Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tessék????? én nem vagyok Angyallány, ő egy fiatal csaj, na, mondjuk tuti!
Cs.naplójából kiöregedtek a pasik, már azt sem tudják mi a cím lényege - gondolom.
A nők meg nyilván ráncfelvarráson és lufitöltésen vannak, ami nem sikerült, s inkább nem csábitanak.
Komolyra fogva: ráuntak az egészre, besavanyodtak.
Hogy én mikor fogok már savanyuság lenni! ???
Egyhamar nem szándékoznék.-
Na, Téged nem fog felőrölni,kemény fából faragtak!!!!!
De nézz azért be Léná-hoz is!
szép estét! é.
Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek....
Sokmindent, és sokmindenkit megőröltek, felőröltek....
Az IDŐ a legkeményebb malomkő....
"Koldússá lett a föld, kirabolta a TÉL..."
(Petőfi: A téli esték)
Előző nic-em a 62-vel nagyon megtévesztő volt, mert ugye sajnos nem 62-ben születtem.
Igen: Csábító naplóját egy jó ideje én nyitogatom, senki más nem jár arra, vagy csak nem veszi magának a fáradtságot, hogy írjon egy sort.
Nagyon eltűntek onnan mindannyian, férfiak, nők egyaránt. Elképzelhető, hogy valahol együtt vannak, csak mi nem tudunk róla?
Jó ez a Léna, magdaléna van több is...
Hát igen, megéltünk 1-2 leleplezést, volt pár linkóci nő is, meg ffi is.-
A Csábító naplója kár hogy csak ünnepekkor van kinyitva, jó volt a sok okos, értelmes ember hozzászólása.
Meg az Olasz csillár póz.... aranyos kis nő volt a Misibea, na Vadeny sem volt kutya, de vad sem, kedves ember volt mindig, udvarias a nőcikkel, szóval befeküdhetne egy sokszorosítóba.
No semmi nosztalgia, már zörög a centrifuga a fürdőszobában, ugyhogy pattanjpajtás, és teregess. Ez lennék én.
Majd benézek a L- e- n-a kávézójába is, de nem most.... nem találtam az előbb. vauuuuuu.
puszmák évi
Szia!
Magam részéről 2002. december végén regisztráltam először a Léna62 -vel, aztán amikor netöltöttem a 62-őt utána lettem a mostani nic-kel.
Neten őszinte???
Szerintem nagyon kevesen.
Gratula Lénám, hogy Te semmit sem változtál 10 év alatt.... és nem tűnik annyira régnek.
S akkor még őszintébbek voktak az emberek? - itt egy óóriási ???????-jel.
Most néztem: én ezen a néven 11,5 éve vagyok regisztrálva.
Mi akkor már bőven dumcsiztunk....
Pusz.
-----------------------
Fausztusz úr, mondja már, miért bús? hova tette Marikát?
DEPRESSZIÓBA VEZET,
az meg maga a HALÁL!!...
Bort, búzát, békességet
Ezt kívánom 2014-re Nektek.
Szép jó éjszakát!
Ne hagyd elveszni, az álmok kellenek!
Küzdöttem én is ellenük sokat,
de álmok nélkül élni nem lehet;
kell hogy csapongjon a vágy, a gondolat!
Lehunyt pillákkal, lásd, veled vagyok.
Nélküled üres lenne minden megint...
az érzés, ami áthat, felragyog,
mint a napfény mely minket melegít.
Úgy szeretnék végre hozzád bújni,
hogy beszívhassam bőröd illatát,
ölelő, óvó karodba besimulni,
s érezni leheleted lágy fuvallatát!
Testedhez testem tapadna akkor,
forró ajkad végre megcsókolna,
s e szépséges, vágyott pillanatkor
szerelmem valóban a tied volna.
Csapongó álmaimban lásd, szeretlek.
Oly jó lenne egyszer úgy felébredni,
hogy karodban fekszem, és ölellek...
s ne kelljen reggel mindent elfeledni!
Csak adni vágyom, elvenni sosem!
Csak szeretni, és nem ellopni mástól...
csak érezni, hogy van még érzelem,
ami megment a dermesztő magánytól.
Ne hagyd az álmokat! Legyenek veled!
Népesüljön be velük minden éjszakád.
mert álmok nélkül élni nem lehet.
Álmodj hát velem! Szép jó éjszakát!
Harcos Katalin
LÉLEKTŐL LÉLEKIG
Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.
Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.
Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.
Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.
Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?
Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?
Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
Tóth Árpád
Ez a szívemből van....
Ebben igazad van.
Elismerem, ez nagyon keserves feladat: sok önuralmat és önfegyelmet kíván. Viszont nem megy másként.
Azt mondod?
Természetesen, ehhez partner is kell.
Nézz mélyen magadba! Te képes vagy?
Hiába várnánk, hogy később belátóbbá válik: inkább egyre uralkodóbbá lesz, érezvén hatalmát.