Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Féltékenység, jogos?
Létrehozva: 2008. augusztus 19. 12:14
Sziasztok!
Tudom ez a 100. féltékenykedős topik, ne vessetek meg ezért. Olvasgatnám is őket, de most eléggé magam alatt vagyok és nagyon kéne valami hidegfejű tanács egy külső szeméytől.
Arról van szó röviden, hogy beleszerettem egy fiúba, akiről azt hittem hogy nem fogok.
Ezért a kapcsolatunk elején (hülye fejjel) hagytam hogy jó sokat beszélgessünk volt szerelmekről, csalódásokról, stb. A párom szívfájdalmai közül kiemelkedik egy lány, akivel 3-4 hónapig voltak együtt, aztán a lány otthagyta, ez egy éve volt.
És én azt érzem, de lehet hogy csak valami perverz önkínzás ez, de attól félek, hogy ez a lány még mindig él a szívében. És ez nekem 9 hónap után, már fülig szerelmesen nagyon fáj. Anno elkövetett pár hibát is, szerintem legalábbis hiba volt. Ilyen "kedvességeket" hogy pl. mikor azt mondta nekem hogy "mondd, hogy lehet ilyen kellemes egy ölelés, ahh... " majd hozzátette hogy habár ezért a mondatáért a lány kinevette... Aztán volt, hogy bókokat amiket nekem mondott, úgy vázolt fel, hogy ezt meg azt mondta ennek a lánynak, és hogy nálam is ezt érzi.
Amiért írok, hogy tegnap rájöttem, hogy a pár hónapja falára kitett 5 "legkellemesebb emlékeim, pillanataim, stb" képek közötti egyik erdőrészlet egy randijukon készült.
Az a gond, hogy mivel bellülről emésztem magam emiatt, nem bírom ki hogy néha ne hozzam szóba és tudom hogy ez nagyon idegesíti. Annyit tud rá mondani, hogy "nem értelek, tudod hogy szeretlek". És azt hiszem tényleg nem érti, azt meg tudom hogy szeret. Légyszi, mondjátok meg hülye vagyok vagy nem. Azért ne durván. 
De komolyan, nekem ez nagyon rossz, nem szeretnék pótlék vagy nem tudom én mi lenni, vagy hogy a halálos ágyán is rá gondoljon. Köszi ha tanácsoltok valamit.
Mit is? :-)) /elég rossz magyarázó vagyok:-(
Szal... ugye van olyan, hogy az idő megszépít? Olyankor különösen, amikor (3-4 hónap alatt) még igazán rossz (nehéz) dolgok nem is történtek, történhettek
Ilyenkor mi marad?
Egy illat, mozdulat, kirándulóhely, frizura, bármi, ami isokkal nkább benyomás már, mint emlék…
Ha túl jól érzem magamat ezen benyomások révén, akkor rájöhetek, hogy ami „most” van, az nem az igazi, és elkezdem keresni azt, ami által megtalálom azt az érzést (ideát).
Szerintem az esetek 99,9%-ban nem is „az a bizonyos személy” lesz ,aki kiváltotta (megtartotta?) az eszménykép alapját, mert villámgyorsan kiderül az „álság”, önbecsapás. Sok-sok idő után akár rá is jöhettek, hogy ideák nem léteznek, de akkor már pár hajó elúszott..
Hallottál te már valós problémát felvetőt?
Azok nem így artikulálják a problémát.
Ez a topic remek jó brainstormingnak
egy probléma megoldásához és mint ilyenben
az én véleményemnek pont annyi helye van
vagy lehet, mint a Tiednek.
Különban ,ha akarom más megvilágítást is tudok adni
a dolgoknak. Pl jó lenne odafigyelni,
miért nem tudta a másik elsiratni /eltemetni/elengedni
a régi kapcsolatát./?/
Na de ezt is meg kell beszélni az érintettel,
nem pedig féltékenykedni.
itt ENDE
Szia,
segíteni nem tudok, de leírom a történetemet...
hát... 3-4 hónap nem túl sok idő, hogy a pasi ne tudjon kilábalni belőle, inkább a perverz önkínzásra tippelnék. Habár szegény párom tudna erről mesélni az elmúlt 18 évünkből.
Ő is így "örökölt" meg engem, bár nekem annyira friss volt, hogy alig egy hónappal a szakítás után mi már egy pár voltunk. Előtte három évig jártam egy fiúval, aki mai napig valamilyen szinten bennem él. Már amíg vele voltam mi a férjemmel már barátok voltunk, és azért nem lett akkor több, mert mindig is hűséges voltam. Ha tudtam volna, hogy már akkor mekkora ragaszkodás van benne, akkor lehet, hogy hamarabb léptem volna.
Mindegy - lényeg a lényeg, hogy végigélte azt, hogy nem bírok tőle elszakadni. A végén kaptam egy ultimátumot - vagy megszakítom teljesen a kapcsolatot örökre, vagy vége.
Nem is tudom elképzelni, hogy miért is maradt mellettem, akkor. Ma már tudom, azért, mert nagyon szeretett. Azért ez az időszak nem múlt el nyom nélkül - nagyon megkeményedett velem szemben, talán azért, hogy ne tudjam bántani. Aztán egyszer, rossz időben és rossz helyen volt - és megkapta mástól azt a szeretetet, amit Tőlem szeretett volna. Akkor kaptam életem óriási pofonját - és nyitotta fel a szememet. Na meg az a tömérdek beszélgetés, ami az eseményeket követte. Az a lényeg, hogy rajtam volt a bizonyítás lehetősége, hogy mennyire is szeretem. Ennek több mint hat éve már.
Most valahogy mégis elkövettem egy hibát, beszéltem és találkoztam az volt szerelmemmel, minden hátsó szándék nélkül - soha nem kezdeném vele újra, mégis érdekelt, mi lehet vele...
A párom megtudta, és teljesen összeomlott. Hiába bizonygatom, hogy semmi nem volt, és nem is lett volna, nem tud bízni bennem. Rengeteget beszélgettünk, beszélgetünk, és tudjuk, hogy nem tudnánk egymás nélkül élni. Talán sohasem voltam ennyire szerelmes belé, mint most, hogy érzem, mennyit jelentek neki, közel 18 év után is. Szomorúan jegyezte meg, hogy tudja, hogy ez az érzés, amit én az elődje iránt érzek, örökre megmarad - ő ezzel a tudattal kell, hogy éljen. Megbirkózik vele. Ez a kapcsolat örökre lezáratlan marad.
Nem tette egyszerűvé az életünket ezek a dolgok, de az örökös küzdelem egymásért hihetetlen erővel kovácsolt össze minket.
." Mivel idea, nem nagyon lehet vele versenyezni, igaz, fizikálisan nem is fog "ágybamászni", DE a hiányérzetet fentarthatja, ami kielégületlenséghez, netalán folytonos keresésbe torkolhat..."
Ezt kifejtenéd egy picit?
nem vagy hülye. engem is idegesitene , ha az ex "jelen"
lenne.
Üdv!
néhány gondolat:
1. "kapcsolatunk elején (hülye fejjel) hagytam hogy jó sokat beszélgessünk volt szerelmekről, csalódásokról.."
Ennek természetesnek kellene lenni, bár vannak akik visszaélnek vele, vagy rossz helyen kezelik
2. Ha jól számolom a szakítás után úgy 3 hónappal "jöttetek" össze.. Gondolom nem "földrengés" szerűen, mert akkor kisöpörted volna a múltat, azt a múltat, ami - mára - egy erősen elképzelt ideává változott...
3. Mivel idea, nem nagyon lehet vele versenyezni, igaz, fizikálisan nem is fog "ágybamászni", DE a hiányérzetet fentarthatja, ami kielégületlenséghez, netalán folytonos keresésbe torkolhat...
Ezek alapján - szerintem - nincs értelme a féltékenységnek, ettől persze - kapcsolat-féltés alapján - törekedhetsz a realitások talajára visszahozni emberedet. Nem lesz egyszerű, de célravezetőbb, mint féltékenységgel, számonkéréssel elüldözni párodat.
Szia!
Szerintem próbáld neki elmondani,hogy ez neked mennyire fáj, és,hogy szeretnéd ezt vele megbeszélni. Csak őszíntén:-) Fel a fejjel:-)
Bocs, de én adtam legalább tanácsot, tőled függetlenül...
Csak eddig lefoglaltál
Nos, folytatod? Mármint a tanácsot???
Várom, nagyon.... tanulnék, ha lehet
Szia!
Tudom, de nem mindig bírom megállni
Most amúgy is fogorvoshoz készülök, de addig is elbánok egy-két pszichomókussal virtualice....
Na, csak vicc volt
Egy beszélgetés során én elmondanám - kedvesen, nem támadólag - az érzéseimet.
Ha nem változik, akkor gondolkodj el, kell-e neked ennyire. Ha megért = szeret= változtathat...
Sok sikert: M.
Nyugi! Tohonya drága mindig ezt csinálja.
Amugy Szia!
Nem, te annyit fűztél hozzá, hogy örüljön, hogy még nem rúgta ki....
Ennyit a te nagy, okos "válaszodról"
Adj neki értelmes segítséget! Vagy azt csak jópénzért???
Belerugni itt tohonyásan meg jó szórakozás
Húha, látom már többen írtatok, én még csak a 8-ig tudtam elolvasni, mindjárt olvasom tovább.. csak annyit, hogy tudom hogy nagyon szeret, nagyon kedves és gyengéd velem, figyelmes, stb.
Ez alapján nincs is semmi gond, úgyhogy bolond lennék szakítani vagy ilyesmi. Talán ez valami hiúság, hogy azt szeretném hogy azt érezze én vagyok igazi. Én már évek óta nem tudtam beleszeretni senkibe és most úgy érzem nekem ő az igazi. És ezt szeretném érezni, hogy ő is így érez. Kapkodva írok, bocsánat ha nem szépen fogalmaztam..
Na persze!
Csak ide ne írjon mááááááááááááár! Mert akkor lesz nemulassssss!!!
Ha tanácsot nem tudsz adni - mert azt már nem!!!! - akkor? Kötekedni jó???
Azért mert Te nem azt a választ várod el amit Te mondanál attól még a másiké adott helyzetben lehet kijózanító megoldás.
Változatlanul azt mondom a problémát az érintettel kell megoldani és nem belezuhanni egy önsajnálkozó spirálba.
Naaaaaa éééééééés,
ha kesereg akkor a probláma meg lesz oldva?
Inkább szembesítse a problémát az érintettel
és mesélje el, hogy ez Őt bántja ,
ez Őt sérti.
Azzal sokkal hamarább megoldhatná a helyzetet,
mert akkor a másik is felsorakoztathatná
az érveit, gondolatait.
és sokmindenre fény derülhetne
Nem, te simán kötekedsz, sőt, belerúgsz.
Mint általában....
Remélem jó neked
Ha már más örömöd nincsen
EZ is szomorú
Én a helyedben örülnék neki, hogy nem csak a barátnője vagyok, hanem a barátja is. Ha megosztja veled erről a lányról az emlékeit, a fájdalmait, amiatt nem kellene féltékenykedned. Ha zavar, beszéljetek róla, ezek alapján úgy tűnik, vele lehet érzelmekről beszélgetn. Múltja mindenkinek van. Megváltoztathatatlan....
Együtt óbégatás nem egyenlő az empátiával.
Pontosan , hogy beleélem magam
a másiK helyzetébe IS.
A nevem meg kompenzációs név
és távolságtartó ,
hogy eszébe ne jusson senkinek rámtelepülni
Csillagom, a topikindító nem patológiás, csak a baráta bunkó megjegyzései miatt kesereg.
Kevered a szezont a fazonnal.
Aki nem tartja tiszteletben a múltam emlékeit /feltéve ha ezek nem kórosak/ amellett semmi keresnivaló nincs. Különben láttam nem egy kórós patológiás,
múltbéli emlékhez való ragaszkodást
IS.