bár egy kissé fáj már az idegem!
-Apu! Erszényes az a kenguru ott? Ugye sok pénze van néki?
-Az egy új erszény? Ugye új, apumkám? De az is lehet, hogy régi?
-Az a kis medve, mikor halat eszik kell-e hozzá szódaviz?
-Mi a kedvence? A szilvaiz, vagy a frissen megfőtt tejbegriz?
-Ugye, spenótot ő sem szeret? -Apu! Mondd meg már nahát!
S főleg, hogy megy be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába?
-Apu, hogy megy be, Apu hogy megy be? -Apu mondd meg már, nahát!
-Apu mondd meg már, nahát!
Ajka kérdez, mint a motolla, gyorsan
Egyszer mégis fogytán a türelem
-Hallgass Éva! Most hadd felelek Néked!
-Hallgass énrám édes kisgyerekem!
-Éva! Pincébe sose megy a zsiráf, sose kell fát hozni néki
Ezt egy jó kislány, hogyha idefigyel, hát azonnal meg is érti!
Sose hordoz pénzt az a kenguru ott - ugye érted, Évikém?
Ha meg pláne nem kell szilvaiz, sem a frissen megfőtt tejbegriz
Mire Éva igy szól: -Értem én! Csupán azt nem értem még:
-Apu! Hogy megy be az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába?
-Apu, hogy megy be, Apu hogy megy be? -Apu mondd meg már, nahát!
-Apu mondd meg már, nahát!. . . -Apu mondd meg már, nahát!
/ Bilicsi Tivadar: Évike az Állatkertben /
http://www. kgt. bme. hu/~ti/Daloskonyv/Dalok/Bilicsi6. mp3
Szemedbe nézek és megöl a vágy
Hogy veled töltsem ezt az éjszakát
Megöl a vágy
Hogy velem töltsd az éjszakát
Hallom a hangod és látom a szád
Szívemet dobogtató piros bársonyát
Megöl a vágy
Hogy velem töltsd az éjszakát
Rád gondolok délelőtt a munkahelyemen
Attól félek nem láthatlak többé más sosem
Rád gondolok éjjel is, de így nem alhatok
Adnod kell egy randevút, különben meghalok
Meghívnálak fröccsözni egy kerthelységbe én
Elmondanád nekem azt, hogy mindig van remény
Megöl a vágy
Hogy velem töltsd az éjszakát
A zálogházban tévelygek csak egész délelőtt
Táncolnak az árcédulák a szemem előtt
Éjszakánként is csak mindig rád gondolok én
Tönkremegy az életem, ha nem leszel enyém
Virágzó szép öled már életcél nekem
Térdenállva könyörgök, hogy légy a kedvesem
Megöl a vágy
Hogy velem töltsd az éjszakát
Ha eligérnéd ezt a csodás éjszakát nekem
Nem hagynálak el én téged többé már sosem
Megöl a vágy
Hogy velem töltsd az éjszakát
Megöl a vágy. . . . . . .
hogy velem töltsd. . . . . . .
Megöl a vágy. . . . . .
hogy velem töltsd az éjszakát.
Nem tudja véletlenül valaki Bilicsi Tivadar:Évike az állatkertben című dalszövegét???
Akácos út
Akácos út, ha végigmegyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép regény.
Nyáreste volt, pacsirta szólt a fán,
Ott kóborolt, csavargott egy cigány.
Megszólítám, de jó, hogy megtalállak itt.
A legszebb lány, tudod-e, hol lakik?
Arra lenn, túl az akácsoron,
Ma este még egy ház elé osonj.
Refrén
Egy ablaknál állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány.
Olyan legyen, mint egy szerelmi, könnyes vallomás,
Csak csendesen, ne hallja senki más.
(Fancy-Lantos)
A szerelem ég, a szerelem néha fáj.
Sokszor perzselt már a láng,
Mégis űz, hajt a vágy,
Hogy megtaláld, újra rátalálj.
Refrén
Szédült lány, te szédült lány!
Tanuld meg élvezni a magányt,
Ne kutasd, hogyan tovább?
A szerelem, kislány, majd rádtalál,
Újra és újra, csak várj, te szédült lány!
A szemed mesél, fájón nézel rám.
Tudom, kislány, hogy most mi fáj,
Kell a tűz, s csodára vársz.
Megtalál, hidd el, rád talál!
Merre jár most a szíved, keresem, nem érem el.
Mindig olyanra vágytam, aki megért, ha kell.
Elvesztettem a csillagom, nem találom, fáj nagyon,
Egyszer én is eltünök, de ha vársz, majd visszajövök. Visszajövök.
Refrén
Nem vagyok más, csak egy rossz fiú,
Értem soha ne légy szomorú!
Te vagy a lány, akiért meghalok,
Én mindig a szívemre hallgatok.
Átkozott hűtlen éjszakák!
Tudom, hogy értem sírtad át.
Ígérem, egyszer megjavulok,
De addig is élni csak így tudok.
Te is egyedül ébredsz, ugyanúgy, ahogy én.
Mindig arról álmodsz, aki csak érted él.
Elvesztettem a csillagom, nem találom, fáj nagyon.
Egyszer én is eltünök, de ha vársz, majd visszajövök. Visszajövök.
(Köteles István - Lantos Krisztina)
Azt mondtad nekem, most nem válaszolsz,
Azt mondtad nekem, átgondolod.
Végre megmerlek most kérdezni,
Hogy szeretsz-e, és mit jelentek neked?
Várok egy SMS-t, várom, hogy megüzend, mit jelentek neked?
Szerinted mi lehet? Baráti szeretet, vagy álruhás szerelem?
Várok egy levelet, várom, hogy megüzend, hogy mit jelentek neked,
Várok egy levelet, várom, hogy megüzend, hogy mit jelentek neked.
Én sem tudtam, hogy szeretlek,
Azt hittem, ez csak barátság.
Hosszú idő volt, míg rájöttem,
Önmagam és téged csaplak be!
Várok egy SMS-t, várom, hogy megüzend, mit jelentek neked?
Szerinted mi lehet? Baráti szeretet, vagy álruhás szerelem?
Várok egy levelet, várom, hogy megüzend, hogy mit jelentek neked,
Várok egy levelet, várom, hogy megüzend, hogy mit jelentek neked.