Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szüzesség elvesztése...
Torolt_felhasznalo_856258
Létrehozva: 2007. június 15. 10:35
Sziasztok!
Belépett az életembe pár hónapja valaki, akiről rögtön tudtam, hogy igen, ő lesz a gyerekeim apja, ő a nagy Ő és Ő az az ember, akit méltónak tartok rá, hogy elvegye a szüzességem!
Nagyon kedves, aranyos, nem sürgetett, azt mondta majd, amikor én is szeretném, akkor fogunk szeretkezni.
DE...
Féltem, ill. a mai napig félek a szüzesség elvesztésétől.
A helyzet a következő: két hete pénteken elérkezettnek láttam az időt, hogy odaadjam neki magam, de sajnos nem sikerült a behatolás, mert nekem nagyon fájt és azt mondta nem szeretne fájdalmat okozni, ezért abbahagytuk. De véreztem kicsit, nem volt vészes, de még másnap is fájt kicsit...
Aztán az elmúlt éjszakát együtt töltöttük és ismét próbálkoztunk, de sikertelenül. Megint nem tudott belémhatolni, mert nekem fájt... Aztán egész éjszaka ő is és én is alig tudtunk aludni, azon gondolkodtunk MIÉRT VAN EZ? MIÉRT NEM SIKERÜL? Reggel megint próbálkoztunk, de ismét eredménytelenül, sőt már annyira feszült voltam, hogy nem jön össze a dolog, hogy el is sírtam magam kínomban.
Szegénykém, próbált vigasztalni, de ez olyan rossz érzés nekem, mert szeretném, ha megtörténne, mert egyébként az intim dolgok egyéb része szuperül működik...
SEGÍTSETEK!!! Mi lehet a megoldás??
Belépett az életembe pár hónapja valaki, akiről rögtön tudtam, hogy igen, ő lesz a gyerekeim apja, ő a nagy Ő és Ő az az ember, akit méltónak tartok rá, hogy elvegye a szüzességem!
Nagyon kedves, aranyos, nem sürgetett, azt mondta majd, amikor én is szeretném, akkor fogunk szeretkezni.
DE...
Féltem, ill. a mai napig félek a szüzesség elvesztésétől.
A helyzet a következő: két hete pénteken elérkezettnek láttam az időt, hogy odaadjam neki magam, de sajnos nem sikerült a behatolás, mert nekem nagyon fájt és azt mondta nem szeretne fájdalmat okozni, ezért abbahagytuk. De véreztem kicsit, nem volt vészes, de még másnap is fájt kicsit...Aztán az elmúlt éjszakát együtt töltöttük és ismét próbálkoztunk, de sikertelenül.
Megint nem tudott belémhatolni, mert nekem fájt... Aztán egész éjszaka ő is és én is alig tudtunk aludni, azon gondolkodtunk MIÉRT VAN EZ? MIÉRT NEM SIKERÜL? Reggel megint próbálkoztunk, de ismét eredménytelenül, sőt már annyira feszült voltam, hogy nem jön össze a dolog, hogy el is sírtam magam kínomban. Szegénykém, próbált vigasztalni, de ez olyan rossz érzés nekem, mert szeretném, ha megtörténne, mert egyébként az intim dolgok egyéb része szuperül működik...SEGÍTSETEK!!! Mi lehet a megoldás??
Dobd ki azonnal, mielott kijelenti, hogy "nekem erre nincs szuksegem ne haragudj!" Mert a pasik kb ennyit tudnak mondani...
Úgy érzem van elég erőm, és már nem is bőgök miatta...
nem olvastam vissza
szerda volt a határidő ugye? na mi van?
De erős vagyok, én nem fogom keresni Ő-t!
Csütörtök óta nem tudunk egymásról semmit!
Mivel eddig nem keresett, így ma nem találkoztunk!