Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ahova Isten báránykát ad..
Létrehozva: 2009. december 29. 18:48
Sziasztok!
Van ez a mondás: ahova Isten báránykát ad, oda legelőt is ad. Nem túl pontosan idéztem.
Érdekel, hogy nálatok ez így volt-e. Valóban lehetőséghez jutottatok anyagilag, miután megszületett a baba?
Hamarosan szeretnénk babát, de csak egyet tudunk vállani a lakáshitel mellett. Még így bennem van a félsz, hogy a gyeses időszak alatt-után hogy fogunk megélni. Utáni időszakban arra gondolok, hogy a munkáltatók nem igazán díjazzák a hiányzásokat, segítségünk pedig minimális lenne, egy testvér.
Köszönök minden hozzászólást, a pozitív és a negatív példát is.
(Szándékosan tettem a Divat-karrier topikok közé, azt hiszem, ez nem kifejezetten Babázzunk topik.)
Chris72, en megertelek. Sokszor nem is az anyagiak a lenyeg, hanem a biztato szo. Neha megdicserem a lanyomat, mert ugyes volt, vagy mondom neki, hogy "az anya most nagyon buszke rad". Latom az arcan, hogy boldog. Egy arvahazban nevelkedett vagy elhanyagolt gyereknek nincs meg ez az erzese...
Meg igazan egy lelkileg kozelallo szemely tudja, hogy mit is szeretne a gyerek. En most karacsonykor mondtam az ismerosoknek, hogy a lanyom elkezdett divatozni, ugyhogy ne vegyenek draga ajandekot, eleg egy esernyo, kistaska, gyerek koromlakk. Keso estig a rozsaszin hercegnos esernyovel tancolt a draga jatekokat ki sem akarta bontani.
Jo elkanyarodtam az eredeti tematol... de jol esett.
Komolyan mondom, nem értem, hogy itt Magyarországon miért ,"népi elterjedt szokás" ismeretlenül másokat minősítgetni.
Ha jobban megnézed, csillagánizs nem azt írta,hogy ANYAGILAG, erről szó nem esett. A számítani szó mást is jelenthet, nem csak ezt, bár sokaknál sajnos valóban erre terjed ki csupán ennek a szónak a jelentése...
Szerintem ő csak arra gondolt, hogy jó lenne a gondjait kibeszélni, tanácsokat kérni valakitől néha. És ha netán még esetleg némi anyagi segítségre is gondolt néha: az vesse rá az első követ közületek, akinek SOHA SEMMI támogatást nem adtak a szülei, akár kérés nélkül is. A normális szülő ugyanis ilyen fajta :-))
Csak tudjátok, nem mindenkinek adatott ez meg, de ettől még nem elvárja, tévedés ne essen.
De azért azon szerintem mindenki elgondolkozhatna, aki itt vagdalkozgat meggondolatlan szavakkal- ismeretlenül- hogy a legtöbb ember hányszor kapott segítséget a szüleitől. Kaptál ajándék mobilt? Hányan kaptatok? Vagy mit kaptatok érettségire? Diplomaosztora? Na?
Hát ezúton közlöm, hogy sokan sok mindent szoktak. Mert valahol ez a normális. De akad tudjátok néhány magunk fajta, aki semmit, hanem haza kullogott, aztán bevágta a fiókba a bizijeit (vagy el sem ment, mert a Külkeren a puccos népség közé akkor nem akarta felvenni a kopott cuccait, mert nem telt akkor újra)
Attól, mert fájnak az ilyenek, még nem várunk el bármit is. Csak szimplán fáj, hogy mi senkire nem számíthatunk, mert ez nem valami jó érzés. Ennyi.
Szerintem csillagánizs is valami ilyesmire gondolt.
De azért jólesne néha az örömömet, bánatomat megosztani a szülővel, ő pedig megértene (vagy legalább úgy tenne). Tudod, nekem az Édesanya és az Édesapa két giccses, ömlengő kifejezés. :(
"Apu új életet kezdett, és igaza is van. Számítani rá sem tudok."
Enged meg,gartuláljak ahhoz,hogy 35 évesen(megnéztem az adatlapod),nem támaszkodsz Apukádra:)
Chris72, megemelem a kalapom előtted! Hihetetlen akaraterőd lehet.
Nekem a gyerekkorom nem volt gáz, de a kamaszéveim már inkább, annak is a vége. Akkor indultak a vállalkozások. Apu látástól vakulásig dolgozott, anyu meg szórta a pénzt két kézzel (ma is azt tenné, ha lenne mit). Elkezdett vállalkozni, és rájött, hogy itt a maga ura, senki nem szól érte, ha nem jár dolgozni, egy idő után nem is járt! Természetesen elváltak, mert apu besokallt. Tesómmal ami pénzünk volt, toltuk anyu feneke alá, hogy legyen mit ennie (!), de köszönet nem volt, sőt mi voltunk a hibásak a szar életéért.
Azóta sem támogat semmivel (nem tud), de nem is várom el, csak neki legyen rendben az élete (lehetőleg tőlem minél távolabb). Apu új életet kezdett, és igaza is van. Számítani rá sem tudok.
Szóval ezért a lakáshitel, és ezért a para, mert hála anyunak, egy fillér megtakarításom sincsen. :(
Ahova Isten báránykát ad. . . oda ad legelőt is.
Nos, én ezt mindig is a véletlenül besikerült terhességekre értettem. Márhogy az ilyet is ki kell viselni a vallás szerint, mert valahogy majd csak lesz. Egy gyermeket mindenféleképpen vállalj be, mivel megfogalmazódott benned a gyermek iránti vágy, és öreg korodban megbánnád, ha nem tetted volna meg. A továbbiakat tényleg csak akkor, ha ideálisak a körülmények, és a párod is szeretné.
A gyerekvállalásnak semmi köze ahhoz, hogy valaki házasodik vagy nem.
Ha két ember imádja, szereti egymást, de nem akarnak gyereket akkor ne is házasodjanak?? Ássák el magukat jó mélyre??
Bár én akarok gyereket, de eszembe nem jutott, hogy azért házasodjunk össze, mert gyereket akarunk, hanem azért házasodtunk, mert szeretjük egymást.
Inkább amikor még csak megfogant, már akkor listára kell tenni.
Ismerős gyereke 2 éves lesz, születése napján várólistára tették és még így sem biztos, hogy beveszik..
Én is szegény volam nagyon(7 gyerek,alkesz apa),de már szerencsére sikerült túltennem magam azon,hogy mindig mást találjak hibásnak.Igen,lázas huszonéveimben én is szidtam mindenkit, apám,mert ivott,anyám mert tűrte és szült-szült, egyszer még szegény nagyanyámnak is úgy nekiugrottam,hont tyúk a gilisztának, meg állandóan azt néztem,hogy na rozikak is mennyivel könnyebb volt,meg Sárinak is,mint nekem, aztán rájöttem,hogy ezzel a hozzáállással csak magamat teszem tönkre.
Ne legyél olyan,mint Lót felesége,ne nézz vissza,mert sóbálvánnyá meredsz.Csak előre.
Ha akarod,menj el pszichológushoz,hogy segítsen elengedni a múltat.
Ok,elhiszem,hogy pocsék volt,de annak már vége,hahó,ideje felébredni és a saját életedet élni!!!
Szóval, röviden válaszolva:
1.) nem mindíg volt 3 diplomám a 15 év multinál való dolgozás alatt. Én is eggyel keztem, és brutto 80 ezer fizuval 95-ben...Az utóbbi 3-4 évben keresek tényleg jól,előtte nem fizettek túl, mert a szamárlétrát végig kell járni egy multinál is, nem feltétlenül egy vezetői székbe ül bele az ember ugye huszonévesen...meg utána sem sokáig...
2.) nem hittem, hogy adóbevallás jellegű magyarázkodásba kell bonyolódnom, de: 5,5 milla saját erőt csengettem be kp. a lakásra 3 évvel ezelőtt, ez egy 2 szobás lakás, ami annyiba került akkor, hogy még 10 hitelt fel kellett vennem hozzá (amiből még bátorkodtam megvenni a konyhabútort és 2 ágyat is, hogy főzni és aludni tudjunk legalább). Ugyanis: mivel anyukámat is ide akartam kimenteni, ezért "bátorkodtam" belemenni egy 2 szobásba... Lehet engem megkövezni, aki gondolja.
3.) anyukám közalkalmazott volt (brutto 130 bérrel), Öcsém tanult, így anyunak is be kellett segítenem sokáig anyagilag, ezért is meg lehet kövezni, mert nem voltam képes ugye teljesen összegyűjteni egy lakás árát...
4.) tudjátok Ti, mennyibe kerül egy rákos beteg ember ápolása 2-3 éven keresztül (boritékok orvosok zsebébe, hogy emberi módon foglalkozzanak vele, biokaja, Culevit meg ilyenek, mert reménykedsz, hogy hátha ez segít, és ilyenkor mindent oda adsz, hátha...)
5.) Én EGYEDÜL vettem ezt a lakást, nem a férjemmel, nem a párommal, nem szülői segítséggel.
Akkor egy kis matek: ha félre raksz 5 éven keresztük havi 100 ezret, akkor mennyi is az 5 év alatt?
6.) Ja, és mertem venni egy autót is (készpénzre, no hitel), hogy anyukámat tudjam vinni (Pest mellett lakunk egy kisvárosban) dokihoz, meg kemóra, meg ilyesmi
7.) ezen kívül van egy 95 éves nagymamám, akinek 50 a nyugdjíja, anyu halála óta én vásárolok be neki, meg a gyógyszereit is én veszem, ha már neki nem jut rá.
Szóval: javaslom mindenkinek, ne oktatgasson ki másokat, meg magyarázza el neki, hogy mit kellett volna csinálnia ennyi év alatt már, ha fogalma nincsen az illető körülményeiről.
Egyébként minden elismerésem azoknak, akik alkoholista szülök mellől ennyire is ki tudnak mászni egy normális életet megpróbálva.
Egyébként félreértés van: NEM APU miatt nem akarok szülni, és NEM rá akarom fogni. Csak tudjátok, aki valaha élt napi 300 forintból hárman, meg nem számíthatott senkire, és végig nézte, hogy az anyja mit küzd, hogy normális emberré nevelje, annak örökre ott marad a vészjelző a fejében, hogy EZT NEM AKARJA. És még véletlenül sem akar ide kerülni még egyszer.
Jim Carey amerikai színész mondta egyszer (ő hajléktalan is volt gyerekként, a szülei tök gázok voltak), hogy "bár dollármillióikat kerestem a filmjeimmel, még mindíg arra gondolok, honnan jöttem, és hogy megtegyek mindent, hogy soha ne oda kerüljek vissza".
A topikindító kérdéshez kapcsolódóan: addig nem mertünk gyereket vállalni, amíg nem volt lakásunk, mégha az hitelből is volt, és persze kiszámítottuk, hogy tudjuk-e fizetni a hitelt és meg tudunk-e élni a fennmaradó pénzből, akkor is, ha én nem dolgozom?
Mindketten tudjuk, milyen volt gyermekkorunkban egyik napról a másikra élni (és hogy a pénzhiány bizony a családi életre, az otthoni hangulatra is erősen rányomta a bélyegét). Ha megvolt a lehetőségünk, hogy a saját gyerekünknek ennél több jusson, akkor miért ne teremtettük volna meg előbb a megfelelő hátteret?
Azt is kellene magában tisztáznia,hogy tényleg apja miatt nem akar gyereket,vagy pedig különben sem,de elfogadhatóbb apára kenni:))
Ha csak azok az emberek vinnék valamire,akiknek anya-apa alátolt valamit,akkor az elég siralmas állapot lenne.
Ha anya apa gazdag let volna,mé akkor sem vártam volna el,hogy mindent alámtoljon.
Férjem apja ugyan nem alkesz,viszont, ő egy kétgyerkes panellakó család fia,tehát onann sem kaptunk sokat.
24 évesen kezdtem el multizni és 27 évesen már be is ugrottam egy lakásba.
37 évesen már nemhogy kivolt fizetve ,hanem el is volt adva.
Egy jólkereső,gyerektelen,ügyesen gazdálkodó szingli rendelkezteht 37 évesk orára tehermentes lakással.Az igaz,hogy amikor nagyon jól kerestem,akkor sem szórtam számoltatlanul a pénzt.
"Mar igen sok topikon elhangzott az a nagy igazsag, hogy ha a szulok nem segitenek be (pl a lakashoz legalabb az eloleggel) MOn nem lehet egyrol a kettore jutni akarhol is dolgozol. "
Ez nem feltétlenül igaz: mi a párommal nulláról indultunk, az egyetemet önerőből finanszírozva végeztük el, mégis 30 évesen már saját lakásunk volt. Igaz, hitelből, de az 50% önrészt is mi teremtettük elő. 35 évesen már vissza is fizettük a lakáshitelt, pedig közben én otthon voltam 2 évig gyeden. Most már saját családi házunkban élünk. Hogyan? Jól kerestünk, sokat dolgoztunk, és nem szórtuk a pénzt.
Szülőktől soha egy fillért nem kaptunk, sőt.....
15 év multizás azért megfelel 30 év kjt munkaviszonynak.
Gondolom,3 diplomával multinál nem nettó 111.000-et keresett.
Ennyi idő alattazért lehet férletenni(tudom,mert én 13 évet húztam le multinál:)))
Persze,minden pénzt el lehet verni,van nekem olyan ismerősöm,aki annak ellenére hogy havi 250.000 nettót keres és a szülei is támogatják,nem rendelkezik egy fillér takarébetéttel sem,mondju kaz is igaz,hogy egy ruhát maximum kétszer vesz fel.
27 évesen vettem meg a hiteles lakásom,ami már 37 éves koromra rég tehermentes volt,szüleim it segítettek volna?=-en voltunk tesók,apám alkesz,anya ház küröl dolgozott,meg földeken,néha gyárban.
Nem szülök,mert apa lakesz volt,nem szülök,mert anya nem tolt alám lakást,nem kell mindig másra hárítani.
Nemerdekel
Nem lehet szamonkerni valakitol, hogy 15 ev multi utan nem rakott felre eleget. Mar igen sok topikon elhangzott az a nagy igazsag, hogy ha a szulok nem segitenek be (pl a lakashoz legalabb az eloleggel) MOn nem lehet egyrol a kettore jutni akarhol is dolgozol.
Van amiben viszont egyetertunk: szerintem sincs a szulesrol lekesve, de ne is halogassa tul sokaig.
Ha 15 éve dolgozol jónevű multinál, akkor már simán össze lehet volna gyűjteni egy hitel néküli kis garzon,másfél szobást,10 millió hitel nélkül is.(Bp-n egy garzon 8-9-10 millió max)
Én is alkesz apával rendelkeztem.Először jött a düh,a miért pont nekem vannak ilyen szüleim,aztán meg kialakul egy védekező mechanizmus :tudom,én ezt,átéltem,ez érdekes,:elkezd az ember mindent az apjára-a gyerekkorára kenni és azt veszi észre,hogy évekkel is apja halála után ,"apa a hibás". De szerintem 30 felett már nem helytálló a szülőkre kenni a kudarcokat.
Ne nézz mindig hátra,mert orrabuksz.
20 év múlva meg apád lesz annak az oka ,hogy nincs gyereked?Apád bűnös-valamennyire,de azért nem kell mindent rákenni.
Nekem is nehéz volt "elengednem az apám emlékét",kényelmes megszokni,hogy "mindenért apa a hibás".
Könnyű megszokni,hogy mindenért apa a hibás, és semmiért sem én.
Lásd a jót a rosszban,ott volt pl anyukád(nekem is),aki jó volt.
Van,akinek meg mind2 szülője gáz.
Mondom,én is átmentem ezen a szakaszon az életemben,nem a levegőbe beszélek.
Nehéz volt elhinnem,de rá kellett jönnöm,hogy az életben minden nehézségnek van oka, én is a sok baj közt úgy megedződtem,hogy csuda:)))
Az én elsőm is későn született ,38 évesen,igaz férjem 3 évvel fiatalabb volt.
37 vagy, 38 évesen régen is szültek 5-6-7 gyereket,de ma már nem kirívó a 38 -39 éves elősgyerekes anya sem.
"Mi másért alakít ki valaki házastársi viszonyt , ha nem szeretne gyermeket???"
Talán mert szereti a párját??
Vagy csak akkor lehet házasodni, ha már terhes az ember?
Szia! A Te hozzászólásodig olvastam vissza a topikot, és nagyon elgondolkodtatott, amit írtál.
Igaz, én már elmúltam 50, pár éve kezdtem el foglalkozni az agykontrollal, és a pozítív gondolkodással, és működik. 7 éve, a férjem halála után sikerült felálnom a padlóról, pedig igencsak elhasaltatott az élet.
Sosem szoktam tanácsot adni, de...!!! El kéne gondolkodnod, hogy mitöl is magas a vérnyomásod??? Az állandó stresz, megfelelni vágyás, vágyakozás. Az ember mindig függ valakitől, vagy valamitől, legyen együdül, vagy párban. Munkától, családtól, a saját maga felállított mércéktől. Mi másért alakít ki valaki házastársi viszonyt , ha nem szeretne gyermeket???Főleg, ha a párja szíve vágya a kis örökös. Miért gürizel,ha nem élvezed? Kiért? Hiszen Te nem tudod élvezni, az állandó rohanásban. Aztán ha meg van "minden"??akkor mi lesz? Akkor lesz csak igazán üres az életed, az otthonod!
Minden testi tünet visszavezethető lelki okokra.És ezt már kezdik belátni az orvosok is. Szedheted a vérnyomáscsökkentő gyógyszereket, de amíg magadban nem rendezed el a problémákat, addig magas lesz.
Állandó félelemben élsz, és ez elősegíti, hogy be is vonzd az életedbe azokat a dolgokat, amiktől rettegsz. Igaz a mondás, hogy a gondolatoknak teremtő ereje van!
Nem fárasztalak tovább, de ez kikívánkozott belőlem, aztán, hogy elgondolkodsz-e rajta, az már csar Rajtad múlik.
Szép napot, és boldog Új Esztendőt kívánok
Laura
Hogy a topikinditonak is valaszoljak - tapasztalatom szerint a gyerekvallalas legfontosabb feltetele egy olyan tars meglete, aki osztozik a mi jovokepunkben, ertekei a mi ertekeinkkel hasonloak, es aldozatokra is kepes a kozos cel erdekeben.
Nem mondom, hogy egyedul lehetelen felnevelni egy kis embert, de ket felelossegteljes ember, barmilyen alapkorulmenyek kozott, biztosan meg fogja tudni oldani, hogy "szepen" felno, nem "csak ugy" (koznapi kifejezesekkel elve).
Egyedul ez sokkal nehezebb (meg ha parkapcsolatban is el). De nem lehetetlen.
Vegigolvastam a hozzaszolasokat, es egyetertek AgicaT-vel. En is nagyon szomorunak erzem, hogy mennyire az az alaphangulat, hogy a gyerekvallalas elott "biztositsuk", hogy ..(lista)... stb, stb.
Nem kell az utcara szulni, de az atlagos mgyar haztartasba szerintem siman elfer legalabb egy gyerek. Igen, lemondassal jar (az elozo allapothoz kepest) - nemcsak anyagi ertelemben, de leginkabb talan idoben is (pl. nem alszik az ember delig, nem pancsikol a kadban 40 percig, nem csinalhat spontan programot -pl. szinhaz-mozit - egyik percrol a masikra).
Amig mi ezen filozunk es "nem merjuk bevallalni", addig pl. India, vagy az Afrikai orszagok gondoskodnak arrol, hogy a "Fold ne haljon ki". Ember lesz rajta, csak eppen nem magyar ember. Mi kozben feltjuk az eletszinvonalunkat, de sebaj, lesz ez meg igy sem majd! Eloszor jonnek a kenyszeru vegyeshazassagok, majd a gyerek mar nem beszel magyarul, es a vezeteknevet is mashogy ejti - lasd Orszag Petert az USAban. Majd aztan egy nep leszunk a tortenelemkonyvben (mar ha egyaltalan belekerulunk). (Ne irjatok, hogy pesszimista vagyok, a jelenlegi magyar szuletesrataval mar evek ota csak fogyunk)
Kysslinanak koszi a"terhes" eredet-felvilagositast. Szep dolog eloszlatni a negativ erzeseket a szo kapcsan.
En is azon taborba tartozom, aki szerint a gyerek ad igazan ertelmet az eletnek. Csak amulok azokon, akik a munkaban latjak az elet ertelmet, vagy egy eleten at minden napot "onmagunkra" -toltesben. Tapasztalataim szerint ebbol a taborbol gyakrabban lesznek eletukkel elegedetlen, kiabrandult, csalodott, megkeseredett oregek. Tisztelet a kivetelnek.
Sot, a gyerekkel kapcsolatos inteznivalokat-feladatokat kifejezetten elvezetes kihivasoknak tartom, amitol "erdekes" az eletem. Kihivas "megoldani" a szoptatast, a beszedtanulast, a lefektetest, megtanitani egy kisembert irni-olvasni, biciklizni, az elet dolgaira, tudomanyokra, sportokra, nyelvekre. Orom, boldogsag, amikor latom, hogy fejlodik, "alakul" a kezem alatt. Talan egy festo, vagy keramikus vagy mas "alkoto" erezhet igy, amikor alkot. Amikor erzed, hogy a te hozzajarulasoddal lett olyan, amilyen. Eletemben minden ennek a celnak van alarendelve, elsosorban ez a feladat (es megoldasa) tolt el elegedettseggel. A munkam is egy segedeszkoz ehhez, igy is tekintek ra, de mint ilyet, megbecsulom.
Na, nem is szaporitom tovabb a szot.