Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megcsaltak!Megbocsájtás?Vá
Létrehozva: 2008. október 30. 07:45
Sziasztok!
Nagyon nagy szükségem lenne kívülállók segítségére, véleményére!!!!A férjem három hete jelentette be, hogy három éve van valakije, szereti a nőt.Megbeszéltük az ő kapcsolatukat, amit tudni akartam mindent elmondott.Abban állapodtunk meg ha marad meg kell szakítania a nővel minden kapcsolatot.Azt mondta menni akar.Én mindent megteszek, hogy maradjon.Még itt van.Nem tudom meddig.Közben tudom, hogy nem szakítottak. Szerintetek mit tegyek?Éljek úgy vele, hogy azt mondta olyan nővel akar élni akivel boldog és ez nem én vagyok.Tudom a gyerek tartja vissza.Megéri így?
Segítsetek!!!!!!!!
Ekkora ökörséget, hogy maradjatok egy lakásban!!
Szerintem a kedves férjed igencsak félti a kényelmét. Hülye lenne elköltözni, arra gondol, hogy te majd mosol, főzöl és takarítasz utána. Majd ha odavisz egy két csajt még utánuk is takaríthatsz.. kész téboly lenne így élni az elvált férjemmel. Csak ölnétek egymást mindenen. Közös lónak turos a háta...
Meg tudom erteni...
Mellesleg ez eleg furcsa. Annyira, hogy akar igaz is lehet, amit mondott, mert szerintem ismer annyira, hogy tudja, ezek utan felrobbansz a meregtol, es ketlem, hogy ezt megkockaztatna.
Lehet, hogy a kedved akarta elvenni attol, hogy meglatogasd maskor
Csatlakozom. Engem is...
Garai Gábor: Bizalom (saját videó ennek apropóján)
http://verspatika.wordpress.com/2009/02/14/ garai-gabor-bizalom/
úgy értettem, én kiraktam, és nem teszek érte semmit(mosás főzés takarítás).Megjegyzem, ha itt van, mindig használja a fürdit, mindig eszik, amit én adok ki neki, én pakolok utána, és ha ő vigyáz a gyerekekre, mintha direkt ledobálnának mindent, nem csak a játékokat, hanem a konyhaszekrényt, fürdiszekrényt, mindent.
És szerinte nem kellett volna"kib.sznom", hanem itthon kellene laknia, itt gondolkozna, én addig mutassam a legszebb oldalam, hogy meglássa bennem a Feleséget, és ő meg gondolkozik ( bármeddig, mert ne sürgessem és ne hozzam szóba a témát).
na, lehiggadtam, itt van tömören a lényeg:
azon robbant ki a vita, hogy azt mondtam, ha elválunk, el szeretném adni a házat, és lakásba költözni. Közölte, hogy ezt megtiltja, ő nem engedi a gyerekeket lakásban felnőni, és direkt szivatom, hogy ne láthassa annyit őket. megoldható a leszeparálódás itt a házon belül is, és akkor úgy élnénk, mint két lakásban, és ő csak ezt hajlandó elfogadni. Én meg mondtam, hogy nem tudnék vele együtt élni ( még ha külön konyhán, fürdőszobán is van), és hagyjon új életet kezdeni. Elmegyek dolgozni ("na, megnézem én azt, hgoy hova vennének fel, úgyse lennél rá képes" ), pici bölcsibe. Na, azt már nem. És hogy milyen érdekes, hgoy őt mindenki szereti, meg elfogadja, és nekem még a családom se áll mögöttem, nincs egy konfliktusmentes emberi kapcsolatom, és amit én mondok, azt mindenki félreérti (ld. ő családja). És hogy azt mondta, én akarom őt vissza, de nem teszek érte semmit, sőt ezzel az elköltözős dumával ki akakrom provokálni a válást. ÉS hogy kirakta, én nem teszek érte semmit, de ő mindent megtesz értem (=eltart). De dolgozni nem enged.
És nem érti, miért gondolkozott egyáltalán azon, hogy visszajöjjön. Összefoglalva: én egy elviselhetetlen, kibírhatatlan szörnyeteg vagyok, aki senkivel se jön ki jól, meg nem tudna egy munkahelyen tűrni, ezért nem képes dolgozni.
És ha el merem adni a házat, elperli tőlem a gyerekeket.
sziasztok, csak benéztem, majd este jövök.
Volt ma egy k.rva nagy vitám a férjemmel. Ne üvöltözést képzeljetek, hanem nagyon higgadtan küldött el a p.csába, én meg hasonló higgadtan közöltem, hogy nem érdekel. Majd este leírom, milyen finomságokat mondott.
Érik bennem az elhatározás, hogy ennek végérvényesen vége, nem akarok csak a mai nap alapján dönteni, de nem is fogom ezt a helyzetet sokáig így folytatni. Még max 2 hét, és ha az idő alatt se változik semmi, én tényleg elválok. Csak amiket, mondott azok alapján ez egy ritka mocskos válás lesz.
Hát, ennyit a valentin napról... Előtte meg a pici szülinapján költözött el.. Kezdek félni az ünnepektől...
Másik topikból másoltam:
Szép jó napot mindenkinek! Nem tűntem el, csak a gépünk szarabb mint valaha... A tesómra vártam, hogy megjöjjön külföldről aztán megcsinálja, de még rajta is kifogott..
Megint idegbeteg vagyok természetesen az én drágám miatt...
Kissé betegeskedik, és megkérdeztem, hogy meglátogathatom-e. Persze nagyon megörült, nem neki kellett 160 km-t autózni. mondtam, hogy akkor fél négy körül odaérek, ő meg közölte, hogy OK, vár. 3 óra körül, hívtam, hogy nemsokára ottvagyok, de cseszte felvenni a telefont. Útközben még ötször hívtam, se kép se hang. marha ideges lettem rá. Már ott voltam a háza előtt, a kocsija is ott volt, tehát biztosan otthon kellett lennie. Csengettem, dudáltam stb... beljebb menni nem mertem, mert hátha nem egyedül van, ki tudja mikor jelenik meg a felesége, mert ő is ott volt a közelben éppen... Tettem egy cetlit az autó ablaktörlője alá, hogy bekaphatja!!!
Aztán elmentem a közeli kocsmába és ott bedobtam egy kaját. Fél óra múlva telefonál, hogy bocs de nem vette észre, hogy mentem, és a telefonját kint hagyta az autóban, és közben meg véletlenül elaludt... Ha ott lett volna a kezeim között tuti, hogy megfojtom... Kurvára berágtam rá. De természetes én voltam a hülye, miért nem voltam olyan bátor, hogy bemenjek a lakásba..
Szia Éden! Mi a baj?
Szép Bálint-napot Neked is, Dina!
hát, nagyjából erre jutottam én is, és ez lehet, hogy itt nem látszik ,de egyre rövidebb időt vesz igénybe a regenerálódás egy-egy találkozó után. Persze, ha nem adhatnám magamból ki, valszeg nem így lenne.
A gyerekvállalás projektet meg egyszerre szerettem volna letudni, hogy még relatív fiatalon élhessek is egy kicsit, de azért nem jöttek annyira egyszerre. Sajnos, mire élhetnék, már ki tudja lesz-e kivel.
Na ezeken nem szabad most filóznom.
Igen, megkaptam, köszi. Csak most tudtam megnézni, mert aljas mód ma is barátnőztem, csak ezúttal egy olasz étteremben... Klasszak a képek, nekem kicsit furcsa, hogy ennyi "kicsi" gyerek, nálunk nagyobbak a korkülönbségek. Szépek vagytok.
Hogy van -e mire várnod ? Jelen helyzetedben ez tökmindegy, hisz lemondani róla teljesen még nem akarsz/tudsz, így azon kívül, hogy vársz, nem nagyon tudsz mit tenni. Amit eldönthetsz, hogy kétségbeesve, az ő napi hangulatától/tetteitől függve teszed ezt, vagy bölcsen és türelemmel.
igaz, igaz, minden igaz, már unalmas, de mindig ezt kell írnom Nektek. Jó várok, türelmes leszek, valahonnan lesz majd hozzá erőm.Csak van-e mire?
E-mailem megkaptad?
Ugy ertettem, valasz a te kerdesedre van ott
Igazabol nemharagszik, besokkalt.
Koszonom, nem veszes a helyzet, ma meg raadasul csak 4 orat dolgoztm, mert tegnap is meg holnap is tobbet voltam/leszek. Igy a kislanyok most boldogitjak a kedves mamat
Szia,
szerintem nagyon kevés idő telt el még, bár megértem, hogy ezt Te nem így érzed. Tudom, hogy más a helyzet megcsaltként és megcsalóként, de a magam példájából kiindulva, 1-2-3 hét ilyenkor gyakorlatilag semmi. Nem nagyon tehetsz mást, mint hogy türelmes leszel, ha csak nem döntötted el, hogy elválsz ( szerintem nem ). Jó nagy közhely, de sajnos igaz, hogy bizonyos dolgokra csak az idő fogja megadni a választ, és csak rontasz a helyzeten, ha sietteted a dolgokat.
mindjárt utánaolvasok. De ha ott a válasz,miért ránk haragudott meg?
Jobban vagy ma? Kislányok?