Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mindig felvillantanék egy kicsi reményt,
Mindig arra indulnék, ahol épp várnak,
Mindig megvigasztalnám a sok szegényt.
Hogyha én lennék a fény a sötétség mellett,
Mindig megmutatnám azt, hogy merre az út,
Mindig világítanék, hogy mindenki lásson,
Mindig felvidítanám a szomorút.
Kérdezem a napsugártól:
Miért nem lehetek én a fény?
Kérdezem az éjszakától,
De válasz nélkül maradok én.
Hogyha én lennék a fény, csak délelőtt volna,
Mindig elmulasztanám a többi időt.
Hogyha én lennék a fény, a sok virág nyílna,
Lassan elfeledtetném, mi volt azelőtt.
Kérdezem a napsugártól:
Miért nem lehetek én a fény?
Kérdezem az éjszakától,
De válasz nélkül maradok én.
Kérdezem a kék hegyektől:
Miért nem lehetek én a fény?
Kérdezem a tengerektől,
De válasz nélkül maradok én.
Kérdezem a messzeségtől:
Miért nem lehetek én a fény?
Kérdezem az emberektől,
De válasz nélkül maradok én.
An hysterical
Laugh at my tiny holes
Buy and trade men's souls
Worth no more than pennies. . .
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés -
aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
- s mig szendereg a robogás -
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább -
aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a lapda, meg a sip,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik -
aludj el szépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed, -
aludj el szépen, kis Balázs.
Tüzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka. -
Aludj el szépen, kis Balázs.
Hull rám az eső, szétterül az álmos part fölött.
Valószínûtlen világ furcsa hangjait hallom a víz felől.
Azt arcomba fú az eltévedt szél,
a fülembe súgja: sohase félj!
Valahonnan ismerem ezt a hangot,
valahol már hallottam a dalt,
valamikor kerestem ezt a lányt,
megannyi bolond éjszakán.
Az ajtók csukódnak, a fények is lassan kialszanak.
Taxik suhannak délnek és nyugatnak.
A csend kapuja már régen nyitva áll,
a szívem csak erre a dalra vár.
Valahonnan ismerem ezt a hangot,
valahol már hallottam a dalt,
valamikor kerestem ezt a lányt,
megannyi bolond éjszakán.
Valahol már láttam ezt a lányt,
valahol már hallottam hangját,
valamikor fogtam két kezét,
valamikor őriztem szép szemét.
Valahol már otthagytam egyszer,
sajnálom elfelejtettem,
valamikor hazudtam talán,
sokszor megbántottam már.
Valamikor tudtam még nevét,
együtt hallgattunk zenét,
valamikor kellett volna még,
nekem nem hiányzik rég.
I know you think that I shouldn't still love you,
Or tell you that.
But if I didn't say it, well I'd still have felt it
where's the sense in that?
I promise I'm not trying to make your life harder
Or return to where we were
Well I will go down with this ship
And I won't put my hands up and surrender
There will be no white flag above my door
I'm in love and always will be
I know I left too much mess and
destruction to come back again
And I caused nothing but trouble
I understand if you can't talk to me again
And if you live by the rules of "it's over"
then I'm sure that that makes sense
Well I will go down with this ship
And I won't put my hands up and surrender
There will be no white flag above my door
I'm in love and always will be
And when we meet
Which I'm sure we will
All that was there
Will be there still
I'll let it pass
And hold my tongue
And you will think
That I've moved on. . . .
Well I will go down with this ship
And I won't put my hands up and surrender
There will be no white flag above my door
I'm in love and always will be
elolvadásig
elég, ha csókol
márciustól februárig
de szép is lenne
(Hooligans)
nincs társ. . . nincs tét. . . nélküled. . .
ne hívj el. . .
ne űzz el. . .
s ne menj el. . .
ne adj fel. . .
ne ad el. . .
s ne fuss el. . .
nincs hang
nincs hír
nélküled. . .
nincs tér. . .
nincs híd. . . nélküled. . .
próbáltam már
lelkembe mart. . .
nincs másik part. . .
próbáltam már
bármerre csalt. . .
nincs másik part. . .
ez visszatart. . .
Nem jó egyedül, de én várnék szívesen. . .
/akos/
Várj, míg felkel majd a nap
Ha látni sejtenéd mi az éjben olvad szét
Várj, míg felkel majd a nap
Egy új nap mindig új remény ígér
A végtelen sötétjét tépi szét
A félelem határt kap, mint a lét
Te csak várj, míg felkel majd a nap
Ha meggyötört az éj, ha múltad feldagadt
Várj, míg felkel majd a nap
Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad
Várj, míg felkel majd a nap
Ha megzavar, hogy túl nyitott a tér
A csillaggal telt végtelen túl mély
Mint bölcső, biztos gömbbe zár a fény
Te csak várj, míg felkel majd a nap
Sosem vagy egymagad, csak túl picinyke vagy
Várj, míg felkel majd a nap
Tudod nincs mennyország, de minden síron nő virág
Várj, míg felkel majd a nap
Együtt leszünk míg végtelen az éj
Együtt, míg a nap utoljára kél
Együtt mondjuk annak, ki még fél
Te csak várj, míg felkel majd a nap
------------------------------------------------------ --------------------------
Nem tudni mért, de mindig megható
Idővel mindent másképp lát az ember
De az, hogy szép volt, nem vitatható
Hiába nézem ellenséges szemmel
A változást, mi rajta látható
Az ember áll, és megszólalni nem mer
Van szerelem, mely nem gyógyítható
Ś: Jöjj, néhány órás napsütés
Még kell, hogy egyszer együtt járjunk
Még vár a nagy beszélgetés
Tán kiderül végre, mi volt a hiba minálunk
Jöjj, néhány órás napsütés
Sok régi témát megtalálunk
S a búcsú újra oly nehéz
Mint ahányszor idáig váltunk
Találkozás egy régi szerelemmel
Rossz randevú, de megbocsátható
Egy torz mosollyal búcsút int az ember
Miközben érzi: sírni volna jó :Ś
Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem.
Mindig van új és újabb, hát várd a csodát,
De sohase mondd, hogy nincs tovább.
Sohase mondd, hogy túlvagy már mindenen.
Nem jöhet új az életben hirtelen.
Sohase mondd, hogy vége, hogy nem érdekel,
A mindenen túl a minden jön el.
Ś: Sohase mondd, hogy vége,
Csak azt mondd, hogy ennyi megérte.
S ha megérte, jöhet egy pont,
Mit mondanod kell, ó, mondd! :Ś
Sohase mondd, hogy túlvagy már mindenen.
Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem.
Mindig van új és újabb, hát várd a csodát,
De sohase mondd, hogy nincs tovább.
Same Old Trip It Was Back Then
So I Made A Big Mistake
Try To See It Once My Way
. . . . nem erhet engem semmi rossz, ha atolelsz, nem varok valaszt mastol, hogyha te felelsz. Haza tala kobor szivem, gyongeden olelj at es ringass szerelem. . . .
Vagany legeny ha szepszeren bezorget itt, e csondes hazban oltalmat talal. . . .
Szep az elet, vig az elet, hej de en csak addig eljek, mig a villa, villanegra all.
Szeplany jojj el egyszer, nalunk folmelegszel, meglatod, meg az almod egyre visszajar. . . . .
Nincs gondom haszonra, karra, logok, mint gyumolcs a fan.
Csavargok, zenelek, akarhogy megelek, szerencse ragyog le ram.
a szíve már nem dobog.
Fekete föld mélyén
örökre megnyugodott.
Nem siratja senki őt,
nem könnyeznek a sírja előtt.
Csavargó volt, bolyongott,
magányosan kóborolt,
senkije se volt, semmije se volt,
csak az élete.
Vén szemét lehunyva élete megszakadt,
nem indul új útra, pihen a föld alatt.
Elmondom nektek az ő történetét, arról mesélek, hogyan élt.
Megszületett, kapott nevet, csak egyet nem, SZERETETET!
Szülei eldobták, nem törődtek vele, nem maradt semmije, csak az élete.
Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között telt a
gyermekkora, ott volt az otthona. . . És mégis vidáman élt, szívébe zárta a
nagy reményt, hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek.
Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig minden földet bejár.
Az idő eljött, ő szabad lett,
útra kelhet a végtelenbe,
ezt álmodta, erre ébredt,
évek óta csak ezt remélte.
Amerre járt, megszerették,
és ha néha megkérdezték,
hogy honnan indult, s mi a célja,
ő vidáman csak ezt dalolta:
Nem félek, amíg élek,
várnak a messzeségek,
városok, országút pora!
Napfényben, zord télben,
minden nap, minden éjjel
vándorlok, nem állok meg soha!
Éhét, szomját elfeledte,
csak a világ érdekelte,
hosszú haját fújja a szél,
ereiben lüktet a vér.
Forró nyár jön hideg télre,
hosszú út áll már mögötte,
de nem néz hátra, megy előre
jókedvűen énekelve:
Nem félek, amíg élek,
várnak a messzeségek,
városok, országút pora!
Napfényben, zord télben,
minden nap, minden éjjel
vándorlok, nem állok meg soha!
Nem kell a csillogás,
nem kell a ragyogás,
nem kell a vakító pénz!
Nem kell sok hamis vágy,
nem kell a céltalan cél!
Nem félek, amíg élek,
várnak a messzeségek,
városok, országút pora!
Napfényben, zord télben,
minden nap, minden éjjel
vándorlok, nem állok meg soha!
Évek túl hamar szállnak el,
csavargó haja hófehér.
Szíve dobban még, szeme tűzben ég,
de hívja már az örök pihenés.
Nem félek, amíg élek,
várnak a messzeségek,
városok, országút pora!
Napfényben, zord télben,
minden nap, minden éjjel
vándorlok, nem állok meg soha!
Könnyen a mélybe vész,
aki mindig a mélybe néz!
Hagyd el az árnyakat,
ne velük mérd önmagad!
Amikor a köd bezár:
neked az minden!
Kellj fel a székről,
nézz fel a mélyből,
bújj ki a ködből,
a vég pereméről-a fény felé!
(. . . a fény felé! . . . )
Kényes éjszakán:
a semmi néz le rád!
Rogyva térdepelsz,
mindent csapra versz!
Amikor a köd bezár:
neked az minden!
Kellj fel a székről,
nézz fel a mélyből,
bújj ki a ködből,
a vég pereméről-a fény felé!
(. . . a fény felé! . . . )
És függöny és művér, de rengeteg
Oh, istenem, nézd ahogy pénzt zabál
A sok életre éhes kis szörnyeteg
A kölyök beindul, a szűz szétszakad
És egy őrjöngő viharra gondol
Így játszik a csenddel
Ami már szinte tombol
Amilyen bűnös, annyira ostoba
Visszataszító tiszta kosz
Amilyen szent, olyan sivár megint
A morál megint a halál
Ez csak egy este gyémántba metszve
És te csak nézed, hogy múlik el
Ez csak egy éjjel és épp most törik
Ezer darabra szét
Ez csak egy este gyémántba metszve
És te csak nézed, hogy múlik el
Ez csak egy éjjel és épp most törik
Ezer darabra szét
És mint hat döglégy egy süket szobában
Zümmög halotti dalt az élet
És te megölnéd, de tudod jól,
Hogy ez az egyetlen, ami ébren tart
És csak bámulod a távlatokat
Amit a sarokba szőttek a pókok
És álmodod még, de tudod előre,
Hogy egyáltalán nem félsz majd,
Ha az álomalagútban szembe jön
És belevilágít a szemedbe
A gázra és a fékre egyszerre lépsz
És azt suttogod, hogy miért ne
Ez csak egy este gyémántba metszve
És te csak nézed, hogy múlik el
Ez csak egy éjjel és épp most törik
Ezer darabra szét
Ez csak egy este gyémántba metszve
És te csak nézed, hogy múlik el
Ez csak egy éjjel és épp most törik
Ezer darabra szét
A refrénje így szól:
". . . a bankban a pénz, és a dombon a ház, megkaphatsz bármit, mondd, hogy mit kívánsz, vidd a lelkem, abból semmi se kell, csak még egy éjszakára maradj vele. . . "
Nagyon szeretem. . .
Ez az álom oly mesésé, aztán jön az ébredés. . . .
Itt, van Amerika, itt van Amerika ide jott csak hozzam. O mondta igy nekem, s neki azert elhiszem. . . . . . .
.
legy atkozott
legy atkozott
legy atkozott nem varok holnapig
így a tuti hatás nem amrad el.
Egy jó ütés nagy csodákra képes. Kitüntetés, csilaggokkal ékes, háláls lehet az, akit Balu nevel. . . . .
és laposra ver
Várj, míg felkel majd a nap
Ha látni sejtenéd mi az éjben olvad szét
Várj, míg felkel majd a nap
Egy új nap mindig új remény ígér
A végtelen sötétjét tépi szét
A félelem határt kap, mint a lét
Te csak várj, míg felkel majd a nap
Ha meggyötört az éj, ha múltad feldagadt
Várj, míg felkel majd a nap
Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad
Várj, míg felkel majd a nap
Ha megzavar, hogy túl nyitott a tér
A csillaggal telt végtelen túl mély
Mint bölcső, biztos gömbbe zár a fény
Te csak várj, míg felkel majd a nap
Sosem vagy egymagad, csak túl picinyke vagy
Várj, míg felkel majd a nap
Tudod nincs mennyország, de minden síron nő virág
Várj, míg felkel majd a nap
Együtt leszünk míg végtelen az éj
Együtt, míg a nap utoljára kél
Együtt mondjuk annak, ki még fél
Te csak várj, míg felkel majd a nap
Megis felek, hogy ez most mind csak edes alom. Pedig erzem, hogy ream nagy boldogsag var.
Lampaernyo fenye melett ugy mint reg, osszebujunk, sugdolozunk ugy mint reg.
Minden este , minden percbe szivdobogva kerlek en, hogy szeress ujra, szeress ujra ugy mint reg.
Ertem barmire kesz es ha barhova nez mindig es mindenhol csak engem lat.
Valaki kell nekem is, aki mellettem all, aki joban, rosszban mindig enyem.
Kinek hangulatat, minden titkos gondolatat mar a ket szemebe nezve erzem en.
Aki ugy , ahogy en, sokat elt egyedul, aki mindig maganyos uton jar.
Aki ugy, ahogy en , olyan vegtelenul egesz eleteben tarsra var.
Valaki kell nekem is , aki hozzam valo, kit a sors is nekem rendelt talan.
Es ha el valaho, addig jarok, kutatom en, mig a szivem egyszer majdcsak ratalal.
Valahol felsír még egy kisgyerek.
Hallom az édesanyja dallal csitítja el,
Hallgatom a nyitott ablaknál, s végül én is énekelek.
Könnyű álmot hozzon az éj,
Altasd el hűs dunai szél!
Aludj el kis ember, aludj el!
Álmodj hintát, homokozót,
Álmodj rétet, kis patakot,
Aludj el kis ember, aludj el!
Nézd, fent a háztetőkön neked táncol a hold,
Lenéznek rád a fényes csillagok!
A sötét folyóparton álmos, nagy béka ül,
Hangtalan suhan egy kismadár, látod: ő is hazarepül.
Könnyű álmot hozzon az éj. . .
Könnyű álmot hozzon az éj,
Álmot, mely a szívedig ér,
Aludj el kis ember, aludj el!
A szürke házfalak közt álmot sző most a csend,
Valahol alszik már egy apró kis gyerek.
Edit - gimnazista, karcsu, szőke, szelid - ó, az első szerelem
Judit - tánc közben ha adott egy-egy puszit - de csókot sohasem
Dóra - rögtön eltünt másnap virradóra - ma sem értem, hogy miért???
És jött egy Mariann - imádtuk mindannyian, de Ő csak engem akart - még ma is tart
Ha nem jön Andi - Ő tudott csak édes csókort adni - vajon tényleg szeretett???
Jolán - kedvesebb volt számára egy volán - vérmes lehetett
Kinga - mindig visszajött, akár az inga - pedig sokszor elhagyott
Bea - kedvence a gin volt nem a tea - de mást is megivott
És jött egy Izabell - éreztük szeretni kell, de Ő csak engem akart - még ma is tart
Ha nem jön Rita - kreol börü, mint egy segnorita - olyan temperamentumos
Ágnes - vonzott, mint egy jó elekromágnes - soha volt zárlatos
Emmi - mégis máshoz akart férjhez menni - ó, a legszebb pillanat
.
.
.
.
Ha nem jön Ő, az igazi nő - hogy ki az a nő???
Hogy ki az a nő - a következőőőőő, a következő, a következő. . .