Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A párom nem akar nősülni.
Torolt_felhasznalo_946730
Létrehozva: 2009. december 9. 18:55
Sziasztok! Fogalmam sincs mit tegyek. Tegnap azt mondta a párom, hogy Ő soha senkit nem fog feleségül venni. Régebben is utalt már erre, de akkor én még nem vettem komolyan. Már másfél éve vagyunk együtt, és ebből már egy éve együtt is élünk. Ő 35, én 25 éves vagyok. Nagyon szeretjük egymást és nem tudnám elképzelni nélküle az életem.
Előttem volt egy hat éves se veled, se nélküled kapcsolata, aminek a végén a barátnője elhagyta egy másikért. Lehet, hogy e miatt? - Azt is tudom, hogy annak a lánynak megkérte a kezét, hogy inkább Őt válassza, mint sem a másikat.
Ezen kívül, gyereket sem akar. - Mert, hogy Erre a világra?
Nem tudom mit csináljak, vagy mondjak ami miatt megváltozna a helyzet. Elég elszánt.
Én is így gondolnám, hogy a házassággal hivatalosan is felvállal mint társat, és nem kell azt mondani hogy "csak" a barátom, és erre kijavítanak, hogy élettársam. Nekem ez tényleg olyan megalázó, mintha csak használnának.
Emellett én nem mondanám azt, hogy most rögtön vegyen el, és nem is kényszeríteném semmire, de legalább a lehetőség ott lenne, hogy egyszer elvesz. Mert nagyon szeretem, de egy idő utánbiztos megmérgezné a kapcsolatot, hogy én mást is szeretnék, még ha bele is egyezm, hogy így maradjon minden.
Ha nem voltál még feleség vagy férj, nem tudhatod, hogy reagálnak az emberek, s hogy csak a házasokat veszik komolyan. Amikor úgy lettem bemutatva, hogy "a barátnőm" senki nem vett komolyan minket. Amikor úgy, hogy "a menyasszonyom" akkor bazsalyogtak, és azt metakommunikálták felénk, hogy vagy elhiszik, hogy az vagyok a vőlegényemnek, vagy csak komolykodni próbálunk. Amint úgy lettem bemutatva, hogy "a feleségem", mindjárt más pofát vágtak. Rendszeresen elvágólag komolyabban vesznek, amint elhangzik, hogy vannak gyerekeim is. (valami miatt nem nézek ki átlaganyukának, és alapértelmezetten nem nézik ki belőlem, hogy van gyerekem.)
Hát nézd, a mi érvünk a házasság ellen a melegekkel kapcsolatos szolidaritásunk. Több meleg/leszbikus ismerősünk van, és mi igazságtalannak tartjuk, hogy ők nem részesülhetnek a polgári házassági szerződésben megnevezett jogokkal. Tudom hogy ez nagyon megosztó téma, nem is szeretném a vitát ezirányba elvinni.
Ezen kívül szerintem visszatartó erő lehet az hogy az állami intézmények illetve a társadalom úgy általában ne avatkozzon be ilyen szinten a magánéletbe, ne mondják meg, hogy a szerelem kifejezésének mi az egyetlen elfogadott módja. Ez a fokú intézményesítés elnyomás.
Továbbá ok lehet, a házasságról alkotott eltérő családi, nemzeti, vallási hagyományok ütközése. A házasság fogalma, célja, keretei kultúránként eltérőek. És elég egy skandinávra és egy olaszra gondolni, nem kell az arab világig, vagy a dzsungelig menni ehhez.
Továbbá érv a házasság ellen az, ha a felek valamelyikének ez nem hordoz többletjelentést. Azt hiszem ez utóbbi a legegyszerűbb.
Ja értem. Ha ez a normális, minden más meg nem, akkor persze eleve nincs értelme a vitának.
Ha a házasság az egyetlen normális két ember szerelmi indíttatású együttélésének akkor persze mind deviáns aki ezt nem akarja. Csak szólok, hogy a középkor elmúlt. A házasság definíciója nem ez. És attól hogy te kinyilatkoztatsz valamit, attól még nem lesz érvényes axióma.
Nem akarok személyeskedni, de az hogy "márpedig ez így van mert én ebben hiszek", az nem érv.
És itt utalnék megint arra, hogy az egyéni célokkal hogyan függ össze az elköteleződési kedv.
Jellemző, hogy arra a beírásomra nem reagál senki.
Igen, sztem van értelmes oka a nemházasodásnak, nem is egy, tengernyi lehet. Valószínűleg te ezeket nem érzed magadénak. De ez lényegtelen is, mert nem egyetérteni kell, csak elhinni hogy léteznek, és nem mindenki úgy gondolkodik ahogy te és a férjed.
"Aki nem akar házasodni, holott a társa akarna, az megalázza a társát és nem érdemli meg, hogy társa legyen."
Ennyi erővel azt is lehetne mondani, hogy aki házasságra akarja kényszeríteni a társát, aki nem akar házasodni, és nem hiszi el hogy a másik ettől még szerti, az megalázza a társát és nem érdemli meg, hogy társa legyen.
továbbá ugyanígy
Ha azért házasodunk, mert mások szerint ez az egyetlen kinyilvánítása egymás iránti szerelmünknek és összetartozásunknak, az orbitális baromság. Nem vagyok mások. Én döntöm el, és semmiylen hatással nicns rám, hogy mit csinál a szomszéd amikor ő szerelmes.
Elég fura tapasztalataid vannak.
Nem igazán értem, hol vannak az ilyen csajok, én egyet se ismerek, az összes barátnőm tök normális, nem játssza az agyát, jó barátnők-feleségek, nem kufircolnak összevissza, stb, pedig nem a keresztény hímzőkörben ismerkedek
Nem lehet, hogy rosszul választasz?
Amúgy ha már itt tartok, hülye pasiból se sokat ismerek, a többsége normális, és tiszteli a csajokat
Mi a retkes büdös ...ért vagytok ti nők megőrülve a házasságért? Ez valami végcél, vagy mi a rák? Ez kötelező? Enélkül nem élet az élet, nem kapcsolat a kapcsolat? Miért kell menedéket keresni a házasságban, azt hiszed, onnan már sínen vagy, semmi rossz nem jöhet?
Az az ember, aki ilyet mond, hogy a férfi megalázza a nőt, ha nem veszi el, az buta, mint a feketeföld..
Nem kéne nyilvánosan hülyét csinálni magadból az ilyen kijelentésekkel...
- házasság, jó
- házasság, rossz, nem válnak el, kínlódnak
- házasság, rossz, elválnak
- együttélés, jó
- együttélés, rossz, kínlódnak
- együttélés, rossz, szétmennek
Ugyanezen lehetőségek gyerekkel vagy anélkül.
Minden konfliktus abból ered, hogy vagy egyik vagy mindkettő nem tudja mit akar kezdeni magával, az életével és egyáltalán minek neki társ. Csak azért, mert majdnem mindenkinek van? Mert "ez az élet rendje"? Meg az a rohadt szexkultusz amit nyomnak, hogy mindig legyen partnered, alkalmi akár, de legyen. Közben az emberek nem tudnak ideális társak lenni, s csodálkoznak hogy nem találnak ideális társat. Ha mindkettő tökéletesnek találná a másikat, és örökké gyönyörködni akarna benne, akkor nem lenne kérdés, hoyg összeházasodjanak-e.
A legtöbb embernek nincsenek is céljai a létfenntartáson kívül!!! Már mért lennének tisztában vele, hogy mi jelentősége van egy házastársnak?! Akinek vannak céljai, az már tud mérlegelni, hogy az útjábaakadó megfelelő-e, támogatja-e, esetleg ugyanazok-e a céljai. Úgyhogy előszöris mindenki rendezze el a sorait és gondolja végig, mivégre jött a világba, mit akar kezdeni magával, aztán lehet felelős döntést hozni más életére kihatóan is.
Aki nem akar házasodni, holott a társa akarna, az megalázza a társát és nem érdemli meg, hogy társa legyen.
31 éves férfiként én is hasonlóan gondolkozom.
Házasság: 6 éve én is egy 5 éves kapcsolatom végén megkérdeztem az akkori barátnőmet, hogy mit szólna ha elvenném. Akkor elutasított, utána rá nem sokra szakítottam vele.
Utána megfogadtam, hogy 30 éves korom előtt fel nem teszem újból ezt a kérdést egy nőnek se! így is volt!
Hogy miért nem kérjük meg a kezeteket?
Kényelmesebb így! Másrészt valahol bizalmatlanság is közrejátszhat benne! Mindenhol azt látni, hogy párok mennek szét, majd rögtön utána mással jönnek össze... Ezek után ki akarna megházasoni?
Mi is utálunk pofára esni! Sokunkban ez is ott van, hogy mi van ha 5..10 év múlva már nem marad minden ugyan ilyen!
Jelenleg én ott tartok, hogy nem vágyom barátnőre! Elég volt belőlük!
Ha rendesen bánsz velük, semmibe se vesznek!
Ha bunkózol, rohannak utánad! Mióta kidobtam a legutóbbi barátnőmet, mindent megtenne, hogy visszakapjon...
Én pedig eléggé unom már a játszmázásokat...
Inkább dolgozom, sportolok, kirándulok... ha pedig gyerekre vágynék, akkor csak átmegyek a tündéri másfél éves keresztlányomhoz is játszok vele egy jót.
Nyugi én sem élek burokban. Aki pedig így minősíti azt a nőt akit nem vett el, nyugodt lehetsz, hogy hasonlóan fogja azt is akit viszont igen. Sajnálatos, hogy csak ilyen férfiakkal találkozol. Én sokkal több olyannal találkoztam, aki tiszteli a nőket és szereti a párját. Aki pedig hagyja, hogy kihasználják, megalázzák az meg is érdemli. Én inkább olyat tudok, akit megaláztak vertek és marha nehezen tudott menekülni a férjétől.
Szerintem aki úgy látja, hogy egy kapcsolat csak akkor jó, ha házasság és rossz, ha csak együttélés, és ott tuti megalázás, meg hasonlók vannak az durván általánosít. Ha pedig ilyen ismerőseid vannak, hááááát azt megint csak sajnálni tudom.
Alapvetően én is ilyen önzőnek és türhőnek tartom a férfinép nagy részét, párom szerint ez előítélet.
Szerinte értelmes férfitársaságban nem menő pl. a kurvázás sem.
Mert akik házasok azok tuti nem válnak ám el. Szerintem elég nagy gyerek az aki már tényleg fel tudja fogni, hogy mi a különbség aközött, hogy a szülei papírral vagy anélkül élnek együtt. A fontos inkább az, hogy együtt élnek és nem marják, ütik verik egymást.
Sosem akartam férjhez menni. Nekem az bezártságot jelent, véglegest. Mert, ha egyszer férjhez megyek, akkor meg elválni nem akarok.
Tudom, az élet sokkal összetettebb, de épp azért, mert a házasság egy eskü, ezért nekem végleges.
Együttélni igen, és nem azért nem házasodni, hogy kifelé lehessen kacsingatni. Egyszerűen nekem a házasság olyan, mint egy szűknyakú garbó: megfulladnék benne.
Ami érdekes, hogy 40 felett kezdett átalakulni ezirányban a gondolkodásom, ami számomra is meglepő.