Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nagyon leragadtatok a fizikai ártalmak tárgyalásánál.
Egy gyerek fantáziavilága rendkívül élénk. Még akkor is, ha a szülő folyamatosan nyomatja az agyába, hogy márpedig nincsenek azok a lények, akiket ő magának elképzel. Azt hiszem, a legtöbben tapasztaltuk azt is, amikor egy cseppnyi baba sikítva ébred a kiságyában, és akkor csak az tudja megnyugtatni, ha anya vagy apa magához öleli. Nem tudni, mitől sikít fel, nem is lényeges.Ami a lényeg, a felnőtt fizikai közelsége, a tüttyögés, a ringatás.
Egy kisgyerek, értem ezalatt a pár évest, megriadhat hangtól, fénytől, a saját fantáziájában létrejövő bármitől. És rettegni fog, ha nincs mellette a felnőtt. Lehet, mire a szülő hazaér a vásárlásból, a kicsi már rég álomba sírta magát, így anya nem is fogja megtudni, mi történt. De ezek az események mély nyomot hagynak a tudatalattiban. Ezért van az, hogy sokan, akik itt azt magyarázzátok, hogy veletek aztán semmi nem történt, amíg kicsiként magatokra voltatok hagyva, olyan mély lelki sérülést hordoztok, amit csak alapos kotorással lehetne felszínre hozni.
Úgy látszik, a hetvenes-nyolcvanas években sok-sok feleöltel nszülő volt,mert minden kortársunk tud hasonló gyerekkori élményt.
Ma már gimibe is kocsival viszik a gyereket,én 10 évesen 1,5 km-re jártam suliba gyalog,két veszélyes átjárón át.
Gondolom,ha egyedül hagyod a gyereked,nem kapcsolod be az akvit,és elektromos cuccból nem veszünk gagyit,csak szakboltból.Alapdolog.
Elképesztő,hogy jómódú emberek is a legócskább pajacról veszik p la karácsonyfa égőjét,mert óccssóóóó.
Bp-en volt egyszer,hogy szülők lenn,gyerekek fenn és gyertyáztak és kigyulladt a ház és benneégtek a gyerekek.
A szülők otthon voltak.
A történet velem esett meg, nem a bulvármédiából vettem:
A férjem, sosem engedte meg, hogy a gyereket egy percre is magára hagyjam, bevallom, akkor túlzott féltésnek tartottam ezt.
Egyszer mindketten otthon voltunk, a férjem a teraszon (de kintről nézte, mit játszik a gyerek a nappaliban) én az amerikai konyhából ugyancsak láttam, mit csinál.
A gyerek kérte, hogy kapcsoljam be neki a műakváriumát. :-D ez egy gagyi elketromos cucc, amit csak nézni lehet, de teljesen elbűvölte a kölköt.
Tiszteletben tartzotta, hogy konnektorba csak mi felnőttek dughatunk be vagy húzhatunk ki bármit is. Ő csak nézte, hogyan "úsznak" a halak.
Bekapcsolatm neki, amikor is rá vagy kér percre azt látjuk, félméteres lánggal ég a gyerek fotelje.
Szerencsére a gyerek megijedt és elfutott, mi meg azonnal észrevettük. Azaz inkább a férjem volt észnél, mert ő tudott azonnal cselekedni.
Csak a fotel égett meg, még a parketta sem, no pláne a gyerek.
Belegondolni sem merek, hogy ha csak egy perccel később vesszük észre, mi lett volna...
A mi gyerekkorunkban ismert volt akulcsos gyerek kifejezés
Egyébként anyukám mondta,hogykétszer is volt olya n szakasz az életében,hogy aszomszédok gyerekei(két különböző család), beálított ébresztőórára ébredtek ,elkészültek maguk és maguk mentek iskolába is már elsőben is,csak annyi volt,hogy a szülőkkel megbeszélte anya,hogy az induláskor a gyerekek átjönnek hozzánk,becsengetnek,anya lelláttamozza őket,ok,elindulnak,ok nem rövidnaci van rajtuk nov 30-án és akkor maguk mentek suliba.
Egyszer az egyik kislány nem jött,anya átment,csak annyi volt,hogy kicsit elaludt.
De olyanról is mesél,hogy az anya gyesen suliba járt és amíg elment a suliba,addig odaadta anyunak akulcsot,ha bármit hall,be tudjon menni a gyerekhez.
Igen,mi sokkal önállóbb,talpraesettebb emberek voltunk,illetve tényleg nem volt még bulvármédia,aki napi szinten riogat bennünket,így aztán bennünk már tényleg ott a frász.
pont az jó ha idősebb tesó megy oviba suliba a kicsiért.hisz ez erősíti kettejük kapcsolatát.plussz a nagynak felelősségtudatot ad,a kicsiben erősíti hogy a nagy tesó ban bizzon és szót fogadjon..
aki ezt kritizálja annál valami nagyon hibádzik szerintem
mondjuk ehez nevelni is kell a két gyereket erre...
a lakásban egyedül hagyás meg nem egyik napról a másikra működik hanem fokozatosan.előtte mindenre megtanitva már kiskorától,mihez ne nyúljon
"Egy pillanat alatt megvan a baj."
Így van! szemtanuja voltam egyszer, hogy egy 3 éves kiskrapek leesett a lépcsőn, miközben anyu mellette állt, és szétnyílt a koponyája. Pedig normálisan csak lenyúzta volna a térdét. A balesetek benne vannak a pakliban. Sajnos, nem lehet elkerülni őket. Mondom, ott állt anyu, fogta a gyerek kezét, az meg kirántotta magát, és neki a lépcsőnek...
" Amúgy hány évest hagynál egyedül otthon nyugodt szívvel?"
Nyugodt szívvel? jó kérdés! A lányom 30 éves, 11 éve él minimum 600, maximum 12.000 km-re tőlem. Mikor hogy... Hidd el, most sem nyugodt a szívem.
Csak, szerintem, ez a topik nem a szülők nyugodt álmáról szól.
A lassan 9 éves fiamat kb. 7 évesen hagytam otthon először, amíg elszaladtam a közeli boltba, tehát kb. 10-15 percre. Ennél hosszabb ideig egyszer, kb. 8 évesen, amikor a testvéreit vittem orvoshoz, mondjuk volt 35-40 perc. Ő alapvetően megbízható és fegyelmezett, viszont fél otthon egyedül. Órákon keresztül még nem maradt egymaga.
A 7 éves lányomat még nem hagytam egyedül, és őket kettőjüket együtt sem, és egy darabig még nem is tervezem, hogy pl. órákra ketten együtt otthon maradjanak.
Ettől függetlenül nem nevelem önállótlanná őket: a fiam szeptember óta egyedül megy a suliba és jár onnan haza, továbbá, ha megkérem, elmegy a boltba és - nyilván nem a nagybevásárlást bízom rá - megveszi, amit kérek.
Egy pillanat alatt megvan a baj. Felkészülni sem lehet mindegyikre, szóval megtörténhet, akkor is pl. ha mögötte állsz.
Kieshet úgy is, hogy az egyik meglöki a másikat.
Nem egy esett már ki, meg nem egy halt meg, hogy felügyelet nélkül volt, meg úgy is, hogy ott voltak, csak nem figyeltek rá. Lehet ezt ragozni a végtelenségig.
Amúgy hány évest hagynál egyedül otthon nyugodt szívvel?
Szerinted minden azonos korú ugyanolyan megfontolt, figyelmes, szófogadó stb.? (Ettől még lehet értelmes, csak éretlenebb, szeleburdibb.)
Teljesen egyetértek Veled!
Bár lehet megint megkapom, hogy "körbenyaljuk egymást"
Különben sem értem, hogy miért nem lehet leírni mindenkinek a véleményét?! Mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy akarja, ahogy jónak látja. Az én gyerekemnek én vagyok a legjobb, mert amit tudok igyekszem az érdekében megtenni. És mindenki saját maga számol el a lelkiismeretével is.
Neked más a véleményed, és én ezt tiszteletben fogom tartani
Ettől függetlenül az enyémet fenntartom. Én ezt tapasztalom, ezt látom a környezetemben, de te ettől láthatod, megélheted máshogy. Mindenkinek lehet igaza, csak nem mindegy ki melyik oldalon áll, és honnan nézi az eseményeket. Egyébként nem minden fekete vagy fehér. Ennyi.
Ok. elhiszem, hogy változott a világ, és az utca veszélyesebb. De itt az otthonról van szó, a saját lakásról, ami, nem látom át, miért lenne más, miért volna veszélyesebb, mint n évvel ezelött.
Ha 20-30 évvel ezelött egy gyerek megértette, hogy nem másszon ki a 8. emeleti ablakba, ma miért ne értené meg?
Ha igazat adnék neked, azt jelentené, hogy a gyerekek szellemi képessége visszafejlődött. És az nagyon szomorú volna...
Egyetertek veled.
Szomoru,hogy a szulo mennyire nem bizik meg a gyerekeben es ledegradalja minden helyzetben. Emiatt van a sok magatehetetlen gyerek aki nem tudja feltalani magat mivel lehetoseget sem adtak soha neki.
Megertem,hogy mas vilagot elunk es a gyerek nem jarkal mar 5 evesen egyedul az utcan viszont a lakasban bizhatunk benne ,hogy nem nyit ajtot stb Engem szemely szerint mar nagyon pici koromban egyedul hagytak pontosan emiatt mert anyu egyedul nevelt es nem tudta megoldani,hogy mindig vigyazzanak ram.
Minden 700. gyerek születik Down-szindrómásként, ha jól emlékszem a statisztikai adatokra.
Amniocentézist 35 felett csinálják, vagy ha van kockázat (pl. van a családban), akkor fiatalabb korban is. Bár engem mindenáron le akart beszélni a második gyereknél a genetikai tanácsadóban az orvos (34 voltam), pedig ott volt az első gyerek Down-osként, mert hogy nem öröklődik. Magyarázta ezt nekem, aki ilyen gyerek anyukája vagyok, gyógypedagógus a végzettségem, ráadásul voltam jónéhány konferencián a témával kapcsolatban, kb. 10-szer annyit tudok róla, mint amennyit ő!
Nem lehet egyenszabályokat hozni. Minden szülő és minden gyerek más. Nekem elég volt 2 perc, hogy nem figyeltem oda, és a gyerekeim kibontották a szúnyogháló sarkát, és vígan üldögéltek az ablakban, még szerencse hogy ez az erkély volt. Szóval nem, az enyémek túl elevenek és találékonyak ahhoz, hogy egy pillanat alatt bármi bajt okozzanak maguknak, és akkor még nem beszéltünk a váratlan, rajtuk kívül álló okokról, balesetekről. Én nyugodtabb vagyok, ha van ott valaki mellettük.
Ugyan... Ezek nem a modern kor "vívmányai". Alkoholisták is voltak 50-100 évvel ezelött, olyanok is, akik elkártyázták a családi vagyont. Én is egy szülővel éltem, mert meghalt az apám, mikor tízéves voltam. A barátnőm meg azért, mert apuka megunta a családot és lelépett.
Istenbizony nem volt anyámnak kedve és energiája foglalkozni velem, mert hirtelen összeomlott az egész világa, amikor apám meghalt. El kellett költöznie az otthonából, el kellett mennie dolgozni, hogy megélhessünk. Basszus, 10 évesen nekem kellett támogatnam őt, hogy ne omoljon teljesen össze.
Manapság nagyon ledegradálják a gyerekek empatikus képességeit. És a végtelen energiájukat, amivel képesek továbblépni. Nem hiszem, hogy a mai gyerekek gyengébbek volnának, mint mi voltunk.
Biztosan igazatok van, igen, engem is hagytak egyedül a szüleim de ez RÉGEN volt, azóta sokat változott a világ.
Csakhogy azoknak a régi szép időknek már elég régóta vége van.
Most a MÁról kellene beszélgetnünk.
Lehet nosztalgiázni, de az, hogy MA hogyan cselekszünk, ne az határozza már meg, hogy az ükanyáink korában hogyan volt.
S még valami: amikor még nem voltak gyermekeim, valahogyan én is lazábban kezeltem az ilyen dolgokat.
De mióta vannak gyermekeim, be kell látnom, hogy a gyakorlatban azért nem olyan egyszerű, mint előtte képzeli az ember.
Ennek indoklása nem olyan egyszerű...
Talán sokkal több a csonka család, az alkoholizálás, a családon belüli erőszak, valamint a munkanélküliség (kevesebb pénzből élnek, több helyre kell elmenni dolgozni, hogy megéljenek). Sok fiatal egy szülővel él, aki nem ér rá a gyerekével törődni, mert pénzt kell keresnie, akár több helyre megy (azaz több műszak). Fáradtak, ingerültek, örülnek ha beesnek a lakásba, nem még akkor a gyerekkel foglalkozzanak. A gyerek meg azt érezheti, hogy elhanyagolják, felesleges teher csak, önbizalomhiány gyakoribb náluk, több az öngyilkossági kísérlet, alkoholizás, drogozás, számítógép előtti időtöltés, aggresszió stb.
Itt is látszik, hogy kevesen tudnak "otttüttyögni".
Lelkisérült gyerekek? Ezek szerint minden régebbi generáció gyerekei lelkisérültek lennének? Nem úgy látom!...tapasztalom....Én aztán tényleg lelki sérült kellene legyek, mert 12 évesen a vakáció idején én vezettem a háztartást. Anyám pénzt adott a kezembe, amit nekem kellett beosztanom egy egész hónapra. És baromira büszke voltam, ha egy-két százast megspóroltam a hónap végéig. (nem (mai) forintról beszélek)
Nem is tudom miért aggódnak a mai felnőttek. Mi a fenéért nyitnak kisszáz topikot, hogy a mai tinik de szörnyűek... Hiszen az utolsó 10-15 év nevelési elvei mellett kizárólag teljesen egészséges lelkületű gyerekek kellett volna felnőjjenek.
igen, azért írtam én is, hogy általában kiderül (és hogy még mindig születnek sajnos ilyen gyerekek)
. A vérvételesnél nekem se zárta ki 100%-osan (nem emlékszem pontosan mennyi volt).
Amniocentézist 35 év felett csinálják, igaz? (kockázata is van, ha jól tudom)
Igen, egyébként az egészséges gyerekekre gondolhatott a topiknyitó, de ezért nem szabad általánosítani, hogy hány éves kortól lehet simán egyedül hagyni (betegség, vagy kicsit későbbi érés miatt). Mindenki más és más, nem egy forgatókönyv szerint működünk.
Egyetértek veled . Még ha leharapják is a fejem. Értem is sokat járt a bátyám mikor még alsó tagozatos sulis voltam, és mindenki életben maradt. Nincs ebben semmi nagy dolog. Sokkal nagyobb felelőtlenség a lakásban egyedül hagyni egy gyereket, mint megbízni az idősebb testvérben. Szép kis szülői magatartás az, ha azt neveli a gyerekbe, hogy hülye vagy fiam meg béna is,meg nem is bízok benned. Hát hogyan fejlődik akkor a gyerek érett felnőtté ezek után? Nem kell kivenni a gyereket a felelősség alól, csak ésszel kell kezelni azt is.
Általában olyanok vannak ezzel így, hogy ne hogy már a szegény gyerek, aki elengedi 13 éves kispicsa létére a discóba,meg tekeregni.
Akkor miért olvasod
?! Fegyvert tartanak a fejedhez, vagy mi?! 
Az amit meg te írsz, ugyanilyen hatással lehet másokra, nem gondolod?
Vagy te lennél az etalon? 