Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"...Bóbita, Bóbita álmos.... vagy pl.- Angliába kell utaznom ###description### -->
A válasz egy verssor
Üdv!
Itt egy újabb "agyalós" játék. (..régen indítottam már....)
Feladat: egy tényközlés, téma felvetésére ismert verssorral reagálni.
Lehet bármilyen dalszövegből, népdalból, operettből, ismert versből idézni.
Példa:
- keveset aludtam --> "...Bóbita, Bóbita álmos....
vagy pl.
- Angliába kell utaznom --> "...Londonban, sej, van számos útca.... "
Kezdő téma legyen, mondjuk: hidegek a reggelek
Jó szórakozást!
Testvértelen szád meztelen
remegni kezd és tiszta
fénnyel ragyog fel melleden
az ismeretlen stigma,
bordáid közt a drága jel,
mely örök sebet éget
és többé sose tűnik el,
csak mélyebb lesz a mély seb
P.J.
Kakukk
"Hogy az udvart mint denevér
beröpdöste a falevél
és szürkült már az est
s zúgott a jeges Boreász
s éreztük, hogy a zúzmarás
kölyök-fagy csípni kezd -
Cic Nusinál fél-éjen át
telebőgve a korcsmát
vidám csavargó-társaság
itta el ringye-rongyát:
dörögve-pörögve
úgy járták éktelen,
hogy rázta a tánc
a tepsit a tűzhelyen.
..."
/Robert Burns: Vidám koldusok, részlet/
stigma
Gyöngy a csillag, úgy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szőllő, fürtösen,
s mint a vízcsepp, hűvösen.
J. A.
Lapos erszény
Nem a szem lát, nem a fül hall, nem a szív szeret, hanem Te. Tatiosz.
gyöngy
Kicsit összemosódott.
Szem
Mindennapok dühödt kőrakása alatt
fekszem – vágyam nem emel fel...
lapos tavaszi nap rávetül arcomra –
életet kutat, alaposan pásztáz kite-
regetett lelkem apályán – lapályosan
fekvő rühes-kék ragyogás – gyöngy
szemem opál-ezüstje kiabál felfelé,
idegeim harca marcangol – kő-apály
fénysebességű test sebezi testem -
lesújt nem emel fel - test-hazugságú
létezés – elaltat – önhitt síkos bizton-
ság – ördögei földbe gyökerezik sát-
raikat - véremben méreg menetel -
öldösi szívem bimbózó álmait – egy
álmon túli lét hívogat – felé ragyogok
kék selyem-suhogású szárnya zenél,
- lelkem aranyporos bibéjén mélyről
feltörő méhraj döngicsél, – arannyal
poroz - véremben porlik szét – toroz
torz test - hamukor – bomló vértest,
rothadó húsok – tömegsír-arcú létezés
de valami érik, valami konokul ellenáll
fénypontoz - ellenpontoz, fény vetül
az árnyékvilág meddő kőrakására - ott
fekszem a mindennapok dühe-verte
idegein – fénytest jön felém, - érzem
fénykeze megérint – élete belém száll
aranypor fent, lent s – ...
... lelkünk összeér.
Szem
Nagy Zsuzsanna
Bocsánat, a szerző és a cím lemaradt:
Szimonov: Várj reám
Várj reám, s én megjövök,
hogyha vársz nagyon,
várj reám, ha sárga köd
őszi búja nyom;
várj, ha havat hord a szél,
várj, ha tűz a nap,
várj, ha nem is jön levél
innen néhanap;
várj, ha nem vár senkit ott
haza senki már,
s ha nógat is bárki, hogy
nem kell várni már.
aranypor
"Madárka, madárka.
Csácsogó madárka.
Vidd el a levelem, vidd el a levelem,
Szép magyar hazámba.
Ha kérdik, ki küldte,
Mondjad, hogy az küldte,
Kinek bánatában, szíve fájdalmában,
Meghasad a szíve." (népdal)
várj
"Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült -"
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára űlt.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!
madar
// Arany janos //
ez viccesen néz ki...ism.
Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.
Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
"Ilyenek a tehenek?"
Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.
Meg is számol Mehemed
három féle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!
Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!
kár
Volt egy török, Mehemed,
sose látott tehenet.
Nem is tudta Mehemed
milyenek a tehenek.
Egyszer aztán Mehemed
lát egy csomó tehenet.
Csudálkozik Mehemed,
"Ilyenek a tehenek?"
Én vagyok a Mehemed,
Mi vagyunk a tehenek.
Számlálgatja Mehemed,
Hány félék a tehenek.
Meg is számol Mehemed
három féle tehenet:
fehéret, feketét, tarkát,
Meg ne fogd a tehén farkát!
Nem tudta ezt Mehemed,
S felrúgták a tehenek!
/Móricz Zs./
varjú
Radnóti: Nem tudhatom
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép
ész
"Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő."
(Weöres S.)
levél
Szia Kata! Jó téged is itt látni!!
"Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrul szájra;
Fű kizöldül ó sirhanton,
Bajnok ébred hősi lanton.
Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéh-nek:
Hunor s Magyar, két dalia,
Két egy testvér, Ménrót fia.
Ötven-ötven jó leventét
Kiszemeltek, hogy követnék;
Mint valamely véres hadra,
Fegyverkeztek könnyű vadra.
Vad előttük vérbe fekszik,
Őz vagy szarvas nem menekszik;
Elejtették már a hímet -
Üldözik a szarvas-gímet."
/Arany János, Rege a csodaszarvasról /
ég
Arany János: Mátyás anyja
Örzsébet
Levelét megirta;
Szerelmes
Könnyével
Azt is telesirta.
Fiának
A levél,
Prága városába,
Örömhírt
Viszen a
Szomorú fogságba:
„Gyermekem!
Ne mozdulj
Prága városából;
Kiveszlek,
Kiváltlak
A nehéz rabságból.
„Arannyal,
Ezüsttel
Megfizetek érted;
Szívemen
Hordom én
A te hazatérted.
„Ne mozdulj,
Ne indulj,
Én egyetlen árvám!
Ki lesz az
Én fiam
Ha megejt az ármány?
„Adassék
A levél
Hunyadi Mátyásnak,
Tulajdon
Kezébe,
Senkinek se másnak.”
Fekete
Viaszból
Nyom reá pecsétet;
Könyöklőn
Várnak az
Udvari cselédek.
„Ki viszi
Hamarabb
Levelem Prágába?
Száz arany,
Meg a ló,
Teste fáradsága.”
„Viszem én,
Viszem én,
Hét nap elegendő.”
„Szerelmes
Szivemnek
Hét egész esztendő!”
„Viszem én,
Hozom én
Válaszát három nap.”
„Szerelmes
Szivemnek
Három egész hónap!”
„Istenem,
Istenem,
Mért nem adál szárnyat,
Hogy utól-
Érhetném
Az anyai vágyat!” -
S ahol jön,
Ahol jön
Egy fekete holló;
Hunyadi
Paizsán
Ül ahhoz hasonló.
Lecsapott,
Lecsapott
Fekete szélvészből,
Kikapá
Levelét
Az anyai kézből.
„Hamar a
Madarat!...
El kell venni tőle!”
Szalad a
Sokaság
Nyomba, hogy lelője.
Madarat
Nem egyet,
Százat is meglőnek:
Híre sincs,
Nyoma sincs
A levélvivőnek.
Napestig
Az erdőn
Űzeti hiába:
Éjfelen
Kocognak
Özvegy ablakába.
„Ki kopog?
Mi kopog?
Egy fekete holló!
Nála még
A levél,
Vagy ahhoz hasonló.
Piros a
Pecsétje;
Finom a hajtása:
Oh áldott,
Oh áldott
A keze-irása!”
(1854.)
Bocs, de ez az egész vers az aggódásról szól.Nem tudok kiragadni belőle csak néhány sort.
Fenyveserdő
"Mi jók leszünk, ó Istenem
Csak ne legyen több félelem az életen."
(Zámbó dalszöveg)
szarvas
"Ez az utolsó nászunk nékünk:
Egymás husába beletépünk
S lehullunk az őszi avaron."
/ Ady E./
könyörgés
Pokoltól fél és mennybe vágy a gyenge,
Földön hal az Erkölcs,
bár élni szeretne.
nász
"Uram, háborúból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke."
Ady Endre: Imádság háború után
erkölcs
http://www.youtube.com/watch?hl=en&v=4K1q9Ntcr5g
Allons enfants de la Patrie, Le jour de gloire est arrivé ! Contre nous de la tyrannie,
haboru
Gombóc Artúr, ki hajdan annyit ettél,
hogy elpattant alattad minden ág,
s hiába lett ősz, és hiába lett tél,
csak nem volt mód elérned Afrikát.
S te nagypapa, ki egy fiókba hulltál,
átfalánkolva magad mindenen,
figyeljetek e hősre, mert a múlt már
több ily nagyétkű ifjút nem terem,
ki legnagyobb evő volt héthatáron,
befalta gyermeksége sülthusát,
szegény falánk Kondor Petyus barátom,
elillant tőled is az ifjúság.
Szomorú ez, s goromba is felettébb,
ahogy néhány percünk nyakunkra hág -
jaj, emlékszem, a lányok hogy szerették,
buzgón hordták utána holmiját;
sok elhagyott kabátot, ráncos inget,
percenként jött valami szőke fruska,
és macskazöld szemével rákacsintott,
szegény színtévesztő Kondor Petyusra.
Azóta gyakran pironkodni látom,
a nők sem vívnak érte több tusát,
szegény délceg Kondor Petyus barátom,
elillant tőled is az ifjuság.
Hány nyelven értett! Orosz, spanyol, angol…
és hogy keverte őket! Borzalom.
Számára minden mondat új kaland volt.
Hajam ma is fülemre borzolom,
ha eszembe jut egy-egy spanyolóra.
Hogy küszködött! De nem maradt alul,
halandzsázott, mellébeszélt… azóta
úgy hírlik, minden nyelven megtanult -
a kiejtése olyan, mint egy álom,
s elkapta minden nyelvek ritmusát,
szegény öreg Kondor Petyus barátom,
elillant tőled is az ifjuság.
Ajánlás
Herceg, képzeld, volt a Kölyökidőbe,
s gyakran csapkodta gitárján a húrt,
lehetett volna tévésztár belőle,
de ő csak meghúzódott, és tanult.
Fent ostromolja most a hegygaráton
az elméleti közgáz trónusát,
szegény szerény Kondor Petyus barátom,
elillant tőled is az ifjuság.
Zebegény
Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó!
Felszín édes hó...
Rajta aranyszínű morzsa!
Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó,
Megkóstolható!
Benne van a kenyér, benne van a víz!
Benne van a tudás, benne van az íz!
Benne van az idő, benne van a só!
Benne van a válasz: embernek lenni jó!
jó, jó, jó,jó
Rajta hó, ami tűzforró,
jó, jó, jó jó
Olyan illatosan olvadó!
Jó, jó, jó, jó!
Ez egy jóízű kisbolygó!
Jó jó, jó, jó
Gomboóóc!
Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó
Jaj, jaj, jaj de jó!
tömeg
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam,
és tehozzád hogyan szóltam
amikor nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam,
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél?
Meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem,
úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor
még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány (fiú) leszek?
Mesélj anya!
Mesélj rólam.
milyen lettem, amikor már
megszülettem?
Sokat sírtam, vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
- Ha én nem lettem volna,
akkor is szerettél volna? rét
"Könnyű, mint az 1x1
Mondd utánam
Egyre jobb, hogy itt maradsz
Néha nálam
Kétszer ad, ki gyorsan ad
És ha bátran
Minek egy harmadik?
Hiszen én holnapig
Elfelejtem azt, hogy egyszer
Másra vártam"
/Dalszöveg, Cserháti Zs. /
gombóc