Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elhunyt Kolonics!!!
Létrehozva: 2008. július 15. 12:13
Elhunyt Kolonics György kétszeres olimpiai bajnok kenus.
Baráth Etele, a sportági szövetség elnöke az MTI-nek elmondta, Kolonics edzés közben rosszul lett egy résztáv végén, rádőlt a kísérő motorcsónakra, majd elvesztette eszméletét. A parton rögtön megpróbálták újraéleszteni, de nem sikerült, a kiérkező mentők pedig már nem tudtak segíteni rajta.
Nagyon durva!!!!
http://www.telesport.hu/frenkl-robert-kolonics-gyorgy-tulfe szitette-a-hurt
Nagyon érdekes cikk, videóval.
Hallottál már a WADAról?
Csak úgy kíváncsiságból kérdezem.
Ha ez a tapasz az izmokra hat,akkor hathatott a szivizomra is.És ha valaki sokat használja ,esetleg évekig akkor kiütheti a szivet.
Egyszerűen elfáradt a sziv és az ingerület képző rendszer.
Ismered te Zachert?
Van fogalmad a szaktudásáról?
Esetleg toxikológus vagy?
Figyelj, ha nem volt vizsgálat a mellékhatásaira és azt nem tüntették fel, és esetleg kiderülne hogy emiatt halt meg Koló (amit mondjuk kétlek), akkor a felelősök akár gondatlanságból elkövetett emberölésért ls ülhetnek egy pár évig...
Nem hiszem el, hogy ezt tették volna.
Nem volt megfelelő labpr? Azt el tudom képzelni..ebben az országban bármi előfodulhat
A tapaszokat illetően megkérdezem egy rokonom, aki szintén kajakos volt, és nevelőedző is. Kíváncsi vagyok mit mond, szombaton találkozom vele.
Majd meglátjuk a boncolás hivatalos eredményét.
Én csak bemásoltam a linket, ennyi. Viszont Koló nem doppingolt, ebben biztos vagyok...a tapasz meg elfogadott, rengeteg vizsgálaton megy keresztül és nem adták volna neki ha tudták volna hogy mennyire rosszat is tud tenni.
Arról lehetett szó, hogy nem bírta a szervezete, nem bírta az iszonyatos teljesítést, és feladta. 26 év folyamatos edzés után, azt ne felejtsük el...
Szó sincs ilyesmiről. Legalábbis kajak-kenuban nem.
Ha doppingolnának már rég lebuktunk volna, pl. a májusi EB-n is...
mielőtt hülyeségeket beszélsz, olvass utána
Ilyen szakszeru MLM forgalomban beszerezheto tapaszok voltak
http://www.energiatapasz.hu/marketing.html
Olvasd el a lapot es rajohetsz mekkora ostoba aranykopesektol hemzseg.
Mai hírek szerint a késéssel megvádolt mentősök visszakérdeznek nyílt levélben az edzőknek: Milyen tapaszok voltak Kolo testén?????????
( Csak nem doppingolják a magyar válogatottat???? ) úgy érzem forró hetünk lesz!
Duisburg, ahol 5 számban indult - és 5 számban győzött!!! Hogyan hihette volna bárki is, hogy aki ilyenre képes, az egyszerű, halandó ember...?!?
Én még most sem hiszem el. Igen, ma már a harmadik napja, hogy nem...
Olyan jól megfogalmaztad amit gondolsz az elmúlt két (már három) napban és annyira ugyanezt élem át én is, hogy ledöbbentem rajta
A reakcióimat én sem nagyon értettem, azon felül, hogy nagyon-nagyon szerettem őt életében is, azt hiszem, 1996 óta tudtam ki ő, és az elmúlt 10 évben folyamatosan követtem a pályafutását.
De a te válaszod segített megérteni, hogy valami hasonlót érzek én is. Ő nem csak egy volt a sok közül, egy igen jó sportoló, hanem annál sokkal több...egy élő legenda volt, aki az elmúlt 15 évben (!!!!) a világ legjobbjai közé tartozott, akinek a szerénysége és az alázata a sport iránt példamutató volt. Szerintem aki egy kicsit is ismerte őt,annak a kedvencei közé tartozott nemcsak az eredményei, hanem főleg a személyisége miatt is.
Eszembe jutott tavaly augusztus 12.-e amikor kint voltunk Duisburgban,és megnéztük a kajak-kenu VB-t...ahogy Kolonics társával, Kozmannal mindenkit kenterbe vert és a német vizeken csodálatosan versenyezve megnyerték a világbajnokságot...ahogy várt az eredményhirdetésre, szája szélén a pajkos mosoly, alig várta hogy eljátszák nekik a himnuszt...
Majd az az egy marok magyar szurkoló aki ott állt az eredményhirdetés előtt a palánknál, akikhez boldogan odament, és mi úgy akartuk, hogy egy nagyot gratuláljunk neki, hogy megveregessük a vállát, de sajnos nem jött oda, pedig néhány méterre volt tőlünk...most mégjobban sajnálom, úgy el akartam neki mondani, hogy büszkék vagyunk rá
Ez az utolsó emlékem ami hozzá köt.
Engem is az szomorít el legjobban, hogy egy csomó interjúban látom, hallom, ahogy ő maga mondja, hogy a teste jelez neki. És nem csak a legutolsó interjújában! Bárcsak hallgatott volna a testére!
De legalább megtette, hogy minden alkalommal kikérte az orvosok véleményét. Nem tudom, ki mondhatja őt hipochondernek, sajnos a természet bebizonyította, hogy okkal ment orvoshoz... Bárcsak hallgatott volna a testére...
Persze pontosan értem, hogy miért nem hallgatott.... kicsiben én is pont ilyen vagyok... a cél sokkal fontosabb, mint hogy itt vagy ott fáj egy "kicsit"... És Neki milyen hatalmas céljai voltak!!
Szemernyi kétség sincs bennem afelől, hogy elérte volna őket.
Elszállhatott amit írtam Most olvastan az FN-en
http://www.fn.hu/olimpia/20080717/kiszivargott_k olonics_halalanak_oka/
A távirati iroda megbízható forrásból úgy értesült, hogy a kedden elhunyt Kolonics György, kétszeres olimpiai bajnok kenus szívét körbehálózó koszorúerekben kisebb lerakódások voltak. A kenukirályt július 25-én, pénteken 14:30 órakor a Farkasréti temetőben helyezik örök nyugalomra
igen, ugyanezekre gondolok én is. nem ismertem személyesen, és nem vagyok nagy sportrajongó sem. mégis amit láttam belőle, az nagyon szimpatikus volt. eddig egyik közszereplő, színész, sportoló, stb halála sem volt rám ilyen hatással. sajnáltam, kész. de Kolonics halála fölött nem tudok napirendre térni. ezeken gondolkozom, amin te, elmegy reggel otthonról, puszi, majd jövök, aztán már csak az edző telefonja, h meghalt. ha látok róla képet, mellbevág, egyszerűen nem hiszem el.
és felháborít, hogy az újabban megjelent cikkeben már ezt a szót is olvastam, h hipochonder volt, m minden pici marhasággal orvoshoz rohangált. hát, sajnos a történtek őt igazolták, mert tényleg baj volt. nem az orvosoknak kellett volna hinnie, hanem saját magának, a saját megérzéseinek.
Isten Veled, Koló, soha nem feledünk!!!
Erről mindig ő fog mostmár eszembe jutni, és nem tudom megállni, hogy ne sírjak:
"A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,
mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet...
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat..." (Republic: A csend beszél tovább)
Bár búcsú nélkül mentél el, nagyon sok szép pillanat marad itt Belőled, Tőled. Személyesen sajnos nem ismertelek, versenyezni sem láttalak, de emlékszem, amikor 17 éves koromban a 2000-es Sydney-i olimpián a kollégiumi szobában a tanáriból kölcsönkért rádión, füllhallgatóval az éjszaka közepén szurkoltam neked a magam csendességében, nehogy a szobatársaimat felébresszem. És nyertél 500-on! Soha nem felejtem el...
Ezt a csatát most elvesztetted, de a háborút már rég megnyerted, mert Te vagy Koló: a Bajnok, a Király, örökre! Az elszánt, akaratos, törtető, de valójában örök gyerek, aki huncut mosollyal a szája szegletében viseli a győzelmet. Mindenféle nagyképű szó, nélkül. Pedig ha valakinek, hát Neked és Családodnak igazán van mire büszkének lennetek!
Most újra útrakeltél, de immár az égi vízeken szeled a habokat. Kívánom, hogy utad ugyanolyan sikeres legyen, mint ezen a földön volt!
Isten Veled Koló...Nyugodj békében... Örökre a mi Kolónk maradsz...
Csak az eredményei alapján "ismertem" Kolót, "a TV-ből és a netről", úgy, mint a többi kiváló sportólót, akik annyi dicsőséget hoztak nekünk annyi munkával.
De két napja nem térek magamhoz. Állandóan ő jár a fejemben, a hihetetlen ereje és kitartása, az eredményei, amit azóta több helyen újra- és újraolvasok (kár, hogy akik írnak róla, nem mind néznek utána, hogy pontosan milyen helyezései is voltak, pld. a 15x-ös (!!) vb helyezés).
Látom magam előtt, ahogy szélsebesen siklik a hajójával; aztán nem hagy nyugodni a gondolat és elképzelem, ahogy hirtelen rosszul lesz edzés közben, szól az edzőjének, ráborul a motorcsónakra és elveszíti az eszméletét, hogy aztán többé ne nyerje vissza. Látom magam előtt az edzőjét mindeközben, a társát, elképzelem, hogy mi játszódhat le bennük, ahogy küzdenek az életéért, és hogy egy idő múlva mégis el kell fogadniuk az elfogadhatatlant.
Eszembe jut, hogy reggel úgy indulhatott el, hogy amikor hazajön ezt vagy azt csinálja.
Próbálom kitalálni, hogy vajon, amikor rosszul lett, mi futhatott végig a fejében, biztosan rémület, attól, ami akkor történt Vele, még Őt is biztosan megijesztette. Az a gondolat gyötör, hogy vajon meddig és mennyit észlelt a történtekből...
És eszembe jut a menyasszonya, akivel reggel biztosan elbúcsúztak, netán futva, egy gyors puszival és esti viszontlátással. Érezni vélem, azt a fájdalmat, amit ez a lány most átélhet. Azon gondolkodom, hogy hogyan lehet az ő helyzetéből nem azt érezni, hogy nincs tovább.... Mélységesen együttérzek vele és a szeretteivel.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarognak és váltják egymást, cikáznak a fejemben 2 napja, amióta megtudtam, hogy mi történt. És nem tágítanak. Reggelente a Margitszigeten futok, végig a Duna-parton és nem bírom kiverni a fejemből. És állandóan a sírás kerülget, aztán fojtogat.
Valójában kissé meg vagyok lepődve a reakciómon, mert sajnos gyakran fordul elő hasonló tragédia, amik mindig nagyon elszomorítanak, de ennyire még egyik sem tört le. Mi lehet az oka? Mi van velem? Bár ezek a kérdések nem foglalkoztatnak sokáig. Nem baj, hogy nem pontosan értem, miért zajlódik mindez bennem - nem számít. Mert Kolonics György meg- és kiérdemelte, hogy én és még nagyon sok ember, így ismeretlenül is ilyen mély fájdalommal gyászoljuk.
Végül mégis rájövök, hogy miért fáj ennyire. Azért, mert a világ sokkal kevesebb lett a távozásával. Mert Kolonics György számomra a hétköznapiból és az átlagosból való kitörést, a kemény küzdést, a fel nem adást jelképezi. Mert szeretnék én is úgy harcolni, mint ahogyan Ő harcolt, azért, hogy minden egyes nap végén azt tudjam mondani, hogy ennek a napnak is volt értelme és egyet se hagyjak csak úgy eltelni, üresen.
Ezt kaptam Tőle. Köszönöm!
Egyszer valaki, amikor megkérdezték tőle, hogy mi a célja az életében, azt mondta az, hogy nyomot hagyjon. Ha valaki irányt mutat, hogy mások tudják követni, erőt meríteni belőle, az mély nyomot hagy. Kolonics György az életével, az eredményeivel és a mindennapjaival irányt mutatott, nyomott hagyott.
Az olyan emberek, mint Te, Koló, soha nem halnak meg!
Ilyen vádak miatt nyilatkozik úgy egy laikus: de jó, hogy nem lett élsportoló a gyerekem.
egyetértek veled.
viszont nem értem, hogy ha egy életerős, ereje teljében levő sportoló többször elájul -már 3 évvel ezelőtt is- hogy lehet belenyugodni abba, h az orvosi vizsgálat nem talált eltérést és nem mutatta ki az okot? hogy néz tükörbe az az orvos, aki nem küldte további vizsgálatokra, itt állandóan a terheléses vizsgálatokat emlegetik, de nem kellett volna pl szív uh?
és igen, ott van a sportoló döntése is, h ő ezek után a jelek után, és ilyen fáradtan, elcsigázottan -az utolsó interjúk mindegyikében látszott- is folytatta. de lehet, h vakon hitt az orvosokban, akik azt mondták, semmi gond...