Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szia, Franji!
Ahogy szép csendben olvasgatom itt a hozzászólásokat, őszintén megmondom, időnként bizony jókat somolyogtam magamban, merthogy egy-egy mondatodat látva bevillant: úristen, hogy ez nekem mennyire ismerős! Egyrészt az én számat is elhagyta valamikor, másrészt elég sok Bakot ismerek, és hát ők is ki-kimondják néha :-)
Nos, beállva a hozzád szólók sorába, én is "kinyilatkoztatnék" néhány szentenciát, csupa olyat, amit a saját pici bőrömön tapasztaltam meg. hogy ha a nekem ebből elegem volt vagy a kudarctól való félelem irányítja a "pálcádat", akkor azt fogod életre hívni, és igen, akkor minden összeomlik. hogy ahol valaki ragaszkodik bármihez, élethelyzethez, nézőponthoz, másikhoz, önmagához, a biztonságához, ott csak merevség van, és görcs, rugalmasság, áramlás nuku. hogy ami merev, az természeténél fogva ellen-áll, feszül, törik. hogy ahhoz, hogy kapj, nemcsak adnod kell tudni (ez tutira frankón megy), hanem magadnak is meg kell tudnod engedni elfogadni azt, a másiktól, a sorstól, amit megkapni szeretnél. hogy ahol vagy, azzal dolgod van, és hogy azzal van dolgod. hogy soha semmi nem lesz kerek egész, amíg te magad nem vagy képes annak látni. amíg többé nem akarod már nem kereknek látni. hogy a múltat nem végképp eltörölni kell, hanem megbocsátani magadnak azért, amilyenné tett, majd hinni, hogy nem maradsz örök életedre ilyen...
no és akkor most, azt hiszem, be is fejezem :-D
Egy újabb Buzsáki szösszenet mára:
Az elengedésről
===========
Lehetetlenség becsapni! Mármint a Plútót. Ugyanis a jobbat csak akkor adja meg, ha már teljesen lemondtunk a régiről. Nem csak szavakban - érzéssel...
Ahogy ez megtörténik, rövid időn belül megkapjuk a jobbat.
Mi történik akkor, ha mégsem akarjuk elengedni a régit?
Ebben az esetben a Plútó - a korábbinál is nagyobb terhet okozva, tovább feszíti a húrt. Ha szerencsések vagyunk, talán nem pattan el a húr. Ha mégis, akkor annak komoly következményei lesznek...
Igazából nem az a kérdés, hogy a Plútó eléri-e a célját, hanem az, hogy milyen áron!
Minél jobban és minél tovább ragaszkodunk a régi rosszhoz, annál többet fizetünk majd az új jobbért. És ez a Plútó hatásának lényege.
A Plútó hamarosan irányt vált. Ha érintett vagy, úgy kívánok neked bátorságot és erőt, hogy a poharadból a vizet ki tudd önteni...
Koszi szepen, nagyon kedves vagy!
Nem is dicsekveskent meseltem csak erzekeltetni akartam hogy sokat kell tennunk es tehetunk magunkert, kell azerte egyengetnunk a sorsunkat es kell tudni eszrevenni a lehetosegeket es foleg bizni. Bizni abban hogy van hely a jobbnak az eletunkben. De ezeket mimagunk kell kell megtennunk mimagunknak mert senki nem fog helyettunk tenni semmit, csak a segitsegunkre van, es a segitseg mas embereken keresztul jon. En peldaul egy segitsegnek vettem, egy sugallatnak azt, hogy ratalaltam erre a topikra es hogy Mamoka egy nagyszeru ember mert ismeretlenul megtette nekem hogy kielemezte a szuletesi kepletemet. Az ilyen dolgok sokat szamitanak nekem. Es igy most mar teged is "megismertelek" es mindenkit, az irasokon keresztul.
Jól tetted, hogy megírtad a történeted, nem baj, ha hosszú. Az igazi fejlődésnek hosszú az útja. :)
Igen, menni kell, mint a dömper, öröm olvasni az ilyen sikereket!
Szervusz Mamóka! :-)
Hosszú nlc nélküli hónapok (nem nyílt meg az nlc), és csak úgy, az "élet" után jelentkezem...
Remélem, jól vagy, és szívből örülök, hogy megint ilyen mozgalmas a topik!
Kukac
Úgy hallom, szólítottak..... :-)
Nem kerültem még ilyen szituációba szerintem, amiről beszéltek. Bár csak sejtem, hogy mire gondolhattok...
Mondjuk hogy az aktuális párom nem engedi meg, hogy szombat este táncolni menjek? (ami egyébként sem jellemző rám, csak most nem jutott jobb eszembe)
Nos, eddig csak egy hosszabb ideig tartó kapcsolatom volt, még közvetlenül 18 éves korom után - szóval ott nem igazán volt szó ilyen kompromisszumokról, az inkább tiniszerelem volt.
Kompromisszumnál mindenképpen lemondasz valamiről, lejjebb adod a kívánságaidat, elvárásaidat, cserébe valamiért, ami kárpótol a lemondásért. De ettől még nem leszel boldogtalan. Pl. csokifüggő vagyok, de lemondok róla az egészségemért, jó alakomért. :)
XII. házas Oroszlán? hmm, anyukámnak ez van. hogyan lehetne előhozni ezt a múltbéli tudást? láttál már erre példát mamóka? írtam beszámolót a Lelkünk Útja c.könyvről, elolvastad azt a hsz.t?
Buzsáki Bika? azt hittem Rák, mindig azt írta, hogy Rák és utálja Görögországot. volt valami múltbéli rossz tapasztalata ott.
Esetleg mondj valami példát ilyen kompromisszumra a saját életedből, hogy milyen kaliberű dologra gondolsz...
Girl mondott egy példát - nekem az túl soknak tűnik, bár nem tudom, ha nagyon szerelmes az ember lánya, akkor úgy nyilván látja értelmét...
Nem igazán értem, hogy konkrétan mire gondolsz.
Én úgy látom, hogy bizonyos kompromisszumokat kötöttem, amíg úgy éreztem, megéri. Aztán amikor úgy éreztem, nem éri meg, léptem.
Soha nem találtál még olyan szituációt sem párkapcsolatban, sem munkában, ahol jól érezted magadat?
Ahol esetleg érdemes lett volna alkalmazkodni, esetleg kis dolgokban kompromisszumot kötni?
Még annyit hozzátennék, hogy a karma asztrológia a mitológiára épül.
Ezt láthatod a tananyagból is, itt a topikban.
A karma asztrológiában nagyon fontos, hogy honnan jövünk, milyen karmát hordozunk.
Az egyiptomi múlt sokaknál megvan, mert hosszú ideig volt prominens, és akkor a papság döntő szerepet játszott az emberek életében.
Ha Pl. Oroszlánban van a XII. Ház, akkor biztos valamelyik időszakban fáraó, vagy magas tisztséget hordozó tudós, vagy asztrológus volt az illető.
Ez ma azért fontos, mert hordozza azt a tudást, amit többek között ott szerzett, és bármikor előhozhatja.
A titkok háza azért nehéz, mert rajta van a fedő, nem mindig enged belelátni.
Vannak "látó" asztrológusok, akik ezt is ki tudják fejteni.
Nagyon sok esetben nincs a lélek tudatában ennek a tudásnak, és ezért nem használja. Fejtésnél viszont ha előjön, akkor lehet egy nagyon meghatározó út az életében.
:) Csak azért, mert elszállt?
Oké.
Na, elszállt, amit erre a hsz-re írtam, szóval azt gondolom, hogy nem is erőltetném tovább a témát.
Köszönöm, hogy írtatok, mindenképpen elgondolkoztató volt.
A teljesség
Van Isten? Nincs Isten? -- Abban, ami független a tértől, időtől és
minden káprázattól: a Van és Nincs ugyanaz.
Van öröklétem? Nincs öröklétem? -- Túl a téren, időn és minden
káprázaton: a lét és nem-lét ugyanaz.
Minden ismereted csupán arra jó, hogy a változók közt eligazítson,
de a változatlanról nem nyujt semmi bizonyosságot. Ismeret csak a
változóban van és csak a változóról, mert benne külön-külön
vizsgálható a Van és Nincs, helyes és helytelen, domború és homorú; de
a teljességben mindez bontatlanul azonos, ezért nincs benne semmi
megnevezhető. A teljesség nem egy és nem több, nem én és nem más, nem
valami és nem semmi.
Ha a teljességet ismerni akarod, ne kérdezz semmit, mert
rávonatkozólag minden "igen" és "nem" ugyanazt jelenti; hanem
merülj önmagadba, személyed alá, s ahol nincs tovább, ahol minden
mindennel azonos: ez a teljesség.
(Weöres S.)
Buzsáki G. ezt írta ki ma:
Egy hasonlattal élve a Plútó olyan, mint egy puskaporral teli hordó. Az, hogy előbb-utóbb robbanni fog nem kérdés. A kérdés sokkal inkább az, hogy mit tarol le?Ha nincs célod, ami felé a robbanást irányíthatod, akkor körülötted mindent letarol. Ha viszont van, akkor hegyeket mozgathatsz meg a benne rejlő óriási energiával.
Tudod?! Ma 16 óra 28 perckor a Plútó direkt mozgásba vált, s ezzel meggyullad a hordóhoz vezető kanóc.
Hidd el, ezeken én is keresztül mentem, a mínuszról indultam és sokszor voltam azon a ponton, hogy ha egy gombnyomással véget lehetne vetni az életemnek, akkor már 100x megnyomtam volna azt a gombot. Főleg huszonéves koromban a nehéz anyagi helyzetem miatt. De valahogy mégis mindig találtam valami célt, amibe képzeletbeli kötélként kapaszkodhattam felfelé. Nekem azért is megy jól az AK. , mert állandóan volt valami helyzet, amikor használnom kellett, így tettem szert a rutinra. Látod, minden helyzet jó valamire. Müller P. írta, minél mélyebbre kerül valaki, mint a parafadugó, amit vízalá nyomnak, annál magasabbra repül a katarzis után. A Ji-King jel, amikor átvált egy másik jelbe, addig feszül az a jel, amíg szétszakad, vagy eggyé válik, átlényegülsz a feszültségben. Egyébként semmilyen munkát nem szabad szégyellni, ami tisztességes és jövedelmet hoz. Külföldön meg aztán totál tökmindegy, van-e diplomád vagy sem, UK-ben éltünk, ahol eleinte voltam szobalány, szálloda takarító, ajándékbolti eladó, pincér és félévbe telt, mire találtam a szakmámba illő munkát, ahol elismerést, tiszteletet szereztem. De addig sikáltam mások mocskát, 10 órát szaladgáltam koszos edényekkel, és igen, sírtam esténként, hogy nem bírom és gyomorgörccsel mentem reggel dolgozni, de mélyen legbelül tudtam: semmi sem tart örökké az életben, tehát ez is csak átmeneti. A leendő családomért tettem és ez adott erőt. (a férjem miatt mentünk ki, kint is elvégzett egy egyetemet). Másrészt meg külföldön doktori végzettséggel sem szégyellnek mosogatni, meg raktárban dolgozni emberek. Kint ez természetes. Addig, amíg nem lesz jobb, nem szabad válogatni, túlélés a cél. Ha megvan az összeg, mehetsz az asztrosuliba is. Kicsit negatív a hozzáállásod, mindenben a rosszat látod. Ha neked a kompromisszum szenvedés és boldogtalanság, akkor az még mindig nem szabad akarat, mert még mindig ragaszkodsz az elképzelésedhez, max, magadra kényszerítesz egy helyzetet. Az nem lemondás. Ha lemondasz valamiről, akkor már nem kell és nem éled meg szenvedésként. Ez lenne a szabad akarat. pl. Valakinek választania kell az anyaság és karrier között. Akármelyik mellett is dönt, ha szabad akarattal és tényleges kompromisszummal teszi, örülni fog a döntésének és nem bosszankodni fog a másik hiánya miatt. Ez lenne a kompromisszum. Valamit, valamiért, de szívesen. Ha bosszankodsz, az nem kompromisszum. - ahogy én látom és érzem. és élem.
Tudom egyébként, hogy vannak, akik csinálnak egy afféle óriásugrást, és az utolsó pillanatban jön egy mentő lehetőség nekik...
Nekem az a mentő lehetőség az utolsó utáni pillanatban érkezne, amikor már késő. Vagy egyáltalán nem jönne.
Vannak ugyebár olyanok is, akik éhenhalnak, minden igyekezetük ellenére, mert az isteni gondviselés valahogy mégsem működött...
Nem tudom, én valahogy nem annyira bízom azért abban, hogy ebben az életben valahogy jól végződnek a dolgok - lehet, hogy a szívatásom a lényeg, valami miatt... szóval miért szívassam magam még én is, amikor az élet szívat épp eléggé? (már bocsánat, de erre most nem találtam jobb szót)
Én nem látom ebben a szabad akaratot sem. Kényszerből mondok le valamiről, nem? Ha nem lennék rákényszerítve, nem mondanék le róla.
Ezeknek a dolgoknak a kimenetele erősen kétséges - jó valószínűséggel nem fog működni a dolog. Pl. talán lesz több pénzem(ha nem rúgnak ki), de cserébe elmélyül a depresszióm.