Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Igazad van, úgyhogy megyek örömet szerezni
azoknak, akik holnap nálam ebédelnek
Szerintem a boldogság forrása bennünk van. Az a képesség, hogy megtaláljuk az életben azt, aminek örülni lehet.
Persze fogfájósan, fázva vagy kialvatlanul én sem tudnék örülni. De aki boldogságra vágyik, annak meg kell tanulnia apróságoknak is örülni, valahogy úgy, ahogy kisgyerekkorunkban még minden ránk tekintő emberre rámosolyogtunk.
és a küldd is 2 d
visítok amikor e-mailben írják: küld el 628 embernek
grrrrrrrr
milyen??
na inkább lapozzunk.
nyilván csak akkor tud az ember adni, ha van.
vagyis akkor tud mást szeretni ha önmagát szereti, ezt már tegnap itt leírtam.
amit most írsz azt én már magas fokon művelem, a tágabb környezetem szerintem dobna egy hátast ha megtudnák hogy milyen gondjaim vannak, merthogy ez nem látszik a kedélyemen. van bennem öröm, ezért kedvelnek is az emberek
Úgy látom, hogy szótárat kéne alkotnunk egymáshoz
Én, ha megértettem Saxy leírt szavait, akkor bizony
abban semmi ilyen nem volt.
Köszönöm. Mindig bajban vagyok a felszólító mód
helyesen írásával.
Számomra ott kezdődik, hogy legyen bennem öröm,
és abban az esetben a világ legtermészetesebb
hozzáállása a környezetem részéről, hogy ők is örülnek.
Ergó nincs annál nagyobb öröm, mint amit én érzek magamban,
de ez az öröm nem másokat szolgál, hanem csupán bennem él
minden elvárás nélkül, illetve tekintet nélkül bármiféle elvárásnak.
természetesen nem átkozunk el senkit még gondolatban sem, de nem azért mert visszaszáll, hanem azért mert a saját lelkünket mérgezzük vele. jobban érezzük magunkat ha pozitív dolgokra koncentrálunk, s békésen nyugodtan gondolkozunk és élünk.
nem hiszem el, hogy nem érted: azt írtam, hogy egy idegen szava nem érint meg érzelmileg annyira mintha a szeretteim mondanák. mi olyan érthetetlen ezen?
úgy, hogy számomra fontosabb a másik öröme mint az enyém.
nem attól függ a szeretetem, hogy mennyire vagyok kielégítve testileg-lelkileg.
akit választottam, azt úgy szeretem ahogy van. nem akarom megváltoztatni, korlátozni stb.
feletehetően ettől ő boldog lesz, meg én is.
minden leírt kimondott szónak ugyanakkorra súlya van, sőt gondolatnak is:-))
részemről igen:-))
tanulni lehet belőle, de nincs olyan súlya, mint a szeretteim szavainak.
ha befejeztük az elemzésemet, visszatérhetünk a kiinduló témához.
:-)
Visszahoztam a hsz-ást, mert ebben az esetben arra
kérlek mond el, hogy te hogy gondoltad a szavaid.
O.K.
:-)
Sajnálom, én így érzékeltem, de ha nem így van, az csak
neked jó.
A szomorúbb az, hogy úgy érzed, hogy egy topikon
való beszélgetésnek nincs súlya. Tudom, hogy nem ebbben
a kontextusban írtad, mégis azt gondolom, hogy mindig
minden szónak, gondolatnak megvan a maga súlya,
bárhol hangzik el.
Nem szeretnék veled vitatkozni. Elfogadom a véleményedet.
Egy megjegyzés:
A magyar szavak nagyon kifejezőek, mesélnek ha figyelünk rájuk.
Az ad az ad
A szolgál ha megnézed az alapszót szolga.
A szavakat lehetne tovább így ragozni.
Kórház ha lebontjuk a kór-nak a háza.
Ez a magyar nyelv.
Valóban jó olyat olvasni, ahol hasonló gondolatok
cserélnek gazdát.
Ennek viszont az az ára, hogy képes vagyok azon
az elképzelésen felülemelkedni, hogy nekem mindig
minden körülmények között igazam van.
És mégis, nekem mindig minden körülmények
között igazam van, de a másik embernek ugyanígy.
öreg vagyok én már ahhoz hogy megbántódjak. értsd: edzett.
"A szeretet ad és nem szolgál, és sosem vár viszonzást." - itt nem érzek különbséget az ad és a szolgál szó között.
nem vár viszonzást valóban, de ezzel vigyázni kell, mert könnyen kínosan érzeheti a másik magát attól, hogy a mérleg nem kiegyenlített, s inkább lelép. ezért úgy gonodlom, hogy némi racionalitást bele kell vinni a dologba.
A szavakon valóban lehet lovagolni, de sem Saxy sem
én nem ezzel a céllal adtunk választ a hsz-odra.
A szavakat egyébként megérteni kell, és nem félreérteni,
azaz félremagyarázni.
Ha valamit nem értesz, első nekifutásnak megkérdezheted,
bár ezt megtetted, de nem azzal a céllal, hogy megértsd,
hanem hogy visszavágj arra, ami számodra nem érthető.
Amint látom megbántódtál, nem ez volt a célom, mert attól nem haladunk előre.
Köszönöm szépen a kedves szavakat.
Úgy tartom beszélgetésekből lehet fejlődni tanulni.
Mindenki mindenkitől tanul, feltéve ha akar.