Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Háromnál több gyerek?
Létrehozva: 2010. december 6. 22:29
Kedves fórumozók!
Tegnap ültem a villamoson, és egy ötvenes tanárnő állt előttem, aki régi diákjával találkozott éppen. A tanítvány egy régi osztálytársról azt mesélte, hogy az érettségi ótaeltelt nyolc évben négy(!) gyereket szült. Ezen aztán elszörnyülködtek rendesen.
Elgondolkodtatott a dolog, és szeretnék írni róla. Hogyan gondolkodtok Ti arról, ha valaki háromnál több gyereket hoz a világra manapság?
Köszönöm, ha írtok nekem: Koronczay Lilla
Hát, ha nem is szégyenbe, de erősen széllel szembe működik az, aki kettőnél több gyereket szül.
Kettőt még elnéznek, mert ugye kell a testvér, de a harmadik már minek? Két egynemű gyerek után még van alibije a próbálkozásnak, hátha másnemű sikerül, de aki 1 fiú, 1 lány után még nekiáll harmadikat is szülni, megnézheti magát!
Érdekes, nekem 3 gyereknél többet szörnyülködtek, mint a negyedik után.
- ez mind a magáé?
- vallásosak, ugye, azért van ennyi?
- hogy lehet bírni ilyen sok gyereket?
És főleg idegenek! Utcán, villamoson, itt-ott. És volt olyan, aki az arcomba vágta, hogy ingyenélő vagyok, mert ő tart el az adójából, amikor otthon vagyok gyesen. Neki persze nem volt gyereke.
Feleségemnek 8 testvére van. Mindannyian dolgos, sikeres, kiváló emberek. Egyikük meghalt fiatalon egy balesetben. A család többi tagja azóta is támogatja az elhunyt testvér feleségét és gyerekeit. Igaz anyagilag nehéz gyerekkoruk volt, és sokszor nem tellet erre-arra, de az alap mindig megvolt. A feleségem a mai napig emlegeti, hogy egymás kinőtt ruháiban jártak és játékra se futotta mindig. De nagy szeretetben éltek és ez a szeretet felemelte a gyerekeket. Néha irigyelem a feleségem családját. Van karácsonykor miért összegyülni. Van szeretet köztük. A feleségem szülei nazireusok. Soha nem voltak gazdagok, de mindig volt mit enniük, mibe öltözniük és fedél a fejük fölött. Ők azt mondták ez Isten gondviselése. Lehetséges. Isten bizonyára szereti őket, mert apósom és anyósom is jó egészségnek örvend pedig már 70-en felül vannak.
Nem minden nagycsalád olyan, hogy a feleség azért szül, mert dolgozni lusta, és mert az egyetlen bevételi forrás a családipótlék, meg a segély. Ahogy nem minden családban az a legnagyobb érték hogy elküldöm az egyébként hülye gyerekem egy büfészakra, ahol szerez egy diplomát, amivel majd minimálbérért robotolhat.
Azért leszólni egy nőt, hogy sok gyereket szül, csak akkor ildomos, ha a gyerekek felnőve a társadalom szemétjévé válnak. De mi van, ha nem válnak azzá?
Az meg, hogy mennyire klasszak a gyermekeid...Talan szamodra, talan masok egesz mast gondolnak roluk.
En ismerek valakit, 3 klassz felnott gyermeke van onmaga szerint, valojaban egy Ok, a masik ketto lelkileg tropa, az egyik ebbol mar bunozo.... Engedd masoknak, hogy az ilyeneket eldontsek.
Egyébként jó a megfogalmazásod: arra készül.
Hogy aztán mikor áll rá készen, az egyéni; soktényezős dolog.
Ez az en nezopontom, termeszetesen ezt vetem be. A valaszod alapjan (aminek indulatat nem ertem) pont az a fajta vagy, akinek nem igazan kellene szaporodnia.
Amugy melyik topic volt? Visszaolvasnam.
Provokatív az egész téma, de még mindig fel lehet pörgetni ilyenekkel a részvételt........
Mindenki elmondja majd a szomszéd, meg a sógornő esetét, jönnek az "érvek" pro és kontra, aztán ha mindenki megunta a személyeskedést/magyarázkodást, akkor jöhet az újabb "cikk" tökugyanarról, csak más díszlettel.
Értem, amit mondasz és igazad is van, csak annyit tennék hozzá, hogy ha "anyós" bejelentette a munkaviszony miatt, akkor a szükséges járulékok is kifizetésre kerültek.......(hogy közben ténylegesen nem dolgozott, az ebből a szempontból itt mindegy)
Nagyon nagyra tartalak!
Eredetileg én is ötöt akartam, de nem bírtam többet.
"Hát akkor lepődj meg: egy egészséges kislány már gyerekkora óta arra készül, hogy anya lesz: ringatja a babáját, öltözteti, altatja."
Igazán? Lehet, hogy készül rá, de szülni még nem feltétlenül akar attól, hogy ringatja a játékbabáját, ugye. Változó, hogy mikor érik meg bennü(n)k a vágy a gyerekre. Van, akiben már 18 évesen, van, akiben 28 évesen. Utóbbiak nyilván selejtek :-P
Látom már, mi lesz ebből a topikból is.
Hát akkor lepődj meg: egy egészséges kislány már gyerekkora óta arra készül, hogy anya lesz: ringatja a babáját, öltözteti, altatja.
A gyerekneveléshez (már 1 gyerekhez is) szerintem nem bátorság kell, én legalábbis nem annak nevezném.
Hanem bízni kell a jövőben, hogy amit akarunk, meg tudjuk csinálni és jól fog sikerülni.
Ha nem tudnád, Magyarország lakossága megállíthatatlanul fogy, most már tízmillióan se vagyunk.
Pár topikban már bevetetted ezt a túlnépesedés-dilidet, most már abbahagyhatnád.
Kedves KoronczayLilla!
Már éppen ki akartam kapcsolni a gépet, mikor megakadt a szemem ezen a topikon, és ahogy elolvastam az eddigi hozzászólásokat, muszáj nekem is írnom, mert egyesek nagyon el vannak tájolva.
Elöljáróban csak annyit, hogy 4 nagyon klassz felnőtt gyerekem van.
Ha valaki anyagilag és emberileg is bírja a nagy családot az előtt földig hajolok.
Van ismerősöm,aki nemrég szülte a negyediket. Ő tökéletes családanyának vallja magát. Én pedig rohadt" irigy" vagyok,mert a "tökéletessége" mellett blogot ír a gyerekeinek,naponta több órát fórumozik itt-ott,videómegosztóra tölti fel a saját maga által felvett videókat stb.(én meg a 2 gyerek mellett alig érek rá valamire-biztos valamit nagyon bénán csinálok).Igaz,közben a legnagyobb gyerek bukdácsol az iskolában,a nagymama végzi a házimunkát,a férjét még soha nem láttuk a gyerekekért jönni a suliba(sőt:a bölcsibe és az oviba sem jött el soha értük,olyan,mint Colombo felesége,még senki sem látta) És közben saját bevallása szerint többmilliós adósságuk van (és a nagyszülőknél laknak,mert a saját lakást nem képesek fizetni). A gyerekek tanító nénije nemrég próbált rá célozni,hogy felelősséggel kell felnevelni,elindítani az életben a gyerekeket,pl az ő lánya hamarosan egyetemista lesz és az nem kevés pénz.Erre mintaanyu röhögve közölte,ő bizony egyiknek sem tud majd segíteni semmit sem...no comment....És tervezgeti az ötödik gyereket....szóval nem is tudom:gondolkodik vajon az ilyen ember??
egyik férji rokonunk hasonló... idén lett 30, mint én... a legkisebb (4.) gyermeke idén lett 2... ő még soha nem dolgozott az érettségi óta. az egyetemet elkezdte, de a gyerekekre hivatkozva félbehagyta... most meg fő a feje a férjével együtt, hogy kevés a gyes és miből éljenek...
valószínűleg ez az, ami sokaknál kicsapja a biztosítékot... ugyanis az említett rokont az anyósa jelentette anno be, hogy meglegyen a kellő idő, hogy thgys-t és gyedet kapjon és úgy kapott mindenféle ellátást, hogy semmit nem tett le az asztalra...
a férjemmel mi is 4 gyereket szeretnénk. már van két fiúnk. a nagyobbik 6 éves (az előző kapcsolatomból) a kicsi ma 10 hónapos. idén lettem 30 ugye... jelenleg fősulira járok és már ledologztam 10 évet (ebből két évet voltam otthon). van szakmám, amiben el tudok helyzkedni, van cég, aki visszavár... és lesz még egy szakmám, amint elvégzem a fősulit...
így is lehet élni...
Szia!
És mi közük van hozzá? Lehet boldogabb azoknál mint akik szörnyülködtek.. Mindenkinek a suverin joga hogy hány gyereket szül és nevel..
Én is 6 éve érettségiztem (idősebb voltam mint az átlag érettségiző) és azóta van két gyerekem. Ma már egyre jobban azt érzem hogy a gyerek vállalás inkább kezd szégyenbe hajlani mint sem abba a tudatba hogy "család"..
szó szerint:
idióta, felelőtlen, hülye vagyok sokak szemében.
plusz tetézi hogy mostanra 35 évesen 5 gyermekes egyedül álló lettem 15 év házasság után.
De nem bántam meg az életem eme alakulását és a gyerekeimet sem. ha tehetném ugyan ennyi gyerekem lenne.
na én meg pont az ellentett vagyok, meg nem fordult volna a fejemben hogy így csináljam :D most belegondolva, nekem is majdnem 8 éve volt érettségim, és el nem tudom képzelni hogy mostanra négy gyerekes anyuka lennék :)
És van rá esély hogy én is a harmincas elsőgyerekesek táborát fogom bővíteni ;)
Nem nagyon tudom beleképzelni magam azoknak a nőknek a helyébe, akik már hamvas fiatal lánykorukban is az anyaságra készültek, szóval igen, meglepne. Leginkább az, hogy valaki ilyen fiatalon erre vágyik.
De hát nem vagyunk egyformák.
Csak annyit jegyeznék meg, hogy nagy bátorságnak tartom a mai világban, mert sosem lehetünk biztosak benne, hogy a családfenntartó apa családfenntartó is marad.
Szerintem a 'mikor' ebben a kérdésben másodlagos.
Bár sok gyerekhez sok idő kell
Viszont ha teszem azt, a topik indítóban vázolt anyuka 18 évesen kezdett szülni, azóta eltelt 8 év, akkor 26 évesen 4 gyermekes anyuka. Mire 30 lesz, az összes gyerek ovis, sulis, és marad 30 éve karriert építeni.
Én is így csináltam volna, ha akkor lett volna kivel...
Az ismeretségi körömben teljesen átlagosnak számít a 3 gyerek, de nagyon sok a 4 gyermekes család is. Sőt, van egy 6 és egy 7 gyermekes család is a környezetemben.
Persze azt is hozzáteszem, hogy én leginkább egyházi közegben mozgok, és főleg ott tapasztaltam ezt.
Én magam is azt gondolom, hogy ha nem jelent nagy anyagi megrázkódtatást, akkor 3 gyereket minimum szeretnék bevállalni. Többet csak akkor, ha tényleg biztos állása van a férjemnek, amiből el tudja tartani a családot, mert 4 gyereket nem lehet már munka mellől koordinálni (edzések, szakkörök, tanulás, stb).
Én nem megvetéssel, hanem kifejezetten irigykedve gondolok azokra a középiskolai osztálytársaimra, akik már férjhez mentek, sőt egyiküknek már 2 gyermeke is született. 26 éves korára.
Nem értem, miért kell ezen annyira felakadni....