Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lány-Lánnyal
Torolt_felhasznalo_173379
Létrehozva: 2006. szeptember 9. 16:56
Sziasztok!
Igen most regisztráltam magam új néven,bár régóta itt vagyok,sokan ismertek és még többen nem.
Az én "problémám"a következő:Régóta vonzódom a nőkhöz,szeretném kipróbálni milyen lehet nővel...csak nem igazán tudom hogyan fogjak hozzá.A barátnőimnél nem merek próbálkozni,nem akarom,hogy kihasson a barátságunkra.Egy-kettőről tudom,hogy-legalábbis ezt mondja-nem vonzza egy másik nő.Nem lát benne szépet(mármint egy másik nőben) és nem érzi úgy,hogy megsimogatná,stb...Én pedig igen.Tudom ettől nem vagyok perverz(még ha sokan így is gondolják).
Azok gondolatait véleményét várom,akik hasonlóan éreznek,ill próbálták már.Milyen?Hogyan találjam meg azt a lányt-nőt aki nekem való?
Aki csak beszólogatni akar,az kíméljen meg ettől!Nem kötelező megnézni,elolvasni ezt a topicot!
Magamról még annyit,hogy férjnél vagyok,szeretem a férjem,a családom!Nem akarom elhagyni,és a házasságunk is kitűnő,de évek óta elő-előtörnek belőlem ezek az érzések.
Köszönöm mindenkinek aki elolvassa,hozzászól és segít.
Igen most regisztráltam magam új néven,bár régóta itt vagyok,sokan ismertek és még többen nem.
Az én "problémám"a következő:Régóta vonzódom a nőkhöz,szeretném kipróbálni milyen lehet nővel...csak nem igazán tudom hogyan fogjak hozzá.A barátnőimnél nem merek próbálkozni,nem akarom,hogy kihasson a barátságunkra.Egy-kettőről tudom,hogy-legalábbis ezt mondja-nem vonzza egy másik nő.Nem lát benne szépet(mármint egy másik nőben) és nem érzi úgy,hogy megsimogatná,stb...Én pedig igen.Tudom ettől nem vagyok perverz(még ha sokan így is gondolják).
Azok gondolatait véleményét várom,akik hasonlóan éreznek,ill próbálták már.Milyen?Hogyan találjam meg azt a lányt-nőt aki nekem való?
Aki csak beszólogatni akar,az kíméljen meg ettől!Nem kötelező megnézni,elolvasni ezt a topicot!
Magamról még annyit,hogy férjnél vagyok,szeretem a férjem,a családom!Nem akarom elhagyni,és a házasságunk is kitűnő,de évek óta elő-előtörnek belőlem ezek az érzések.
Köszönöm mindenkinek aki elolvassa,hozzászól és segít.
Ne haragudj, de nem volt időm végigolvasni az összes hsz-t, így lehet, hogy olyat kérdezek, amiről már korábban írtatok. Hogy találtatok egymásra?
mit érzek?
Össze sem tudom hasonlítani azzal,amit egy férfi iránt is éreztem..már ha az szerelem volt.
Ez olyan hihetetlen puha és érzéki és lágy,ugyanakkor nagyon erős intenzív.
Talán az,hogy imádom,úgy ahogy van és bármit is csinálunk együtt az mindig fantasztikus és repülnek az órák.(értem itt a sétálgatást,sütést-főzést,ha a gyerekekkel megyünk játszani,vagy vásárolni,fagyizni..)
Sajnos mellette aludni,egymást átölelve,ill mellette ébredni még nem sikerült,talán hamarosan.
Köszönöm ,hogy kedvesek vagytok,és nem acsarkodó,és bunkó hsz-eket kapunk,itt az nlc-n ez ritka..
Szia Drágám!
Imádlak! Nem jöttél beszélgetni..de ugye majd a szokott helyen?
Várlak.
Csókollak
Mennyire nehéz helyzetben lehet most mindkettőtök...
Egyszer nagyon közel álltam hozzá, hogy hasonló szituációba keveredjek, de volt annyi szerencsém, hogy az Élet megoldotta a problémát helyettem.
Szóltam NEKI, hogy jöjjön nlc-re, legalább olvassa el, amit írtál neki.
és akkor mégis meddig akarjátok folytatni ezt a kettős életet?
Fel fog őrölni....
Mindekettőtöket, a férjedet, s talán még a gyerekeket is....
Szia Leányzó!
Előszöris köszönöm a válaszokat. Lehet még 1-2 kérdésem? Amennyiben priviben szeretnéd megírni, úgy is jó, de tolakodni semmiképp nem szeretnék.
A kérdésem az lenne, hogy mekkorák a gyerekek? Ezt azért is kérdezem, mert ha már elég nagyok, bizonyos fokig maguk is eldönthetik, hogy egy esetleges válás esetén veled vagy a férjeddel maradnak. Ahhoz, hogy elveszítsd a gyerekeket, minimum kőkemény alkesznek vagy skizónak, tartósan kezelésre szoruló betegnek kellene lenned. Minden más esetben a válások 95%-ban a kicsik az anyjukhoz kerül. (Ezt egy elég közeli rokonomnak mondta alig egy hónapja egy nagyon jó ügyvéd.) Írtad, hogy a házasságotok többször is volt már mélyponton és a válás is szóba került. Nos, ha Winnie-vel már volt lehetőségetek komolyabban foglalkozni a jövőtökkel és annak tervezgetésével, akkor talán már az összeköltözés is téma lehetett. Gondolom, a szerelmed és a saját csemetéid kedvelik egymást, ahogy az ő gyerekeik szeretnek téged és a tiéid őt. Így ez sem akadály. Sok a "ha", de ha a férjed egy jóérzésű, intelligens ember, akkor azt is meg lehet(ne) beszélni vele, hogy engedjen el békében, váljatok el barátságban és attól sem kell tartania, hogy többé nem látja a kicsiket. Normális, intelligens felnőttek módjára. És, hogy a gyerekeket se érje váratlanul, szép lassan el lehet kezdeni pedzegetni előttük a témát. Abban az egyben viszont mindig biztos lehetsz, hogy akárhová is sodorjon akárkivel az élet, a gyerekeket biztosan neked fogják ítélni. Igaz, nem árt, ha lesz egy stabil állásod, stabil fedéllel, mert enélkül azért mégiscsak megkérdőjelezheti a bíróság az "alkalmasságod", hogy normális körülmények közt tarthatod a csemetéket.
Nem tudom, segítettem- e, de bízom benne, hogy igen. Hangsúlyoznám, hogy nem szeretnélek egyik irányban sem befolyásolni, mert amint azt alább is írtam, ezt a nehéz utat bizony neked kell végigjárni. Amiről az előbb beszéltem, az csak egy lehetséges "megoldás" vagy annak megközelítése. Bármerre is indulj, amíg célba nem érsz, küzdened kell majd az érzéseiddel, a családoddal, a férjed családjával, barátaiddal, stb. A köztes város talán ezért jobb megoldás, mert senki nem lesz a nyakatokon és békében élhetitek a saját életeteket.
Köszönöm én is a kedves szavaid és ígérem, hamarosan mesélek. Addigis, ha gondolod, írj bármikor és ha olyan jellegű kérdésed van, amit nem szeretnél nagyközönség előtt feltenni, írd meg priviben.
Vigyázz magadra és írj kérlek, mert nagyon érdel, hogy hogyan lesz tovább.
Üdvözlettel:
Riddle
Szia Riddle!
Hogy mennyit vesz észre a férjem? Hát..nem tudom.Mivel nem felhőtlen a kapcsolatunk(bár most Ő annak hiszi) így nem kifejezetten tűnik ez fel neki.Ritkán is találkozunk.
Nem konzervatív,tudja rólam,hogy vonzanak a lányok,de azt nem,hogy ki is próbáltam.mindig félelmei voltak ezzel,hogy ha kipróbálom jobban talán jobban kell egy Nő szerelme mint az ővé..nos ez a félelem helyesnek bizonyult.
Ha megtudná mit lépne?? Nem tudhatja meg! Több gyermekünk is van,ez egy zsarolási alap lehetne,ha elmérgesedne köztünk a viszony.Ezt pedig nem engedhetem meg.
Winnie-t kedveli,bár csak 2-szer találkoztak,de tanúja annak,ha beszélgetünk..nincs kifogása ellene.
Az,hogy Winnie-t elveszítsem szóba sem jöhet.Így gondolom ezzel kapcsolatban ahogy Te is leírtad!
Köszönöm a kedves sorokat,kiérezni belőle,hogy milyen kedves és érzelmes jó ember vagy.
Ha lesz rá időd és megosztanád velem(velünk)a "harcodat" szívesen olvasnám.
Először is köszönöm,hogy nem ítélsz el!(bár szerintem nincs is miért)
Az,hogy lányról ábrándoztam,az sokkal régebbre nyúlik vissza,mint a házasságom kezdete.Már egészen fiatalon vonzottak a lányok.De akkor nem tudtam mi ez?Bűnösnek éreztem magam az ilyen gondolatokért,igyekeztem elhessegetni magamtól.Ez olyannyira sikerült,hogy nagyon fiatalon férjhez mentem.Nem első szerelem,azt hozzá kell tennem,és nem is az hiáyzik mielőtt az jutna eszedbe,hogy nem éltem ki magam...ez megvolt.
Évek teltek el,hol erősebb,hol gyengébb volt ez a vágy,hiszen közben gyerekeket szültem,neveltem,építkeztünk stb.
A kapcsolatom a férjemmel,többször zuhant mélypontra,szó volt már a válásról,de valahogy úgy alakult,hogy együtt maradtunk..hogy mit hoz a jövő nem tudom.
Hogy mi vagyok,bi,vagy leszbi??..én sem tudom..ezt (is)szeretném megtudni.De úgy tűnik ez nem fekete,vagy fehér...
Kedves Leányzó!
Amit most átélsz, én is átéltem. Azzal a különbséggel, hogy egyedülállóként. Ettől persze nem voltam könnyebb helyzetben s, hogy miért talán majd egyszer elmesélem.
Amit kérdezni szeretnék, hogy a férjed mennyit vesz észre a benned lezajló változásról? - mert, ha nagyon szeret, észre kell, hogy vegye, különben felötlik a kérdés, hogyan figyel rád, ha nem látja rajtad a vívódást. Mennyire konzervatív? Mit lépne, ha megtudná? A férjed mennyire kedveli Winnie-t?
Sok-sok kérdés, melyeket mind-mind fel kell tenni egy mérlegre. Ha tényleg nagyon szereted a férjed és Winnie-t is, bizony végig kell járnod a döntés útjának akadályait és nehézségeit. Nem bíztatlak könnyű menettel. Ellenkezőleg. Kőkemény lesz. Viszont ez az az út, amit minden embernek saját magának kell végigjárnia ahhoz, hogy meghozza a döntést. Kettős életet élni 200km-es távolsággal és ilyen heves érzésekkel pokoli nehéz. Viszont akkor sem lesz könnyebb, ha szakítasz a lánnyal. Soha nem fogod tudni kitörölni őt sem a lelkedből, sem a gondolataidból, pláne nem a vágyaidból. Dönteni viszont muszáj lesz, mert ha nem sikerül, két szék közül a pad alá eshetsz.
Nem írom, hogy légy ügyes, mert itt, ebben a helyzetben nem lehet ügyesnek lenni. A szíved fog harcolni az eszeddel és az elvárásokkal. Inkább azt kívánom, hogy a döntésed boldog jövőt eredményezzen.
Miért jó egy biszex lánynak, fiúnak?
Szerintem így egyik nemű emberkével sem fog tudni soha igazán hűséges és megbízható kapcsolatot teremteni, mert mindig lesz valaki más, akit megkíván és aki miatt megcsalja vagy épp elhagyja a barátját/barátnőjét..
Szerintem "langyosnak" lenni a legrosszabb. Valaki legyen vagy teljesen hetero, vagy forró mint a begyújtott kemence
A bi emberek (ha lelkük is van) még saját maguk is szenvednek a döntésképtelenségüktől. Ha pedig tesznek egy kapcsolat mélységére, akkor... Sajnálom őket..
Kedves Winnie!
Most regisztráltam nemrég. Ebből a topicból mindössze a topicnyitó és az utolsó 4-5 hozzászólást olvastam. (Elnézést, amiért nem mélyedtem jobban bele a témába, de amikor az alább írt mondataidat "futottam át", úgy éreztem, szólnom kell.
Nekem is volt egy kapcsolatom, ahol a páromnak volt egy akkor 11 éves csemetéje. Mindössze 20km-re laktunk egymástól, így elég gyakran találkozhattunk, de a baj sajnos nálunk is azon múlt, hogy nem akarta és nem is merte beavatni sem a csemetét, sem a családját. (Akkor már elvált volt) Három évig voltunk együtt (nem egy fedél alatt), aztán szakítottunk. Én többet szerettem volna, ő nem tudta felvállalni.
Nekem nincs gyerekem (azért majd szeretnék), de azt pontosan tudom, hogy egy gyermek, ha őszinte, mély és tartós szeretetet kap a szüleitől, akkor úgy fogja elfogadni őket, ahogy vannak. Még akkoris, ha tini vagy kamasz korukban tudják meg a "változást". Amennyiben kamaszként értesülnek erről, előfordulhat, hogy megkeveri őket, de értelmesen és kedvesen el lehet (sőt, el is KELL!) magyarázni nekik, hogy amit anya tesz/érez, nem feltétlenül követendő példa, hanem egy állapot, ami vagy létrejön, vagy nem.
Ha nagyon szeretetitek egymást, NE foglalkozzatok azzal, hogy a környezet mit mond és hogyan vélekedik rólatok, mert ahogy a mondás tartja: "Minden csoda három napig tart.". A szenvedésetek pedig jóval tovább. Valahol középúton is meg lehet próbálni újjászervezni az életeteket. Egy köztes nagyvárosban, ahol a kutyát sem érdekli a szomszédja és ahol a gyerekek is bőven találnak elfoglaltságot (sport, zene, művészet, stb.) és ti is könnyebben kaphattok lakást/albérletet és munkát.
Valami ilyesmiben kellene gondolkodni és semmi esetre sem azon, hogy feladjátok. Előbb-utóbb bele fogtok fáradni az örökös várakozásba és vágyakozásba.
Bocsáss meg, hogy beleszóltam. Lehet, hogy nem kellett volna, de ez egy szabad fórum, szabad topicja és mivel tanácsot, véleményt kértél, hát megosztottam veled az enyémet.
Sok sikert kívánok mindkettőtöknek és egy boldogabb, teljesebb jövőt egymással!
jahhhh,hogy gyerekek is vannak mind a két oldalon????Hát ez így tényleg gáz.....
Boldogság vagy kötelesség, ugye?