Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Csalános kert
2003-04-10 11:511.
Torolt_felhasznalo_770932
Létrehozva: 2003. Április 10. 11:51
Mikor társaimat málnásban nem lelem
bánatomat sírom el ezen a helyen
ezentúl magányom ide vezényeljen
magányos medvéket ide vezéreljen
sors, ha csalán csípte vörösre,
s vele senki nem törődne
csalitosba visszavágyna
barátokat odavárna.
Az ötlet lopott bevallom,
de nevéből kihallom
mélabút, romantikát,
s fogadom intrikát
melyek majd érnek érte,
kinek nem lesz kedvére.
bánatomat sírom el ezen a helyen
ezentúl magányom ide vezényeljen
magányos medvéket ide vezéreljen
sors, ha csalán csípte vörösre,
s vele senki nem törődne
csalitosba visszavágyna
barátokat odavárna.
Az ötlet lopott bevallom,
de nevéből kihallom
mélabút, romantikát,
s fogadom intrikát
melyek majd érnek érte,
kinek nem lesz kedvére.
fontos a barátság, a béke,
legyen jóban a csalános népe.
Ugye, milyen jó a tavasz?
Jókedvet és mosolyt fakaszt.
megemelted kalapodat
énelőttem.
Nem is tudom,
tette-e ezt valaha
valamikor vagy soha
férfi vagy nő, emberfia,
azt hiszem, hogy még soha.
hiszen versed minden sora
élő, kedves és beszédes.
Gyanítom, hogy a neved
csak egy mese eleme.
Mért nem lettél Hófehérke?
Hozzád jobban illene.
Szíved nemes, lelked tiszta,
szavad csengő, és nem kuka.
Azon tépelődöm egyre
mi is lehetne a neved.
Hapci csak akkor,
ha nátha gyötör,
s folyik orr.
Morgó semmiképp
sem lehetsz,
hiszen lényed nem is ez.
Nem is folytatom,
a kis törpéket hagyom.
Legyen neved HÓFEHÉRKE,
mindannyiunk örömére.
Ne legyen okunk az összezördülésre.
Vidáman sütkérezünk az árok parton,
verselni fogunk, nem lessz pardon:))))))))
nekem ez a néhány sor is sokat segít. :)
tőled külön öröm a dícséret.
Azért írom ezt,
mert a Te verseiddel
szárnyalni nem lehet,
ha elkap ihleted. . .
;-)
azt hittem tán álmodok,
hogy az eposzok világa
a csalánt virágba
borította délelőtt:-))))
Szépek. . . . .
s jobban szúr a csalán is,
jó hogy végre megjöttél,
a kertbe betévedtél :-)
s mit látok,
apró szilánkok
amerre lépek,
darabokra tépett
szívek hullnak porba,
félek rájuk taposva
mint homokszemek
terülnek, amerre megyek. . . .
Jó hogy
itt vagy!
:o)*****************
meg sem érdemlem. . .
Sokszor gyötör a kétség ez okán.
A távolság nem változtat azon,
mit érzek, mi van bennem.
Tudom, többet kellene írnom,
hidd el, én igyekszem.
(((((((((((((((((kuka)))))))))))))))********************
kiírjuk magunkból bánatunk és örömünk.
Bohóckodunk együtt és
sírunk is hogyha kell
egymásért,
köszönet ezért a pár "virtuális" barátért.
Ha időnként el- eltűnik is néhányunk
egy kis időre,
annál nagyobb öröm újra látni, hallani felőle.
Fogalmazásoddal meg nem sértesz,
dehogy!! Inkább
minden érzés és gondolat így helyén lesz
legalább. :-)********
Az ember csak egyet tehet előtted:
megemeli a kalapját! :-)****
dorgálás vagy ölelés akart lenni. . .
Vagy talán mindkettő egyben?
Igen, mindkettő volt, úgy hiszem.
Sebedet, hagyd begyógyulni,
kicsit ha viszket, nem szabad újra kikaparni.
Begyógyult már, s ha mégsem egészen,
gondom lesz rá, ígérem. . .
(((((((((((((((((P))))))))))))))))))))
Én is járok így, ne félj!
Én is renitens vagyok,
Ha kedvem van, írok!
Sajna mindig többet adok,
Mint amennyit kapok,
S ez nem pofonra értendő. . . :-(((
:-)))
Nem haragszom, ne hidd,
Ha gondolsz rám, az segít,
Ha szeretettel teszed,
S néha megemlíted!
:-)))
:-)
Így együtt lehetünk. . . :-)
tartanak, féltenek.
Tégedet és engemet.
Jó nekem és jó Neked! :o)*
haszontalan vagyok nagyon.
Elveszek időről-időre,
alig írok.
Mindig kevesebbet adok,
mint szeretnék,
s mint kapok. . .
Köszönöm kedvességed ,
hálátlanságom bocsásd meg!
Egy nap egy egész regénnyel leplek meg.
(((((((maya)))))))))******
úgy vigyázok Rád.
Nem érintelek,
de titokban óvlak, féltelek.
:-******
állsz.
Látsz
engem. Érzem,
estemben kapnál el,
hogy magamat nagyon meg ne üssem.
****
:-*************************** *******
kutakszom az árokban,
keresem az elgurult szavakat,
remélem, meglelem majd
a csalánlevelek alatt.
Zavartan matatok,
fejemben egy mondat után kutatok,
hogy kifejezzem,
mit oly nehéz most kifejeznem.
El szeretném mondani. . . . hogy köszönöm.
Meglepetés volt nekem, s öröm
sok szép szavatok.
Úgy beszélnék, írnék, de dadogok,
inkább hallgatok.
S míg töröm fejem a rímeken,
hogy méltóképp köszöntsem, ki írt nekem,
Rátok meleg szívvel gondolok.
Köszönöm nagyon,
ez nékem vagyon.
Megleltem ezen a fórumon
éteri otthonom,
mely sorsom s egyben végzetem. :-)
Mert majd egy napon,
amidőn lelkem kilehelem,
utolsó szavaimat is ide gépelem be. :-)
A kapu előtt pedig, bebocsátásra várva,
Szent Péternek egy üzenetablakba
pötyögöm be:
engedjen be!
Ez egy vallomás.
De csak félve suttogom,
hogy úrrá legyek a zavaron.
Jó nekem, hogy érezem:
szeretek,
s szeretnek némelyek.
Az Ég legyen Veletek,
Ti, szívemnek kedvesek!
(((((((((((((((mindenki))))))))))))))))