Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A völgyek vándora
Hányszor hittem: hazám a fény hazája,
s a völgyek szürke rabja nem vagyok,
völgy vándorát a hegyek csókja várja
és utam egyre feljebb kanyarog.
S ó, ti kegyetlen rózsaszín hegyek,
gyönge-elém hányszor emeltetek
hajnal-pompában búskomor falat!
S az utam völgy, ezerszer völgy maradt.
Most este van. Nem látom már az utat:
hátha most a hegyre fölvezet?
Hátha holnap könyörül a távol,
s kanyargós úton nyújt testvér-kezet,
szelek dalolnak: "messzeföldi vándor
rokon-karokba visszaérkezett!"
Virrad. A völgyek csoda-váró rabja
távol hegyekre bízva feltekint...
De útja völgy, jaj völgy maradt megint.
Wass Albert
Erdélyi fák között
Erdélyi fák között egy évben kétszer hull a falevél.
Összel, mikor a hervadás leszáll,
s az árva fák közt zúgni kezd a szél.
És tavasszal, mikor a holt mezökre
az élet lüktetése visszatér.
Nálunk akkor is hull a falevél.
Nálunk akkor is búsak a lelkek,
mikor a rónán pacsirta dalol,
úgy ég olyankor, úgy fáj valahol...
Tavaszi szél még jobban megcibálja itt a fákat,
s mi megmaradt: emléke a régi nyárnak,
az a kevés is mind, mind lepereg..
Erdélyi fák között, én nem tudom
miért, de kétszer hullanak a falevelek...
Wass Albert
Gyakran beszállunk, kiszállunk, vannak balesetek, néhány megállónál kellemes meglepetésekkel találkozunk, míg mély szomorúsággal a másiknál.
Amikor megszületünk és felszállunk a vonatra, olyan emberekkel találkozunk, akikről azt hisszük, hogy egész utunkon elkísérnek: a szüleinkkel.
Sajnos a valóság más.
Ők kiszállnak egy állomáson, s mi ott maraduk nélkülözvén szeretetüket, együttérzésüket, társaságukat
Ugyanakkor mások szállnak fel a vonatra, akik fontosak lesznek a számunkra.
Ők a testvéreink, a barátaink és mi szeretjük ezeket a csodálatos embereket.
Néhányan, azok közül, akik beszállnak, csupán kis sétának tekintik az utazást
Mások csak szomorúsággal találkoznak útjuk során.
Mindig vannak olyanok is a vonaton, akik készek segíteni a rászorulókon
Néhányan, amikor kiszállnak, el nem múló hiányérzetet hagynak maguk után...
Mások fel- és leszállnak, s mi alig vesszük észre őket...
Lehetnek olyanok, akiket nagyon szeretünk, mégis másik vagonban utaznak.
Így egyedül kell mennünk ezen a szakaszon.
Természetesen megtehetjük, hogymegkeressük őket, átverekedhetjük magunkat az ő kocsijukba.
De sajnos nem tudunk melléjük ülni, mert a mellettük levő hely már foglalt
Ilyen az utazás, telve kívánalmakkal, vággyal, fantáziálással, reménnyel és csalódással... és visszafordulni soha sem lehet.
Próbáljuk a velünk utazók jó oldalát nézni és keressük mindenkinek a legjobb tulajdonságait...
Jusson eszünkbe, hogy bármely szakaszon találkozhatunk szenvedőkkel, akiknek szükségük van a segítségünkre
Mi is lehetünk gyakran elhagyatottak s ez annak is megadathat, aki jelen helyzetét tekintve rajtunk segíthet.
Az utazás nagy talánya, hogy nem tudjuk, mikor szállunk ki végleg s azt sem, hogy az útitársaink mikor, nem szólván arról, aki közvetlen mellettünk foglal helyet.
Úgy érzem vigasztalan leszek, amikor örökre kiszállok a vonatból... Azt hiszem, igen.
Néhány barát elvesztése, akikkel az utazás során találkoztam fájdalmas. A gyermekeimet egyedül hagyni nagyon szomorú lesz. De a remény bennem él, hogy valamikor a központi pályaudvarra érünk és érzem, látni fogom őket jönni olyan csomaggal, ami addig még nem volt nekik...
Ami boldoggá tesz, az a gondolat, hogy segítettem ezt a csomagot teljesebbé, értékesebbé tenni.
Barátaim, tegyünk úgy, hogy jó utunk legyen és a végén azt mondhassuk, hogy megérte a fáradozást.
Próbáljunk meg a kiszállásnál olyan üres helyet hagyni maguk után, ami szeretetet és szép emlékeket hagy hátra a továbbutazókban.
Azoknak, akik az én vonatom utasai, kívánok jó utazást!
Akit az istenek szeretnek,
Örökre meghagyják gyereknek,
Bizakodónak, nevetőnek,
Az élet útja annak puha szőnyeg,
Útravalója sugaras derű,
Mely ólmot színarannyá aranyoz,
Széppé a rútat, jóvá ami rossz
És nagyszerűvé azt, mi egyszerű,
Újjá az ócskát, tengerré a tócsát.
A világ annak micsoda?
Mindennap millió új csoda,
Sok tarka álom és kevés valóság.
Tündérek és mesék víg birodalma,
Amelyben győz a jó, kárt vall a gaz, hamis,
Amelyben minden alma aranyalma
És az marad befőtt korában is,
Játék az élet, élet csak a játék
S élet, halál egyformán szép ajándék.
Maradj gyerek te is hát kis leányom,
Mosolygó lelkű, üde, friss,
Maradj gyerek, szívből kívánom,
Még nagymama korodban is.
Aki ezt a verset írta
Nem rigó és nem pacsirta,
Csak aféle bölcs bagoly,
Zord romok közt huhukol.
Öreg Marci, jó cigányom,
Szürke madár száraz ágon,
Vedd elő a hegedűdet
Sirassuk a jó időket.
Gyere öreg, ide hozzám,
Huzzad el a kedves nótám,
Egyszerűen, símán, halkan,
Érezzem csak, meg se halljam
Azt a régi magyar nótát...
Tudod-e még? Hogy is volt hát?...
"Szárad a bokor a tetőn,
Haragszik rám a szeretőm..."
Legénykedő, kedves nóta,
Nem hallottam évek óta,
Kiben ez a nóta járta,
Hova lett a pesti csárda?
Akihez sírt a panaszom,
Hová lett a szőke asszony?
Szőke asszony forró csókja?
Elszállt az is, mint a nóta.
Elszállt az is, mint a nóta,
De más világ van azóta!
Régi tüzünk be kiégett,
Vége már a dicsőségnek!
Te is én is megrokkantunk
Hova lett a régi hangunk?
Hova lett a régi kedvünk?
Bizony nekiöregedtünk.
A hegedűd nem úgy szól már,
Nem vagy az már, aki voltál,
Sebaj Marci, így is jól van,
Én se vagyok aki voltam.
Vén költőnek, vén cigánynak
Keze reszket, szíve fáradt,
Le is tesszük már maholnap
Te a vonót, én a tollat.
Elég soká muzsikáltunk,
Szép csöndesen félreálljunk,
A költő is, a prímás is...
Had huzza már egyszer más is!
Szép vasárnat kivánok!
Igen ismerem nagyon szép köszönöm.
József Attila Amit szívedbe rejteszAmit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.
A szerelembe -- mondják --
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek --
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
Szegény kiscsaj jól jár! Jön a kis Vuk!
http://www.youtube.com/watch?v=nz6CN7kMHp4
Én most a Roncsderbi betétdalávl szeretnélek megörvendeztetni benneteket.
Aki látta Psotával, tudja, hogy miről beszélek!
Az én műfajom a remény.
Mennyi csalódás,
mennyi eskü,
mennyi vágy és
mennyi átok:
Ennyi hát egy asszony élete?!
Mennyi öröm és mennyi bánat,
hideg magány és üres ágyak:
Mondd, hogy ér ez egyszer véget?
Mennyi szó és mennyi CSEND!
Mennyi fent és mennyi lent.
Egy futamban sem vagyok az első...
Lesz-e még, ki erre jár?
Lesz-e még, ki megtalál,
akkor minden, minden újrakezdhető?
Menj tovább végig az úton
vár egy új találkozás.
Nyitva áll mindíg egy ajtó és újra ég a régi láz.
Menj, tudod az élet mindí újra hív,
Ne add fel soha, álmod meg ne öld!
Szállj,
repülj,
repülj,
repülj!
Ne lásd meg többé, ami összetört.
Menj tovább végig az úton
vár egy új találkozás
Hinni kell, magadban hinni és újra ég az a régi láz.
Menj tovább végig az úton
Gyűlölj, szeress de menj tovább!
- Ki a szórakozott férj?
- Aki a nászéjszakája után lerak egy ezrest az éjjeliszekrényre.
- Ki a szórakozott feleség?
- Aki elteszi a melltartójába az ezrest, és közli, hogy másutt ezért kettőt szokott kapni.
***********
- Miért nem tud a férfiak több mint ötven százaléka szex után egyből elaludni?
- Mert még előtte haza kell menniük.
***************
Négy férfi beszélget:
- Én a feleségemet havonta egyszer teszem a magamévá. - mondja az első.
- Én havonta kétszer. - kontráz a második.
- Én hetente egyszer. - így a harmadik.
- Én hetente háromszor is. - mondja büszkén a negyedik férfi.
- De hiszen neked nincs is feleséged! - mondja neki értetlenül az első.
- Ja, nem a tiédről volt szó?
*************
A töbszörös gyilkossággal vádolt személyt villamos székbe ültetik.
- Van valami utolsó kívánsága? - mondja az őr.
- Igen
- És mi?
- Megfogná a kezem?
**************
Haldoklik az öregember. Körülötte a bánatos család.
- Mi az utolsó kívánsága édesapám? - kérdezik a gyermekei.
- Úgy ennék egy kis szart! - válaszol a haldokló.
- Na, de édesapám... - méltatlankodnak a többiek, de hát az utolsó kívánság az szent, így kerítenek egy tál gőzölgő szart.
- Jó? - kérdezi az öreg.
- Nem tudjuk! - jön a válasz.
- Akkor kóstoljátok meg!
Az utolsó kívánságot teljesíteni kell, így a gyerekek undorodva bár, de megkóstolják a szart.
- Na milyen volt? - kérdi a végén az öreg.
- Rossz!
- Akkor nem is kell.
****************
Pistike rohan az apjához:
- Apa, apa! Az anya felakasztotta magát a pincében!
Az apja elrohan, megnézi, senki sincs a pincében. Erre Pistike:
- Haha, április bolondja! Nem is a pincében, hanem a padláson akasztotta fel magát!
*****************
- Tegnap búvárpizzát ettem!
- Az meg mi?
- Lement, körülnézett, aztán feljött.
************
Két mentős beszélget:
- Te, a múltkor volt egy szörnyű esetünk. A templomból hívtak minket, hogy mise közben az egyik öregúr meghalt, és azt kérték, hogy diszkréten vigyük el, hogy a többi hívőt ne zavarjuk meg.
- És ebben mi volt a szörnyű?
- Öt másik öregurat is kihoztunk, mire végre megtaláltuk azt, aki tényleg meghalt.
2010
A Világ: Teljes mértékben gyógyítható lesz a rák.
Magyarország: A tüdőszűrő-állomásokat eladják egy cipőbolthálózatnak.
2015
A Világ: Az első agyátültetés az USA-ban.
Magyarország: Horn Gyula ismét miniszterelnök.
2020
AVilág: Mágneses levitációval működő járművek elterjedése.
Magyarország: Új parkolási rend a belvárosban.
2025
A Világ: Az első ember a Marson.
Magyarország: Az első ember a 4-es metrón.
2030
A Világ: Elkészül a New York - London alagút.
Magyarország: Átadják a magyar sztrádaprogram 2007-re ígért ütemét.
2035
A Világ: Világköztársaság.
Magyarország: Az ellenzék vezérének gyújtó hangú beszéde Magyarország csatlakozása ellen.
2040
A Világ: Az első lakótelep a Holdon.
Magyarország: Már csak 43 évet kell várnunk, hogy megtudjuk, mi történt Sándor "papával".
2045
A Világ: Megtalálják az öregedés génjét, és semlegesítik.
Magyarország: Kulcsár Attilát kiadják Magyarországnak, majd megszökik.
2050
A Világ: Kapcsolatfelvétel az első földönkívüliekkel.
Magyarország: Az első ÁFA-csalások földönkívüliekkel.
- Édes fiam, segíts, mert ellopták a kerékpáromat. Mit csináljak?
- Mit, atyám? Vasárnap a prédikációjában tessék elsorolni a tízparancsolatot, és amikor odaér, hogy "ne lopj", nézzen jól körül, mert aki elbújik, az a tolvaj.
A mise után a plébános elmegy a rendőrhöz.
- Az Isten megáldjon, édes fiam, megvan a biciklim.
- Úgy történt, ahogy mondtam?
- Majdnem... Elkezdtem sorolni a parancsolatokat, s amikor odaértem, hogy "ne paráználkodj", azonnal eszembe jutott, hol hagytam a kerékpárom.
S benne néha Te is kudarcokat vallasz.
A lányokat folyton lakásodra hordod,
hogy megmutasd nekik csodás fúrótornyod.
Próbafúrást végzel, nem egyet nem százat,
s persze aztán végűl tátod majd a szádat,
amikor először olajkutad sztrájkol,
s neked csak ennyi tör elő majd a szádból:
kedvesem ma inkább aludj másik ágyban,
úgy érzem ezúttal olaj helyett gáz van!
Halálos a seb, de 50-év múlva már lesz gyógymód arra hogy túl élje, ezért le hibernálják.
Eltelik az 50-év. Kijön a frigóból, meggyógyítják.
Megy a vadász szaküzletbe...
- Egy engedélyt kérek vaddisznóra!
- Azok 20-éve kihaltak!
- Akkor le szeretném tenni...szarvasra.
- Az 10-éve kihalt.
- Akkor mire lehet?
- Cigányra!
Rendben...leteszi az engedélyt cigány vadászatra.
Megy az utcán... egy cigány pár a kuka előtt csókolózik.
Püff! Püff! agyonlövi mindkettőt....
Jön a rendőrség:
- Hogy képzeli ezt? Mit lövöldözik?
- Itt az engedélyem, cigányra vadászhatok!
- De nem párzási időszakban etetőnél!!!!
Nem kell bocsánatot kérj nem sértettél meg hogy feltetted ide a versemet. Csak nem tudtam hgyan jutot ide és pillanatnyilag rosszul esett hogy nem kérted, Aztán gondolkodtam hogyan is kérhetted vólna mert senem ismertél senem tudtad az email cmem.
Ha még találsz versemet és tetszik nyugodtan hozzad ide vagy ahova akarod
Megis írom neked hol találod meg a verseimet. A Poet-hun és a blogom neve Nasugár A Napsugár blogban találod meg az eddig oda feltett verseimet Van még sok helyen a netten de itt könnyü megtalálni
Legyen szép napod .Nincs harag legyünk jó barátok
Megvolt az esküvő. Nászéjszaka. Kiderült, nem szűz a menyasszony. Hát kitalálja a férj, van még piros festék a spájzban, azonban nem talál csak zöldet. Most már mindegy, lesz ami lesz, bekeni vele a lepedőt. Másnap reggel összegyűlik a család az ifjú pár háza előtt. A pár félve hozza ki a lepedőt, kiterítik, mindenki elképedve figyeli azt. Erre egy vén kéjenc odalép a férjhez:
- Ez az fiam, fel az epéig!!!
Mennyek és pokol.
A mennyben csak gyönyör van, a pokolban csak siralom. De neked mindkettőből kijutott, hisz a földön élsz,
mennyek és pokol között. A sors kettős játékot űz veled: ne várj tőle csak boldogságot, a másik kezében balszerencsét
tartogat. A földi lét egyszerre menny és pokol, mégis tudd, hogy sokat ér. Rajtad múlik, melyiket választod. Nyisd ki
szemed, tárd ki szíved: ami látható és érezhető, a tied, ha észreveszed...
Abból végy, ami kéznél van, mert bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, kövesd e tanácsom. Élj úgy,
hogy jutalmad méltó legyen az emberhez.
/ Tatiosz /
"Három nehéz dolog van a világon:
Úgy mondani igazat, hogy senkinek ne fájjon...
Úgy mondani kellemest, hogy hízelgés ne legyen...
És úgy érvényesülni, hogy senkit se tapossunk el."
/Goethe/
- Elnézést kérünk a hiba miatt, elcseréltük a csokrokat. De képzelje magát a másik fél helyébe, aki a temetésen azt olvassa: "Gratulálunk az új otthonodhoz".
Ábrányi Emil - Ne sértsd meg...
Ne sértsd meg azt, akit szeretsz!
Egy durva szó elég,
Hogy elborítsd, hogy gyászba ejtsd
Szerelme szép egét!...
Borúlt ég újra földerűl,
Hint még szebb sugarat...
Ez gyöngédebb ég: itt a folt
Örökké megmarad!
Egy szó elég!... És húnyni kezd
A régi, tiszta fény.
Mélyebb sebet vág, mint a tőr,
A nő nemes szivén!...
Átérzi lelked bánatát,
Vidáman hal meg érted, -
De bús kétségben csügged el,
Ha egy rossz szóval sérted!
Ne félj! Nem hal meg a madár
Ha szárnyait megtörték.
A pillangó tovább röpűl,
Bár fényporát letörléd.
Tovább él a szerelem is
Mert mindennél nagyobb, -
De többé nem száll ég felé,
És többé nem ragyog!...
;A fény harcosa tudja, hogy Isten a magányt használja arra, hogy megtanítson az együttélésre. A háborút használja arra, hogy megmutassa a béke értelmét. A tétlenség unalmát pedig arra, hogy ráébresszen a kaland fontosságára. Isten a csöndet használja arra, hogy megtanítson a szavak felelősségére. A fáradságot használja arra, hogy megértesse az ébredés értelmét. A betegséget pedig arra, hogy ráébresszen az egészség fontosságára. Isten a tüzet használja arra, hogy a vízről tanítson. A földet használja arra, hogy megértsük a levegő értékét. És a halált arra, hogy megmutassa az élet fontosságát.
(Paulo Coelho)
Köszi a vicceket
Pünkösd a tavasz legszebb ünnepe.
A húsvét utáni ötvenedik napon, vasárnap ünnepli a keresztény világ a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház megalapítását, azaz pünkösd napját. A pünkösd elnevezés a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik, és minden évben május 10-e és június 13-a közé esik. Pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának is tartják.
Piros Pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik
Ady Endre: Szent Lélek karavánja
Egy Szent Lélek nevű kereskedő
Egykor sürgős, nagy rendelést adott.
Jövünk száz sarkából a világnak
Villámmal, gőzzel, szekérrel, gyalog.
Tevékkel vágtuk át a Szaharát,
Drága portékánk részben megavult.
De Szent Lélek már ezt így kivánta:
Egy kicsi Jövő, egy kicsi Mult.
Buddha, Mózes, Jézus éltek velünk:
Igemálhákkal rakott az agyunk.
Miként igérted, vedd át az árut,
Fizess, Szent Lélek, éhesek vagyunk.
Oh, mi, szegény, szomoru kupecek,
Eszmék vivői, büszke Szolonok.
Krőzusok élnek víg dőzsöléssel
S a mi kincsünk és sorsunk: a homok.
Hosszú tíz nap volt: sok ezer éves.
Hazudtak minden Pünkösd hajnalán.
Tüzes nyelvekre, meleg aranyakra
Rászolgált immár ez a karaván.
Becsületes, részeg, okos fejünk
Mindig másért fáj. Megejti a Szó
S úgy futunk el ön-boldogságunknál,
Mint szép tájnál bamba kéjutazó.
Elherdáljuk a vérünk és inunk,
Minket kezdettől jégeső mosott,
Földet szereznek, bankót csinálnak
Sok ezer év óta az okosok.
Hajh, Szent Lélek, nem vár a karaván,
Éppen elég volt az eszme-evés.
Viharverten és sakáltépetten
Várjuk: jöjjön hát a kitöltetés.
Fizess, Szent Lélek. Sok volt egy kicsit
Ez a bús, bolond, ingyen-szerelem.
Ím, megérkeztünk s véres árnyékok
Cikkáznak rózsás Pünkösd-reggelen.
Sajnálom nem készakarva történt elnézést kérek ha megsértetelek.
Szia Mami!
Nagyon friss az élmény- Alighogy születtem…Apukám, Anyukám !Írjatok helyettem!Nem sokat, csak annyit:Eggyel több a létszám!Majd - ha szeretni kell -Számítsatok énrám! Azért mert szerettek, jöttem a világra. S lettem új fény, csillag, szülők boldogsága. Szeressetek engem igaz szeretettel!A kincsetek vagyok, piciny kincs, de Ember!
Nagyi kicsi babája,
életének boldogsága. Életemnek reménye, szemem tüneménye. Fontos a lényed, a kedves ölelésed. Kicsi vagy és gyenge, boldog kis emberke. Fejecskéd ölembe hajtod, símogatom kedves arcod. Csillogó szemekkel nézel a világra. Te vagy a maminak édes kis babája.
A kis keze lassan felém nyúlt…az enyém is elindult felé és mikor találkoztak, éreztem az érintéséből áradó szeretetet. Magához húzta a fejemet és belesuttogott a fülembe: „- Szia barátom.” Ez a két szó mélyen simogatta a lelkemet. Arcát hozzám szorította és ez a tiszta, őszinte mozdulat elmosta minden fájdalmamat. Örökre így maradtam volna…ölelve a picike, törékeny valóját és hallgatni kacagó hangját, ahogy mesél. Nézem grimaszait, figyelem ahogy forgatja a szemeit és szeretem…mert a legszebb érzés, mikor keze felém indul és találkozik a kezemmel.
Sík Sándor
Mosolygó gyermek
A nyári busz fullasztó melegében,Kék-bóbitás sapkája keretében,Anyja mellére békén odabújva,Szemben velem egy esztendős fiúcska.Szeme azúrját kerekíti tágra,Úgy néz a furcsa idegen világra,Ami én vagyok, aki mostan boldogGyönyörűséggel arcába mosolygok.Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,Míg szirom arca gömbölyűre válik,Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,És édesdeden visszamosolyog rám.Egy új emberke, ki nem is beszél még,Hogyan érti meg mosolyom beszédét?Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve ember! -Hogy a szeretet szólítja szememben!Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,A szeretetet már fel tudja fogniS a mosolya vissza tud mosolyogni!Ó, ha lehetne, hogy az, aki AtyjaMinden mosolynak, nekem is megadja,Olyannak lennem, mint ez a csöpp gyermek:Friss antennája minden szeretetnek.
A gyermekRendkívüli elme, becsülendő s igaz, néhol zavaros, időnként pimasz. Ha komoly dolgokról beszéletsz Vele, zakatol eszének fogaskereke. Tudatosan reagál, sokszor kérdez vissza, Őszintén felel, szeme tükre tiszta. Nem befolyásolja a politika állása, Boldogsággal, mosolyogva tekint a mára. Jövője kilátástalan, ezt nem tudja Ő, az oviban ettől még lehet nagymenő. Igényli a családi idillben töltött percet, Hazudni Neki nem lehet. Foglalkozzunk Vele, hogy egyre többet lásson, Játszik és örömmel kacag a világon. Rajtunk múlik mivé válik kicsi, apró lénye, Egy napon majd hálával tekint fel az égre. Szépnek látjuk akkor is, ha rossz fát tesz a tűzre, Reményt hoz megszokott, szürke életünkbe. Felelősséggel tartozunk életüket nézve, Szeresd gyermeked, Ő létednek bére! Rajongj Érte mindig, ápold a lelkét, Figyelj rá s Óvd törékeny testét! Teljes értékű emberré válhat, Tégy meg érte mindent, amire csak vágyhat!
A Kis Unokámnak
Öröm Téged látni, öröm Téged várni,Téged igazi boldogság ölemben ringatni!Ha látlak szélesre tárul szívemnek kapuja,S közben a boldogság a bensőmet átjárja.Fészket, tanyát vertél Te az én szívemben.S azt otthonosan, szépen berendezted.Melegség, szeretet mely ez otthonból árad,Vidámságot, boldogságot adsz Te a Nagymamádnak!
Gyerekeknek boldog gyereknapot kivánok
- Én vagyok a nyuszi. Hát te ki vagy ?
- Én vagyok az öszvér.
- Az meg mi ?
- Apám ló volt, anyám szamár.
Megy tovább a nyuszika, találkozik a farkaskutyával:
- Én vagyok a nyuszi. Hát te ki vagy?
- Én vagyok a farkaskutya.
- Az meg mi?
- Apám farkas volt, anyám kutya.
Megint megy tovább a nyuszika, zümmögést hall a feje felett:
- Én vagyok a nyuszi, hát te ki vagy?
- Én vagyok a lódarázs. A nyuszi eltöpreng, majd megszólal:
- Na, menj a fenébe!
- Hé, Farkasok! van közöttetek vagány?!
A Farkasok csak néznek, megszólalni sem mernek.Nagyon kemény legény ez a Nyúl, hogy csak így ide áll.
- Na, akkor mindenki ad egy húszast, aztán elhúztok innen a fenébe!
Farkasok fizetnek, aztán elhúznak. Másnap megint a Farkasok elé ugrik a Nyuszika:
- Hé, Farkasok! Van közöttetek vagány?!
Farkasok nem mernek szólni.
- Na mindenki ad egy húszast, aztán elmentek a fenébe!
A Farkasok elhatározzák, hogy másnap megleckéztetik a Nyulat. A három legkeményebb ki fog állni, és azt mondja, hogy ö vagány. Na, erre majd mit szól a Nyúl. Másnap mennek a Farkasok az erdöben, egyszer csak elébük toppan a Nyuszika.
- Hé, Farkasok! Van közöttetek vagány?!
- Igen van! - lép elö a három legkeményebb.
- Hé, Medve! - fordul hátra a Nyuszika a bokor felé. - Mit fizetnek a vagányok?
-A vagányok egy ötvenest, a többiek egy húszast, aztán húzzanak innen a fenébe!
- Mit csinálsz? Megbolondultál? Egy ilyen szép napon a jó levegő helyett mérgezed a tüdődet? Gyere inkább, s szaladj velem, hogy oxigénnel teljen meg a tüdőd!
- Igazad van! - mondja a szarvas és elkezd szaladni a nyuszikával.
Amint szaladnak, meglátják a rókát, az orra a kokainba lóg.
- Hé te! - mondja a szarvas, itt a természet közepén kokainozol?
Gyere inkább, és szaladj velünk, hogy oxigénnel teljen meg a tüdőd!
- Igazad van! - mondja a róka, s elkezd ő is rohanni a többiekkel.
Egy kicsit később találkoznak a medvével, amint az épp egy injekciós tűt tart a kezében egy adag tiszta heroinnal.
- Hé, itt a természet lágy ölén akarod belőni magad? Gyere inkább szaladj velünk, hogy teljen meg a tüdőd oxigénnel! - mondja a róka.
- Menjetek a büdös francba! Minden alkalommal, amikor a nyuszika bekap egy extasy-t, nekünk is rohangálnunk kell az erdőben?