Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nok Lapja vita az oktatásról
Létrehozva: 2008. március 6. 14:52
Szervusztok,
Ki a jó tanár? Hol a jó iskola? Van-e jó gyerek? Lehet, hogy naiv kérdések, de a Nők Lapja valódi vitát szeretne belőlük. Beszéljük meg, mi a helyzet a magyar oktatásban! Mi történik a hatévesekkel, mi változik meg bennük, mire eljutnak az érettségiig?
Első körben 10 kérdésben kérjük ki a véleményetek itt, a Nők Lapja Cafén. Ezek a kérdések elsősorban az alsó tagozatosokról szólnak, de később természetesen az idősebb gyerekekkel is foglalkozunk majd. Hozzászólásaitokat időről időre idézzük majd a nyomtatott lapban is.
Gondolkodjatok velünk!
1. Ti mivel magyaráznátok a magyar gyerekek rossz teljesítményét a nemzetközi felméréseken?
2. A túlfeszített tempó az oka az olvasásértési gondoknak?
3. Az alsó tagozatos gyerekek tényleg csak akkor teljesítenek jól, ha a szülők intenzíven segítik őket otthon?
4. Mivel magyarázzátok, hogy számos országban úrrá lettek az olvasásértési gondokon, miközben nálunk nem változott semmi?
5. Lehet-e ugyanúgy tanítani ma, mint tíz vagy húsz éve? Új gyerekek – régi módszerek?
6. Kiket és miért nem szeret a tanító néni? Milyen a „jó” gyerek?
7. Hány elsős legyen egy osztályban?
8. Hogyan lehet megnyerni a gyerekeket a tanulásnak?
9. Önállóak a mai alsósok? Mennyire? Vagy éppen fordítva, több törődést igényelnek, mint annak idején?
10.Támogatjátok, hogy minél több játékkal és beszélgetéssel tanuljon a gyermeketek, vagy azt nem gondolja tartós tudásnak?
Várjuk véleményeiteket, hozzászólásaitokat, bármelyik kérdésre vonatkozzék is az. Annyi lenne a kérésünk, hogy a kommenteket kezdjétek azzal a számmal, amelyik kérdésre válaszoltok.
Előre is köszönjük,
Kertész Gábor
Nők Lapja
Olvastam egy-két elemzést ilyen kérdésekkel kapcsolatban.Most mégis ,inkább a tapasztalataimról írnék.Mint szülő,akinek három gyermeke van.
Nagyon sok múlik a Tanító nénin,mikor a kicsik iskolába kerülnek.Bár,az egészséges ,összetartó családból iskolába kerülő gyerek szerintem sokkal könnyebben veszi az akadályokat.
Mindhárom gyermekemmel sokat olvastam.Együtt meséltünk egymásnak.A kicsi,aki most elsős,nagyon örül,hogy felolvashat.Már ő mesél nekem vagy a testvéreinek.
Sokszor ,mikor egy-egy problémával szembe kerülnek a pedagógusok,sajnálom,hogy annyira tehetetlenek.Mindig azt halljuk,hogy mindenre kevés az idő,kevés a bajokat kibeszélésre,kevés az odafigyelésre.Valahogy negatívan éljük az életünket,és ez a mindennapjainkra hatással van.
Én nagyon örülök,mert a fiam olyan tanárnőkhöz került,akik még hisznek a régi értékekben,nem itatódtak át a ma annyira divatos liberalizmussal.
Mindhárom fiamnál ,a felmerülő problémát sikerült megoldani a tanárnő és közöttünk.Beszélgettünk,sokat.lehet,hogy szerencsés voltam-vagyok.De,lehet,hogy igyekeztem a pedagógus mellett partner lenni.Másrészt nem várom el az iskolától,hogy helyettem nevelje meg a gyerekeimet.
csak köszönettel tudok fordulni azon pedagógusok felé,akik segítségére voltak a gyerekeimnek ahhoz,hogy egészséges lelkületű kamaszok legyenek.
Jelentem, hogy tanár vagyok, pedig matekból éppen átmentem ketteskékkel. Fizikából is. Meg kémiából is. Másodszorra kerültem csak be, mert a pontjaim nem voltak elegendőek.
KÖZE NINCS a pedagógiai érzéknek és a tanítani tudásnak a kitűnő tanulmányi eredményhez....
Kell egy alap, de nem kell a kitűnő.
Remélem nem értetted félre amit írtam, nem a tanítókat szándékozom bántani, hiszen ti is ahányan vagytok, annyifélék vagytok. Távol álljon tőlem az általánosítás.
És azt is tudom, hogy nem rajtatok múlik a tanagyag, amit a tanterv követel azt meg kell tanítani
Én a rendszerre értettem. De azt sem értem, hogy miért kell mindent 2x tanulni. Csomó minden az általános iskolában is és a középiskolában is ugyan az, csak 1 fokkal több. Nem lenne jobb inkább egy mélyebb tudás? És elég lenne csak 1x.
értem pl a történelmet is ez alatt.
Szerintem egyszerűen aból adódik, hogy sokoldalúbb képzésben vesz részt. 7 különböző tantárgy módszertanát tanulja meg (és akkor a 4 féle magyart egynek vettem), ezekből sokminden átvihető egyik tantárgyból a másikba. Jobban működika a tantárgyi kncentráció, hiszen felhasználja pl. környezetórán amit tanított olvasásból. A másik ok pedig - amint már többen említettük -, hogy a legtöbb gyakorlati képzést a tanítójelöltek kapják. Módszertani kultúrája a tanárképzőbe kitűnővel érkezőnek sincs még. Majd kialakul a képzés során.
Gyakorló pedagógusként: a tananyag valóban rengeteg, nincs idő elég gyakorlásra, alkalmazásra, "használható tudás" megtanítására. De amíg a középiskola alapvetően feltételez egy bizonyos "mennyiségű" tudást, amit aztán számon is kér már a felvételin, addig én milyen alapon "szabjam ki a tankönyv minden második oldalát"? Persze a középiskolákra ugyanilyen nyomás nehezedik a felsőoktatás felől.
Szerintem nem volt jó ötlet a szülőre bízni 1-3. osztályig, hogy évet ismételjen a gyerek, ha nem sajátította el a tananyagot. Több esetben láttam már, hogy a szülő nem fogadta el, hogy a gyerekének az évismétlés lenne a legjobb. A tanító pedig kénytelen "végigvinni" 4. osztályig, ahol már buktathat. De az a gyerek, hiába ismételi a negyediket ötször, nem fog rendesen megtanulni még írni-olvasni sem, csak kínlódik. Márpedig a sorozatos kudarcélménynél nincs rosszabb.
A társadalmi megítélésen pedig nem tudom, hogy lehetne változtatni. Szerintem aki nem csinálta, sohasem fogja megérteni, hogy ha ki is jövök az iskolából fél 2-kor (hetente esetleg egyszer), akkor is sokkal többet dolgozom napi nyolc óránál, gyakran javítok, készülök, vagdosok, rajzolok stb. éjszakába nyúlóan. És aki a szüneteket irigyli (amikor táboroztatok, nyári napközis felügyelet stb.), csak egy hónapig menjen be helyettem (hetente 25 óra),és próbáljon kedvesen, türelmesen, szívvel-lélekkel, oktatni, nevelni, szabadidős programot szervezni, szülőit és fogadóórát tartani, rengeteget adminisztrálni, továbképzésre járni, folyton új módszerekkel kísérletezni, motiválni (sorolhatnám sokáig), és vigyen haza a hónap végén 90000 forintot, és próbáljon is megélni belőle....
Olvastam már itt azt is hogy imádunk mártírt csinálni magunkból, ha nem tetszik, váltsunk pályát. Ha meg maradunk, akkor minek panaszkodunk? Nem ez volt a szándékom, de érdemes lenne ezeket végigondolni "magasabb szinten" is...
Agtöbb gyakorlati képzést a tanító szakos hallgatók kapják. Sokkal gazdagabb is a módszertani kultúrájuk, jobban értenek a gyerekekhez.
Ez így van! Sokat tanultam az alsós kollégáktól, amikor alsóban tanítottam nyelvet! (bejártam a sima órákra is hospitálni kíváncsiságból) A módszertani sokszínűséget mindenképp. Utána jönnek a tanárképzősök (mi másodévtől jártunk folyamatosan az iskolába, mindig volt valamilyen gyakorlat), aztán az egyetemisták.
A többivel is egyetértek!
1. Mást mérnek ezek a nemzetközi felmérések, mint amit (és ahogyan) mi tanítunk.
2. Egyrészt igen. Az egész világ rohan, felgyorsult. A mai gyerek sokkal kevesebbet olvas, mint pl. a 10-20 évvel ezelőtti gyerekek. Sajnos felületes az egész világ, nem fontos, hogy pontosan fejezzük ki magunkat. (Lsd. pl. reklámok, boltok felíratai - ubi, nari stb.
3. A szülőtől nem az intenzív segítség a fontos, hanem a folyamatos ODAFIGYELÉS a gyermek iskolai munkájára, teljesítményére. Sok szülő hónapokon keresztül nem írja alá pl. az ellenőrzőt, fogalma sincs éppen miről tanul a gyereke.
4. Nálunk sajnos nincs türelme senkinek végigvinni egy új programot. Ráadásul mindenki azt hiszi, ért az oktatáshoz csak azért, mert valaha ő is járt iskolába. Nem hiszem, hogy van még egy nemzet, amely megelőz bennünket a tantervek számában. Jó, ha egy tanterv megéri a 4. születésnapját, mielőtt "lecserélik."
5. Lehetne. De nem hagyják. Aki nem követi az új módszereket, programokat, az ma már nem is jó (gondolják sokan). Pedig tudtak valamit az elődeink. Ma már nincsenek nagy tanáregyéniségek. Mert nem lehet egyéniség, mindenki csinálja, amit elvárnak tőle. (Nem az interaktív táblától és egyéb forradalmi újításoktól kell várni a változást szerintem. Persze, hogy a mai kor követelményeit is figyelembe kell venni, de nem kell eldobni mindent, ami jó. (Miért van az, hogy pl. a finnek, japánok jönnek tanulmányozni a mi matematika és ének-zene oktatásunkat, mi meg azt mondjuk nem jó?!
6. Biztos, hogy jobb együtt dolgozni azzal a kisgyerekkel, aki szorgalmas és jó tanuló. De (remélem) nem ez dönti el, hogy szereti-e a tanító az adott gyereket. Egyébként régen rossz, ha egy gyerek azt érzi, hogy a tanító néni őt jobban szereti, mint a társait. És persze még rosszabb, ha azt érzi, hogy őt nem szereti. Nekem biztosan szerencsém volt, de 19 éves munkám során egyetlen kisgyerek volt, akiről azt gondoltam, hogy nem találom benne a szeretnivalót.
7. Max. 20-22 lenne az ideális. Akkor mindenkire jutna egyéni figyelem minden nap. (Nálunk 30 fölötti minden elsős osztály.)
8. Szülő és pedagógus együttes munkájával.
9. Bizonyos szempontból önállóbbak, mert egyre kevesebb ideje van a szülőknek foglalkozni velük. Sok szempontból pedig önállótlanabb. Gondoljunk bele, hogy 10-15 éve megszokott dolog volt, hogy a gyereket elküldik boltba tejért, kenyérért. Ma inkább együtt megy a család bevásárolni hétvégi program gyanánt. A nyagy bevásárlócentrumokban senkit nem kell megszólítani, minden kicsomagolva van a polcokon. Régen gyalog járt vagy tömegközlekedett a gyerek egyedül. Ma az iskola kapujáig viszik kocsival.
10.Kell a játék és a beszélgetés is. Beszélgetésre különösen szükség van tanórán kívül is.
5. A módszerek kiválasztása szakértelmet igényel. (ezért szakma a tanárság...) Vannak tantárgyak és csoportok, amiket és akiket lehet tanítani 20 évvel ezelőtti módszerrel (sőt kell is!!!) és vannak, amiket/akiket nem. Minden osztály más és más hozzáállást igényel, más szemléltetést, más stílust. A JÓ tanár képes kiválasztani a megfelelő módszereket és kombinálni azokat.
Ami baj, amit az előbb is írtam. Sok kolléga megragadt egy szinten, képtelen újítani. A munkahelye 40-50 évesen viszonylag biztos (a pályakezdőt hajítják ki úgyis elsőre), a fizetése is, a minőségi bérpótlék attól függ, ki mennyire vágódik be a vezetésnél, nem a munka minőségétől (amit amúgy is nehéz mérni....): azaz nem érdekelt abban, hogy újakat tanuljon, alkalmazzon. EZ baj. Nagy!
6. :)))) Mindenkinek más a favoritja. Nekem égnek állt a hajam minden hagyományos, csendeske jó kislánytól (aki amúgy a tanítónénik kedvence), én azokat a gyerekeket szerettem, akikben volt "élet".
A fontos az lenne, hogy akárki is a kedvenc, az ne részesüljön semmiféle pozitív diszkriminációban és fordítva. Sajnos erre sok kolléga nem képes, az alsóban ez különösen jellemző, de középsuliban is látszik.
7. Optimálisan 15-20 lenne jó. Szerintem.
8. Jó kérdés... Nem tudom. Személyes példával? Ha megmutatjuk neki, mire használható a tudása? Ha felkeltjük az érdeklődését? Otthoni nevelés kérdése szerintem. Nem tesz jót a dolognak, ha a tanárokat szidjuk otthon... Mert hogyan várjuk el a gyerektől, hogy elfogadja a tanára munkáját, ha otthon azt hallja, úgyis hülye...
9. A gyerek annyira önálló, amennyire hagyják, illetve amennyire megszoktatják. Személyes véleményem, hogy a mai gyerekek kissé el vannak kényeztetve és nem túl önállóak.
10. Az alsósokat idegennyelvre csak sok játékkal és beszélgetéssel lehet tanítani. Amíg megvan a pontos OKA, hogy mit miért tanítok úgy, ahogy (azaz didaktikailag indokolt), addig van helye a játéknak és a beszélgetésnek. Ésszel kell csinálni. EZ is a tanári szakma része. És nincs jelentősége annak, hogy mit hisz a gyerek, vagy a szülő.
Én az óráimon a nagyoknak is szoktam mesélni....Meg is kaptam érte a lecseszést az (amúgy mérnök-tanár ) igazgatótól. A gyerekek meglátása a nyelvvizsga után: "Hűűű, a kertitörpék voltak a szövegértésben. Ha tanárő nem mesél a német kertitörpe-kultuszról, fogalmunk se lett volna az egészről... Hát erről ennyit.
Remélem segítettem.
sziasztok,
sztem a legalapvettőbb feladat, hogy a gyerekek JÓL megtanuljanak olvasni, írni. Márpedig ez nem megy fél év alatt, ahogy a tananyag követeli.
Ha a gyerek szeret és tud is olvasni, sikerélménye van, megalapozott a tanulás.
Ha nehezen olvas, kínlódás megérteni minden egyes szót, nem fogja megszeretni a tanulást, iskokát.
JObban figyelembe kéne venni, hogy 6-7 éves gyerekekről beszélünk, akik épp kijöttek az oviból. Nincs fokozatosság, átmenet, az óvoda és az iskola között. Az alsó tagozatnak szerintem ez lenne a feladata, és az írás-olvasás nyelvtan, számok-számolás tanítása. Ha ez megy jöhet a többi tárgy.
A követelményszintet a gyerekek életkorához kéne igazítani.
a szülők feladata viszont egy normális ÉRTÉKREND megtanítása lenne AMIT SAJÁT MAGA IS BETART, ÉS MEGKÖVETEL. A pedagógusé pedig a tananyag tanítása.
1.,2.,3.,8.
Én ezeket egy problémakörbe vonnám össze. Mégpedig abban látom okot (de ezt nagyon sok helyen sok (szak)ember elmondta már), hogy nem a logikus gondolkodásra tanítják/nevelik őket, hanem a logikátlan magolásra. Így sokkal több időt vesz igénybe a gyerekekeknek az anyagok elsajátítása. És ezért is van nagyobb szükség a szülői segítségre A tankönyveket pedig -meg vagyok győződve róla- olyanok írják, akik a valós életben sohasem tanítottak alsós gyermekeket.
Sajnos sok példát tudnék hozni, de nem terhelném ezzel feleslegesen az oldalt.
Nem olvastam vegig a hozzaszolasokat, talan mar masvalaki emlitette, ha igen, akkor elnezest.
En beiktatnek egy 11 sot 12 es kerdest is.
11. Mekkora a szulo szerepe a tanitasi folyamatban?
12. Elvarhatja joggal a szulo, hogy az iskola teljesen atvegye a nevelesi funkciot? Hany szulo tud kulonbseget tenni a neveles es oktatas kozott? Hanyan tudjak, hogy nem a tanar dolga megtanitani a gyereket viselkedni??? Tudja vajon a tisztelt szulo, hogy az "otthoni 7 ev" eljasatitasa, tanitasa az o dolga es nem a tanarra kene haritani?
Tobb kerdes lett belole:)
Minden tiszteletem azoke a szuloke akik meg tudjak nevelni a gyerekuket. Van egy kozmondas, jo foldbe sokfele magot lehet ultetni....
2.
Nem hinném. Inkább a módszer és a módszertanilag felkészületlen tanárok. Hála a jó égnek mostanában már lassan elfelejtik a szóképes olvasástanítást...A lányom Németországban év végére tanult meg olvasni (Karácsony helyett....) , mert ilyen tempóban tanulták, és az osztályban általában semmivel nem olvasnak jobban a gyerekek, mint a magyar sulikban.
3. NEM!!! Véleményem szerint a gyerekek akkor teljesítenek jól, ha az iskolát MEGELŐZŐ 6 évben foglalkoztak velük..... Amúgy pedig meg kell tanítani őket az önálló munkára, ismerni kell a képességeiket és a határaikat. Ebben sokat segíthet(ne) a tanító. Ha megkérdezik... nem szokták... Ha mégis megkérdezik, nem hisznek neki. Személy szerint egyik gyermekemnek sem segítettem intenzíven az alsó tagozatban. Segítettem, ha kérték. A fiam kitűnő volt, a lányom jó, de ehhez tudni kell, hogy abban a suliban, ahová jár, 56 pontos matek dolgozatnál 54 pont már nem jeles.
Nincs értelme anyucinak kijavítgatni a gyerek háziját tökéletesre, mert ez a tanár számára azt közvetíti, hogy a gyereknek (osztálynak) megy az anyag, lehet tovább menni. Holott nem is így van, mert csak anyának megy, "Pistikének" nem igazán...
4. Nem ismerem a legújabb felmérések eredményeit, de nem úgy látom, hogy a lányom német iskolájában úrrá lettek volna az olvasási gondokon.... Amúgy pedig a bebetonozott tanári gárda nem érdekelt az új módszerek kipróbálásában (kidolgozni meg pláne nem fogják...) és alkalmazásában. Amíg nyugdíjba nem megy egy teljes generáció, nem fog változni semmi.
1.
Akkor leírom sorban a véleményem:
1. A nemzetközi felmérésekhez kidolgoznak valami nagy átlagot mérő tesztet. Sok-sok ország gyerekeit tesztelik. Aki tanult pedagógiát, az tudja, mennyire nehéz egy ilyen tesztet (meg bármilyet) összerakni. Sok elvnek kell megfelelnie. Ezek közül az egyik, hogy azt mérjem, amit megtanítottam és amire felkészítettem. Németországi tapasztalataim alapján a magyar diák sokkal nagyobb tudással rendelkezik. Tárgyi tudással. Olvasottabb, tájékozottabb, műveltebb. (igen, minden kritika ellenére, MÉG az...) A német anyanyelvű, elsőéves német szakos egyetemista nem képes pl. az állítmányt az alanytól megkülönböztetni. Tapasztalat. Ezt egy közepesre érettségizett magyar diák lazán megteszi.) Nem feltétlenül tudja viszont ezt a tudást a magyar diák önállóan használni, azaz nincs szokva pl. a projektmunkához (én csináltam a suliban, a gyerekek először azt hitték, ez lógás, időbe került, mire rájöttek,hogy nem az). Nem képes önálló beszámolót tartani, olyan témáról, amit önállóan kutatott. Nehezére esik pl. olyan fogalmazást írni, amiben nem verset elemez, hanem egy politikai helyzetről írja le a véleményét. Nem tudja, amit jelent a VITA szó, és mit jelent konstruktívan vitatkozni és sorolhatnám tovább. Ezt a német diák mind tudja... de a német diák pl. a saját nemzete irodalmát se ismeri, ha nem az irodalmat választja súlyponti tárgynak, a világirodalomról meg ne is beszéljünk.
A nemzetközi felmérésekben valószínűleg kevésbé voltak arra kíváncsiak (bár nem láttam pl. a PISA feladatait, de az egyetemen volt szó róla), hogy mekkor a tárgyi tudás,hanem inkább arra, hogy ezt hogyan alkamazza a gyerek.
Ha az általános tárgyi műveltséget mérték volna fel, akkor valószínű, hogy a magyar gyerekek is az élen végeznek...(mint ahogy végeznek is sokszor a nemzetközi tanulmányi versenyeken....) Azaz a rossz szereplés egyik és nagyon fontos oka, hogy a magyar oktatás súlypontja nem ott van, ahol a felmérésé. Egyszerűbben: ha a tanítványomat egy Rigó típusú írásbeli nyelvvizsgatesztre készítem, akkor úgy kivágják a Goethe Intézet kommunikatív nyelvvizsgáján, hogy csak néz. Pedig a tudása megvan.... Csaknem úgy készítettem fel.
A mondandód első felével egyetértek. Nekem is vot olyan szaktársam, aki sánta volt. Hát nem tudom, hogy ő hogyan mutatta volna be tesi órán a cigánykereket. (nem bunkóságból írom, de azért az "ilyeneket" ki lehetne szűrni)
Nekem ajánlottak állást, pedig nem vagyok rokoni, baráti viszonyban az igazgatóval. Az a sejtésem, hogy az a tanító szeretett volna napközis párjának, akinél voltam gyakorlaton.