Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Később jövök, férjem ma ügyeletes, úgyhogy ráérek
Ha problémád van, akkor nyilván rosszabb a hatásfokod, ez egyértelmű.
De konkrétan a pszichés sérülés-t nem venném egy kalap alá ezekkel, mert az már komolyabb dolog, és ideális esetben pszichésen sérült ember neki se fog ilyesminek ugyibár..
Tudom, hogy bizonytalanul írtad, csak mondom, egyértelműség kedvéért
Is?
Én sem úgy gondoltam, hogy egyáltalán nem tudod használni az energiáidat, ha pszichésen sérült vagy, bár radikálisan rosszabb a hatásfokod az biztos ! Gondolj csak arra, mennyire nagy szerepe van a koncentráltságnak, odafigyelőképességnek az ilyen dolgoknál, ha szétszórt vagy sokkal kevésbé tudsz "működni". A pszichés sérültség pedig gyakran okoz szétszórtságot, hiszen a problémáidon való rágódással foglalkozik a lényed egy része folyamatosan, ami elvon lehetséges energiákat haszontalanul.
A stabil lelkiállapot fontos dolog, ezzel egyetértek. Fordítva "nem feltétlen". Ezzel is, alapvetően, de... szóval nem minden esetben...
A kristályosat bizonytalanul írtam (nem tudom ki írta akkor, de érdekes volt!), de mindenesetre nagyon klassz dolgok ezek a külső energiaforrások is !
A psziché sérülése okozza az energiarendszer sérülését, de fordítva nem feltétlen. Ha stabil a "pszichéd", akkor nem.
Igen, pszichológiával kell kezdeni, de nem azért, mert nem tudnánk használni az energetikai képességeinket. Azt ígyis-úgyis tudjuk használni, tudatosan is (az más kérdés, hogy hogyan, milyen eredménnyel)
Gátló tényezők, blokkok: de még mennyi!
Összefügg a lelkiállapot az energetikai képességekkel, de nem olyan módon, hogy egyáltalán használni tudod-e vagy nem, hanem minőségében.
Kristályok mint energiaforrások? Az bizti nem én voltam. Én kristályokat max mint fókuszt használom, azt is csak ha nagyon muszáj, az enerdzsit máshonnan szedem. A "puszta kezes" módszer híve vagyok, jobban érzem a cuccot.
Pusztán a kristályokból nyert energiamennyiség nem sok.. Legalábbis eddigi tapasztalataim szerint...
Ismét egy véleményen vagyunk !
Ráadásul mennyire összefügg a kettő ! A pszichés sérülések az energiarenszer sérüléseit is okozzák, és ellenkezőleg, az egészséges pszichéjü ember energetikailag is jobb állapotban van !
Igen, maximálisan egyetértek azzal, hogy az egyéb képességeket (spirituális/ezoterikus képességek) is a lehető legteljesebb mértékben ki kell fejlesztenünk magunkban.
Viszont az is igaz, hogy a pszichológiával (önismeret/emberismeret) kell kezdenünk, mivel enélkül nem vagyunk képesek az energetikai képességeinket sem használni. Saját lelkünkben is vannak olyan gátló-blokkoló tényezők, amik az energetikai képességeinket is akadályozzák, esetleg a legrosszabb pillanatban lenullázhatják. Nagyon-nagyon összefügg.
Halálos ? Igen, sok értelemben !
Hatásos az biztos.
Ami még nagyon klassz, az a világ mint olyan ismerete. A múltkor írt valaki (ha jól emlékszem Te ?) a kristályokról mint energiaforrásokról, és még mennyi minden hasznos dolog létezik ! Nem véletlen, hogy a régi időkben a mágiával foglalkozóknak egy sor dologhoz kellett érteniük. Wictor Charon értekezett erről az Atlantiszi Mágia c. könyvében.
Ha pedig az ember kifejleszt/továbbfejleszti magában néhány hasznos képességet, az még jobb.
Energetika+pszichológia együtt, "halálos".
Ezt nagyon klasszul fogalmaztad meg ! Ez tényleg így van. Aki figyel és hallgat, az felkészül.
Nem balf**sz módjára hirtelen lenületből nekicsattan a másiknak. Megfigyeli az illetőt és "személyreszabottan" lép fel vele szemben.
Az pedig mennydörgésszerűen megérinti a másikat ! 
Az ellenfél ismerete is nagyon fontos az önismeret mellett. Sajnos erre általában nincsen annyi idő mint az elsőre. Viszont az önismeret segít abban, hogy az alapvető lelki működési mechanizmusokat kiismerd (magadon keresztül) amit aztán ha kellően érzékenyen figyeled a másikat felismerhetsz benne is. A megérzés/beleérzés képessége az egyik legfontosabb a világon, igazándiból ezen alapul az a fajta helyzetfelismerő képesség is, ami különbséget tesz a paranoia és az óvatosság között is.
A saját játszmáimat illetően. Nekem egyik fő alapelvem az életben az ismert "Tudni-Merni-Akarni-Hallgatni". Szeretek inkább meghúzódni is információt gyűjteni. "Tudjál mindenről, de hallgass bölcsen; ily módon Szavad lészen mennydörgés." Ezt férjem mondta egyszer, és egyetértek ezzel.
Vito hol van ma? Vagy otthon nincs internetje csak a "melóban"?
Nem, ez nem feltétlenül paranoia, ez egy kifejezetten nagy forgalmú portál ahol bárki előfordulhat. Ez még csak óvatosság. Ha tudsz úgy írni róla, hogy teljesen lecsupasztod a szereplők jellegzeteségeitől (esetleg változtass meg szándékosan egy-két adatot) akkor nyugodtan írhatsz róla, ha anélkül érthetetlen, akkor hagyd inkább, nem szükségesek a kellemetlenségek. Végülis nem feltétlenül a konkrét helyzetek a fontosak, hanem a lelki mozgatórugók, működési mechanizmusok. Ami még eszembejutott a témával kapcsolatban az a provokáció, mint jelenség. Mindannyiunknak megvannak azok a pontjai, amit ha megtalálnak reagál rá. Nem is mindig kifejezetten kedvesen és szépen. Ez is az önismeret része tudni ezeket a kényes pontjainkat, és észrevenni amikor valaki tudatosan próbálja ellenünk felhasználni ezeket, és nem reagálni, vagy nem úgy reagálni ezekre a provokációkra, ahogy az illető szeretné. Azon tudok e legjobban nevetni, amikor valaki beprovokál valakit az illető meg olyan módon reagál rá, hogy egyben megtalálja a provokatőr gyenge pontját. Miközben nem jött ki a sordából, csak figyeli a másikat amint megfő a saját dühében.
Az a baj ezzel a játszma-dologgal, hogy mesélhetnék napestig mindenféle játszmákról, amikben részem volt eddig, csak marha nehéz virágnyelven úgy beszélni róla, hogy érthető is legyen és ne is legyen egyértelmű, hogy kiről van szó, ha esetleg ide tévedne akit érint.
Na, lehet, hogy én is paranoiás vagyok?
Ne is mondd ! A könyvlista már nálam is igen hosszú ! Ezt a könyvet egyébként mindenkinek ajánlom, a Testbeszéd c. könyvvel együtt.
Imádok olvasni, úgyhogy ez inkább jó mint nehézség, csak hát idő kérdése is a dolog ! Nemrég olvastam itt egy másik topikban egy könyvről, A csábító naplója címmel. Már megrendeltem a neten keresztül. Na tuti abban is lesz egy-két ilyen "játszmaféle" !
Az a hírszerző pasi akiről én meséltem ráadásul olyan szinten volt paranoiás, hogy nem mert nőkkel tartósabb kapcsolatot létesíteni. Ez már klinikai eset szinte, ez így az egész életét megmérgezte. Az óvatosságot nagyon fontosnak tartom, de a paranoia és az óvatosság között nagyon nagy a különbség. A főnöködnek volt családja ? Velük szemben is ilyen bizalmatlan volt ? Az szerintem fontos, hogy legalább egy-két ember legyen mindenkinek, akiben bízhat. Nem vakon, de egyfajta egészséges jóérzéssel.
Hát az ő játszmáit 3 szóval kiválóan jellemezni lehet. Kapzsiság, fukarság, bizalmatlanság.
Minden amit tesz, kiagyal, stb, e 3 dolog valamelyikéből fakad.
(valószínűleg abban gyökerezik a probléma, hogy nem olvastam az említett könyvet?
Igen, teljesen egyetértek Veled ! Bizony van amikor szükséges játszanunk ! Nem véletlen, hogy kialakultak a játszmák ! Semmi sem véletlen a világon ami van. Nem minden jó vagy feltétlenül szükséges, de oka az mindennek van. Ok-okozati összefüggés...
Az aranyos lehetett amikor mindenkit hülyének nézett, közben Ti röhögtetek rajta, mert ő viselkedett hülyén. Sajna nem mindig lehet azonnal otthagyni egy munkahelyet amikor szeretnénk, a szitu ismerős. Tanulni egyébként minden helyzetből lehet. A kellemetlenekből is. Érdekeslehetett. Ex hírszezős iemerősöm nekem is volt, tényleg paranoiás volt mint állat ! Végülis, ha jól belegondolsz, számunkra az adott helyzetben paranoia amit művel, de neki előzőleg lehet, hogy az életét mentette már meg a bizalmatlansága ! Más részét élhette meg ő az életnek az előzőekben, más tapasztalatokkal rendelkezett, ezért is volt más a hozzáállása. Az adott helyzet helyes/helytelen felismerésén nagyon sok múluk (ha nem minden olykor), nála eltolódhattak az arányok a bizalmatlanság felé. Mik voltak a gyakori játszmái ? (Mármint lelki téren, az anyagi dolgai nem érdekelnek)
Állandóan beszúrkálja a program..
Persze a játszmáknak is vannak fokozatai, ahogy te is mondtad.
Volt munkahelyemről van egy ehhez kapcsolódó sztorim, ahol igen durván voltam kénytelen játszani egy idő után.
A főnököm vmi ex hírszerzéses paranoiás állat, bepoloskázott iroda (amit szerencsére felfedeztünk, megtaláltuk a poloskákat), stb.
Sajnos igen komoly érdekem (most nem részletezném, hogy mi, de teljesen profán dologról van szó
Viszont nap mint nap kénytelen voltam eljátszani a szorgalmas alkalmazott szerepét, miközben napi szinten egyre-másra derültek ki a főnök disznóságai, és mindehhez kénytelen voltam jó fejet vágni.
A legszebb az volt az egészben, hogy a fazon annyira el van telve magával, és olyan szinten hülyének néz mindenkit, hogy szerintem a mai napig nem tűnt fel neki, hogy a fele disznóságára rég rájöttünk.
A pszicho-játszmák jó téma, én is szeretem. Konkrétabban?
Hali !
Imádok olvasni, de sajnos nem tudom magamat a nagyon száraz stílusban megírt könyveken átrágni. Ennek milyen a stílusa, olvasmányos, érdekes ?
Hello, jó reggelt !
Ezt a szójátékot plagizáltam egy ismerőstől...
eszméletlen hangsúllyal tudta mondani...
Mai téma ? Nem tudom kinek van hozzá kedve, de játszhatnánk !
Kedvenc témáim egyike a pszichológiai játszmák ! 
Persze ez csak javaslat, ha valaki tud jobbat akkor legyen az a téma.