Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem megy!
Létrehozva: 2011. február 9. 14:15
Sziasztok!
Aki kötekedni nézett be nyugodtan csukja be ezt az ablakot...
Mit tennél, ha már 2. éve nem találnál munkát, miközben mindent megteszel, beregisztrálsz sok álláskereső portálra, olvasol újságot, hirdetéseket ? Előveszed az ismerőseidet is ? Ha már az ismerőseid se tudnak segíteni ?
Amikor egy ismerős jó szándékkal megkeres, hogy igen kell nekik egy ember, leginkább azért ismerősök közül válogatnak, mert bizalmi ember kell és akkor a felettese fogja magát, amikor már minden biztos és beleéled magad, hogy igen, végre fordult egyet a kocka és választ egy teljesen más embert, aki még lehet ismerőse is, ami nem derült ki ?
Mit tennél, ha tényleg szeretnél egy bizonyos munkát és már több körön túl is vagy és bíztatnak igen, nekünk ilyen ember kell ? Aztán elhívnak különböző rendezvényekre hostesskedni, ami távol áll tőled, de megteszed, mert a mai álláskereső embernek meg kell tennie, mert akár ez alapján is választhatnak, ami végső soron egy zsarolás is egyben... aztán letelik ez a "munka" és eltünnek, majd keresed őket érdeklődve, hogy akkor most hogy állunk, majd közlik, ja még interjúztatnak, és nem történik semmi, majd 1-2 hónap múlva e-mailon merik közölni veled (bár ma már az is csoda, ha vmilyen visszajelzést kapsz) nem téged választottak. PErsze időközben lemondasz róla, nem éled bele magad, mert minek, nem szabad semmibe se beleélned magad a mai világba.
Mit tennél, ha jelentkezel (adminisztráció, HR asszisztens) különböző munkákra, amit egy füzetbe irogatsz, mert képben szeretnél lenni, hová is jelentkezel, majd fekhívnak, hogy de te jelentkeztél, ami végül kiderül nem is az a cég és nem is az a pozició csak valami ügynök, amit nem szeretnék semmiféleképpen.
Mit tennél már ilyen elkeseredettségben, amikor 28.500 Ft szociális segélyt kapsz, a rezsid 40 ezer és akkor még nem is ettél, szórakozásra, nyaralásra már jó ideje nem is gondolsz, csak próbálod átvészelni a mát és a holnapra nem is mersz gondolni, se bizakodni, mert beleélni magad nem szabad.
Annyira elkeseredett vagy már, hogy mindenhol az alap valamilyen diploma és beszélj 2 tárgyalási szintű nyelvet, átlat 1 nyelv, de már egyre több, hogy 2 nyelven, az egyik nyelv mondjuk még meg is van az angol, de otthon vagy és nem tudod gyakorolni, nem tudsz kivel beszélgetni és nem tudja senki neked kijavítani, max olvasgathatsz, hogy a szókincsed ne legyen passzív.
Aztán amint jelentkezel egy ilyenre és kérnek bérigényt és le mered írni, hogy netto 140.000 Ft akkor kiröhögnek, hogy ők nem ilyen sokra gondoltak és talán bruttoban megkaphatom ? Miért , miért és miért keresünk mi ilyen keveset ? Miért nem becsülik meg azt aki tanult és miért akarják ennyire leminősíteni ?
Teljesen el vagyok keseredve.... ez egy segítségkérés volt...
Az nem munkafüggő.
Pusztán nyugtalan a lelked.... azt kell rendbetenni.
REmélem sikerül.
:-DDDD
Te láblógató kisiparos!
Nem tudom, mikor, valamikor a múlt évezredben volt egy álmom. 40 éves koromban elérni, hogy ne legyen szükséges dolgoznom... Biztos fogok, mert hinyozna, szeretem a szakmám... de ne kelljen. Ennek rendelek ma alá mindent, sok-sok kompromisszummal, hogy a család se essen szét.
Nem irom részleteiben.
Minden nap.
5-kor kelek (ha birok :-D). Meditáció, kávé, egyéb. Meló, plusz meló, este család, gyerek fekszik, utána saját meló, kb éfjél körül borulás és meditáció. Utána alvás. Gyaorlatilag 3-5 órákat alszok naponta. Már ha jut rá iső :-D Emellett vezetek havonta kb 5000 km-t is. Persze ez lehetetlen, csak nagyotmondok :-DDDDD
Nálam, már a határ. Sokszor érzem. :-D De a cél gyönyörű...
És képzeld, nincs házam. volt. Nem hiányzik. Majd ha lesz annyi, csinálok. De igy tojhatok a CHFHUF árfolyamra :-DDDD
Igen, mondani akartam, hogy TUDOM, hogy:
- ez hosszú távon (mondjuk évtizedeken keresztül) nem tartható
- gyerekek mellett ez nem kivitelezhető
- igen, sajnos van egy kor, ami alatt bírod, és később egyre kevésbé - én is öregszem, mint mindenki, én se leszek fiatalabb jövőre :)
Nem akarok szűk látókörűnek látszani, aki szerint ez "mindig, minden körülmények között" (by Alekosz) megvalósítható.
Csak azt mondom, amit úgy általában az emberek a "sokat dolgozom" fogalom alatt értenek, az messze nem az.
Kinek mennyi a teherbíró képessége....
Én "csak" 8-5-ig dolgozom, aztán a gyerekek, háztartás... de 22 után még itt esz a fene a net előtt mert magányos vagyok és nincs honnan töltekeznem tehát fáradt vagyok, fogyok... mégsem vagyok képes letenni magam aludni éjfél, 1 előtt. Nem dolgozom magam halálra mégis...
Abszolút nem leszek népszerű, de azért elmondom. A "sokat dolgoztam" a legtöbb embernél azt jelenti, hogy bement a munkahelyére, ledolgozta a 8 óráját, és slussz. Esetleg 1-2 órát túlórázott. Nos, ez nem sokat dolgozás...
Elmondom az elmúlt heteimet, hogy teltek:
Reggel 7-kor keltem, 12-ig csináltam egy magam szerezte pluszmunkát. 12-kor abbahagytam, ebédet főztem, megebédeltünk, rendet raktam a konyhában, 1-kor indultam dolgozni. Este 10-ig dolgoztam, 11-re hazaértem. Kezet mostam, átöltöztem, és még éjfélig dolgoztam a pluszmelón. Éjfélkor ágyba. Másnap ugyanaz. Harmadnap ugyanaz. Heteken keresztül. Hétvégén is. Ma is 7-kor keltem, du. 4-ig folyamatosan dolgoztam, akkor feladtam a megbízónak az anyagot.
Gyakorlatilag az egész hónap így telt/telik (holnap - vasárnap - reggel állok neki a következő anyagnak, muszáj, ha határidőre kész akarok lenni).
Viszont még egyszer megkeresem a fizetésem. (Mielőtt bárki beszólna: legálisan, számlát adok.)
Ez már az én értelmezésemben MEGKÖZELÍTI a "sokat dolgozom" kifejezést. Bár még így sem érzem, hogy elértem a határra.
Csak, hogy értsd, mire gondolok.
Az én nagyapám, mikor megkérdeztem, mit csinált reggel, azt mondta, 4-kor megfejte a teheneket. Kimentem és tényleg. MEg volt fejve.
A ma embere? Ugyanerre a kérdésre, ugyanazt a választ adja, csak a tehenek fele van csak magfejve, mert a többit majd ráér nap közen... Miért? Válasz:
"Há' nem mindegy annak a tehénnek mikor van megfejve?"
A szóhasználat megmaradt, csak más lett a tartalom ;-))))
Felemelték volna időben a hangjukat?
Mit jelent, hogy időben?
EU belépés?
Dönötttek?
Választások? Bármelyik is?
Döntöttek?
Pont azzal van a baj, amit mondasz, csak nem úgy, ahogy mondod. A magyar egy tpikus horgász nemzet lett:
"Ekkora nagy halat fogtam"
Leforditva:
Ennyire anygon sokat tettem, dolgoztam, tökéletes vagyok, rajtam kivül mindenki hülye...
Észre vetted már, hogy egy átlagos besosztott mindig jobban tudja "elméletben" hogy kellene csinálni a dolgokat, mint a főnök? Annak ellenére, hogy még sosem volt az? És nem is mer az lenni? :-DDDD
Egy handabanda lett az ország. Ha csak a fele teljesitmény igaz lenne, amit a sok igazmondó juhász összehord, akkor itt kánaánnak kellene lenni, de minimum egy paradicsomnak. És nem importnak :-DDDDD
:-DDDDD
Rendben van!
Ragaszkodjunk a tényekhez.
ELmondanád nekem, mi a tény? ;-)
Pontosítanék: az OSTOBA, IRÁNYÍTHATÓ embernek fellegzett be :)
De hát olyanok mindig is voltak, mindig is lesznek.
Értelmes ember nem kívülről várja a csodát...
De hát ez már egy másik témakör :)
Ott a pont. Ha az emberek egykor, még idejében (!) felemelték volna a hangjukat bizonyos dolgok ellen, akkor ma nem lenne rabszolga az egész nemzet. De nem, itt az volt a jelszó, hogy tűrj el bármit, alkalmazkodj mindenhez, és maximum a szavak szintjén lázadj fel. Ha lehet, még ott sem. És vesd meg mélységesen azokat a honfitársaidat, akiknek elegük lett az agyatlan tűrésből.
Ma már mindegy. A magyarnak végleg befellegzett. Így jár az, aki nem tudja megvédeni a saját érdekeit: szolgává teszik, kizsigerelik, élősködnek rajta.
Ragaszkodjunk csak a tényekhez!
Véleményem szerint kizsákmányolás az, ha valakit (pályakezdőt is) a képzettségénél alacsonyabb szintű munkakörre alkalmaznak csak. Kizsákmányolás az is, ha a munkájáért alulfizetik, túlóráztatják, de a többletmunkát nem fizetik meg.
És azért nem szűnik meg ez Mo-n, mert mindig van elég ember, aki túlságosan alább adja és elvállal bármilyen szar melót. Mert a viszonyítási alap az éhenhalás, nem pedig a volt iskolatárs.
Nekem csak ezzel van bajom. Ez egy birka nép, sosem fog itt megváltozni semmi.
Szia!
Jó, hogy leírtad, remélem megkönnyebbültél, és másnak is tanulságos olvasni. Szurkolok, így ismeretlenül, hogy az egészséged is javuljon és az életed is jól alakuljon. Szép pillanatokat kívánok.
50 alatt egyik évfolyamtársam sem helyezkedett el, még abban a városban sem, ahol én voltam.
Miért irtam? Mert igaz. Ez szomodra kizsákmányolás? Végül is. Úgyis felfogható. Én úgy szoktam fogalmazni, tanulópénz.
Amikor valaki megkérdezi tőlem, miért érdemes fősuliba, vagy egyetemre menni, azt szoktam mondani 2 ok van:
1. Kiélj minden baromságot magadból, hogy később ne a csládod manjen rá.
2. A végzés pillanatában rájöjj, hogy tök hülye vagy a szakmához, amit ennyi időn át tanultál. Ha nem igy lesz, nem leszel jó szakember.
Tanulópénz. Tudod a ma végzősek nem értik ezt. Azt hiszik tudják a szakmát. Pedig az igazság az, hogy még csak nem is ismerik. Ezért van több gondom a BME-sekkel, mint a Pollackosokkal. Ez utóbbiba beleverték, hogy szar suliba járt, igy van benne alázat. Az előbbinek csak marha nagy mellénye van....
Amiket irtam, ott nem zsákmányoltak ki. Olyan helyről jöttem, hogy ezeket kellett megtenni, hogy megszerezzem azt, ami ma az enyém. A tudást, a kitartás, a lemondani tudást, a teherbirást, stb. Ha igy nézed, nem is sok érte ,nem? :-D
HA lett volna, biztos azt választom, hisz minden ember a könnyebb utat kerei... ha mai eszemmel kellene döntenem, akkor azt választanám, amit megéltem. Akkor biztos nem... :-D
Azt irtad, kizsákmányolok másokat. Erre irtam. Nincs jelentősége.
Ez Tata, drága. 1 busz, kb 15 perc....
Egyszerűen a semmittevésért kapott havi 50-et+20át és a mi ajánlatunkért nem érte meg neki dolgozni. Ennyi.
Syastok!Leírok valamit...de csak azért mert olvasgatván ugy éreztem le kell írnom!...előre is kijelentem ,nem vok depis,csak annyira mint ebben az életben sajnos sokunk.A vitákat olvasván ,arra gondoltam kíírom magamból a bánatom ,örömöm.Mivel ez is 1 élet a sok közül..és ugy gondolom lehet,gondolkoztató és lehet tanulság....s.t.b.. Magdinak hívnak,44 éves vok. 25 éve vok már férjnél,3 lány gyerekem van és unokám. Mikor megszülettem,nem igazán hiszem,hogy vártak volna...anyám első szülött gyermeke,nővérem 3 hónaposan ,1 nővér hibájából megfulladt. Ezért mikor megszülettem,nem örült nekem...vissza hallásból tudom és a további sorokból rájön mindenki. Anyám és apám nevelgettek..elöször apai nagyszüleimnél lakva..erről nem sok emlékem van..Emlék képek és történet foszlányok röviden...:anyai nagymamámnál voltam legtöbbször,Ő volt a védelmemre,mivel egész kicsiként is sokat kaptam fizikálisan és lelkileg is a szüleimtől(fájdalmat). Játszottam kiszakadt a harisnyám,vasalozsínoral vert vagy vertek el..4-5 évesként. Egy nap már 1.oszt. tanuló voltam...hát iskolába voltam és nem jöttek értem..vártam-vártam....én mint gyermek elindultam haza felé de 1 utca sarki borozó bejáratánál 1 bácsi szólitott meg..Szia!..hát te hova pici lány...én:világá megyek mert nem jöttek értem..Ő: oh azt ne...gyere be majd jönnek a szüleid..bementem,kaptam csokit járt a szám...fecsegős kislány voltam..telt az idő...anyám berontott,meglátott a nyitott ajton keresztül..hazáig ütött -vágott.... Telt az idő nevelgettek...,de naon sokat voltam anyai nagyikámnál. Naon sok verésre emlékszem..mély fájdalmakra..de inkább a lelki fájdalmak élnek bennem..Egy nap már nem tudom pontosan miért,de már napok óta lilán jártam iskolába.(senkinek nem mertem szólni szégyeltem)haza értem és valami apro dolgot követhettem el..mi lett a vége......ahol értek ott ütöttek ,mind 2en....nem volt nekik elég..nem tudtam hova indultak velem...de beadtak intézetbe...csak üvőltöttem,hogy ne hagyjanak ott...de hagytak....ott a lányok a szobában gombostűt raktak az ágyamba,a még nagyobbak cigivel égetgettek......szörnyű volt...nagyikám párnap után ki vitt,naon boldog voltam...élesen emlékszem sírva ,nevetve, szoritottam őt. Haza mentünk hozzá...egy nap elvittek a szüleim mégis "haza"!...Semmi sem volt jobb de teltek az évek.......a reménységem..az életem is teljesen elveszett 1 napon ...egy nap nagyikám elvitt magához,valamit intézni ment ,..akkor még tanácsházára...Thököly úton mentünk át a zebrán....nagynéném intet nekünk a másik oldalról gyertek már!...képszakadás..............................ülök a járda szélén..véres a kezem,tömeg és kiabálás...mamikám meghalt.....elütötte egy teher autó....utolsó pillanatban...ellőkött magátol,igy maradtam életbe. Vége lett bennem valahol akkor mindenek....ugye ,ugy ahogy telt az idő...szomorú még szomorúbb sorsom folytatodott. Megszületett kisöccsém...naon örültem...nem tehet ő róla...de annyi figyelmet sem kaptam mint addig azután.....Sokat vigyáztam rá,vittem,bölcsibe,tisztába raktam...többet voltam vele mint ŐK!!!.......Apám...egy nap otthon voltam...k.b. 8 éves voltam...simogatott,jól esett,aztán ott is simogatott....akkor nem tudtam,hogy mi is ez vagy ,hogy is mondjam...nyomtam a végén oda a fejem...össze maszatolt ugy.............................ez igy ment egy jó ideig....sőt....9 éves múltam...anyám nem volt otthon,mint sokszor(avval a kocsmáros Görög emberel jött össze aki engem egykor behívott)...(nyílt títok volt)...szóval a szobámba voltam ..öccsém aludt...apám bejött ..ágyamhoz hívott mondta feküdjek le...nem akartam..kaptam egy öklöst...nem mertem hadakozni.....................................megerőszakolt ......fájt...véreztem...sírtam...kiment....folyt..
"Nem zsákmányolt ki senki, hacsak én nem saját magamat."
Akkor miért írtad ezt?:
"Nappli tagozat mellett 3 ezer forintért dolgoztam 2szer 16 órát.. éjjelente vagont rakodtam. 98-ban 32500-ért helyezkedtem el, mint tervező. 12 évet töltöttem napi átlag 16 óra munkával."
Ha lett volna számodra ezeknél kedvezőbb munkalehetőség, akkor is inkább ezeket választottad volna? Őszintén!
Egyébként a 90-es évek végén nekem is ötjegyű volt a fizetésem és 3-assal kezdődött. Akkor az közepesen alacsony fizetésnek számított. Kezdésnek nem volt rossz.
"Azt gondolom, jó ajánlatot kaptak, persze Te ezt sosem tudod meg..."
Kik? Mit? Hogy jön ez ide?
Ebben igazad van.
Csak visszatértem ide :)
Amikor én voltam igen rossz helyzetben anyagilag, egyszerűen nem volt más választásom, csak az, hogy elvállalom a szar melót is aligpénzért.
Nem azért, mert ekkora ász vagyok, hanem azért, mert a másik opció az lett volna, hogy kidobnak az albérletből és/vagy éhendöglök a kutyákkal a nyakamon.
Egyszerűen nem volt KÉRDÉS, hogy "annyiért" elvállaljam-e, vagy se.
"Mi lenne a gyengékkel? Nincs vele dolgunk. Majd lesz nekik valahogy."
Köszönöm a választ. Végre valakinek van. :)
A példádra reflektálva, pedig azt tudom mondani, hogy attól függ. :) Debrecenből Bp-re nyilván nem megy el valaki dolgozni 2800 Ft-ért. Nyilván érted, a túlzással mit akarok.
Tőlem pont most kérdezte anyukám, hogy annyiért miért indulok el otthonról? (Kaptam egy munkát.) Majdnem több a költség, mint a haszon. Én megtettem, de nem ítélem el azt, aki nem tette volna meg, mert valóban hülyeség, előre nem jutok vele, viszont az időmet rabolja.
De én gyenge vagyok, mert nem tudok nemet mondani. :) Nekem ezt kell gyakorolnom. :)