Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Zavar a párom exe
Létrehozva: 2006. augusztus 30. 17:15
Sziasztok!
Szerintem nem vagyok egyedül, de lassan már megbolondulok a pasim ex nőjétől.
Nincs konkrétan jelen az életünkben, de a pasim barátjának tartja. Felmegy hozzá, elviszi vásárolni, segít neki. Ezt is elfogadnám, csakhát olyan vagyok, hogy szeretek ott lenni...hogy lássam mi a helyzet. S ex nő nem akar találkozni velem, engem nem akar beengedni az életébe, ki vagyok tiltva, s nem látom mi folyik ott.
Én meg eszem a kefét, pedig a pasim - mivel tudja hogy zavar - próbálja kulturáltan intézni a dolgait. Egyet kértem: mindig tudjak róla, ha találkozik vele. ezzel meg is lennénk, mégsem tudom elviselni. ááááááá...segítség!!!
szívemből szólsz, jajj, de mennyire! pont ezt érzem én is exeimmel (kicsit rossz is ez a szó rájuk)
hiszen ők aztán igazán ismernek, és ha néha letérsz a "helyes" útról, elég egy beszélgetés velük, és minden rendben lesz. ők a világ legőszintébb emberei, minden hátsó szándék nélkül, hiszen már "megvoltál" nekik - bocs a csúnya kifejezésért - és mégis megmaradtál nekik, s már mással, máshogy élnek, de nem felejtenek. ez az érzés engem is mindig megnyugtat...de, teszem hozzá, nekem nincs is szükségem napi kapcsolatra az "exemmel". évente kétszer-háromszor tali, s akkor tényleg kitisztul az ember feje, örül az örömöknek, sír a bánatokon. legtisztább barátság (feltéve ha már mindketten tényleg túltettétek magatokat a másikon).
de szép is ez
A család már más tészta. A barátod nem tud felelősséget vállalni a rokonaiért, barátaiért. És mindenkinek megvan a joga, hogy saját véleményt formáljon. Nehéz lesz "megküzdened" a "helyedért", de ez meg nem az exen múlik. Ha hosszú volt a kapcsolatuk és szerették a lányt, akkor sem lenne könnyebb a helyzeted, ha külföldön, több ezer kilóméterre lenne a lány. Ezt is tapasztalatból, a hugom esetéből tudom. Még most is több rokon visszasírja az évekkel ezelőtti spanyol barátját, sőőt a jelenlegi előtt felemlegetik. Nem éppen kellemes, de nem tudunk mit tenni egy-egy sokesztendős nagynénivel, nagybácsival.
Viszont ha alapvetően más bajotok nincs, ebből ne csinálj problémát. Ha ő / ők nem látják át, nem értik meg, hogy ez neked fájó, akkor sem fogják, ha nap mint nap összevesztek ezen. Tudom, hogy nehéz, de próbálj meg tudomást sem venni a dologról. Ha a lány TÉNYLEG BARÁT, akkor hidd el, nem ellened van. Ő is annak örül, ha a barátja boldog veled! Sok sikert nektek!!
Ha meg magadat tartod a fontosabbnak, sztem vagy hagyd el, vagy akkor mondd meg, hogy te is az exeddel fogsz mászkálni. Ha ez nem hatásos, akkor tényleg keress jobbat. Te gondolom ilyet nem tennél, ha fordított lenne a helyzet. Ebből indulj ki!
És abból, hogy nem vagy egyedül a gondoddal!!
Nagyon nehéz elfogadni az ex jelenlétét... ezt tudom tapasztalatból... főleg ha a kapcsolat nincs lezárva... esetleg egy olyan alattomos kis dög az a bizonyos ex, mint az én esetemben volt... Hiába mondogattam én páromnak, hogy vigyázzon a csajjal... nem hitt nekem... aztán a saját bőrén tapasztalta meg, hogy igazan volt...
Ennek ellenére miután szakítottunk mi is jóban vagyunk a sráccal... sok együtt töltött év van mögöttünk, sok szép és kevésbé szép emlék... és tényleg különleges a kapcsolatunk... talán pont azért mert a szerelem elmúlt... inkább olyan ez, mintha egy nagyon jó barátom lenne... Ismerem, ismer, jobban mint bárki más, ezért néha jobban látjuk a megoldást a másik problémájára mint a többi barátunk... DE... soha nem állnék egy kapcsolata útjába!!! SOHA!!! Mert azt szeretném, hogy boldog legyen... és ahogy más barátaim kapcsolatát sem fúrnám, Vele sem tenném! :-)
köszönöm bölcs "nagymama". igen, ezen gondolkodok én is. látom a megoldást, nem kell hagynom, vele kell mennem.
na de belekontárkodhatok én valaki életébe, aki nem akarja? pl. valleg azért se akar velem találkozni, mert a szülés után meghízott, s most valleg sokkal jobban nézhetek ki, mint ő. meg ők ugye a baba miatt úgy szoktak találkozni, hogy a párom felmegy hozzá, az ő lakására. megtehetem-e én, hogy beállítok valakihez, aki nem is akarja? emberileg, erkölcsileg van ehhez bármi jogom?
arról most el se gondolkodok, párom mit szólna hozzá, ha ezzel állnék elő, de mivel érvelésben verhetetlen vagyok, vele le tudnám rendezni, hogy magával vigyen. de megtehetem-e?
hozzáteszem, én egy végtelenül kedves, másokra mindig odafigyelő ember vagyok. talán túlságosan is toleráns, már látom. a fél életemet azzal töltöm, hogyan ne legyek útjában senkinek, hogyan legyen konfliktusmentes az élet körülöttem (mindezt undorító skorpió énem ellentételezéseként szedtem magamra, mikor észhez tértem, hogy mennyire önző tudok lenni, s most úgy érzem átestem a ló túloldalára
 
ebben igazad van...ha valakit ennyi időn át szerettél, az nyomós ok nélkül nem múlik el. értem, s érzem.
csak hát egy új kapcsolat azért kényes dolog. ha te el tudod viselni, hogy vannak új kapcsolatai, s ez nem zavar, akkor rendben is van a dolog.
az, hogy ennyire jóban van a családoddal...hát ez se baj. DE
mint ahogy az előbb elkezdtem: új kapcsolat, törékeny szerelem, ügyesen kell kezelni. kéne. úgy értem azért az "új nőnek" is elég nehéz a dolga...családdal ismerkedni, megszerettetni magad, megbírkózni azokkal a családtagokkal, akik esetleg imádták a pasid exnőjét...ezek kínos dolgok, amiket a pasinak ügyesen kéne adagolnia.
Példa: egy hónapos kapcsolat, karácsony. első bemutatás a barátoknál. és mindezt úgy kellett megélnem, hogy közben ex is jött velünk, sőőőőt, ott előttem ajándékozták meg egymást karira. ööö...nem úúúgy kéne, hogy először szilárd talajt érezhessek a lábam alatt, s utána kelljen ezekkel megbírkóznom?
pasim védelmében: azóta az ilyen dolgokat már megbeszéltem vele, s csodák csodája megértette! sőőőt, bocsit is kért tőlem ezért, s egyéb apróságokért. na de ettől függetlenül, azért nekem el lett rontva az egész, s én nekem is nehezebb ilyen alapokkal hozzáállnom a dolgokhoz.
félreértés ne essék, itt nem a pasimmal van gond (vagyis a fejével van némi, de már csiszolgatom
 
itt most már azt kell feldolgoznom, hogy ezek a dolgok megtörténtek, ezek így vannak, s ezeket hogy a viharba építsem be az életembe. hogyan legyek túl a korai sérelmeken? hogyan nyerjen valaki tiszta lapot előttem, mikor kezdetek kezdetekor el lett cseszve a vele való kapcsolatom (mármint hogy egyáltalán jól kijöjjek az exével)
Sziasztok!
Halgassatok meg az en velemenyemet is, gazdag elettapsztalattal a hatam mogott, mar nagymama vagyok.
Nekem is az a velemenyem, hogy lehet tartani a kapcsolatot az exel, de ebben benne kell lenni az uj parnak is, mert ha az ex ezt nem akarja, akkor o mast akar a regi kedvestol. Es valoban nagyon serto, hogy egy ilyen kapcsolatban diktalhat az ex. Vegul is a parod tesz szivesseget ha segit neki, nehogy mar o diktalja a felteteleket. Mondani kellene a parodnak, hogy veled egyutt fog menni. Es ne hagyd magad, mert ennek valoban lehetnek kellemetlen kovetkezmenyei is.
Mi is elvaltak vagyunk, mindegyikonknek a masodik hazassaga. Az en volt ferjem alkalmatlan a tovabbi kapcsolattartasra, nem reszletezem, hosszu. (elzullott alkoholista) De a parom volt felesegevel a mai napig jo a kapcsolat, egyutt vagyunk a csaladi unnepeken (gyerekek, unokak szulinapja, stb.) es mindent megbeszelunk. Nem barati a kapcsolat, de elfogadhato es emberi.
ámen hölgyem! nagy büdös igazság
igen-igen...persze-persze...de én meg úgy vagyok vele, hogy egy kapcsolatban (szerelmben és barátságban is) csak azt várhatod el, amit te meg tudsz adni.
s én is barát maradtam exekkel, s ha szükségük lenne rám, tudják, hogy számíthatnának rám. innentől kezdve mivel magamra nézvést elvárom, hogy ez a fajta szabadságom megmaradjon, nem is ezt rovom fel neki.
különbözőek vagyunk, én meg aztán végképp a világ legtoleránsabb embere
de arra segítsetek megoldást találni, hogyan értessem meg a csajjal, vagy pasimmal, hogy ha már részei egymás életének, akkor engem se hagyjanak ki belőle!!! ez zavar leginkább...most döbbentem rá...biztos irígy vagyok, nem is féltékeny
Bennem egyébként mindig fölmerül a gyanú, hogy nem lehet, hogy a fiúnak egy ici-picit, persze csak egy nagyon picit hízeleg, hogy ennyi nő számít az ő erős vállára?
Ha 4 évig jó volt vele, akkor szerintem saját magamat köpném szembe, ha a szakítás után szemét embernek látnám, gondolnám. Mert hogyan tudtam volna együtt élni vele és szeretni, ha nem lenne egy értékes ember??
Rendszeresen beszélünk telefonon, hetente, kéthetente találkozunk, járunk moziba, ruhát vásárolni neki. A régi közös barátain, a nagyszüleim még mindig szeretettel gondolnak rá és hívják, bár mindenki elfogadta, hogy már nem vagyunk együtt. Eszembe sem jutna visszaszerezni társként, hiszen nem véletlenül szakítottunk, de megbeszéljük a kapcsolati problémáinkat, tanácsokkal segítjük egymást. Szerintem ez normális és örülök neki.
De hát ezt mondom én is! Megbízik a párjában, vagy sem? Én megbízom az enyémben, ezért akárkivel találkozhat, akivel akar, és eszemben sincs odatolakodni, hogy engem is vigyenek magukkal. És nekem is van olyan fiú ismerősöm, akivel találkozni szoktam, ráadásul neki is van felesége, de ha vele akarok beszélgetni, akkor minek tébláboljon mellettem a párom közben? Az kinek jó?
Ha át akarnám verni, akkor megoldanám gardedám mellett is....
Azt írja doracska, hogy nem a találkozás zavarja, csak ott akar lenni ő is....szerintem ez akkor is gáááz.
ezt külön köszönöm neked, hiszen az én esetemben pontosan erről van szó! egy az egyben!
így van ezzel ex nő is...nem akarja visszakapni (hála a jó égnek), de nem fogadja el az új életét! viszont akkor meg nem barátok!!! nemdebár? ha barát vagy, örülsz, kíváncsi vagy, stb.
és ezt nem tudom megértetni az emberemmel, hogy addig, míg a lány nem csak barátként gondol rá, addig felesleges ott lennie, mert ezzel csak engem bánt.
de itt olyan spec. helyzet van, hogy ők miután szakítottak tök jóban voltak még egy évig (aztán jöttem én). pasinak plátói szerelme volt, akiről jól esett exxel sírni, az exnek itt-ott pasija volt, akitől utána baba lett, s napi kapcsolatban voltak. együtt nyaralás, kirándulás ilyesmi...furi.
aztán én becsöppentem, és már nem vele voltak progik, már nem ő volt középpontban, de meg akarták tartani mint barát, mert pasim azt hitte, tényleg értékes ez az egész...azóta látok bíztató jeleket, hogy ő is látja, üresebb ez az egész annál.
bízok páromban, eltiltani meg aztán nem is szokásom, de már csak azért se tenném, mert a csaj nagy szarban van egyedül a babával. hiszen én is olyan szívesen segítenék neki! vigyázni a gyerekre, vagy bármi...de nem lehet, mert elzárkózik
Ühüm....tudod az a helyzet, hogy akit én valaha szerelemmel szerettem, az nekem nem lesz barátom....
Nem vagyok féltékeny, a párom magántanárként csinos lányokat tanít, az egyetemre csupa lány közé jár....ja meg az utcára is kimegy néha.....soha nem gondoltam rá, hogy félreléphet....bízom benne, fel sem merül a gondolat---most épp másfél hónapja külföldön van, de tudom, hogy csak hozzám jön haza...
DE HA AZ EXÉVEL TALÁLKOZGATNA VAGY BARÁTKOZNA........AZT NEM VISELNÉM EL!!!!!!
Este visszanézek, sziasztok!
en nem ertem miert kell az ex csajokat babujgatni...nincsen mas baratja aki elviszi vasarolgatni!??!?!?!
hat en tuti megmondanam a pasidnak a helyedbe en vagy o. eleg temperamentumos no vagyok nem turom ha hulyenek neznek, azt meg foleg nem hogy mas novel is torodjon meg babusgasson a pasim! 
amugy sem hiszek a pasi no baratsagban meg az exek baratsagaban sem...azzal egyetertek ha majd talalsz egy olyan pasit akire nem leszel feltekeny az lesz az igazi! en alapbol feltekeny tipus vagyok de a ferjemre soha nem voltam az. talan mert nagyon is egy velemenyen vagyunk minden kerdesben. mar nem egyszer leirtam hogy szerintem manapsag a nok tulsokmindent "elneznek/elturnek" a pasiknak...hol marad a buszkeseg? mi futunk a pasik utan, nekik semmit nem kell tenniuk ertunk miert becsulnenek meg? ha megcsalnak is megbocsajtunk meg azt is elhisszuk a mi hibank hogy megtortent. ugyanmar....
elmondtam neki, s valamennyire meg is értette. őt pedig képzeld, nem zavarják az én exeim
ki érti a pasikat? nem féltékeny, megbízik bennem maximálisan. ez is új érzés ám. eddig csak hiperféltékeny barátaim voltak, akiknek be kellett számolnom, nem találkozhattam, aranykalicka stb. jó ez az újdonsült szabadság 
és én sajnos hiszek a ffi-nő barátságban...még exekkel is. hiszen nekem is vannak ilyenek...sok év kellett hozzá, míg mindenki újra magára talált, és új életet kezdett, de megoldottuk. s ők kíváncsiak új pasimra, velem örülnek, velem szenvednek, ha arról van szó.
épp ezért el tudnám fogadni, hogy itt az ex. hiszen más nőket is elfogadok, azokkal nincs is bajom. őt is elfogadnám, ha mint a pasim érzi, úgy érezne ő is. de ő nem ezt érzi, s ez már ki is derült számomra...s pasim számára is. ez nem is tetszett neki, azóta ritkábbak a látogatások...csak hát ő is hozzám hasonlóan altruista, szoktunk segíteni a gyengébbeken.
szóval igaziból én csak attól félek, hogy bármiben is keresztbe fog tudni tenni ez a csaj. mert nem vagyok ott, mert a hátam mögött beszélhet bármit, és bár szerelem az hatalmas még most is 8 hónap után, de mindenkinek lehetnek gyenge pillanatai, amikor egy jól irányzott alattomos kis nyíl célba talál. ettől féltem magam, s ettől rettegek.