Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Akinek még nem köszöntem volna meg a szülinapi jó kíváságát, ezuton itt és most megteszem, Köszönöm a fórumba beírtakat, a priviket, és azt sok szép zenés képeslapot amit ez alkalomból kaptam:Margica
Boldog szülinapot kívánok!
------<-----<----@
Ma nagyon kellemes napunk volt Levával.
Nagyon kedves vendég látogatott el a klubbunkba.
Találjátok ki hogy ki lehetett Ő:
Magas szőke mosolygós kicsit huncutka ! ja és kobit hozott ajándékba.
És csak annyit mondott:megvagyok!!!!!!!!
Hogy milyen volt a találkozás???? Nézzétek meg a bem oldalamon!
Iszonyú a hőség, remélem még birjátok!
Most picit vissza olvasok.
Zsóka van biztosítása a szomszédnak, bár a tetőfedők nem akarták elismerni hogy ludasak a dologban. Na majd meglátjuk mi lesz. Még szerencse hogy nem a fiam kocsija ált kint neki jobban kel mint nekünk, őt megütötte volna a guta.
na többet nem írok remélem ez elmegy. Valami nagy gubanc van mert az környéken ez van , akik idetartoznak ehhez a régiohoz.
Nagyika!
Csak ismételd nyugodtan, hátha akkor hamarabb telik az idő. Itt a topikon sokan átéltük már ezt az érzést. Bátran mondhatom a többiek nevében is az első unoka születésénél, már csak a második unoka születése alkalmával izgúlunk jobban. Van közöttünk itt a topikon olyan fiatal nagyi is akinek már négy unokája is van, ugye el tudod képzelni az ő várakozás utáni örömét??
Leo Bkuscaglia:Azk élet feltérképezetlen terület. Lépésről lépésre derül ki, hogy milyen.
Oliver Wendell Holmes: Az élet apró dolgok óriási halmaza.
Arnold Bennett: Azk élet az egymást követő illúkziók sora.
John Lennon: Az élet az, ami velünk történik, miközben nekünk más terveink vannak.
Mae West:Az élet egy nyitott könyv. Sajnos azonban nagyon gyakran a rossz oldalon.
Az élet egy tál magyar gulyásleves: forró és csipős.
Marimama
Vali!
Szép ez a vers amit beírál, és milyen igaz, ez van a portálodon is.
Marimama!
Az nem is lenne rossz, de most ez a meleg nagyon lepukkantott engemet, most könyebb odébb lökni, mint odébb küldeni:)))
Néha nehéz, néha könnyebb,
néha mosoly, néha könnyek,
néha megbocsátás, néha ítélet,
néha csüggedés, néha remények.
Az Élet az, mely nyomomba' jár
ha megállok, ő is megáll
s vár, hogy induljak már, mert nincs idő
ott van mögöttem a következő,
kit lökdösni, rúgni kell és bíztatni,
ha menni nem akar:
"Igyekezz! Végezd életed hamar!"
Néha ilyen, néha olyan,
a fő, hogy ne vedd komolyan
ne hallgass rá, mondjon, 'mit akar,
hisz nemsoká' minden jó lesz
a közömbös-kedves föld betakar.
Őri István
Drukkolok neked és írd meg a döntésedet. Fel a fejjel.
Uj kislány a problémádhoz én nem tudok hozzászólni, mivel 4o évig egy munkahelyen töltöttem le az aktiv éveimet! Bizonyára ez azért "kettőn állt a vásár" kategória volt. Marimama
Ancsa!
Nincs semmi baj, már magát a szándékot is nagyon értékelem, és valóban nagy öröm számomra A. Boccellit hallgatni is:-)))
Szia!
Segíteni nem tudok, de végig olvastam az írásod. Talán most hogy megosztottad velünk a problémádat kicsit meg is könnyebbűltél. Az első mondataidban leírtak, szerintem minden munkahelyen előforúl ahol 3-4 embernél több együtt dolgozik, DE csak ezért nem változtatatunk munkahelyet, főnök mindenütt van, hacsak nem Te vagy főnöki beosztásban, és azt tapasztalatból tudom a humánus főnök, ritka mint a fehérholló. (Minden tiszteletem a kivételé). Az is az igazsághoz tartozik, mi beosztottak sem vagyunk mindíg angyalok. Nekem két munkahelyem volt életemben, Az egyik 7 évig tartott, a másik 25 évig, mind a két alkalommal kényszer szülte a változást, de a mai napig is jó érzéssel gondolok vissza rá. Az én álláspontom az volt, ma is az, és ez nemcsak a munkahelyre vonatkozik, jobb a megszokott rossz, a szokatlannál. Bocs ha hosszú voltam, de ez kikívánkozott belőlem a beírásod után. Kívánom, hogy sorsod mielőbb kedvezen rendeződjön.
Elmondom a saját történetem. 32 évig dolgoztam, összesen 2 munkahelyen. A második m. helyemen a beosztás, amiben dolgoztam, amit a legjobban szerettem, 1989. végén megszünt. Akkor m. helyet kellett keresnem, de cégen belül, mert a lakás miatt aláírtam 10 évet.
Találtam is nagy nehezen, ahol végre úgy éreztem normális emberi hangon beszélnek, barátságosak és érdekelt a munka is amire felvettek.
Na de aztán amikor már tényleg ott voltam, dolgoztam volna! hát mit ne mondjak, nem volt valami rózsás. Megjegyzések sora, a kollegina, akinek meg kellett volna mutatnia, hogy a számomra új, modern gépen hogy kell dolgozni, "nem ért rá", a direkt kérdésre azt válaszolta, hogy ha nekem megvan a flancos érettségim, miért magyarázna bármit is, neki csak ált. iskolája van stb. stb. a végén depresszíó, idegösszeroppanás, többmint egy hónap betegállományba került, mire összeszedtem magam és szépen visszamentem az előző, -ahol szerettem dolgozni- munkahelyemre. Ökölbeszorított pofával megbeszéltem akivel kellett, hogy igen, alacsonyabb beosztásba, de inkább itt, ahol ismerek mindenkit, szeretem csinálni ami a munkám, és állítólag nem csinálom rosszul, pénzt nem tud adni többet, de szivesen fogad.
Nahát én úgy mentem vissza mint a huzat. Azt a pillanatot, amikor bejelentettem az utált helyen, hogy elmegyek, amíg élek nem felejtem el, mert meglepődtek, hogy annyira sikerült kibabrálniuk velem, hogy mindegy hogy milyen beosztás, és mennyiért csak vissza a régihelyemre, mert ott nyugodtabb voltam. A munka sokkal hajtósabb, de "hazamentem"!
Ugye érted mire gondolok? Ne habozz, pont a korod miatt, ne tedd magad tönkre azzal, hogy mindennap kész idegbaj már a gondolat is, hogy oda kell menni.
Kívánom, hogy a magadszámára legjobban döntsél, én szurkolokNeked:
Ancsa
Tarts ki, ne vedd fel a kesztyüt. . . . . . . . . majd megszoknak és nem cikiznek tovább.