Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kedves ankhesenamon,legyen neked a te hited szerint.
Békesség az úrban.
Kedves Fattúta,
Én csupán azt írtam le amit én hiszek. Sem meggyőzni nem akartam semmit, csak arra válaszolni, hogy miért azt hiszem amit hiszek és nem mást. Keresztény vagyok és a Bibliát fogadom el Isten szavának. Nem azért mert valaki belém súlykolta, nem azért, mert annak születtem (Hála Istennek), hanem azért, mert biztos vagyok benne, hogy ez az igazság. Megvolt a magam hosszú harca ezért a hitért.
Amúgy most már nem is értem, hogy mit keres ez a téma az arab topikon.
Végülis lényegtelen, mert nem igazán tudom, hogy te mit fogadsz el. Ollózol a Bibliából, aztán a budhista filózófia egy része a következő állomás és így tovább. Úgy tűnik, hogy kicsit "összemixeltél" magadnak egy vallást, hitet a saját szájad íze szerint.
Egy szóval sem mondtam hogy kδvetkezmények nélkül,én csak azt mondtam,hogy ne tévesszük δssze a kδvetkezményt a büntetéssel.
Természetesen mindennek van kδvetkezménye.De mibδl gondolod hogy bárki életét elvehetnéd??
Amit Isten adott,azt ember el nem veheti,a tíz parancsolatban is benne van hogy nem δlhetsz,csak azt helyesen kell értelmezni.
Lehet hogy a testét tδnkre teszed,de az életével nem tudsz mit kezdeni,hát errδl van szó.
Miért kételkedsz benne hogy Isten senkit nem veszíthet el?Ezek szerint nincs igazi hited.Képtelenség hogy Isten veszíthet,ezt beláthatnád.
Nem tudom mi az oka, de mi totálisan elbeszélünk egymás mellett. Most, sajnos, csak bekukkintani volt időm és rengeteg a munkám, de este vagy éjszaka válaszolok erre a beírásodra.
Most csak annyit, hogy ha Isten olyan lenne amilyennek te elképzelted, ha azt csinálhatna mindenki amit akarna következmények nélkül, akkor nyugodtan kinyírhatnám a kolléganőm aki ma keresztbe tett nekem, mert így szebb lenne az életem és majd találkoznánk a másvilágon, ahova bizton mindketten eljutnánk, mert Isten senkit nem veszíthet el és szüksége van mindenkire. Ugyan már!
Egy idézet Mark Twain -tδl,amely elgondolkoztató,én pl teljesen egyet értek vele.
A keresztrefeszítés.
A tegnapi szentbeszédben volt egy ósdi kitétel — egyike azoknak az ostobaságoknak, melyektől a szószék oly gyakran válik ékesszólóvá: Krisztus életét adta az emberiségért. Van ember a földön, aki ezt megtenné? — Férfiak és nők milliói többet tettek; bátran életüket adták azért, hogy egyetlen egyént megmentsenek a veszélytől — és ezzel az örök kárhozatot kockáztatták, mert úgy siettek mások megmentésére, hogy nem rendezték előbb bűneik számláját Istennel. A hadseregben minden önkéntes felajánlja az életét, hogy megmentse a hazáját vagy a hazája becsületét, és közben kockáztatja, hogy halála után a pokolban köt ki, nem a nagy fehér trónon, amely Krisztus biztos rendeltetési helye volt. Napjaink történetében igen gyakori eset, hogy az emberek eldobják életüket mások érdekében. Nevetséges, hogy az egyház ilyen nagy ügyet csinál az egyetlen példából, amikor semmi lényegeset sem kockáztattak, mert nem volt másról szó, csak néhány óra szenvedésről; hiszen minden lány többet kockáztat ennél, amikor férjhezmegy és ismételten aláveti magát a gyermekszülés valószínű fájdalmának.
A megváltás elméletében semmi ésszerűt nem találok. Ha Krisztus isten volt, akkor úgy elfajult a helyzet, hogy haragja Ádám ellen az idők folyamán fékezhetetlenné vált, és csak élő áldozat csillapíthatta le; így észre sem vette, milyen következetlen, ha Isten halálra ítéli önmagát — öngyilkosságot követ el a keresztfán, és ezzel az eredeti ötlettel letörli, ami az ősi rováson volt. Azt mondják, az Úr útjai mások, mint az emberé. Hát ezt nem vitatom.
Ha Krisztus isten volt, akkor a keresztrefeszítésben nincs méltóság. Egyszerűen nevetséges, mert abban, hogy az Isten elvisel néhány órás szenvedést, nincs semmi hősiesség.
Notesz, 1896
Isteni igazság.
A Természet Bibliája nem mond nekünk semmit a jövő életről, csak a jelenlegiről. Nem ígér túlvilági életet; még halványan sem jelez ilyesmit. Éppúgy nem üzen nekünk semmit, mint a tudós az életben maradt baktériumoknak, amikor egy milliárdot forral halálra egy gyűszűnyi edénykében. A baktériumok biztosan megtalálják benne az üzenetet — ha van szószékük.
A Természet Könyve világosan bebizonyítja, hogy az Isten egy mákszemnyit sem törődik velünk — de egyetlen teremtménnyel sem. Elmondja, hogy a törvényei fájdalmat, szenvedést és bánatot hoznak ránk, de arról nem beszél, azért teszi-e, mert kínunkban gyönyörűséget talál. Nem tudjuk, mi a célja, mert a Könyvből ez nem derül ki. Nem vitás, hogy volt célja, de képtelenek vagyunk felismerni. A tudósnak van célja: de nem a baktériumok gyötrése.
A Gyönyör és Kín Megoszlási Törvénye az igazságérzet teljes hiányát mutatja. A büntetés mértéke nincs arányban a törvényszegés mértékével; ez is az igazságérzék hiányát bizonyítja. Ismertem egy utolsó gazembert, aki gazdagnak született, gazdag maradt, egy napig sem volt beteg, sosem törte csontját, vidám életet élt 80 éves koráig, és fájdalom nélkül, agyvérzésben halt meg. És ismertem egy embert, aki másodéves egyetemista korában kimelegedve beugrott a jéghideg folyóba, hogy megmentsen egy papot a vízbefú-lástól; félig megbénult, 38 évig volt ágyban fekvő beteg, nem tudott beszélni, enni, írni, agyát semmivel sem tudta megnyugtatni — még ez a jótétemény sem jutott neki osztályrészül, csak feküdt, gondolkozott, rágódott és szomorkodott és a halálért esedezett 38 éven át. Egy törvény sem ered igazságérzetből; mind rideg és merev. Ha olyanok a körülmények, hogy egy váratlan jeges fürdőtől 38 évre megbénulhatsz, akkor ez mindenképpen be is következik a fürdőtől — még akkor sem menekedsz meg tőle, ha magát Szűz Máriát mented meg a vizbeugrással.
Notesz, 1898
Isten - javítva.
Ha én alkotnék istent, olyan hajlamokkal ruháznám fel, olyan jellemvonásokkal és tulajdonságokkal, melyek hiányoznak a jelenlegiből (a bibliaiból).
Nem alacsonyodna le annyira, hogy kívánja az ember bókjait, dicséretét, talpnyalását; magasan felette állna annak, hogy követelje őket. Olyan önbecsüléssel ruháznám föl, ami minden jobbfajta emberben megvan.
Nem lenne kereskedő, vállalkozó. Nem vásárolná a fentieket. Nem árusítana és nem kínálgatna eladásra pillanatnyi jótéteményeket vagy az örökkévalóság örömét, azért az árucikkért, amelyet imádatnak hívnak. Olyan méltóságteljesre alkotnám, amilyenek a jobbfajta emberek e tekintetben.
Csak azt a szeretetet értékelné, amelyik az önkéntes kedvességből adódik; nem jótétemények ellenszolgáltatásaként. Az emberi szívben érzett megbánás megszüntetné és megsemmisítené az elkövetett rosszat és bűnt, nem kellene még bűnbocsánatért is imádkozni; nem követelné, kívánná, várná el az embertől senki.
Bibliájában nem lenne halálos bűn. Elismerné, hogy ő a teremtője és alkotója a bűnnek; ő a teremtője és alkotója az eszköznek, a lehetőségnek, amellyel elkövetik a bűnt; és az egész felelősséggel azt terhelné, akire jog szerint tartozik: önmagát, az egyetlen bűnöst.
Isten nem lenne féltékeny — ez olyan alacsony gondolkodásra vall, hogy még az emberek is megvetik egymást érte.
Nem hencegne.
Nem terjesztené, hogy mennyire csodálja önmagát; méltóságával összeférhetetlennek tartaná, hogy önmaga dicséretét zengje.
Szívében nem lenne bosszúvágy; s akkor ajkáról sem hangzanék el ilyesmi.
Pokol sem lenne — eltekintve attól, amelyben a bölcsőtől a koporsóig élünk.
Nem lenne olyanfajta mennyország, amilyen a világ bibliáiban van leírva.
Az örökkévalóság egy részében megpróbálhatná megbocsátani önmagának, hogy az embert boldogtalanná tette, pedig ezzel az erővel tehette volna boldoggá is, a többi időt pedig csillagászati stúdiumokra fordíthatná.
Sziasztok!Olyan érdekes" érvekkel tudjátok kimagyarázni,hogy Isten__aki maga a tδkély,a teremtése - teremtményei nem tδkéletesek,és hogy ezt hogyan és mivel kell kikorrigálni.
Valamint külδn szortírozzátok,hogy mit teremtett Isten,és mit nem δ teremtett,annak ellenére hogy tudjátok,mindent δ teremtett és hogy ezért csakis és kizárólag δ a felelδs!!
Szerintem meg minden úgy tδkéletes ahogy van.
En nem kérdδjelezem meg Isten tδkéletességét,és a teremtése - alkotása tδkéletességét. Ti nagyon félre értitek az Istent.
Hát pont ezért nem jók a vallások.Mankót adnak minden félre értett dolognak,és igyekeznek még jobban félre értelmezni.
Szerintem nincs szükség egy kába kδre vagy egy keresztre,hogy Istenre emlékeztessen,hiszen bármire ránézel,mindenben megláthatod δt,mert nincsen elkülδnülve semmitδl.Nyugodtan megláthatod δt a másik ember szemében is,ha észre akarod venni.Persze,csak ha megértetted Isten mindenütt jelenvalóságát,és nem úgy képzeled el mint egy a felhδk szélén ücsδrgδ vén szakállas kéjencet,aki távcsδvδn lesi minden mozdulatodat,hogy mikor ejtessz hibát,hogy δ büntethessen.Ez egy nevetséges emberszagú,emberi nem alá degradált Istenkép.Persze meg sem próbáltad még elképzelni Istent,mert nem is lehet,de ahogy a kδnyvekben jellemezve van,abból ez a kép jδn le.Se angyalokra nincs szüksége,hogy hírt vigyenek neki,amikor mindent lát és mindent hall,minden hajszáladrál tudomása van.Semmiféle segítδre nincs szüksége.Személyes kapcsolatod van vele,még ha nem is tudsz róla.Nincs szüksége prófétákra hogy bizonyítsa δnmagát. S vajon mi szüksége arra hogy próbák alá vessen?Amikor úgy is tud mindent elδre?Talán nem biztos a dolgában?Talán kételyek gyδtrik δnmagáról?úgy is azt fogod tenni amit δ akar,mert egyszerüen képtelen vagy nem azt tenni.Talán kétségei vannak δnmaga felδl,azért akarna próbák alá vetni.Ennek nincs semmi értelme.Azonkívül:Ha minden úgyis az δvé,és δbelδle van,(mert ugyan mi másból lehetne??)akkor miért is hagyná egy részét veszendδbe menni az δrδk tüzre?Mi ennek a célja és értelme?Mi haszna vagy kára származhatna ebbδl?Ha csak emberi elmével gondolkozol,és elgondolkodsz azon hogy mi is a szeretet,akkor rájδssz hogy az az Isten amit ti elképzeltek,az nem egy szeretδ Isten,sδt kδzel sem áll hozzá!Hogy δszinte legyek,a vallások nagyon le redukálják az Istent az emberi szintre.Azt mondják haragvó,megbocsájtó,türelmes,sδt__ valami még fájhat is neki,stb.Ezek mind emberi jellemzδk.Azt mondjátok fáj neki ha nem úgy viselkedtek,ahogy δ elδírta,és bár szeret,hajlamos δrδk kárhozatra dobni,ilyen apró és rangján alúli hibák miatt,amivel még ártani sem tudtok neki.
Megkérdezlek titeket a szeretetrδl,mert lehet hogy ti egyszerü emberi anyalény léttetekre tδbbet tudtok belδle produkálni,mint az általatok dicsδített Isten,akihez fohászkodtok:
Kíváncsi vagyok,képesek lennétek e a saját gyermekeiteket olyasmivel büntetni,mint a tüz?Kis hibáért kis tüz,nagy hibáért agy tüz.Mondjuk olyat tesz a gyereked ami neked nem tetszik,ezért aztán ráülteted a forró kályhára úgy 5 percre,de kδzben azt magyarázod neki,higyje el hogy te szereted δt.Ha nagyobb rosszat csinál,akkor meg azzal fogsz szórakozni,hogy kicsit megsütδgeted,hagyod hogy leégjen róla a bδr,aztán ha meggyógyúl,kezded elδrδl,és mind ezt egész életén keresztül folytatod.Nos hát én erre bármit tudnék mondani,csak azt nem,hogy szeretet.Persze a régi idδkben az emberek esze csak idáig ért.Ezzel tudták kordában tartani az embereket,és kész.Tovább nem vitt az eszük.Az emberiség azóta nagy lépést tett,de sokan kδztük nem haladtak a korral ez tény,megragadtak valahol annál a fokozatnál.
S még ma is komolyan veszik
.
Nekem egy ilyen fajta Isten" nem tette magát szerethetδvé.Ha már arra áhítozik hogy tiszteljem,és imádjam,megpróbálhatná ezt egy kicsit másképp kicsikarni".Tegye magát elfogadhatóvá,szerethetδvé,ez a legkevesebb amit tehet.Vagy úgy akar engem elveszelyteni és a sátán karmai kδzé engedni,hogy ezt meg sem próbálja?Vagy ha neki nincs szüksége rám,akkor mire való ez a játék?
Az én Istenem nem ilyen Isten.Az enyém tδkéletes,és engem is tδkéletesre teremtett,és mindenkit,és minden úgy van jól,ahogy van.Senkit nem fog elveszíteni.addig fog ránk várni,mire minden egyes darabkája az elsδtδl az utolsóig visszatér majd hozzá.Bír várni,hiszen δ idδtlen.Szeret engem úgy ahogy vagyok,mind azokkal a hibákkal"ahogy vagyok,hiszen δ teremtett ilyenre és elégedett a teremtésével.Neki ugyanolyan szüksége van rám,mint nekem δrá,hiszen hozzá tartozom,a része vagyok.Mindíg annyit kδzelít felém ,vagy távolodik tδlem,amennyit én hozzá,vagy tδle.
Senkit sem fog elveszíteni,ez egyszerüen lehetetlen,mivel hogy δ a minden,és rajta kívül nincs más.
Igen, Jézus valóban azt mondta, hogy csak általa van üdvösség. Ezért hiszem / hiszük azt, hogy mindenkit vallási hovatartozástól függetlenül Jézus üdvözít. De hogyan is lehetne másként? Ki mástól lehetne üdvösség, mint Istentől? Önmagától senki nem elég jó ahhoz, hogy Hozza eljusson.
Ezért írtam alább, hogy hívők és hitetlenek mind üdvözülhetnek, ezért fognak más megítélés alá esni az utolsó napon. Ez nagyon szépen le van írva a páli levelekben, ahol a törvényről beszél és Jézus áldozatáról. Ha szeretnéd kikeresem neked délután vagy este.
A Bibliában példák is vannak arról amikor Jézus tudtunkra adja, hogy az egész világnak meghívása van a mennyországba, rajtunk áll, hogy elfogadjuk-e ezt. Ő nem tett különbséget.
Igen, a törvények az embereknek vannak megalkotva, de nem az emberek által. Itt most csakis az isteni törvényekről beszélek. A Tízparancsolatot Mózes kapta meg, magától az Úrtól. Később Jézus megerősítette a legfőbb törvényt, a szeretetet - szeretet az Isten iránt és embertársaink iránt, amely felette áll minden más törvénynek.
Ha a törvényt játsza ki valaki, akkor ő saját magával babrál ki, de nem Istent játsza ki. Nem Istennek van szüksége ránk, hanem nekünk Őrá. Ő megmutatta az utat egy teljes értékű élethez, ha én nem a szabályok szerint játszom csak én járok rosszul.
Isten nem fog kudarcot vallani. Hogyan is tehetné??? Kivel szemben? Az emberrel szemben? Vajon ki fog rosszul járni, ha nem jut el az Istenhez? Isten vagy az ember?
Istennek nincsenek szükségletei. Az ember imájára sincs szüksége, sem az áldozatára. Az embenek van minderre szüksége, hogy közelebb kerülhessen Istenhez.
Bibliai értelemben nincs földi büntetés, ezért írtam, hogy hol a határ és mi a különbség. Isten nem büntet, nem itt a földön. Majd az utolsó napon, amikor már mi eldöntöttük a sorsunk, igen akkor ő lesz a bíránk. Nem Isten akarja a rosszat, nem Isten küld ránk bajt, amit mi hajlamosak vagyunk büntetésnek nevezni. Isten maga a szeretet, ezt számtalanszor kinyilvánította, bebizonyította. Isten aki elküldte Egyszülött Fiát, hogy legyőzze a halált és a Sátán hatalmát, hogyan büntetne? Miért tenné azt? Nem elég büntetés-e, ha a bűn által eltávolítom magam tőle? Mi lehet annál nagyobb büntetés, minthogy elzárom magam tőle? Mert bűnbe esni sokkal könnyebb, mint elszakadni a bűntől és tiszya szívvel visszatérni Istenhez...
Akkor én mostmár végképp nem értelek
kicsit lentebb azt írtad,hogy te keresztény vallású vagy.A keresztény vallásban pedig az van írva,hogy: én vagyok az út,az igazság és az élet,senki sem mehet az atyához,hanem ha én általam.Tehát aki nem hisz Jézusban,az elkárhozik. Hát ez az: Lelkiismerete mindenkinek van,és pont elég arra hagyatkozni a jó és a rossz megitélésében,nem szükséges ehez vallás,meg elδírás.Hogy a hittel élve kδnnyebb a fδldi utunk,az igaz lehet abban az esetben,ha a hitünk nem kδtδdik külδnbδzδ vallási elδírásokhoz,és rituálékhoz,ezeknek semmi kδze istenhez,és a hithez.
Csak a vallásokban létezik az is,hogy isten kiválasztottjai,és érdekes módon,mind a három monoteista vallás ezt mondja magáról,hogy δ a kiválasztott nép,a tδbbi pedig kárhozatra van itélve
Szerintem nem létezik olyasmi hogy bün,tudatlanság létezik.Istentδl sem vagyunk elválasztva,bárhogy is azt hisszük hogy külδnállóak vagyunk tδle,és erre elég az a kijelentés miszerint isten a mindenütt jelenlevδ,δ a minden,és rajta kívül nincs semmi.Ezt kell helyesen felfogni,és akkor megértjük,hogy mi mindig mindenhol isten jelenlétében vagyunk,lehetetlen hogy ez másképp legyen.S ebbδl az is adódik,hogy isten mindig jelen van,csak mi nem vagyunk jelen,vagyis nem figyelünk rá. A tδrvények az emberek számára vannak megalkotva,emberek által.Miért nem érted hogy istent nem lehet kijátszani?Ha azt mondod a tδrvényei kijátszhatóak az az elképzelés, hogy lehetséges nem teljesíteni Isten akaratát (feltételezve, hogy ilyesmi tulajdonítható Istennek), mindennel ellenkezik, amiről úgy vélitek, hogy tudjátok Istenről - nevezetesen, hogy Isten mindenható, a Legfőbb Lény, a Teremtő.
Azt állítjátok ezzel hogy Isten kudarcot vallhat. Isten vágyhat valamire, de nem kapja meg. Istennek szüksége lehet valamire, de nem áll a rendelkezésére.
Röviden, Isten akarata meghiúsulhat.Ez az állítás még az emberi elme korlátozott felfogása számára is égbekiáltóan ellentmondásos. Az embernek azonban élénk a képzelete és meglepő könnyedséggel képes minden határon túl feszíteni a hihetőséget. Nem csak elképzeltetek egy szükségletekkel rendelkező Istent, hanem egy olyan Istent képzeltetek el, aki ráadásul kudarcot vallhat a szükségletei kielégítésében.
A kδvetkezmény vagy büntetés kδzδtt olyan hatalmas a külδbség,mint az ég és fδld. Nem mindegy hogy egy kisgyerek amelyik elindúl a forró kályha felé,és hozzáér,megégeti a kezét,vagy te fogsz egy forró parazsat,és a kezébe nyomod.A végeredmény ugyanaz,de ami megelδzte,a kδzδtt külδnbség van,és nem mindegy!
Hogy apró dolgokkal harcolok nap mint nap,az nekem nem hoz hitet,attól csak elkámpicsorodok,de meglátni a másikban az Istent,az már valami...
Mi majdnem ugyanarról beszélünk, csak másképp fogjuk fel. Tulajdonképpen a teológiában is létezik két elmélet az eleve elrendelés és a kettős elrendelés. Az eleve elrendelés az amiről az előbb írtam (én ebben hiszek), a kettős elrendelés, amikor a megírt forgatókönyv alapján zajlik az élet (ebben nem tudok hinni). Számomra a második azt jelenti, hogy Isten azokat akik el fognak kárhozni, kárhozatra is teremtette.
Azt hiszem írtam lentebb, hogy az, hogy Isten Mindentudó, még nem jelenti azt, hogy ő is akarja, hogy úgy legyen.
Ha valaki hisz Istenben, akkor hisz az Ő Igéjében, Szavában. Ő világosan tudtunkra adta, hogy mit vár el tőlünk.
Ha valamit nem tudok, talán még nem értem meg rá. Mindent amire a földi életünkben szükségünk van, megkapjuk.
Ami meg a túlvilágot illeti, arról is tudunk annyit amennyi bőven elégséges nekünk. Nehéz emberként, emberi elmével egy olyan dimenzióan gondolkodni, ami totálisan különbözik a mi világunktól. Én így gondolom.
Ha elfogadom, hogy Isten mindennek a tudója, akkor nincs abban semmi rossz, ha azt mondjuk, hogy csak Ő tudja. Mi értelme lenne olyanokon gondolkozni, hogy miért születtem fiúnak vagy lánynak, miért lettem magyar és nem amerikai. Banálisak a példák, tudom, csak azt akartam érzékeltetni, hogy azokat a dolgokat amiket nem tudunk, azokon szinte értelmetlen is lenne filózni, mert attól még úgy sem változna semmi.
A világot nem én / mi osztjuk ketté, a világ már régesrég kettéosztódott.
A sátán is teremtmény. Az nem kérdés, hogy ki fog győzni. Teremtmény teremtőjét le nem győzheti, hisz tőle van az élete, ő a világmindenség mozgatórugója. Nekem az nem mindegy, hogy én majd melyik oldalon fogok állni.
Isten nem teremtett rosszat. Az angyaloknak is szabad akaratuk van. A sátán Isten ellen fordult. Így jött létre az, amit ma rossznak hívunk.
Valóban, a jó és rossz skálája igen széles. Vannak "viszonyítási pontok" - amit mi értékrendnek nevezünk -, hogy tudjuk mennyire vagyunk közel az egyik vagy másik oldalhoz. De az esetek többségében, nem minden fehér vagy fekete. Ezért egyedül Isten az aki dönt, mert csak ő ismeri a szívünk, a szándékunk.
Ha egy koldus élelmet kér valakitől, de az az ember megtagadja azt tőle, ebből egy kivülálló csak ennyit lát. A valóság többféle lehet: talán emberünk fukar, kapzsi, sajnálja az élelmet a másiktól. De az is lehet, hogy szeretne adni, de tényleg nincs nála semmi, vagy lehet, hogy van egy gyereke akinek csak azt adhatja stb. stb.
A tett ugyanaz marad - nem fog segíteni a kolduson - de a szándék fogja azt minősíteni. A szándékát pedig rajta kivül tejes bizonysággal csak Isten ismeri.
Soha nem mondtam, hogy aki nem hisz az elkárhozik. Senki nem tudja, hogy ki fog üdvözülni és ki fog elkárhozni, csakis és kizárólag Isten. Isten, aki bárkit üdvözíthet, még azt is aki soha nem halott Róla vagy soha nem fogadta be Őt.
Lelkiismerete mindenkinek van.
A különbség a hívő és a hitetlen között annyi, hogy míg a hívőt kötelezi a megismert igazság (hisz amennyivel többet kapott annyival többről is kell számot adnia), addig egy olyan ember aki soha nem találkozott Istennel más ítélet alá fog esni az utolsó napon.
Hittel, Istennel élve könnyebb a földi utunk, könnyebb megvívni a napi harcunk. Ezért írtam, hogy ajándék a hit. Isten jelenlétében élni olyasvalami amit semmi más nem adhat meg és amit semmi egyéb nem helyettesíthet. Ezt már sokszor próbáltam szavakba önteni, hogy mit érzek, de lehetetlen.
Az az érzésem, hogy ismét félreértettél: Isten nem zárja el magát tőlünk, az ember az akit a bűnei elválasztanak Istentől. Nem csak az kapja meg a hitet, akit Isten megajándékoz, hanem mindenki aki engedi, hogy Isten jelen legyen az életében. Isten nem fogja a hitet rám vagy rád erőltetni. Kell a mi "igenünk" is hozza.
A törvények az ember számára vannak megalkotva. Választani lehet, hogy betartod-e őket vagy sem. Olyan törvény nincs amit ne lehetne kijátszani vagy áthágni. Törvény nélkül anarchia uralkodna. A káosz meg nem életképes rendszer.
Következmény vagy büntetés... szerintem nagyon keskeny a határ, ha már mindenképp határt szeretnénk vonni köztük...
Bűn és bünhődés...
Ha belemegyek a sebes és mély folyóba holott meg van tiltva nekem, mert erősebb az ár nálam, a fulladásom következmény vagy büntetés? Számít ez egyáltalán? Ugyanaz fog velem történni, csak azért mert engedetlen voltam.
Hogyan kell harcolni a hitért? Apró dolgokkal, nap mint nap. Elmélkedni Isten Szaván. Vitatkozni vele. Érvelni ellene. És ha 1 hónap vagy 1 év vagy akár 10 év után a fejedre csapsz, hogy tényleg úgy van, akkor megért már benned valami. Mert kerested az igazságot. És ez a tied, mert nem valaki után gondolkozás nélkül tanultad meg. Nekem ezt is jelenti.
Harcolni azontúl nap mint nap az apró bűnökkel. Meglátni a másik emberben a társat, észrevenni a kinyújtott kezett, legyőzni önmagad.
Gondolj végig egy napodat, döntések sorozata, kezdve egész onnantól, hogy megszólal reggel az éresztőd.
Nem gondolom hogy isten bárkivel is kivételezne,viszont azt furcsállom,hogy ti olyan dolgokról tesztek kijelentést,amikrδl valójában nem is tudhattok.Miért gondoljátok azt,hogy isten vár valamit tδletek?Mi értelme van? S ha valamirδl nem tudtok fogalmat alkotni akkor azt mondjátok,hogy azt csak isten tudja.Miért gondoljátok hogy valamit rejteget elδletek?Miért gondoljátok egyáltalán hogy valami szándéka van?Miért osztjátok ketté a világot istenre és sátánra?
A jó és rossz fogalmának igen széles a skálája,de ki állapítja meg,hogy mi a jó és mi a rossz?Az egész vallás isten és sátán harcáról szól?Vajon ki fog gyδzni?Mi értelme van ennek,és vajon ki teremtette meg a rosszat és mi céllal?
Ha a hit egy ajándék,aki ebbδl nem részesül az elkárhozik?
Vagy nem értem mire szolgál ez e kijelentés,mert ha ajándék,akkor valószínüleg nem mindenki részesül belδle,csak akit isten megajándékoz.Jól értem?Nem értem miért van hogy én mindig azt érzem,ha valamilyen vallás kδvetδjével beszélgetek,akkor magolt szδveget hallok,nem saját gondolatokat....
én úgy gondolom az olyan tδrvények,amiket csak úgy ki lehet játszani,azok nem isteni tδrvények,azok ember gyártotta tδrvények,mert az isteni tδrvényeket egyszerüen nem lehet áthágni.Az emberek pedig δsszetévesztik a kδvetkezményt a büntetéssel.
Hogy kell harcolni a hitért?
Rosszul fogalmaztam: a hit Isten ajándéka, de ezt Ő nem kénye-kedve szerint osztogatja. Mint írtam, hitem szerint Isten mindenkit üdvösségre teremtett, ő tényleg nem kivételezik. Viszont vannak szabályok, amelyeket ha nem tartok be Isten ellen döntök és ezáltal a hitem forog kockán. Vagyis fordítva: azért nincs hitem, mert Isten ellen döntök. Nem Isten az aki elfordul tőlem, hanem én vagyok az aki eltávolodok Tőle.
Talán egy példán keresztül jobban lejön: ha valaki pl. folyamatosan lop, egy idő után lassan el fog „aludni” a lelkiismerete és már nem fogja akkora bűnként felfogni a lopást, aztán már egy idő után teljesen megmagyarázza, hogy miért kell neki azt tennie. Innentől nehéz visszatalálni a helyes útra, hiába van Isten aki visszavár minket, a magam bűne akadályoz meg abban, hogy hinni tudjak, hogy visszataláljak hozza, bármennyire is szeretném. Mert elveszítettem azt az utat amely hozza vezet.
Gondoljunk csak sok pici vétkünkre, bűnünkre. Mennyire nehéz megszabadulni tőlük. Ez így működik a nagyobbakkal is. És ez mind-mind az ember döntése, ezért van szabad akaratunk.
Isten nem véletlenül adott parancsokat ( a tízparancsolat majdnem minden vallásban megtalálható). Megtartó szerepük van.
Én nem is igazán vallásról beszélek, hanem hitről. Azt hiszem a hit több mint egy vallás. Vallásba bele lehet születni / tanulni, a hitért meg kell harcolni.
Igen.Ez a hazaérkeztem c érzés nekem is megvan,de ehez nem szükséges a vallás.
Ahoz hogy én istenrδl elmélkedjek,nem szükséges semmilyen útmutatás,mindenkinek eljδn az életében az a pillanat,amikor komolyan el kezdi keresni,és aki igazán akarja,az meg is találja.A vallások arra jók,hogy az emberek meg se próbáljanak keresgélni,ott van elδttük a kész étel" feltálalva.Ha valakinek jó,az megeszi.Van aki ezt a szintet túlhaladja.
Nem hiszek abban hogy a hit isten ajándéka,mert δ egyformán részelteti minden teremtményét mindenbδl,nem kivételezik egyesekkel,másokkal szemben.
Abban egyetértek hogy minden a teremtδ alkotása,de ezt nem vonom párhuzamba a vallásokkal.Az ember sokféle helyzetekben jól érzi magát,ez nem jelenti hogy ez végleges.18 évesen pl jól éreztem magam a discoban,ez nem jelenti hogy arra tettem fel az életem.Azért úgy gondolom,hogy az érzések δnmagukban nem mérvadóak,hiszen az embernek lehet sokmindenrδl pozitív érzete,de ez még nem jelenti azt hogy a valós,igazságra alapozza.Semmiképpen nem elég ahoz hogy meggyδzδn,a helyes úton járok,fδleg nem arról,hogy az az egyetlen lehetséges út ahoz hogy a paradicsomba kerüljek.Kell hogy az emberben legyen egy Istenkép,ami neki ideális.Tehát neked az iszlám az ideális istenképed.
Nekem nem tűnik logikusnak az eleve elrendelés. Egy irgalmas Isten nem teremthet senkit kárhozatra. Ez az ember döntéseinek következménye.
Az, hogy Isten tökéletesen tudja, hogy mi fog történni velünk, hogy melyik utat fogjuk választani, hisz Ő a Mindentudó, nem azt jelenti, hogy Ő akarja számunkra azt. Isten mindenkit az üdvösségre szeretne elvezetni, ezért van lehetőségünk bocsánatot kérni Tőle és ha igazi bánattal fordulunk Hozzá, akkor megbocsát.
Tudod, azt szerintem mindenki érzi, amikor „révbe” ér. Igaz, én hosszas keresgélésnek köszönhetem keresztény hitemet, de amikor visszataláltam, tudtam, hogy hazaérkeztem. Az az érzés, az a bizonyosság nem pótolható semmi bizonyítékkal, vagy fejtöréssel.
A hit Isten kegyelme. Nem lehet kikényszeríteni Tőle, nem lehet eldönteni, hogy mostantól hiszek-e vagy sem.
Természetesen, az embernek is van egy hatalmas feladata, tudatos döntése, amelyet nem csak egyszer kell meghozni. Minden nap több tucat alkalommal van lehetőségünk Isten ellen vagy mellette dönteni. Üdvösségünk ezen a sok millió apró kis döntésen fog múlni, hisz hitünket tulajdonképpen tetteink által tudjuk megvallani. A szóban megvallott, de tetteinkkel nem igazolt „hit” semmit sem ér.