Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Belezúgtam?
Torolt_felhasznalo_324231
Létrehozva: 2006. december 18. 11:29
Nem értem magam.
Házasságban élek, gyermekem van, sosem foglalkoztam senkivel a férjemen kívül.
Pár hete egy céges rendezvényen az egyik kollégám felkért táncolni és innentől úgy nem vagyok ura önmagamnak.
Napjában többször kapom magamat azon, hogy rá gondolok, hogy "érzem" ahogy akkor rám nézett, ahogy hozzám ért.
Ő egyedülálló, a férjemet ismeri.
Fogalmam sincs, hogy ki akar-e kezdeni velem, azért viselkedett így... egyszerűen nem értem, mivel érte el, hogy állandóan rá gondolok...
Közvetlen munkakapcsolatban nemv vagyunk, nem is találkozunk minden nap.
Nem akarok balhét a házasságomban, de képtelen vagyok kezelni ezt az érzést. Úgy érzem magam, mint egy tinilány, akihez először volt kedves egy férfi...
Segítsetek! HOgy tudnám túltenni magam ezen?
Egy darabig bogni fogsz, de ha megszuntetsz minden jellegu kapcsolattartast vele, szep lassan rajossz, van elet nelkule is.
Tarts ki. Megerdemelsz valakit, aki csak a tied, es annyira akar, mint te ot.
Most eltökéltem magam,anynira bennem van, de azt mondja meg valaki,hogy álljam meg,hogy ne bőgjem hülyére magam?
Az nem fog menni,már most sem megy.
" Bar az okok valoszinuleg masok."
Mégis mik?
Na, latom Messalina kivette a szambol a szot :
Pont ezt akartam irni. Ha neked ez nem jo, ketsegeid vannak, nem latod, hogy komolyan a levalasra torekedne otthon, csak ido kerdese lenne, akkor egyszeruen hajtsd el.
Azzal ne gyere, hogy szereted es nem megy, mert bizonyara o is szeret, csak o ettol meg elvan otthon is, te meg mast szeretnel.
Allj a sarkadra, es mondd meg, hogy igy nem csinalod, ennyi volt. Ha meg nem megy, ne ot okold erte. Ahogy te nem tudod elhajtani, o ugy nem jon el otthonrol. Bar az okok valoszinuleg masok.
Picit több,mint 2 éve..
Ahogy mondod: bármit megértek, már annyiszor mondtam: megértem,ha nem tud leszakadni otthonról- azt mondta erre,értsem meg,nem maga a neje hiányozna neki-,azt is megértem, nekem itt van 2 gyerekem,akik nem az övéi.Nem rossz gyerekek,nincs velük baj, sőt, a kicsi mostanra elfogadta őt,és nem bánja,ha itt van, de akor is idegenek, együtt kéne velük élnie.aztán a lakásom is lehetne nagyobb,ez is igaz., de én nélküle is tervezem,hogy keresek valami végleges otthont,mert érzem,hogy ez nem az,(neki egyébként tetszik).Valamit ki kellene találnunk,amit ő már mondta,hogy nem akarna lakást újítgatni,ahoz ő már fáradt.
Ok,ezeket is elfogadom.Csak mondjon valamit,és ne hagyjon most már több mint egy éve abban a helyzetben,hogy nem mond semmit, mert ez nagyon idegőrlő,fájdalmas,megalázó.
Én már annyit felhoztam ezt a kérdést,kértem szépen, csúnyábban, már nem vagyok képes többet alázkodni.
Meg nem is akarok,mért kell nekem bárkinek is megalázkodnom, csak azért mert szerelem van köztünk??Szóval ez már emberileg sem megy.
És változatlanul fenntartom,nem én vagyok a hülye, igenis neki kellene valamit mondania.,annyival tartozik nekem.,annyit megérdemlek.,nem szolgáltam rá,hogy így bánjon velem.
Szia!
Hany eve vagytok egyutt?
Valoszinu, nem olyan veszes neki otthon es tenyleg nem fog elvalni. De legalabb engedne el teged!
Szerintem, az "izelitovel" nem fogsz sokat elerni. Talan, az valtozast hozna, ha kicsapnad vegleg, ha masban nem is, abban, hogy te egy (rovid) ido utan sokkal jobban erezned magad!
Sajnos, nagyon nehez, addig amig te szereted, de ha eros vagy, meg tudod tenni:-((
Szep napot!
Szomorú vagyok!
Az utóbbi hetekben teljeseb biztos lettem benne,hogy nem fog lelépni otthonról.Csak egy szerelemért.
Folyamat volt ez, de már az elején szkeptikus voltam ezzel a kérdéssel kapcsolatban,annak ellenére,hogy ő adott felhatalmazást arra,hogy reméljem,egyszer sikerülhet.
Aki olvasott engem,az nagyon jól tudja,mennyit kételkedtem.,ti pedig nagyon aranyosak voltatok ,akik bíztattatok, időnként fejmosást kaptam,hogy nem így kéne,nem kellene bizonyos dolgokat újra és újra felhozni,mert az bizony riasztja a férfi embert.
Igazatok is volt, nem vitatom,kellett is ,hogy időnként helyre tegyetek.Csakhogy én ezt mindíg éreztem,ezért forgott minden gondolatom a kérdéseim körül., akkor is,ha tudtam,nem helyes.
Valahol éreztem,hogy nálam van az igazság,és nem nála, és nem én vagyok a hülye,aki folyton kérdez,és nem fogja fel a választ,hanem ő az,aki egyre inkább kibújik a kérdések elől, elodázza a beszélgetéseket,és ingerült lesz,ha szóba kerül. most már egyáltalán nem beszél az otthoni dolgokról, úgy veszem észre működnek ők együtt,annak ellenére,hogy az ő szavai ezek, a családhoz tartozik.Igénye van a közös ebédekre,reggelikre,beszélgetésekre., sétára kézen fogva,és nem mellékesen az összebújásokra.
állítja,hogy én kellek,engem szeret, de nem képes lemondani a sétákról a nejével, volt ugyan rá igéretem,hogy változtat rajta,de azt is az arcomba kaptam,hogy ugyan kivel ment volna,amikor én dolgoztam???
Ja ,szóval ez a bűnöm,hogy nem tudtam vele menni,mert a munkahelyemen töltöttem az időmet?
Én ezt már nem fogom tudni lenyelni.,ez már sok.
Most már nem igazán beszélünk a jövőről, bár van egy -egy elszólása,hogy "még nem tudjuk,mi lesz", de ma megint azzal szembesültem,hogy nem lehet ottthon olyn nagy baj,mert a neje ment valami könyvelőt megkérdezni az ő ügyében.(Aztám amig távol volt, felhívott)
Szóval úgy gondolom,megbeszélnek ők mindnet, segítik egymást... akkor minek lépne? Egy szerelemért? Ugyan? Ahoz nem kell elválni,hogy szerelmes legyek!
Az bánt igazából,hogy hülyére vesz,és semmibe veszi az érzésemiet, és engem próbál beállítani úgy,hogy most épp rossz napom van,és azért jön elő a rossz érzésem, holott pontosan tudja,mi bánt.
Nekem ő az egyetlen, de én neki az vagyok, még akkor sem,ha érzelmileg hozzám kötődik.
A héten igyekeztem egy kis ízelítpt adni neki abból,amit ő ad nekem.
Nem hívtam vissza,nem álltam készenlétben,elmentem inkább sétálni,minthogy ő t várjam.... nem győzött keresni, mikor jöhet, mikor vagyok otthon.... csak érezze kicsit azt,amit én.
Hallom a hangján, nem mond semmit, csak a kérdései,ideges.
Pedig szeretem., de nem ezt érdemlem tőle,emellett kitartok!
Persze,lehet,hogy nem kellene ennek a dolognak sem nagy jelenőséget tulajdonítani,mondhatjátok(mármint,hogy megkérdezett a neje valakit)
nem érdemes belőle következtetést levonni, de akkor mondjon már A-t vagy B-t, mert ettől megőrülök!
A gondoskodásra értettem., de le fogk szokni róla
!!
Van neje aki háromszor annyit keres,mint én!!!
A nyafiról pedig leszoktam, tényleg,csak tegnap megint kiakadtam, és igazam is volt,el is ismerte később.
Nem hajlandó beszélni semmiről, ez változatlan.Én pedig úgy gondolom, ennyi idő után jogomban áll tudni,amikor már tökre ide van szokva, beszél a gyerekeimmel... két életet él, hogy mi a fenére számítsak?
Mit kezdjek azzal,hogy a neje azért tartja el,mert ragaszkodik hozzá,ő pedig hagyja,hogy eltartsák??
Ragaszkodik?
Miben nyilvánul meg? Ennyiben,elég neki,hogy ott lakik, semmi szeretet..?
Áh,nem is mondom.
Mindenesetre erdekes...szerintem nem ok hasonlitanak egymasra, en azt tartom valoszinubbnek, hogy csak belole is azt hozod ki, mint a ferjedbol.
Azert jo lenne tudni, a 100 %-bol mennyi az a nyafogas, negativizmus? Mert ha 98, az tenyleg elviselhetetlenul sok, de mondjuk 15 % meg belefer
Ez megutotte a szememet:
ugyan úgy bánok vele mint a gyerekeimmel.
Nem lehet, hogy ez a baj? Ha ugy erted, ugyanugy gondoskodsz rola, az meg elmegy...de a ferfi szereti ferfinek erezni magat, nem gyereknek...
Mi az, hogy a ferjed nem enged valni?
Jaj Dina,ismersz,én csak nyafizok legtöbbször, de tényleg nagyon eltűnt mindenki.
Amúgy megvagyunk, hol így,hol úgy.
Az az érzésem ennek a pasinak is vannak olyan jegyei mint a férjemnek.
most már nem szólhatok semmi negatívat,mert jön a lecke , nem hív fel napokig.Ha egy szóval is elejtek olyant,ami neki kellemetlen,jön a megtorlás.Így próbál rászorítani,hogy fogadjam el a helyzetet olyannak amilyen,és ne kellemetlenkedjek,mert akkor jaj,és izgulhatok,hogy most akkor mért nem hallok felőle napokig.Pedig szerintem nem ezt érdemlem,mert nálunk már családtagnak számít,( szeretem,ha beteg volt gyógyszert adtam neki,gondoskodtam róla együtt ebédeltün,reggeliztünk,,amit tudok megteszek érte,)ugyan úgy bánok vele mint a gyerekeimmel. Nem mondom,hogy nem viszonozza,mert ku..a hálás érte, jó szívvel elfogadja( gondolom,ha otthon annyi figyelmet kapna nem járna hozzám), érzelmileg szinte mindent megkapok tőle, de ezeket a húzásait nem tudom hová tenni.
Félig-meddig megszabadulóban vagyok egy zsarnok, uralkodó zsaroló embertől, nincs szükségem még egy hasonlóra, engem ne akarjon senki beidomítani. Tudom erősebbnek kéne lennem,és nem kéne hagyni, de a szeretetét nehezen nélkülözném.
Ezt leszámítva amúgy teljesen jól vagyok.
Van összehasonlítási alapom, és bátran mondhatom,ilyen szeretetet még senkitől sem kaptam, ennny ragaszkodást, aggódást,gondoskodást.
A válás még most sem sikerült, a férjem nem enged.
És a többiek???
Ha tényleg úgy van, ahogy érzékeled a dolgokat, akkor szeritnem játszadozik, mint macska az egérrel. És élvezi a "hatást". Az ilyen stílusú emberek nagy játékosok. nagyon sokmindent megengedhet magának, mert Ő "mehet a buszsávban is". Viszont a határait SOHA nem lépi át, mert akor lőttek a jő kis pozicíójának. Mindig csak addig megy el, ahonnan biztonságosan vissza is sétálhat.
Hogy mit tegyél? Ha tudsz, játszadozzál Te is. Vedd fel az ő stílusát. De ahhoz, hogy ezt megtedd, érezned kell az ő játékát - játékosságát. És Neked sem szabad SOHA átlépned a határt.Feszegetheted, de nem lépheted át. Jó kis játék.:) De veszélyes is.
Próbáltam néhányszor visszapörgetni a dolgot, de szerintem egyértelműen mögém akart kerülni.
Addig amíg nem vett észre, a buszsávban haladt (mert Ő ott is mehet), majd beállt mögém 2.-nak. Később amikor a balra forduló két sávba érkeztünk kíváncsian vártam hogy mellém jön vagy mögém? de mögém állt be.
Valóban nagyon kedves mindenkivel, többször megfigyeltem de valahogy mégis engem "tüntet ki" ezzel a túlzott figyelmességgel. Néha úgy érzem, szinte mulattatja a dolgot, vagy az, hogy én ezt nem tudom hová tenni.
Szerinted mi lenne a jó megoldás?
Szia!
Szoktam olvasgatni ezt a topikot, de ne haragudj, ez az egész sztori "Vele" nagyon gyerekes. Az, hogy ő nem akar semmit, elég egyértelműen kiderült, sőt, szerintem igazából semmi különös nincsen, csak Te látsz bele mindenbe valamit.
Van egy ilyen barátnőm, nem egyszer csinált már hülyét magából ilyen dolgok miatt, mindig mindent megmagyaráz,és néha olyan dolgokat magyaráz meg magának is, hogy elképesztő...
Szerintem akadj le erről a témáról, egyértelmű, hogy mi a helyzet. Az meg, hogy addig előzgetett, amíg mögéd került...Nevetséges...
Tudod, csak a barátnőmet idézném: Ha mögöttem megy a pasi, azért, hogy nézhesse a fenekemet, ha előttem, akkor azért, hogy az övére felhívja a figyelmem. Ha kedves velem, egyértelműen akar valamit, ha meg közömbös, akkor nem meri vállalni az érzelmeit - Pedig érzelmei biztosan vannak, hisz TUDJA A JELEKBŐL
Csak ezzel az a veszélyes, hogy a jeleket mindenki úgy értelmezi, ahogy akarja...
Az meg, hogy zavart a nyomulása (milyen nyomulááááás????), szerintem azért volt, mert valahogy Te is tudod, hogy az, hogy valaki mögéd kerül kocsival, egyáltalán nem nyomulás... Vagy ha az, akkor sztem ne vezess, mert a folytonos nyomulásokat nem fogod tudni elviselni
NE haragudj, nem akartalak megbántani, csak ez már olyan gyerekes...
Nem lehet, hogy nem nyomult, hanem egész egyszerűen csak mögéd került???
Azt kellene kiderítened, hogy mással is ennyire előzékeny, kedves mosolygós és udvarias, vagy sem. Mert lehet, hogy ilyen az alaptermészete.
Hogy téged miért zavar a "nyomulása"? mert nem tudod, hogy mihez kezdj vele. "Nyomulásnak" kevés, egyszerű emberi viszonynak sok...Neked.
Sziasztok Lányocskák,
Végre meggyógyult a lányom így hétfőn újra belekezdtünk a suliba.
Naná az első napon összefutottam Vele. Szinte "jót tett" a 2 heti kényszer szünet mert újra úgy viselkedett mint régen.
Kedves mosoly, előzékeny viselkedés, túlzott udvariasság.
Ma például az iskolából visszafelé jövet addig előzgetett amíg mögém nem került az autójával.
Őszintén szólva bosszantott, sőt idegesített a nyomulása.
A fene sem érti az egészet. Leginkább magamon csodálkozom.
Szerintetek hogyan lehet az, hogy nem hogy az önérzetemet simogatná hanem egyszerűen zavar, idegesít?
Igazából nem közömbös még mindíg a számomra de miért nem vonzz a figyelmessége?
Én csak sopánkodóban .
Unom már ezt a sunyiságot, vagy tudom is én ,minek nevezzem!
Nincs biztos lelépési lehetőség-lehet,hogy dolgozok,lehet,hogy nem,akkor intézed-e holnap a dolgaidat?-a neje otthon,és nincs találka.
Aztán ha szerencsétlen nő lelép otthonról, indul ő is.
Áh!
(Bocs, de inkább nektek mondom,mint neki- kímélem-
Hahóóóóóó...van itt valaki?
Én csak olvasóban, sajna....
Nálam semmi jó nem történik, beteg a lányom második hete...
Egyedül a férfi kézilabda vb ami izgalomba tart! Imádom ezeket a csupa izom 190cm pasikat nézni pajzán gondolatokkal a fejemben.
Aki igazán tetszik az a francia válogatottban szerepel, Nikola Karabatic. Hmmmmm..."éhes disznó makkal álmodik".
Ahogy a lányom mondaná: "Nyami".
"...csak azt nem értem,hogy eltervezi,hogy ezt vagy azt szeretne a gyerekkel, ..." - nem csak ezt nem érted. A kapcsolatotok bizonytalan. Mégpedig azért, mert nem tudod elfogadni, hogy egyenlőre csak szerető vagy (függetlenül attól, hogy mit mond Neked). Miért kellene jobb viszonyban lennie a gyerekeiddel, mint Veled??? Talán pont ez a bizonytalanság tartja vissza attól, hogy a gyerekeiddel igazán, tiszta szívből tudjon haverkodni.
Ne keverd bele a gyerekeket a szükségesnél jobban, ameddig a ti jövőtök nem tiszta! A gyerekek érdekében!