Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Esküvői bakik
Sziasztok!
Mint már párszor beszámoltam róla, nemsokára férjhez megyek, és nagyon izgulok, h nehogy v.mi baki becsússzon!
Egy ismerősöm mesélte, h a hivatalban, mikor az a rész jött, hogy a gyertyát kellett meggyújtani, akkor a menyasszonynak kigyulladt a hosszúujjas ruháján a csipke! Gondolhatjátok, milyen ciki!!! Végülis eloltották, nem lett semmi gond, az anyakönyvvezető azért hozzátette, hogy milyen tűzrőlpattant menyecske lett belőle!
Akinek van valami vicces szituja az esküvőjéről, vagy más esküvőjéről, az írja meg!!!! Hagy nevessünk mi is!!! Ha június 9.-én lesz v.mi vicces, megírom én is! Pusz
Anyakönyvvezető: ...és akkor most köszöntsék egymást először hitvesként!
Férjem: Helló!
Én: Szia!
AV (ingerülten): Csókolják már meg egymást!!!
Férjem: Ja!? Oké!
Az unokatesóm esküvőjén a pap nem állt a helyzet magaslatán, majdnem elaludtunk a szertartáson, annyira lassan beszélt, ráadásul folyton eltévesztette a sorokat, ilyenkor közbevetett egy-egy "jaj, nem, nem"-et, aztán folytatta... Egy ilyen hosszas sor-keresgélés közben a kántor - aki mellesleg kicsit süket volt már - elkezdett játszani, ő azt hitte a nagy csönd miatt, hogy már vége van
Szóval kaotikus volt, de mi nagyon jól szórakoztunk, főleg, mivel a sok síró-rívó rokon közül egy sem vette észre ezeket a közjátékokat
Szegény vőlegény meg annyira izgult, hogy elfelejtette a szövegét - egyszerűen nem tudta kimondani azt, hogy igen...úgy súgtunk neki
Nem abban utazott, azt csak hozták volna magukkal.
Mennyit nevettünk. Ott álltak letolt gatyával a párommal, és próbálták összeállítani a cuccost, közben a nővérem majdnem idegbajt kapott.
Jaj, és még valami! Szabadtéri esküvőn legyen valami hangosítás, mert már nem először járunk úgy, hogy nézzük, nézzük húsz percig, ahogy az anyakönyvvezető motyog valamit az orra alá, a vőlegény nézegeti a cipőjét, a menyasszony pityereg, de a násznépnek az egész csak valami némajáték, mert a nagy térben, pláne fák között teljesen elvész a hang.
Voltunk egyébként balatoni esküvőn is: kint a vízen kapott el minket a zápor :-)) Nyitott volt a hajó, naná. Mire kiértünk a partra, a vacsora helyszínére, mindenkiről lógott a vizes ruha és az állunkig csöpögött a smink :-)) Legalább senki nem volt szebb a menyasszonynál :-))
Sziasztok!
A mi esküvőnkön nagyon nagy gikszer nem történt hál istennek, de a templomi szertartáson, amitől a férjem cidrizett nagyon ( mert hogy annyi ember előtt kell beszélni meg minden ), végül nem a beszédbe zavarodott bele, hanem a gyűrűcsókdosós résznél tök határozotan a saját gyűrűjét kezdte puszilgatni. A pap meg én egyszerre sziszegtük hogy a MÁSIKAT! NA innentől végigkuncogtuk az egészet.
Ja és a barátaink kislánya addig fészkelődött, hogy lásson hogy kiesett a padból. Mi meg nem tudtuk miért nyihognak mögöttünk a többiek.
4-5 hete voltam egy esküvőn, ahol szervezetlenség uralkodott, égbekiáltó baki nem volt, csak az, hogy gyakran a menyasszonynak kellett túlkiabálni a tömeget azért, hogy szóhoz jusson a saját esküvőjén...
illetve ők szerettek volna egy képet, amin mindenki rajta van, tudjátok ez a 100személyes csoportkép, de mindenki csak állt, és várta, hogy mi fog történni, végül nekünk, a rokonoknak kellett összeterelni a vőlegény rokonságát, hogy a csoportkép az csoportra vonatkozik, nem a menyasszonyra, és az ő anyukájára, mert kb. ők voltak egyazon helyen...
ezzel csak azt akartam írni, hogy bízzatok meg valakit a lebonyolítással, aki ismer titeket, és tudja, mit szeretnétek a nagy napból kihozni. Nagyon rossz volt, hogy a fényképezést kb. 10 percre szabták a menetrendben, ehhez képest a 35. percben még mindig ott tartottunk, hogy gyűljünk már össze, legyünk szívesek...
Sok boldogságot, esztersajt !
nekem ugyanis nagywcznem kellett már éjfél felé-tehát még menyasszonyi ruhában-nem birtam már tovább,anyukám jött segiteni...Ő fogta a nagy abroncsot, meg minden, de hátul a nagy masninak a lógója mégis nagydolgos lett....Csodálkoztak is a népek,hogy olyan hirtelen átöltöztem...
De ez jó jel lehetett,hiszen 17éve vagyunk házasok....
Én kérek elnézést....
A nap poénja
tök jó sztorikat írtok!!!
A bátyáméknál történt, h a menyasszony, mikor a templomba kellett bevonulni, csak egyhelyben állt az ajtóban. nem értettük, h mi van. Szóltam neki, h mi van? Erre csak állt, nézett, gondoltam ez mindjárt összeesik. Aztán kiderült, h a magassarkú cipője beleakadt a lábtörlőbe,ami fémből készült, és lyukas volt végig. Beszorult a szép cipője!!! Úgy kellett lepajszerolni róla. De szerencséje volt, mert nem törött le a sarka
Akkor ez a jobbik.
Erről eszembe jutott, amit anyukám mesélt a saját esküvőjükről. Biztosan nem haragudna meg, hogy leírom ide.
Az esküvő napján annak rendje s módja elment fodrászhoz, aki viszont a klassz konty helyett valami olyat művelt a hajával, hogy szegény anyukám sírva szaladt haza a fiús házhoz, ahol azalatt már zajlott a készülődés. A frizura olyan szörnyűre sikrült, hogy a kapuban az egyik tanú megkérdezte tőle, hogy "Kezit csókolom, kit tetszik keresni?" Mert nem ismerte fel.
Gyors hajmosás után irány a lagzi. Még a menyasszonytánc előtt elszakadt a menyasszonyiruha háta, így hát az "öregek" az átöltözésig bevezették anyukámat egy hátsó szobába, ahol a kuksolásban jól megszomjazott szegény. Megörült, amikor meglátta, hogy a fal mellett sorakozik néhány dunsztosüveg, tele tiszta vízel. Boldogan jó nagyot húzott az egyikből, de kiderült, hogy nem víz van benne, hanem házipálinka... :D
Még szerencse, hogy az én drága anyukám nagyon jóízűeket tud nevetni az efféle baleseteken, úgyhogy azt mondja, neki ezek ellenére szép emlék maradt az a nap.
(Ennek már majdnem harminc éve, és azóta is boldog házasságban éldegélnek az apukámmal. )
Sziasztok!
Nálunk rengeteg baki volt, és (talán épp ezek miatt) tökéletes nap volt!!! Szóval Esztersajt ne izgulj, épp a bakiktól lesz olyan nagyszerű.
- 15 percet késtem az esküvőmről, mert úgy zuhogott az eső, hogy nem bírtunk időben elindulni. Már mindenki izgult, csak Párom tudta, hogy nincs gond, jönni fogok.
- A fiúknak elkészültek a kis virágok, de a virágos nem gondolt arra, hogy milyen módon tudják mejd az öltönyre rögzíteni = virág nem volt rajtuk végül.
- amikor együtt meg kellett volna gyújtani a gyertyát, a nagy ruhántól nem fértem oda, így az együtt csak félig lett együtt. Visszafelé jövet pedig háttal akartam lelépni a 3 lépcsőfokon az oltártól, beleakadt a sarkam a ruhámba, és majdnem hátra estem - de csak majdnem.
- az én tanum (nővérem) akkor volt a 7. hónapban. Amikor a pap kérte a gyűrűket, hogy megáldja, és a férjem tanuja felállt a padról az megbillent és a pocakod nővéremmel dőlni kezdett. Mindenki felszisszent, de a srác szerencsére azonnal visszaült.
- férjem jobb gyűrűsujjára nem ment fel a gyűrű. Először megpróbáltam én, aztán megpróbált segíteni, végül kénytelen voltam a bal kezére húzni. Még ma is ott hordja.
Lehet, hogy nem is jutott most mind eszembe... De csodás nap volt, és a bakik csak még szebbé tették!