Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szülnél otthon kisbabát?
Létrehozva: 2010. október 8. 11:14
Kedves fórumozók! Szeretnénk írni a Nők Lapjában a legújabb, balul elsült otthonszülés hátteréről, majd az alternatív módszer törvényi szabályozásának szükségességéről. Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre: Ti szívesen világra hoznátok-e otthon a kisbabátokat? És ha nem, miért? köszönjük előre is a kommentjeiteket, Koronczay Lilla
Mi az, hogy nem engedik?
Ha semmi baja nincs, oda viszed, ahova akarod.
Már bocsánat, de a kórház nem börtön.
Maximum annyit tehetnek, hogy aláíratják veled, hogy saját felelősségedre mentél el és vitted el a gyerekedet.
SOHA!
Én egy fiút szültem, ill. kivették belőlem, mivel császáros szülés volt. Otthon belehaltam volna.
Lehet erősen hangzik, de én minden otthon szülő kisamamát megbüntetnék kiskorú veszélyeztetése miatt. A kórházban is tudnak kedvesek, emberségesek lenni, sőtt még viccesek is. Nekem igenis hiszti az, hogy az anyuka azért szül otthon, mert éppen nem tetszik naki a zöld (szülő) szoba. Ő otthon akar a piros vagy akármilyen színű szobájában vajúdni és szülni...
Én az ilyen anyukákat FELELŐTLENNEK tartom! Bezzeg ha baj van, akkor tudnak szaladni a mentőért, orvosért... akkor már megfelel???
Nem!
Egyszerűen felelősségtudatból a lehető legnagyobb biztonságot kell megadni.
Nincs garancia, hogy biztos kórházba lehet eljutni, de szándékosan soha nem akarnék kórházon kívül.
Ezt a felelőséget tovább gondolva az is eltökélt szándékom, hogy nem itthoni intézményt választok.
Sziasztok!
Két gyermeket szültem kórházban ügyeletes orvosnál és szülésznőnél.
Ugyanis nem vagyok hülye, hogy átmossa az agyam a média, hogy a szülés szépsége a külső tényezőkön múlik (fogadott orvos, dúla, léleklátó, szellemidéző, lila gyertya, halvány bézs fal, rózsás ágynemű, de biztos lehet még vmiért még fizetni:D) , tudom, hogy ez egy mágikus pillanat, egy fantasztikus belső utazás, egy olyan lelkiállapot, amit csak vajúdás és szülés csodálatos pillanatában lehet átélni.
Nekem a szülésznő, annyit segített, hogy a fájásoknál lasabban vegyem a levegőt, ne lihegve, hogy is a pici is kapjon levegőt:D, és fájáskor, hova tegye a kedvesem a kezét, akinek a jelenléte, nagyon nagy segítség volt.
Nos, mivel a szülés szépsége és csodája csak rajtam múlik, ezért teljes nyugalomban szültem kórházban, hogyha ez a szép és természetes folyamat elakadna, ami szintén természetes, akkor a XXI. sz-i orvostudomány segítségével éljük túl, és ez legyen karnyújtásnyi távolságra, ne kilóméterekre.
Abszolút nem zavar, hogy a gyermekorvos születés után megvizsgálta a gyermekeim apukájuk "felügyelete" mellett, ez a három perc nem fog nekik életre szóló, feldolgozhatatlan lelki sérüléseket okozni, viszont a vizsgálat hiánya miatt bekövetkezett testi sérülés az nekem okozott volna súlyos lelkiismeretfurdalást örökre.
Ezt csak azért írtam le, mert szerintem a szülés nagyon pénz orientált lett, szerintem nem kell hagyni magunkat lehúzni ezekkel a ködös, ezoterikus csomagokkal, ami igazán fontos, nem lehet megvenni.
Attól függetlenül engem halálosan nem érdekel, hogy vki otthon szül, mintahogy az sem, hogy ki melyik reklámnak döl be és vesz vmi marhaságot a hatására.
Viszont szeretném, ha elöször az egészségügyben ne az otthon szülést oldják meg, hanem fontos, életmentő dolgok működjenek gördülékenyen, sokkal fontosabb lenne, pl hogy akadálytalanul és elfogadottabban lehessenek a szülők beteg gyermekükkel a kórházban (én szerencsére ott lehettem velük), szóval most ennél fontosabb kérdések vannak az egészségügyben.
Nem szülnék otthon semmiképpen pedig már 4 gyermeket a világra hoztam.
Igaz volt szerencsém 3 alkalommal is olyan budapesti intézményben szülnöm ahol a szülésznök kisérik a komplikációmentes szüléseket az elejétöl a végéig és orvossal nem is találkoztam a 3 napos benn tartozkodások alatt.
Gyo67 teljes mértékben egyetértek
Sziasztok!
SOHA nem szulnek otthon, ha fizetnenek erte, meg akkor sem. Mindket gyerekemnel elore ki nem szamithato komplikaciok leptek fel, talan nem is elnenek, ha otthon szultem volna. A gyerekek erdekeit kell szem elott tartani, nem kockaztatni az eletuket az anya kenyelmi igenyei miatt. Ehhez senkinek sincs joga!
A kórházi napok szerintem a saját nyűgükkel együtt is szükségesek főleg az első babás anyukáknál.
Jó vannak tanfolyamok de az mégsem olyan mint amikor ott sír valaki a kezedbe te meg barkobázhatod ki hogy mi baja van. A gyerekágyon elmondanak egy csomó dolgot.
azt is aláírom, hogy általában segítik otthon az anyukákat, de mi van ha nincs ki segítsen!
Soha nem szülnék otthon,mert nem érezném magam biztonságban,és mivel már szültem 2x tudom,hogy egy szülés alkalmával,bármikor bármi történhet...
A csecsemős nővérkék mind vidámak és viccesek voltak. Reggel 6-kor betolták a zsúrkocsin a csecsemőket, és 22-ig velünk voltak.
Minden napra más sérót fésültek a gyerekenek, nagyon mókásat, már ezen is dőltünk a röhögéstől.
Én mindig azon rettegtem, hogy 3 gyerekkel a kezében megjelent a nővér és hogy ki ne ejtse őket belőle!
A legviccesebb az volt, amikor osztották szét a babákat és néha nem jó helyre akarta adni.
Az enyém mondjuk messziről kirít a tömegből, mert olyan pici volt
Az is haláli volt, hogy a csecsemős szobában a gyerekeknek mindig betettek zenét, pl. az EDDÁ-t.
Lányom szereti is őket.
Söfiben szültem, 14 éve. Ott is haza akartak engedni már a 3. napon, de én kértem, hogy hadd maradjak 5 napig, ahogy "jár".
Hallatlanul jó szobatársaim voltak, 6-an voltunk egy szobában, szétröhögtük magunkat, ki a hasát fogta, ki a fenekét, kinek mi fájt. Amikor röhögtünk, már nem is fájt.
A csecsemős nővérkék mind vidámak és viccesek voltak. Reggel 6-kor betolták a zsúrkocsin a csecsemőket, és 22-ig velünk voltak.
Minden napra más sérót fésültek a gyerekenek, nagyon mókásat, már ezen is dőltünk a röhögéstől.
MINDEN orvos segített bármiben ! A nővérkék is. Csak jó emlékeim vannak.
Hát, erre egy egyszerű "irrenenta" válaszom van: nem, nem, SOHA. :)))
3 gyereket szültem.
1. IKEÁS szoba, alternatív pozíciók, végül egy zsámolyon ragadtam, szülésznő a földön (az orvos is, csak ő sokkal-sokkal kevesebbet...
)
2.-3- normál szülőszoba, semmi extra, semmi gyertya, semmi hókusz-pókusz. Semmivel nem volt rosszabb élmény, a mai napig is életem legmeghatározóbb élményei a szülések. Fáj cudarul, de végig tudtam csinálni, gond és komplikációk nélkül.
Az a helyzet, hogy szerintem megint átesünk a ló másik oldalára.
Olyan ez, mint az esküvő: az új élet CSÚCSPONTJA, a NAGY NAP, amire sem energiát, sem pénzt nem sajnálnak. Kihegyezik az anyává válást arra a pár órára, úgy állítva be, mintha a csecsemő születésekor anya (és apa) is születne. Hát az a rossz hír, hogy ez nagyon nem így van. ÉN SEMMI MÁST nem éreztem az első pillanatokban, csak mélységes megkönnyebbülést: NEM FÁJ! A baba jól van. OKÉ, lehet végre picit lazítani.
Én nem ott és akkor lettem anya, amikor kibújtak belőlem a kisördögök, hanem a mellettük, velük eltöltött napok, hetek, hónapok, évek, az sok öröm és sok konfliktus, nehézség tanított meg arra, hogy mit is jelent az anyaság, a család, a felelősség.
Fontos, hogy a szülés jó légkörben, nyugalomban, biztonságban menjen le, nem lehet, nem szabad "zupás őrmester" szülésznővel, orvossal szülni, de ezt egy kórházban is át lehet élni. Én ott éreztem magamat és gyerekeket biztonságban.
Ja, és nekem nagyon jól esett az az 5 pihenőnap is, amit még szülés után bent kellett tölteni. Biztosan azért is, mert nekem egyetlen kórházi dolgozóval sem volt semmi bajom, nem volt mindenki mosolyalbum, de ha segítség kellett, korrektül megadták.
Ez persze az én véleményem, de a kérdés az volt, ÉN szülnék-e itthon. Nincs az az Isten. :)))
Valaki meg tudná nekem mondani, hogy van e olyan törvény ma magyarországon, ami azt szabályozza, hogy minden anyának a kórházba kell szülni?
Ha nincs akkor nincs is értelme az egész otthonszülés hercehurcának!
Szia!
Csecsemőgondozó a szakmám,így annyit reagálnék az írásodra,hogy nemfogsz olyan korházat talállni,ahol a csecsemődnél nemfogják a nyákot leszívni,ugyanis ha tüdőre nyeli megfullad!Ezt nem rosszindulatból csinálják,hanem azért,mert szükséges.Ha nemszeretnéd,hogy a gyereked csúny szóval mondva fuldokoljon,akkor fogadd el,hogy erre szükség van!Nekem 2 gyerekem van,nekik is csinálták,és szépek egézségesek,mint a többi ezer másik baba.
Nem szülnék otthon. Korábban is ezt gondoltam, de most, hogy babát várok, még biztosabb vagyok benne. Nem szeretnék minimális kockázatot sem vállalni, mert mindig lehet váratlan, 0%-ban előre jelezhető komplikáció.
Két nagyfiam után nagyon nagy különbséggel (18,illetve 14 évesek voltak a fiúk) született a lányom. És bizony úgy voltam, hogy hétfőn hajnalban szültem és pénteken hazamehettünk volna , de mondtam, ha kell,fizetem, de hétvégére még nem akarok hazamenni, volt bennem kis para, hogy valami adódik..volt rutin, csak elfelejtődött, és volt fiam, kettő,de a lány új volt nekem
Hétvégén meg bevállalt az egyik csecsemős nővérke és felkészített a lányom szakszerű gondozására
Mindössze arra próbáltam célozni, hogy az esetek túlnyomó többségében (nálam okosabbak szerint) a gyerekek többsége magától is simán megszületne és semmi baja nem lenne.
Egyébként nálunk hiába dugdostak, az első éjszaka azzal telt, hogy a gyomrából a nyálkát próbálták kiszedni, gyér sikerrel. Mostani eszemmel nem engedném, nem sok értelme volt, csak kínozták szegényt.
Értem az otthonszülés-ellenesek szempontjait, de nagyon nem érzem magaménak. A nagy biztonságra való törekvés közben néhány fontos dolog sikkad el. Például, hogy maga a szülés hossza, a vajúdás milyensége, a folyamat előrehaladása, a gyerek jólléte nagyon nagymértékben függ attól, hogy az anya hogy érzi magát szülés közben. Biztonságban érzi magát? Vizsgálják feleslegesen? Emberként bánnak vele? Milyenek a körülmények? Stb stb. Ez mind-mind befolyásolja a tágulás, a kitolás folyamatát. Mert a szülés nem csak úgy megtörténik az anyával, hanem nagyon komoly folyamat, munka, amiben megvan a szerepe az anyának, a babának, a dokinak/bábának és az összes jelenlévőnek. És nem kevés múlik azon, hogy hogy érkezik meg az a kicsi ember erre a világra.
Nem kicsit érzem degradálónak a "hisztiből kockáztatja a gyereke épségét" megnyilvánulásokat pont ezért, mert nem hisztiről van szó általában, hanem egyszerűen más látásmódról, másfajta kockázatkezelésről.
Én ebben a kérdésben is a választás szabadságát hiányolom. Mert sokan vannak, akik a kórházban érzik magukat biztonságban, és szintén jópáran, akik viszont épp ellenkezőleg. Utóbbiak számára lenne már nagy szükség arra, hogy valami értelmes szabályozást kitaláljanak az otthonszülésre, mert ezzel a boszorkányüldözéssel egyelőre csak fokozzák a problémát...
Nem, soha. Konnyu, problemaktol mentes terhessegem volt es en is vilag eletemben egeszseges voltam. Ennek ellenere, vegul csaszarral jott vilagra a kisfiam. Almomban sem jutott eszembe, hogy igy fog alakulni, de jo, hogy korhazban voltam es tudtak segiteni amikor kellett. En nem mernek kockaztatni.