Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"Árnyékma cskák"
Torolt_felhasznalo_195793
Létrehozva: 2006. szeptember 14. 11:11
Sziasztok! Máskor is előfordult már velem, mint mindenkivel szerintem, hogy láttam egy árnyat elsuhanni valahol. De mostanában kb. két hónapja rendszeresen látok érdekes valamiket. Az egész dologban viszont az a legfurcsább, hogy a lányom, aki már felnőtt, szintén látja őket, és ő is mostanában. Megbeszéltük, ugyanazokról van szó, a lányom keresztelte "árnyékmacskának".
Nagyságra jól megtermett macska méretűek, de jóval zömökebbek. Mindig a földön láttam őket, egyszerre csak egyet, tehát nem lebegnek a levegőben. Mindig mozgásban vannak, általában elsuhannak, de ma pl. nemrég láttam egyet itt a szobában, ez lassabban battyogott. Észre kell, hogy vegyem mindig, mert nagyon határozottan lehet érzékelni, hogy ott van. Hangja nincs, mindig csak pár másodpercig látom egy-egy alkalommal. Rendszerességet még nem fedeztem fel a megjelenésében, igazából sose gondolok rá, vagyis nem várom. Nem számoltam eddig, de kb. 8-szor 10-szer láttam már az utóbbi egy-két hónapban, mostanában gyakrabban jön. Lehet, hogy mindig ugyanaz jön, vagy mindig másikat látok, erről fogalmam sincs. Na meg arról, hogy mi lehet ez?
Segítsetek megfejteni ezt a titkot, olyan kíváncsi vagyok, mit akar tőlünk ez az "árnyékmacska"?
Egyik kedvenc könyvem H.P. Lovecraft: Zarándokút Kadathba c. műve ! Egy kicsit a Necro világa... nem vagyok ijedős...
Egy időben csak úgy rajzottak körülöttem az elmebetegek, sőt egy barátnőm és az akkori pasim is megőrült ! Nem volt kellemes élmény..
Az a baj,hogy nálam túl korán jöttek a rossz emlékek az éjszakákkal.Nem volt szép emlékem amivel megnyugtattam volna magam.Most már szeretem.Persze ha csillagos az ég és nem vagyok egyedül.
De vonz egy éjszakai túra is az erdőben.Imádom a zseblámpákat.
Csak senki nem akar velem jönni.
Részemről is inkább a hamvasztás... Inkább a tűz mint a kukacok. Brrr... utálom a halál gondolatát.
A régi temetőknek tényleg van egyfajta misztikus hangulata. Egy ismerős mesélt egy szigetről északon, ahol van egy Viking temető, a sziget jelentős hányadát foglalja el. Állítólag ott a mai napig vannak különös jelenségek.
Na én temetőt még nappal sem látogatok.Megígértettem anyámékkal,hogy nem temetettnek el.Nem bírom a zárt tereket.Szállni akarok a szélel.
De komolyan,sosem teszem be a lábam temetőbe.
A sötét ismeretlen hely tényleg túl ijesztő.Akkor biztos,hogy léptek zaját véled hallani.Sosem értettem,hogy a filmekben ,miért szeretik ezeket a jeleneteket.Éppelméjű ember úgyis elkerüli.
De az érzést ismerem.Csak én akkor érzem,ha a holdat nézem.Az egyik kedvenc zenekarom a Moonspell.
De véletlen volt.
Lehet kérdezni, legfeljebb nem tudjuk a választ :-) De majd azt is megmondjuk őszintén :-))
Már nem félek annyira a sötétben, mint régen. De a "vetítés" azért ma is gyakori, amikor peregnek a képek a szemem előtt, holott jajj, de nem szeretném látni. Ilyenkor a legjobb, ha belépek az eseményekbe, legalább tudom őket irányítani :-)
Szerintem a sötét, kietlen helyekkel sokan igy vagyunk. Félünk tőle, félünk az ismeretlentől, a váratlantól....én is igy vagyok vele.
Érdekes mód engem például a temető hangulata, nyugalma megnyugtat. Persze nem éjszakánként császkálok ott
de mikor kitévedek valamelyik temetőbe valami érdekes, jóleső nyugodtság, szinte már morbid módon kellemesen szomorkás érzés kerít hatalmába.
Írtam neked. Megnéztem a honlapodat. Kérdezni is lehet tőletek? Hátha okosabb lennék néhány dologban