Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Apa nélkül felnőni
Létrehozva: 2007. december 27. 19:30
Én egy barátnőm esetében szeretnék véleményeket, tanácsokat kérni:
Nagy szerelemmel kezdődött 2003-ban egy kapcsolata, amiből egy kislány született. Először nem éltek együtt, csak mikor a gyerek kb. 5 hónapos volt, tervezték ezt. Aztán a kislány egy védőoltás után súlyos szamárköhögést kapott, élet-halál közt volt, sokáig kórházi kezelésre szorult. Mindeközben a barátnőm kapott egy telefonhívást, hogy a gyerek apját itt és itt, ekkor és ekkor egy nővel látták, és mikor a barátnőm a kórházból egy kis időre hazament, tényleg rajta kapta egy, az apánál jóval idősebb hölgyel. Az apa mit sem zavartatta magát, a mai napig ezzel az idős hölgyel él, a lányát megtagadta, a nevére sem vette, sőt épp ma történt egy óriási veszekedés köztük, mikor a barátnőm egy cd-t adott át neki karácsonyra, amin a lányának a fényképei vannak zenei aláfestéssel, semmi mást nem akarva ezzel, csakhogy lássa a lányát legalább fényképen hátha megenyhül, és legalább telefonon akarna vele beszélni. Utána felhívta telefonon a barátnőmet ez az apa, hogy miért zaklatja, miért csinál balhét neki, kér apasági vizsgálatot, mert nem hiszi, hogy az ő lánya stb.stb., holott a születésénél elismerte. Apasági nyilatkozatot nem tettek, mivel a barátnőm válása és a fogantatás pillanata között nem telt el 365 nap, és így állítólag nem tehetett semmit. Aztán a barátnőm férjhez ment kb. másfél éve mégegyszer, a mostani férje a nevére vette a kislányt, felajánlotta annó, hogy sajátjaként neveli fel, de sajnos rá kellett döbbennie, hogy nagy hibát követett ezzel el, ez a férfi sem az, akinek az elején mutatkozott. A házasság után jött rá, hogy a férje a mama kedvence, és ráadásul egy alkoholista lett, mit sem törődve ő is a kislánnyal.
Kérdem én, miért vannak ilyen emberek? Mit tegyen a barátnőm, hogy az édesapa legalább a lánya iránt megenyhüljön? Ne legyen fontosabb neki a mostani idősebb nője, aki mellesleg nagyon féltékeny a kislányra, fél, hogy netalántán az apának esetleg fontosabb lesz a saját gyereke, mint ő. A barátnőm nem őt akarja visszakapni, csak a kislányt látogassa, néha törődjön vele. Tényleg vannak ilyen kemény szívű férfiak?
Ti mit tennétek a helyébe?
Köszi a segítséget.
hogy megyek-e, vagy sem, majd eldöntöm!
én!
nem te!
véleményt kértél, leírtam
nem tetszik?
pedig ez van
a törvény értelmében, ha továbbra is ilyen dolgokat csinál, az zaklatásnak minősül, ami miatt megütheti a bokáját!
vagy az "apa" által esetleg a pofikáját...
"te vagy az aki nem ismeri a gyerekek mosolyát"
3 lányom van-ugy hogy pontosan tudom, hogy mi az
de nálunk egyiknek sem ilyen a nézése.Nem véletlenül jegyeztem meg.
Egyébként nem vagyok tele szomorúsággal-inkább az aki rólam ezt állitja.Ne személyeskedjünk ha megkérhetnélek, mert a topik nem erről szól.
A gyerekről viszont süt a szomorúság-jó lenne ha inkább felé fordulnátok és több szeretetet adnátok neki.Nem játékot-hanem szeretetet és törődést.
Ez egy topik ahol mindenki elmondja a véleményét: az én véleményem most is ez.
"mert ha szted ez büszke mosoly, akkor nem láttál mosolygós gyereket...."
telitalálat
Ha az apa vmit is érez, előbb vagy utóbb jelentkezik. És/vagy mindig lesz egy "jóakaró" vagy egy valóban jóakaró családtag, "barát/nő" aki a gyerekkel tudatja, mi is a valós.
Na és - mint többen írjátok itt személyes tapasztalaitokat (ha nem is a saját családból valót) - de gondoljatok bele annak a szerencsétlen kölyöknek a helyzetébe, amikor majd szembesül a valósággal - vagy akár csak felmerül a kétely!!!
Nekem is van egy fiatal (25) nő ismerősöm, aki majd' felnőttként szemebesült a tényekkel..., amik elég érdekesek és nem illik ide leírni..., de regénybe illőek.
Itt olvasnak, írnak rajtam kívűl többen is a "másik oldalról", akik mind akartuk azt a szerencsétlen kölyköt, de azok anyukája saját maga vagy valami behatásra egyszer csak nem akart apát, s az adott szituban nem az igaz barát, normális rokonn segített, a szakemberhez meg nem juthatott el..., apuci pedig elkeseredésében az egyik hülyeséget a másikra halmozta (vagy csak majmot csinált magából?)
Na és ami a legmegdöbbentőbb, van aki előre eltervezi, hopgy csak a donor kell, arról pl. olvashattok érdekes történeteket:
http://www.nlcafe.hu/forumkifejt.php?forumid =127776
Amennyiben rákerestek, számos topikot találtok itt ebben a témában...
Legalább ez jó hír. Akkor minden jót kívánok a gyermekeidnek.
Jó éjt.
Ő köszi megvan, vele törődik az apja, ugyanis ő a barátnőm első házasságából van..
Jut eszembe, írtad, hogy van egy 13 éves fiad. Ő már azért mélyebben átéli ezeket az apás történéseket, mint a kislány. Teljesen kihagytuk a beszélgetésből az ő érzéseit, pedig megállapodtunk, hogy mindenki a gyermekek érdekét keresi. Vele mi van, ő hogyan éli át mindezt?
Remelem minden a leheto legjobban alakul majd a kislany es anyukaja eleteben.
Úgylátom már kötözködik mindenki, úgyhogy hamarosan megszűnik ez a topik. Köszönjük, aki jószándékkal akart tanácsokat adni, és köszönjük, akik csak gúnyolódtak, és volt min csámcsogni ezen a karácsony utáni estén.
Üdv mindenkinek. Boldog újévet.