Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sziasztok!
Jár még errefelé valaki???
Nemrég találtam rá erre a topicra és mostanra gyűjöttem elég erőt ahhoz, hogy egyáltalán írjak.
Szept 9-én volt a művi befejezése a terhességemnek. Missed ab volt a diagnózis, de az uh azt mutatta, hogy már a 7. héten elhalt a baba. A szövettan pedig sajnos a részleges mola terhességet hozta ki.
Túl vagyok a tüdő-röntgenen:negatív.
A Bhcg szintem a műtét után 94,7 volt. Jövő hét elején megyek újra laborba és kontrollra a magándokimhoz.
Kérlek titeket, hogy írjatok, ha valaki bekukkant ide.
Már nincs bennem félelem és tudom, hogy nem vagyok beteg és azt is tudom, hogy nekünk sikerülni fog, csak szívesen beszélgetnék sorstársakkal, hogy segítsük egymást.
Orsi
Szia, jajdejó!! :-)))) szívből örülök! nagyon szépen haladsz.
A kérdésedre, nekem az állapotom súlyossága miatt minimum fél évet kértek kihagyni,ha az eredményeim jók, nekem a molán kívül a hellp-pel kellett küzdeni, a szív, vese máj-elégtelenséggel.De annyira gyorsan , 3 hónap alatt midnen jó lett, h még három hónapot kellett csak várnunk, tehát összesen fél évet mondtak. Egy percet sem vártam tovább, alig vártam, h belekezdjünk, nem volt bennem félelelem, csak a nagyon akarás... (ami kissé görcsösre sikerült, de végül egy homeopátiás orvos segített oldani) .
Szerintem hamarosan belevághattok ( persze ez orvos függő, ki mit mondd, vannak, akik túl óvatosak.)
Valóban nagyon keveset írnak erről, sem a mola, sem a hellp nem tartozik az ismert témák közé, talán mert túl ijesztő, és senki nem akar tudni róla, homokba dugva a fejét. Egyszer olvastam moláról a Kismamában, meg egyszer a hellpről. Nem tudom, mi lenne a jobb, de azért egy kicsit több infó valóban megjelenhetne.
Ivulpe, örülök, h jobban vagy, fantasztikus! mindig sírva fakadok, ha beleolvasok, feljönnek az emlékek, és összeszorul a szívem, h istenem, még nehezebb is van, kemoterápia, ... Igen, jövőre biztos lesz babátok, kitartás!
Tops06, 3 mola, még nem hallottam iyet... nem szokott ismétlődni jellemzően. Na de ahogy olvasom ezt a topikot, van jópár egyedi eset, nagyon különféle tud lenni, alattomos. De jó a vége Neked is, két gyerkőc :-)
Most láttam csak, h írtatok, bocsánat.
Mégis félreérthetően írtam: Valóban betöltöttük a 26 hetet, de már a 12. heti ultrahangon észrevették, h a lepénnyel baj van természetesen. Korionbohyol mintavétel a 15.héten, Hajdú doktornő genetikus, ennek a tudora, vizsgált folyamatosan. Ugyanis nekünk emmellett egészségesen fejlődött a babánk ! Ami orvosilag nem létezik.... Egészéges babát ki vetet el? Fel sem merült. Nem tudták megmondani, h mi fog történni, mert nem láttak még iylet , rajtam kívül csak 1 esetet, ott is helpp szindróma lett a vége a 26. héten, de a baba ott már nem élt akkor. A mi kisfiunk élve és egészségesen szültett, de pici volt még és nem bírta a sokkot, agyvérzést kapott kint, és a szervezete leállt 9 nap múlva. És azért kellett szülnöm, azaz nekem sürgősségi császár volt, mert vérezni kezdett a lepény, és hellp szindrómám lett, azonal műtét, különben ott maradunk mindketen. Sosem felejtem el, azt mondta a doktornőm ott a szülőszobán, h egészséges kisbabánk még lesz, de kismamánk csak egy van. De , nagyon rosszul voltam a 18 héttől, csak azt hittem, nehéz terhesség a lepény miatt, sokat kell pihennem. Végig feküdtem, pihentem, de nem lehetett mit tenni. A császár után 3 napig intenzív, vért kaptam, alig voltam észen, altattak, nyugtattak. Utólag csoda, h élek, azt mondják. Ami még nagyobb csoda, h semmilyen rendellenesség nem maardt vissza nekem, és egészséges tökéletes terhességből tökéletes kisfiam van.
Azért is írom és írtam is már le, mert én kapaszkodtam midnenbe , midnenkibe, aki bíztatott, h túléljük, h lezs még egészséges babánk és életünk, h IGEN, így van, a legnehezebb helyzetből is van, lesz kiút!
Sziasztok !
Én most találtam rá erre a topicra.Mindannyiótokkal együtt tudok érezni, nekem három mola terhességem volt.Írásaitokból úgy veszem ki ,hogy itt mindenkiek "csak" egy volt, bár egy nő életében az is sok.Mindenkinek üzenem,hogy fel a fejjel nekünk is sikerült két gyönyörű gyermeket a világra hoznunk.
Ilyenkor a jó orvos mellett azt hiszem a párunkra van a legnagyobb szükségünk , aki támogat bennünket lelkileg.
Sziasztok!
Egy ideig eltünt a topic, és nem tudtam én sem írni. Jó látni, hogy mások is megtalálják ezt a fórumot, akik végigmentek ezen a szörnyűségen.Így legalább tudjuk tartani a lelket egymásban, hiszen erről a betegségről senki nem tud semmit pár orvoson kívül. Én is jobban vagyok már, 4 kezelést kaptam, a tüdőáttétek eltüntek.Reménykedem, hogy végig jó eredményeim lesznek, és egy év múlva gondolkozhatunk a babán.Megdöbbentem, hogy van akinek a 17., sőt a 26. héten vették észre a problémát.Ez eszméletlen. Velem sem foglalkoztak semmit, amikor majdnem félhalottként elmentem orvoshoz, még uh-on sem néztek meg.Nekem a 13. héten, tehát a legelső sima uh-on vették észre, hogy sehol nincsen a baba...És még örüljünk, hogy van már ez a fajta kemoterápia, amivel tudják gyógyítani a betegséget, ha rosszindulatú lesz.
Szia Azték!
Dehogy, nem voltam egyértelmű. Nem tudtam kihordani, azt egyikünk se élte volna túl. Szülést azért írtam, mert valójában meg kellett szülnöm, ugyanis nem vették észre időben a rendellenességet, csak a 17. héten. Így már elvenni nem tudták szegényt, ezért rendesen meg kellett szülnöm. Borzasztó volt!
Ha jól olvastam, neked a 26. héten derült ki!? Ez nem semmi! Szegénykém, az már majdnem az utolsó harmad. Akkor ilyet megtudni!És még élt is szegényke!
És addig semmi tüneted nem volt?
Én borzalmasan rosszul voltam már, mire kórházba kerültem. Örülök, hogy egyáltalán "épségben" kikeveredtem ebből az egészből!
Timca, ne haragudj, h megkérdezem, lentebb írtam én is a történetünket, azért. Jól veszem ki a szavaidat, Te szültél molával ? végigvitted egészségesen Te is, a baba is? Én iylet még nem hallottam, molával baba, aki csak pár napot élt, csak 1-t a sajátomon kívül.
Nici, olvasom mindig, ha írtok ide, és tiszta szívből drukkolok tovább, jól haladsz, és minden rendben lesz legközelebb, hidd el!
üdv, Azték.
Sziasztok!
Most találtam rá erre a topicra és megdöbbenve olvastam Ivulpe és Nici28 történetét. Sajnos egy évvel ezelőtt én is végigszenvedtem egy molás terhességet, de arról nem is tudtam, hogy ez a rendellenesség ilyen rosszindalatú is lehet (áttétek, kemo...).
Én is borzalmasan rosszul voltam, még a szülés után is egy ideig, de nekem arról senki sem beszélt, hogy a molának ilyen következményei is lehetnek. Teljesen le vagyok döbbenve és most félek is egy kicsit. Borzalmas ez az egész.
Mielőbbi gyógyulást és kitartást kívánok nektek lányok!
Sziasztok!
Régen jártam ebben a topikban... Délelött a mh-emen eszembe jutott, hogy benézek ide. Könnyes szemmel olvastam végig a történeteket, kicsit elszomorodtam, hogy mással is megesett ilyen szörnyűség
Sőt... Némelyetekkel még sokkal rosszabb dolgok is történtek (történnek), mint velem.
Hihetetlen erő van Bennetek, és Én szívből kívánok Nektek egészséget, azután pedig sok-sok virgonc gyerkőcöt!!!
Ezen a topikon ismerhettem meg Dórát, és most is elgyönyörködtem a gyerkőceiben
Ha megengeditek, felrakok egy fotót a kisfiamról. Bár a lányomat Dórának hívják, a neve jelentése "Isten ajándéka", Én inkább Balázst érzem Isten ajándékának...
Nektek is sikerülni fog, ígérem, hogy sűrűbben benézek ide, és figyelemmel kísérem a gyógyulásotokat
Azután pedig szeretném látni a picurokról a fotókat 
Mindenkit puszilok!!!
Brigi
Én is így voltam ezzel, hogy akartam is a babát meg nem is! Akkor döbbentem csak rá, hogy mennyire vártam a babát amikor már elveszítettem! Azt hittem, hogy az idő múlásával csak jobb lesz de mindig csak rosszabb volt! Főleg a március volt a legszörnyűbb amikor tudtam, hogy már a karomba foghatnám a csöppséget! De majd csak elmegy az 1 év és utánna minden jobb lesz! De mivan hanem? Ez a kérdés mindig bennem van félek egy olyan dolog miatt ami még meg sem történt! És remélem már nem is fog! Mert azért születtünk nőknek, hogy szüljünk, gyereket neveljünk! És nem ezért, hogy újra áttéljük a sok szörnyűséget! Niki
Biztos lehetsz benne, hogy megéri!!!
Engem tulajdonképpen a betegség döbbentett rá, hogy mennyire nagyon szeretnék egy babát. Elötte olyan természetes volt, hogy eldöntöttük, megfogant, de akartam is meg nem is. Benne voltam már a korban, boldog kapcsolatban éltünk (még mindig :) gondoltam itt az ideje. Miután megtörtént a baj, mitöbb kiderült, hogy ha lemegy a Bhcg szint akkor is min. 1 évet kell várni, na akkor éreztem úgy, hogy én nem bírok ki közel két évet mire a karomban tarthatom, és nagyon, de nagyon nagyon szeretnék kisbabát.
Kibírtam a 2 évet... Nincs nagyobb boldogság egy ilyen kiscsajnál, mint a miénk :))) Szóval kitartás!!!
Ivulpe, Nici!
Örömmel olvasom, hogy mindketten jól haladtok a gyógyulás felé!!! Nagyon klasz csajok vagytok, sok erőt és kitartást kívánok!!!
Nekem nem volt ilyen súlyos az állapotom, nem is sejtettem, hogy ez idáig fajulhat...
Őszintén remélem, és drukkolok, hogy kb 2 év múlva újra frissülni fog a topik és a ti babáitoknak örülhetünk majd!
Üdv
Buci
Hello!
17,56 a HCG-ém, tehát igaz, hogy csökken, de nem olyan könnyű elérni a 0 szintet.
Ildikó