Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pajzsmirigy túlműködés
Létrehozva: 2004. január 15. 10:16
Sziasztok!
Az egyik ismerősömnek most állapították meg, hogy pajzsmirigy túlműködése van. Nagyon meg van ijedve, mert elég rémes dolgokat lehet olvasni róla. Kérlek, ha van tapasztalatotok, osszátok meg velem, hogy tiszta képet kapjunk erről a betegségről.
Ha van megbízható pajzsmirigy specialista orvosotok, szívesen venném, ha megadnátok az elérhetőségét.
Köszönöm: Judi
Az egyik ismerősömnek most állapították meg, hogy pajzsmirigy túlműködése van. Nagyon meg van ijedve, mert elég rémes dolgokat lehet olvasni róla. Kérlek, ha van tapasztalatotok, osszátok meg velem, hogy tiszta képet kapjunk erről a betegségről.
Ha van megbízható pajzsmirigy specialista orvosotok, szívesen venném, ha megadnátok az elérhetőségét.
Köszönöm: Judi
Egyébként a betegségemmel való szembesülésem és talán az első sokk okozta rémület miatt is. . . . nem tudom. . . , valahogy ugy gondoltam hogy cserbenhagyott kicsit a testem. . . ( hülyén hangzik tudom. . ), talán tényleg olyan érzés, hogy most egy beteg ember leszek , persze kezelhető meg stb. . . , de mégiscsak végig fog kisérni. Szóval a lényeg amit ebből ki akarok hozni az az, hogy akkor arra gondoltam, hogy segiteni kell a fizikai állapotomon és elkezdtem tornázni járni meg futni. Az orvosom azt mondta, hogy óvatosan meg módjával, ne hirtelen terheljem meg a szervezetem. . stb. . .
mondjuk ez a veszély nem fenyegetett, mert az állóképességem sztem. nulla volt. Nagyon kevéssel kezdtem , viszont nagyon kitartóan. Ahogy javult a testem fizikai állapota egyre inkább én is "erős"-nek éreztem magam és ugy gondoltam, hogy "hú de megy ez!" , valahogy jokkal jobban biztam már abban, hogy megfogok én ebből a nyavalyából gyógyulni.
Persze ez nem valami csoda, mert nem ujdonság az hogy a sport az ember lelkére is nagyon pozitiv. Így, hogy már túl vagyok néhány félmaratoni futáson, ugy gondolom, hogy nekem ez is nagyon sokat segitett. Lelkileg erősitett meg.
Nagyon gumi ellenesek vagyunk, de amíg nem állítanak be, addig nagyon nem kellene gyerek. Igaz amiket írtál, azok nem 100%-osak, de inkább ebben bízom. Ismerem magam annyira, hogy a kis "esőkabátos" dologgal befürödnénk, és kapásból összejönne a gyerek. Azért talán ez jó lesz majd!
Bocsi mindenkitől a témáért, de ti voltatok a leggyorsabban elérhető segítség! Köszi!
Úgy vettem észre, hogy szinte mindenki ugyan úgy reagálta le a betegsége kezdetét. Tényleg, szerintem is sok múlik a pozitív hozzáálláson (az élet más területén is), csak el kell idáig is jutni, elég hosszú folyamat ez. Az eleje egy kicsit olyan volt nekem, mintha kirántották volna a talajt a lábam alól. Előtte én voltam a legaktívabb csaj a környéken, csinos voltam, sportoltam, sikeres voltam, utána meg hirtelen azt éreztem, hogy csomó téren korlátozva vagyok, nem tudom azt az életet élni, mint régen. Talán ez volt az egyik legnehezebb része. Bizony, akkor nagyon sokat segített volna a lelkiállapotomon, ha van ez a fórom és el tudok beszélgetni egy kicsit a "sorstársakkal".
az is igaz, hogy én irtózom a tablettáktól, szóval nem tudom, hogy egy idő után majd mi lesz, nyilván ezt így nem lehet örökké csinálni.
Nem tudtam elmenni a nődokimhoz, de kellene új fogamzásgátló, mert eddig a szoptatósat szedtem. Mit lehet szedni túlműködésnél?
az a "vicces" az egészben, hogy az orvosok nem tájékoztatnak megfelelően, legalábbis maguktól nem regélnek el mindenfélét. most már azért eléggé kiokosodtam, de éveken át mindig volt valami újdonság. amitől persze mindig kicsit kiakadtam.
utána kell nézni, saját magadnak és aztán megkérdezni a dokit, hogy tényleg?
Hát szerintem sajnos nem teljesen nyugodott meg, de legalább beletörődött, hogy nincs más választás. Szóval most voltam vizsgálaton, majd 2-án megyek a dokihoz, ő elmondja majd az eredményt.
a férjed megnyugodott?
Még vmi eszembe jutott: a www. konzilium. hu-n rajta van a pajzsmirigyes rész szerkesztőjének a levelezési címe: ha vkinek kérdése, félelme van, írjon neki bátran (ő egyébként pajzsmirigy-specialista). Én is írtam már, s azonnal válaszolt nagyon kedvesen és részletesen. Talán nyugodtabbak lesztek. Bunny-nak is azt ajánlom, kérdezze meg a gyerekvállalást, megnyugtató választ fog kapni.
Az az igazság, hogy én nagyon pozitivan és bizakodva álltam az egész dolog elé. Az elején elég lehangolóan indult a dolog, és nagyon váratlanul szembesültem vele, aztán ugy gondoltam, hogy ez csak átmeneti állapot lehet. Végül is siker sztori lett belőle. Ne kókadjatok lányok, látjátok mennyien meggyógyultunk.
Két kórházba is csináltak már nálam ilyen izotópos vizsgálatot, asszem összesen háromszor, mindig megkérdeztem az izotóp laboros nővérkét, mindenhol azt mondták, hogy 24 óra alatt teljesen kiürül a szervezetből az anyag. Nekem még soha problémát nem okozott, bár a jódra igen érzékenyen reagálok, szerényen szólva, mint a robbanás előtt álló bomba. . . :)
Annyira jó az ilyen meggyógyulásos történeteket olvasgatni, komolyan, abból merítek erőt! Egyébként is olyan klassz, hogy Rátok találtam, azóta sokkal bizakodóbb vagyok és jobb a kedvem is!
A konziliumot megnéztem, gyerek ügyben sikerült majdnem megnyugodnom. Bár tudjátok, már legszivesebben a karjaimban tartanám az egészséges gyermekemet, na akkor lennék teljesen nyugodt. . .
Itt-ott olvastam csak bele a topicba, engem 4 éve nyilvánítottak gyógyultnak. Ez a gyógyulás 2, 5 év gyógyszerszedésembe került. A doki nagyon rendes volt, elmondta a kezelés módozatait, az izotópost, a gyógyszerest, a műtétet. Igaz, azt már nem fejtette ki, hogy mi mivel jár, az csak itthon olvasgattam ki a Nagy Egészségkönyvből.
Azt mondtam, kezdjük a leggyengébbel, ráérünk durvulni, ha muszáj.
Methothyrin-t szedtem előbb nagy adagban, majd fokozatosan csökkentve, a végén már talán másnaponta csak és felet. Igaz, macerás volt főleg az elején, mert hetente kétszer is kellett vérvételt csinálni, míg figyelték a gyógyszer hatását. Utána már csak havonta, kéthavonta ellenőrzés, ez volt a legrosszabb, ráment a napom, annyian voltak.
Két és fél év után beállt normálisra, akkor abbahagytuk a szedését, bár a doki azt mondta, hogy egy bizonyos százaléknak visszatér ismét a betegség. Egy hónap múlva kontroll, minden ok. Avval engedett el az orvos, hogy mostmár ismerem a tüneteket, ha észlelem magamon, jelentkezzem. Három hete nézettem meg, és minden rendben.
Ismerettségi körömben rajtam kívül hárman gyógyultak meg így, ma is ezt választanám, de mivel különböző stádiumban van mindenkinél a betegség, bizonyára ezért különbözőek a kezelési módok is.
Ami miatt elmeséltem, nyugodtan kérdezzetek rá az orvosnál, milyen kezelési lehetőségek vannak, nem kell rögtön a legdrasztikusabbal kezdeni. Sikeres gyógyulást mindenkinek!