Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyermekeim Apa nélkül?
Létrehozva: 2007. augusztus 3. 15:03
Sziasztok. Tanácsotokat szeretném kérni, hogyan látjátok Ti a mi helyzetünket, s mit tennétek helyünkben? Röviden, élettörténetem: viszonylag fiatalon, a második férfi volt az életemben, 3 évi ismerkedés, járás után feleségül mentem hozzá. 22 évesek voltunk akkor, ő fél évvel idősebb. Közösen elvégeztünk egy iskolát még s egy helyen bár, de nem ugyanott elkezdtünk szépen dolgozni, s tudatosan úgy terveztük, ha már kb. 1 éve dolgozunk már, jöhet a gyerek project. 1 év elteltével azonban baby helyett daganatos megbetegedésen mentem keresztül, szerencsére jóindulatú volt, a vártnál azonban gyors javulás következett, minek a következtében pár hónap múlva elérkezett a várva-várt terhesség, majd csodálatos egy szem léánykánk születése, immár 9 éve. Következtek a boldog család évei. Sogornőméknél 3 pici gyermek is növelte családunk bővítésének gondolatát, és ugye a férfiúi büszkeség, trónörökös "kell". 22 hónap múlva szerencsére megszületett a nagyon várt kisfiú. Több gyermekben " nem gondolkodtam volna", de férjem meggyőzött az akkor életben levő adókedvezmény számos előnyéről, majd józanul, az ő segítségét elfogadva hogy többet vesz részt majd családi életünkben mint heti egy-két napot, engedtem kérésének, sőt már én is akartam a 3. gyerkőcöm, aki 25 hónap múlva hála Istennek meg is született. Na onnantól fogva alig volt itthon az uram, másodállásra hivatkozván, volt hogy itthon sem aludt, a pici szinte alig ismerte. Szexuális életünk egyenlő volt a nullával, havi max 1. Őszintén, nekem nem is nagyon hiányzott, ebben tuti hibáztam, úgy voltam vele, akkor is együtt öregszünk már meg. Gyakran lekezelő voltam vele, fölényes, kimért, de mégis úgy vártam haza........ Így telt el 12 év.....míg furcsán kezdett, ill nekem akkor tűnt csak fel a viselkedése, ami nem volt épp szokványos egy véletlen sms-ből tudtam meg, hogy gyógyíthatatlanul szerelmes egy nálam 14 évvel fiatalabb hölgybe, akivel az életét összeakarja kötni. Két héten belül el is költözött, s vele folytatta másfél évig. /azóta új van/ Ennek 3 éve lesz majd februárban, a társkeresést illetően viszont: úgy gondolom 30 vhány évesen nem szeretnék egyedül megöregedni, így nemrégiben elkezdtem ismerkedni, ezidáig sikertelenül. Egy komoly kapca.-om volt, egy évig, de 19 évvel idősebb.Szeret minket, gyerekeket is, el is fogadják egymást, de állati nagy rizikó lenne az összeköltözés. Ő nőtlen, gyermeke nincs, ráadásul még sajátot szeretne. Jól kijövünk egymássa, 30-km-ről is. De mi lesz 20 év , v 10 év múlva????????????Kérem tanácsotok
-
Torolt_felhasznalo_770932jajj de szépen megfogalmaztad!
- előzmény:
- Cibuca (26)
- 2007-08-03 18:25
-
Torolt_felhasznalo_859396Arra próbálj önző módon figyelni, mi jó a gyerekeidnek és neked! Ha nektek így jó, próbál meg ebben a kapcsolatban összeköltözés nélkül maradni. És amikor már biztos vagy abban, hogy együtt jó család lennétek, akkor lépj.
- előzmény:
- Cibuca (26)
- 2007-08-03 18:25
