Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fura csaladi szokasok
Amiktol meghalltunk gyerekkent es amit tuzzel vassal probalnank kiirtani a sajat felnott eletunkben . /asztalnal nem beszelunk.. tyuktojas a kamraba megy es nem a hutobe... gyerekek kapnak eloszor az etelbol...szalveta hasznalatuk ritusai....mindent meg kell ennunk ami a tanyerunkban van ...
van ahol leveshez fozelekhez kenyeret kell enni.....
asztalnal
Nalatok mi volt ?
Erre a tehénvonulásra én is emlékszem. Soha egy tehén nem tévedt más portájára.
Olyan régi agyagkancsóm nekem is van, csak hiányzik egy darabka belőle.
Egy másik fura szokás is eszembe jutott. A nagymamáméknál többször előfordult, hogy éjszaka vagy sötétedés után hallottunk bagolyhuhogást. Ilyenkor minden felnőtt azonnal keresztet vetett, pár szavas imát mondott. Mi "pesti pulyák" később lettünk felvilágosítva, hogy a vidéki ember úgy tartotta, hogy ha éjszaka huhog a bagoly, az azt jelenti, hogy valaki meghalt. Felnőttként mikor ez eszembe jutott, pár perc után rájöttem, valszeg ennek lehetett is valami alapja, mivel a bagoly éjszakai állat és ha éjszaka talán orvost vagy papot hívtak egy házhoz, az a sötétben emberek mozgását jelentette. Talán megfigyelhették a régi emberek, hogy erre a mozgásra jelez a bagoly.
Egy másik, szintén a halálhoz kapcsolódó régi szokás a következő: a nagymamám falujában a temetőben észrevettük, hogy aprópénz van némely sírkő tetején. Utólag mondták el, hogy sok sír ritkán látogatott és a helyiek, régi barátok, távoli rokonok, ismerősök, stb rakják oda az aprót a temető kertészének, köszönetképp, hogy gondozza azokat a sírokat is. A mai világban ez már szinte hihetetlen.
De jó!!
Tényleg a bocik, akik hazamentek.
amikor kislány voltam és mentünk a nagyszüleimhez kocsival, néhány faluban meg kellett állni és megvárni amig a tehenek elvonulnak az úton kifelé a legelőre. Hazafelé szintén....csak akkor a tehenek is hazafele mentek.
Sajna én már nem láttam a mamáéknál a hazatérő bocikat. Egészen kicsi voltam még, amikor megváltak tölük, mert nem győzték a velük a munkát.
Viszont a lóca-- az megvolt.
Bocik nélkül is kiültek az utcára. Beszélgettek azzal aki arra ment, vagy csak figyelték a falu életét... az aratásból hazatérőket.. a kocsmába igyekvőket.
Mamámék a főutcán laktak.. szombat éjjel meg a mulatságból hazafelé ténfergők bolond énekét hallgattuk és nevettünk.
Ha vihar volt, meg összebújtunk a paplan alatt.
ilyenkor rengeteg mesélt a nagyim.
A nagymamámnak nem volt hűtőgépe vagy legalábbis én nem emlékszem rá. Volt viszont éléskamrája, ami egy nagy helység volt. Minden nyáron nála nyaraltunk (amíg élt - sajnos korán meghalt) és már az úton hozzá arról álmodoztam, mit fogok találni az éléskamrában, pedig nagyon rossz evő voltam gyerekkoromban anyukám szerint. Az éléskamrában sok agyagedény volt a földön, ezek egyszerű, minta nélküli és általában korsó vagy köcsög formájúak voltak. Mindegyik kézzel hímzett apró terítővel volt lefedve. Az öcsémmel belopóztunk és nézegettük, mi van a kis terítők alatt. Hát volt ott túró, tejföl, tejszín, aludttej, lekvárok garmada, dió, mák, a mennyezeten fagerendán sonka meg kolbász lógot, meg mindenféle húsok, stb. Nekünk, mint a "pesti pulyáknak", hihetetlen és csodálatos volt ez a kamra.
A nagymamámnak tehenei is voltak, mint mindenkinek a faluban. "Pesti" gyerekként nem bírtam betelni azzal a ténnyel, hogy 6 órakkor a tehenek maguktól hazajönnek. Egyszer csak hallottuk a tehenek bőgését, kimentünk a ház elé a mamával - a mama addigra rendbe tette a bociknak az istálót - addigra már az egész falú az utcán volt, minden porta előtt volt egy lóca, ki ki a háza előtt arra ült és nézte, ahogy a tehenek mennek haza. Amikor a mama tehenei a sarokra értek, akkor hangosan bőgtek, a mama felkelt és kinyitotta a nagykaput, hogy a bocik bejöjjenek rajta. A bocik meg csak úgy besétáltak a helyükre, mert ők kérem tudták, hogy hol laknak. Gyerekként, nekem ez csodaszámba ment.
Kilengés nem volt.
Csak az a korosztály -szerintem- sokkal "merevebb" volt.
Itt a topikban is rengeteg példa volt erre.
és itt nem az illemszabályok megtanitását értem.. hanem pl a pontban délben és kinosan pontban délben az ebéd.
A párom szüleinél pl mindig após szedett először.
nálunk a párom meg szedett a gyerekeknek először, amig kicsik voltak.
Még egy jellemző.--
A szüleim korosztálya magázta a saját szüleit.
Mi meg már tegeztük, még a nagyszülőket is.
Anyukám és apukám is mesélte, hogy velük nem játszottak a szüleik. De velünk a nagyszüleink - nagyszülőként már igen. Nagyapám, aki anyu szerint nagyon komoly, távolságtartó- ember volt az én kedvemre még bolondot is csinált magából. Rengeteget viccelt velem, csak hogy nevetni lásson.
Most meg már nem is kérdés... a szüleink az unokákkal is játszottak és velünk is anno. De az unokákat már kényeztetik is rendesen.
Mi meg szülőként mindenféle bolondságot ugyanúgy megtettünk a gyerekeink kedvére.
Bocs látom miért nekem címezted, összefolyt, amit írtam.
Hiába emeltem ki és tettem dönöttre, a fórummotort ez nem érdekelte... :( :)
Mi az a feltet?
auflag
Igy sem mond semmit ?
----
Nekem aztán nem, mer egy bötüt sem tudok németül...
Ugye tudod hogy anyud fegyelmezese es a Te megertesed kozott eg es fold am a kulonbseg .Az elobbi egy nem ismerek ellentmondast rend a leke mindennek es olyan rend amit en irok elo -t
tukroz mig a Tied egy szeretetteljes odafigyelest.
Én kicsi voltam, utáltam, mert "csípett". Amúgy is rossz evő voltam, anyukám meg azt találta ki, hogy a narancstól gyorsabban nő a hajam. Igazi nőci lehettem, mert ettől kezdve nem kellett kétszer mondani, hogy egyem meg a narancsot!
hallod ez tunderi emlek
Ez nagyon jo modszer ezt nalunk is bevezettek kisebb korunkban. Ott egy halom baba volt a bevetel es el lett kulonitve a kiadasok kupaca es maradt egy halom a tartalekokra /aminek celja / vagy varatlan esemenyekre.Igy aztan ha valamit elrontottunk osszetortunk szetszakitottunk ebbol lett elveve.
Kepszeru volt es nagyon jo mert kialakitott lassan egy olyan szemleletet hogy mindenki felel mindenert mert ha az egyik ront azt a tobbi is megszenvedi.
Ne hagyd magad provokalni en tudom mi a feltet
anynyelvemen auflag kulonben velem is elofordult gyerekkoromban ha hozzaert valami nemszeretem dolog inkabb ott hagytam
Minden vasárnap délben ebéd. Persze volt,hogy késtünk, de Nagyapám akkor már kérdezte is, hogy hol voltunk ilyen sokáig
na ilyen nalunk is volt anyai nagymamank reszerol csak nala a tekinteten es tartasan merevsegen latszott a sertettseg. Meg ahogy latvanyosan kivitette a leveses talat hogy
ujbol melegiteni kell miattunk
Neha ugy ereztem hogy nem is vagyok ehes es egy falat sem
megy le a torkomonde szuleink megnyugtattak hogy ez nem is annyira nekunk szol hanem O ilyen szertartaos merev es emellett lathatjuk hogy mennyire vart bennunket csak a pontossga megszallottja meg ilyenkor sem kepes mas szemleletben gondolkodni.
Na ez hatott es lazito volt de kesobb rajottem bizony tenyleg igaza van
jajj de aranyos kedves szep emlekek
Kerdes Te hogy vizonyulsz a gyerkeid rossz jegyehez ?
En is azt mondtam gyerekkent hogyha nekem gyerekeim lesznek soha nem fognak koran kellni foleg nem hetvegen . Mi ugyanis annyi sport termeszetjaras ilyen olyan korokre orakra jartunk hogy mindig koran kellett kellni hogy beleferjen minden a napba.
Gyerekeink ugyanugy
Mi az a feltet?
auflag
Igy sem mond semmit ?
Csak nem a tehen feje is nagyobb volt a "mi idonkben" ?
Nalunk ilyen generacios probema soha nem volt.
Most hogy visszagondolok nagy kilengesek sem voltak. En pl imadtam
a modern szinjatszast serdulo koromban .
Kulfoldre is jartam egy egy fesztivalra .Szuleink nem egyszer jottek velem megnezni .
Szerintem a mai harmincas- negyvenes korosztály már sokkal lazább, mint 20 éve voltak az ilyen korúak.
Mi már a 80as éveken voltunk tinik, akkor már sokkal szabadabb volt minden.
Ez is vittük tovább.
pl a szüleim 20-30 éve sem birták elviselni a zenét amit hallgattam... pop-rock... ki emlékszik? ABBA, Boney'M, aztán késöbb Depeche Mode, A-Ha, EDDA, Bonanza..stb
én meg nem utasitom el amit a gyerekeim hallgatnak. Sőt, elmentünk velük Tankcsapda koncertre is. Az ilyesmi anno elképzelhetetlen volt anyuéknak.
Nem tudom, bizonyára nekünk is meg vannak a magunk rossz szokásai, de azért a mi gyerekeink "nem olyan rossz".
Talán őket kéne megkérdezni.
Szeretünk jót és jó hangulatban enni, közben beszélgetni.
Az viszont tény, hogy én reggel nem ébresztem őket 6 órakor "krónikával", és délben sem magyar nótákkal szórakoztatom.
A fagyi után én is iszom vizet, de azért, mert szomjas leszek és kívánom. :)
A feltétet sem eszem meg, ha beleteszik a főzelékbe. --- Ami a tészta tetején van pl. hús vagy szószvagy a főzelék tetején, kolbász, fasírt, tojás, pörkölt stb.
OFF Én sem hívtalak volna többet....:S
ON
Minden vasárnap délben ebéd. Persze volt,hogy késtünk, de Nagyapám akkor már kérdezte is, hogy hol voltunk ilyen sokáig?! kb. 10 percről volt szó. Az ebéd mindig leves-rántott hús-törtkrumpli volt. Néha desszert.
Ja és az elmaradhatatlan családi veszekedés. :D
Karácsonykor tesómmal ketten díszítettük a fát, majd a szobánkban vértuk, hogy csengessenek, hogy meghozták az angyalok az ajándékot. :) Apám mindennanp reggeli, déli, esti stb. krónikát hallgat. Híradónnáál, fontosabb hírnél mindenkinek csiittttt volt.
Engem anyam megvert, ha negyes osztalyzatot vittem haza. Apam nem banta a harmast sem. O ugy kepzelte, 8. altalanos utan bead bennunket dolgozni egy gyarba es majd minden gyereke hazaadja neki a penzt. Tolem meg is kerdezte, mikor 7. osztalyos voltam, hogy mikor fizetem mar neki vissza azt a penzt, amiert felnevelt engem.
Anyam viszont lasd fentiek, tanittatni akart bennunket. Apam meg csupan a batyamat, mivel o a fiu. Engem sikerult, batyam levelezon, felnottkent tanult egyetemen, hugom soha erettsegi utan, meg az erettsegit sem akarta.
Szoval en kaptam rengeteg nagyon jot meg nagyon rosszat is. Mindent nem lehet leirni, meg nem is akarok. Anyam engem se engedett szinte sehova, ha olyan kedve volt, aztan meg mar csodalkoztak, hogy en soha nem megyek sehova. Ja, templomba meg vallasorara kenyszeritett. Odajartam, de soha semmire se figyeltem. Ill a szep lelki dolgokra dehogynem.