Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Csupasz kezeivel védte gyerekeit a kutyatámadástól
N?k Lapja Café
Létrehozva: 2011. augusztus 23. 15:42
Két kezével tartott távol egy nagy termetű kutyát a gyerekeitől egy fiatal anyuka. A dühöngő eb egy parkban támadt a családra, ahová ők piknikezni mentek.
Tovább a cikkre...
Tovább a cikkre...
Szia!
Azért,mert most bárki megveheti a rotit,ha pénze van rá,aztán nem tudja,mihez kezdjen vele!
Nekem két rottweilerem van. Egy három és fél éves és egy 11 hetes. Számomra a legcsodálatosabb fajta, de egyáltalán nem való mindenkinek. Én az enyémmel rendszeresen járok kutyaiskolába, sokat mozgatom. Már a vásárláskor nagy figyelmet fordítottam rá, hogy normális tenyésztőtől vegyem, mert a sok szaporítónak köszönhetően az állomány nagy része terhelt.
Szerintem, az ilyen esetek számát jelentősen le lehetne redukálni, ha mindenki a személyiségének és a tartási célnak megfelelő kutyát választana. A rottweiler nem kifejezetten telepek őrzésére van "kitalálva", házi kedvenc simán faragható belőle (ld. az én kanapérotim)
Ez egy igen érzékeny őrző-védő fajta, ami igényli az ember napi szintű közelségét. Aki "riasztóberendezésnek" használja és nem elégíti ki a fizikai és szellemi igényeit, annak számolni kell vele, hogy a kutyája nem egészen úgy fog viselkedni, ahogyan Ő azt elvárja.
Bocsi, hogy hosszú lett, de a fajta menthetetlen szerelmese vagyok és nagyon rossz tapasztalni, hogy minden kutyatámadásos hír kapcsán inkább előbb, mint utóbb felmerül a rottweiler, mint az apokalipszis első lovasa.
Látom sokan reagáltak erre a hsz-odra, most én is megteszem és kiegészítem a saját elképzelésemmel. :)
Nos magam is úgy vélem, hogy egy igazi gazdafüggő kutya azt csinál, amit a gazda elvár tőle. Ehhez viszont elengedhetetlen a gazda szeretete a kutya iránt.
Ez azt jelenti, hogy a kutya mindig arra képes, amire megtanítják, sőt még azt is hozzátenném, hogy szinte gondolatolvasó.
Ha egy kutyának csak egyetlen egy szót tanítanak meg, ami a NEM parancshagsúllyal, ott a kutya azonnal képes erre úgy reagálni, hogy abból ne legyen komolyabb probléma.
Aztán ott vannak azok az esetek, amikor idegenek úgy viselkednek a kutyákkal, hogy a kutya öszötönösen támad, illetve "figyelmeztet".
Nem minden harapás jelenti azt, hogy szét akarja tépni az "áldozatát".
A kutya a félelemmel érkező kipárolgásra ugyanúgy reagál, mint a postás ruhájára vagy egyéb szagokkal megáldott emberekre.
A kiskutyák is a félelmükkel borzolják fel az idegeket - így természetszerűleg a nagy kutyákat is -, náluk nem az agresszivítást jelenti a támadás.
Azt, hogy hogyan kell leszedni a támadó kutyát "áldozatáról" elég kevesen tudják.
A kutya farkatövét kell erősen megmarkolni, akkor a kutya automatikusan hátrakap, így elengedi a szájában lévőt, ami már egy menekülési lehetőség.
Különben a cikket illetőleg egyetértek Juice72-vel! Gyalázatos!
Ritkán olvasok NLC cikkeket, de most megtettem a fura cím miatt, és nem bírom megállni, hogy be ne szóljak, bocs, hogy off.
Nem kellene magyarul tudnia a cikkíróknak?
Csupasz kezeivel??? Talán "Puszta kézzel".
Háeszben, blogban, csetelve stb. elhiszem, hogy totál nem érdekes az ilyesmi, de ezt a cikket angolból fordították(!?), lehetne benne némi nyelvi színvonal.
Másik fura dolog, hogy rákattint az ember a topikra, és előjön a horrorcikk immár az EZ VAN! kategóriacímmel. Nem dolgoznak lektorok az NL Cafén??
A helyzet hozza a bátorságot...
A mostani "kismedvém"-et 2 hónaposan, amikor sétáltattam, megtámadta egy kertes házból kirohanó nagytestü kutya.
Felkaptam, és a keritésnek fordulva védtem a karjaimmal, a hátamra pedig ugrált az idegen kutya, tépve a kabátomat, hajamat, hogy hozzáférhessen a kis kölyökhöz az ölemben. Segítségkiáltásaimat meghallotta a gazdája, aki nagyon jót nevetett, amikor látta, hogy cafatokban lóg rajtam a kabát már, és mennyire félünk. Amikor közöltem vele, hogy feljelentem, hervadt le a nevetés az arcáról. Majd támadásba lendülve közölte, mi provokáltuk őket, hogy a járdán arra sétáltunk, és gondja lesz rá, hogy legközelebb ne merészkedjünk arra.
Megjegyzem, a szomszéd utcában laktam, és eddig az esetig nem tudtam, hogy van ott kutya. Kiderült, nem mi voltunk az elsők, akik így jártak és senki sem ért el semmit avval, hogy feljelentette, így nem futottam felesleges köröket:(
A kis kölyök bekakilt az ölemben félelmében, és utána nem akart sokáig kijönni a házból, álmában sokáig nyüszítve menekült, magyarul, majdnem tönkretette ez az incidens, ami a másik gazdának egy jó szórakozása rendszeresen:(
Továbbra is fenntartom: soha nem az állat a hibás, vagyis a kutya!
Hanem az ember, akinek meg akart felelni, mert látta, ez tetszik neki.
Hosszú munka eredménye lett, hogy kiheverte, de soha nem tette agresszívvé másokkal, sem emberekkel, sem állatokkal szemben.
A feketerigók fészkébe minden évben a bagoly belecsempészi a tojását, amit ők kiköltenek, mikorra már az ő fiókáik repülnek, az egész család eteti, szülők és gyerekek, és mindig a kis kövér bagoly kipottyan, mert ugye vaksi, és egy nagy gombóc, repülési tudás nélkül, majd a bokrok alatt nevelődik, és etetik tovább a feketerigók. Ösztönösen védi a kis madarat, olyankor még a vakkantás is tilos, nehogy meg ijedjen, mindig tudjuk, hol van, mert arra a részre nem enged senkit.
Ez az incidens ellenére is egy ösztönösen aranyszívű "kiskutya" lett:)
Minél nagyobb az állat, annál békésebb.
Ez nem teljesen igaz. Nekem uszikám volt és a gyerekeket nem szerette. Nem tudom miért, de nem is engedtem, hogy símogassák. Az unokámra is morgott,bár sosem bántotta, mert amikor vicsorgott és morgott akkor rászoltam: nem szabad! de figyelmeztettem a gyereket is hogy hagyja békén a kutyát.
Az unokám 3éves volt amikor megtámadott minket sétáltatás közben egy kaukázusi. Az unokám vitte a pórázt és a kutya nem morgott rá, sőt a lakásban is mellette ücsörgött. Az utcán hiába próbáltam menteni a kutyámat, a kaukázusi ráugrott és megölte. Az én kezemet is megharapta a kaukázusi. Előtte egy nőt támadott meg és annak a Westi-jét is megölte.
A gazda felelőssége a kutya viselkedése. Egy jól tartott/nevelt bullterrier is tud kedves-aranyos szelíd lenni és egy kistermetű kutya is tud agresszív lenni.
A barátnőmnek volt egy kis chiuahua kutyája. Egyszer ültem náluk a konyhában és keresztben volt a lábam. A kutya el akart menni a lábam alatt és hozzáértem a füléhez. Azonnal a lábamba kapott. Igaz nem harapott meg, de megkapta a lábam nagy ujját.
A tacskó vadász kutya és az ösztöne miatt vad, de ha jól van tanítva akkor engedelmes és nem agresszív.
Én nem az "ölebekről" feltételezek osszak, hanem a gazdáikról.
Egy nagytestű kutyát általában megpróbálnak nevelni, márcsak a méretei miatt is.
Viszont gyakran tapasztalatom, hogy kicsi az csak úgy nő mint a gaz. Mer' úgyis olyan csepp, mi kárt tudna tenni?!
Ezért hagyják, hogy csináljon amit akar, ahogy akarja.
Nekünk havanese kutyánk van, fiú. Mindig is pórázon sétáltattuk a saját érdekében.
Néhány éve az egyik szomszéd házból kiszökött egy nagytestű kutya és megtámadta. Az utca másik oldaláról jött át, mikor meglátta a miénket. Egyből támadott. Ezer szerencse, hogy a férjem volt lent a kutyával, és ő le tudta szedni róla. nem lett nagyobb baj, mert az a kutya valszeg nem akarta bántani, csak kimutatni, hogy ő az erősebb kan. Csak ráfeküdt, és megfogta a nyakát. Simán kinyírhatta volna.
Utána viszont megtámadott egy idős nénit, aki szintén pórázon sétáltatta a kistermetű kutyáját. Azzal már nem volt ilyen kíméletes, a kiskutyát jól megtépte, és feldobta egy autó motorháztetejére, a néninek a lábát harapta meg. A férjem, és egy szomszéd zavarta haza, mert tudtuk hol lakik. A gazdája észre sem vette, hogy eltűnt.
Ez az eset óta a mi kutyánk bizalmatlan mindenkivel. Ha meglát egy nagyobb testű kutyát, rögtön neki akar menni. Acsarog veszettül. Nyilván fél, és így próbál félelmet kelteni a másikban Joggal gondolhatja mindenki, hogy micsoda kis agresszív idegbeteg kutya.
De mi tudjuk, hogy miért ilyen, csak nem tudom, hogy lehetne segíteni neki. Azelőtt esze ágában sem volt így viselkedni.
Nekem ellenpéldám van. Egy mini yorki gazdája vagyok. A kutyám csöppet sem agresszív, még csak hírből sem ismeri. Max. ugatni szokott, de jelzésképpen, pl. ha jött valaki hozzánk és kopogtak az ajtón, vagy ha jött a motoros postásunk (imádja a motorokat egyébként
).
Mindenkivel nagyon barátságos. Sosincs gond vele, igen békés természettel lett megáldva. Mindenki meglepve tapasztalja, hogy kutyusunk nem harap egyáltalán. Sőt.
Úgyhogy felelőtlenség lenne az ölebekről általánosítva bármi rosszat feltételezni.
Tudod a gond csak az, hogy egy tacsi vagy egy yorki semmilyen körülmények között nem tudna széttépni egy spánielt, és szétmarcangolni egy felnőtt ember mindkét karját.
Saját tapasztalatból mondom, nem kell kiskutya agresszió ahhoz, hogy ilyen támadás áldozatai legyünk. Mi, a westiem és én, csak sétáltunk hazafelé amikor egy építkezésről egy telepőr rottweiler kiszabadult és egyszerűen levadászta a békésen szaglászó kutyámat! Ha az enyémen nem lett volna póráz, esélyem sincs megmenteni, mert felkapta a nyakánál fogva és elrohant vele. A póráz madzagja leégette a kezemről a bőrt, ahogy próbáltam visszatartani őket. Az én kutyám csak sikogatni tudott, amíg még kapott levegőt, a rottweiler akkor engedett rajta egy kicsit, amikor már elájult. Egy újabb ráharapásnál sikerült csak kiemelnem a szájából. Ez volt életem legborzasztóbb élménye, utána két hónapig naponta állatorvos és két műtét mire meggyógyult a kutyánk, nekem meg gipsz a kezemre, mert ízületbe harapott a roti.
Utána sokat gondolkodtam, hogy hogyan tudtam volna hatásosabban védeni magunkat - a szemébe nyúltam bele, és az orrát tépkedtem a támadó kutyának és leszorítottam a földre, még a füleit kellett volna célba venni. Ezek elég érzékenyek talán, hogy egy bevadult kutyára valamilyen hatást tegyenek.
Ezért lenne nagyon fontos, hogy a nagytestű kutyát tartó emberek felelősen gondolkozzanak az állatukról. A gazdájának igenis az ilyen kiélezett szituációkra is gondolva, pórázt és szájkosarat kell rá adnia. Mert ha megtörténik egy ilyen tragédia, azt már nem lehet visszacsinálni! Nagyon együttérezek az anyával, hiszen ő a gyerekeit védte, örök trauma marad neki és a kis négyéves gyerekének is.
Minél nagyobb az állat, annál békésebb.
Ez is féligazság, sokkal több embert támadott már meg pl. német juhász mint beagle.
Az idegronccsá tenyésztett ölebek tényleg agresszívak, de azért egy bevadult yorki sokkal kevesebb kárt tud okozni az emberben, mint egy támadó masztiff.
Egyébként a tacskókról nekem is kivétel nélkül negatív tapasztalataim vannak, egy bizonyos kor felett mintha mind megőrülne. Nem is értem a nagy rajongást irántuk, de valaki biztos mindjárt felhomályosít...
kapacitálnék a bullmasztiff mellett, általában. Az egyik legbékésebb kutyafajta. Onnan tudom, hogy nekem van egy olyan kutyám, aki anyai ágon bull, apai ágon nápolyi. Minél nagyobb az állat, annál békésebb. Elmondom, a yorkijaim sokkal agresszívebbek. El tudom képzelni amúgy, hogy a spániel csesztette a bullt, és inkább őt akarta rendre igazítani a hatalmas kutya, és esze ágában sem volt a gyerekekre támadni. Nem olyan típus. A gazdi pedig a spanit akarta megvéldeni, valószínűleg a marakodó kutyák közé nyúlt.
Ez megint egy olyan cikk, ami féligazságokat tartalmaz, és lehet hörögni.
Én egy tacsitól 100x jobban tartanék.
Azért ezzel vitatkoznék.
Nem vagyok nagy kutyabarát, sőt...
De többször is olvastam, hogy egy jól kiképzett, nevelt, és jól tartott "harci kutya" igenis szereti a családot, és a gyerekeket.
Nekünk boxerünk van. Igaz, hogy már öreg kutya, de szó nélkül tűri, ha a gyerek a hátára mászik, vagy dögönyözi.
És láttam már igen agresszív tacskó és egyéb kiskutyákat.
Lényeg, a lényeg: a kutya viselkedése a gazdán múlik.
A gazdák kellene jelen esetben megbüntetni, mert súlyosan gondatlan volt.
Gyanítom képes lennél.Mert abban a pillanatban nem gondolkoznál.
Szerintem ez az anyuka sem gondolkozott-ösztönösen védte a családját.
Sokszor gondolkozom azon, hogy hasonló helyzetben volna-e elég bátorságom, képes lennék-e megvédeni a családomat...