Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Friss szakítás
Létrehozva: 2007. augusztus 17. 19:14
Sziasztok!!
Sorstársakat keresek...
Ma úgy néz ki végleg elváltak útjaink a Férfivel, akit mindenkinél jobban szeretek...
Hogy lehet ezt túlélni???
Egyenlőre levegőt venni is fájdalmas nélküle, nem gondoltam volna soha, hogy ez ilyen szörnyű lesz!! (Valahol a lelkem mélyén tudtam, hogy be fog következni...)
Várok mindenkit, aki hasonló cipőben jár!
Zita
Nem vagy hülye, dehogy vagy, csak nagyon fáj. Nagyon.
Én úgy éreztem abban a pillanatban, mikor leesett, elhagyott, hogy megnyílt a föld alattam, a szívem szabályosan megállt egy pillanatra, majd iszonyatos fájdalommal indult újra, és azóta is fáj. Azt tudom csak tanácsolni, engedd szabadjára a fájdalmad, sírd ki magadból.
Nekem, Ő volt a mindenem, vele akartam újra kezdeni, vele boldog voltam, és annyira nő, mint senki mellett, de helyette összetört a szívem, szertefoszlottak az álmaim, a reményeim... rettenetesen hiányzik! és minden rá emlékeztet...
Kitartás!
Jah és még annyit,hogy lehet ebből az üziből az jön le,hogy könnyen tudtam felejteni...de hidd el minden hiányzik...na de elég a depiből...azt it tudom hogy soha olyannem lesz mint ő...de elég!
drukkolok mindenkinek hogy könnyű legyen...
puszi
Szia!
Nos úgy gondolom talán másokkal is megoszthatom a tapasztalatomat...Jövőhéten lesz egy hónapja,hogy a párom elhagyott...soha nem volt senkivel ilyen jó és nem csak a sexre gondolok hanem arra,hogy nagyon nagyon együtt voltunk jó persze kisebb eltérések voltak köztünk mármint véleményben de ez alap egy jó kapcsolatban.(majdnem) egy hónapja a szokásos helyen taliztunk és láttam van valami baj...igen azt mondtas zakít velem mert már nem érez úgy mint én és nem akarja hogy rosszabb legyen...kiborulás...bőgés...ő is sírt...egy hétig ivás,nem evés,összesírtam a pulcsiját stb stb és úgy éreztem rámszakad az ég és meghalok néküle...igaz mi a mai napig beszélgetünk de csak néha néha...Én azt tanácsolom neked,hogy Ne folrdulj magadba....ne keresd magadban a hibát...az élet megy tovább tudom nagyon rossz hiszen nemrég veled egy cipőben jártam megértelek...Én miután rájöttem hogy az önpusztítás nem vezet sehova attól ő még nem fog újra szeretni elmentem szórakozni...igaz egész este őt láttam őt kerestem de rájöttem hogy más emberek is vannak a világon...próbálj meg szerintem kimozdulni barátokkal,családdal lenni...szép lassan enyhülni fog az első egy hét hét borzatsztó!!!!És hiába érzed úgy hogy visszamennél hozzá ne tedd!Ez már megtörtént így kellett lennie jön egy jobb
És még annyi,hogy én tegnap elött jutottam el arra a pontra hogy levegyem a fotóját a falamról (persze nem azt mondom hogy ez kötelező csak talán könnyebb)no meg a közös képeinket az oldalakról...és ami még fontos...úgymond szakíts meg minden kötődést(pl.mi is visszacseréltük az egymásnál hagyott holmiankat)
Remélem nem volt túl lehúzós a levelem és nem bántottalak meg na persze lehet azt mondod húzzak a francba én tényleg csak azt tudom mondani hogy FEL A FEJJEL KI A MELLEL ÖRÜLJ HOGY ÍGY TÖRTÉNT ÉS CSAK BOLDOG ZENÉT HALLGASS
Puszi jóéjt
Én még azt se tudom, hogy a mai napot hogy élem túl
Nem tudok nem rá gondolni és mindenáron tennék valamit, hogy visszakapjam, de pont ezekkel a dolgokkal rontok igazából a helyzeten.
Miért nem tud ilyenkor az ember normális maradni?
Annyira fájjjjjjjjjj
Bár visszalehetne fordítani az idő kerekét.
HIÁNYZIK!
A beszélgetések, az érintések, ahogy nézem hogyan alszik, a mosolya szóval minden.
Tiszta hülye vagyok
Szia!
Én is erre keresem a választ, hogy lehet túlélni???
Hiába telt el 3 hónap, a hiánya még mindig gyötör, és bizony, sokszor eltörik a mécses...
De kitartás, idővel javul a dolog, már nem akarok belehalni a fájdalomba, és ez is valami.
Az ember meg amig él remél vagy csak egyszerűen kínozza magát.
azt hallottam valahol, hogy a kapcsolat fele annyi ideje az, amire kihevered. tehát 3 éves kapcsolatnál 1,5 év kell, hogy túl legyél rajta. ezzel most nem bíztatni akarok senkit, csak úgy írtam.
amúgy nálam ez így is volt annó.
én amikor szakítás után voltam sokat voltam társaságban. szinte kifulladásig szerveztem a progikat, hogy végre örüljek annak, ha otthon egy kicsit egyedül vagyok. még néhány ex pasit felkerestem "karbantartás" céljából. ha értitek...
ez egy ideig jó volt, aztán persze csak előtört a rosszabbik oldala is a dolognak. persze mindenkinek más jön be, nekem ezek beváltak. a fájdalmas időszakot szerintem valamilyen szinten meg kell élni. egyedül lenni, nem új pasit keresni (max.csak szex egy jóbaráttal 
 
, és átgondolni az egészet, mit hol és ki ronthatott el.
de mondom ez az én módszerem, lehet neked más fog bejönni...
minden esetre kitartás, hamarosan jobban leszel...
A te hozzászólásoddal kapcsolatban csak annyi, hogy sokan vagyunk hasonlóképpen, mint te és mindenki máshogy próbálja feldolgozni.
Ivászat, buli, haverok-barátnők stb.
Nekem sajnos egyikse nagyon jön be eddig, hiszen nem lehetek egyfolytába másokkal és olyankor jön a kín
Minden másodperc egy év és az ember (legalábis én) nem találja a helyét és sehol se jó.
Csupa rossz gondolatok a fejben, de mégis próbál küzdeni élni és visszakapni azt a határozottságát, ami a szeret lény elvesztésével odalett
Szorítok neked és szorítok magamnak
Hiszen örökké nem eshet
Gratula Nektek!!!!
Meg ne lássunk a környéken.
Sziasztok!
Én sem vagyok a legjobb formában,de ost elkezdtem futni.Leszokok a cigiről,kitakarítom a kicsit megporosodott életem.És igen,tudom sokan azt fogják mondani hülye vagyok,de hazavárom a párom.És ha nem jön az sem baj,rá kellett jönnöm,hogy akkor is velem van,ha nincs mellettem.
Nem keresem,nem hívom,nem látom.......de akkor is itt él bennem,amyg meg nem halok.
Bocsi,csöpögös lett,de tudom az okát miért érzek így.
Miért visel ez ennyire meg? Neki biztos jobb lesz ott, azért megy ki, örülj ennek!
A kapcsolatot pedig továbbra is tarthatjátok, ki is utazhatsz hozzá, és gondolom ő is haza fog járni!
Sziasztok,
Sajnos velem is megtörtént, két hete....miután hazaértünk a közös nyaralásból, enyhén szólva váratlanul....képzelhetitek milyen jól esett...
Idővel tényleg jobb kicsit, próbálok én is programokat csinálni, de sajnos pont most a barátnőim nyaralni mentek....
A sírás valóban használ, én megkönnyebbülök tőle, de szigorúan csak otthon, lefekvéskor...és semmi kommunikáció...
Mielőbbi gyógyulást Mindenkinek!
Fekudj le massal...
Tudom hogy azt fogod irni hogy te nem vagy olyan lany de legyel bujon elo beloled a r@banc
UI Ja es privibe megadhatnad a telefonszamodat
Sziasztok!
Én is szakitottam a volt párommal, igaz már 3 éve, de 5 évet együtt voltunk.
Egy dolog lányok: nem szabad szakitás után se sms-ezni, sem találkozni egy jó darabig. Minél több az sms és a találka, annál nehezebb lesz nektek, főleg, ha nem ti szakitottatok.
Túl lehet élni, erősnek kell lenni, lányok vagytok, van tartásotok! Drukkolok nektek! Csináljatok más és más programokat, hogy kicsit kiszakadjatok a témából
Üdv:
Hát úgy tűnik, nekem is itt a helyem. Bár a szakítást konkrétan még nem mondtuk ki, de most már több mint 1 hete nem találkoztunk, nem beszéltünk egymással, néhány sms, még kevesebb e-mail, ennyi. Sztem ő tőlem várja, hogy kimondjam, én meg tőle. Mondjuk én annyira nem várom. A legborzasztóbb ez a bizonytalanság, megőrjít. Gondolom ki kellene mondanom a végszót ( eleve halálra ítélt kapcsolat ez, bár másfél éve tart), de nem megy. Kiugrik a szívem, nem tudok aludni, és nagyon hiányzik az illető. Na, ez van. Mindenkinek kitartás, 'gyógyulást'.
wild
Én is tudtam a lelkem mélyen h úgy is elválnak útjaink. Sajnos.
Te honnan érzted meg ezt.
Javaslom, hogy válts edzőt...!
Szia Zita!
Nekem már fél éve. Nem aludtam, nem ettem, leszoktam a koffeinről, bőgtem és sokat beszéltem: barátnők, haverok, ismerősök... Okokat kerestem és bűnbakokat... Három héttel később próbáltam ismerkedni másokkal, de még korai volt. Elmentem bulizni, nem éreztem jól magam... A meló sem kötött le, a sportot hanygoltam, mert kialvatlan voltam.
Aztán kozmetikus, fodrász, új ruhák, mert mindenből kifogytam.
... és szép lassan elkezd tompulni az egész, rádöbbentem, hogy a barátaimnek is vannak problémái nem csak nekem és nagyon lassan újra értelmet kap minden.
és most .... felkavar még, ha találkozunk, de már nem szöknek könnyek a szemembe. Már nem próbálom visszaszerezni és nem kergetem az új szerelmet sem, jön majd ha itt az ideje. Próbálok rendben lenni saját magammal és örülni az élet apró dolgainak.