Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Az én kis sztorim
A sztori már egy éve volt kb., de annyira sokkol még most is, egyszerűen le kell írnom!
Nem dumcsizós topicot szeretnék, csak elmondani nektek, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Csak emiatt regisztráltam. És nagyon-nagyon hosszú, elnézést!
Tavaly a nyamvadt kis fizumból megspórolva elmentem meglátogatni külföldön az unokatesómat. Egy hetet töltöttem ott, közben pedig megismerkedtem a baráti társaságából valakivel, akivel kölcsönösen szimpatikusnak találtuk egymást, szintén magyar (32 éves!). Nagyon nem helyes pasi, de tetszett a stílusa, humora stb. Sokat beszélgettünk, de semmi nem történt.
Miután hazajöttem, megkeresett a neten keresztül, és onnantól órákon át beszélgettünk, chateltünk. Minden klassz is volt. Így telt el egy hónap, mikor mondta, hogy mi lenne, ha meglátogatnám kint, és akkor személyesen folytathatnánk az ismerkedést. Addigra már kiderült, hogy kezdtünk vonzódni egymáshoz.
Hát megvettem újra a repjegyet (gondoltam bármi gáz van, ott az unokatesóm), és kimentem. Minden nagyon szuper volt, tényleg. Gyönyörű lakás, hiperszuper mondern cuccokkal berendezve, mert jól keres a lelkem. Talán ezért is gondoltam, hogy ha már meghív magához, talán kicsit belesegít a repjegybe is anyagilag, mert pontosan tudta, milyen csóró vagyok, de nem. Persze nem tettem szóvá, ő meg nem ajánlotta fel, de nem foglalkoztam vele. Az fura volt, hogy bár szabit vett ki, mégis állandóan a gép előtt ült, mondván dolgoznia kell. De ezek mellett kárpótolt, hogy szuper helyekre vitt el, főzött nekem, foglalkozott velem, szóval tényleg jó volt.
Úgy jöttem haza, hogy végre egy normális pali, aki amellett, hogy építi a karrierjét, azért tud élni, és még kedves is!
Amikor elindultam haza, mondta, hogy nem leszek sokáig nélküle, mert 2 hét múlva jön meglátogatni az anyukáját, aki egyedül él, és akkor újra együtt leszünk.
Boldogság, meg minden.
Az indulása előtt pár nappal felhívott tök részegen egy buliból, hogy már annyira nem bírja nélkülem, hogy 4 nappal korábban jön, mint amit az anyjával megbeszélt, de az anyja erről nem tud. Addig viszont keressek egy albit Pesten, (vidéken laktam a szüleimnél), mert sokáig akar maradni, ráadásul olyan a munkája, hogy innen is tudja csinálni. Én kerestem albit, pont addigra meg is lett, mire megérkezett.
Na és itt kezdődtek a vicces dolgok!
Áááááááááááááááááá, belegondolni is rossz!
Az eleje még csak-csak elment, rendezgettük az albinkat, vásárolgattunk. Én a szüleimtől kaptam „kölcsön”, ő is fizetett pár dolgot. Közben az anyja folyton hívogatta.
A jóember nem vette fel a telefont. Ekkor az anyja ímélt küldött, hogy miért nem veszi fel, és különben is, miért nincs skype közelben egész nap, és, hogy most már kezd mérges lenni. Emberünk teljes pánikba esett, hogy jajj, most mi lesz, gyorsan fel kell hívni anyut, de menjek már arrébb, és meg ne szólaljak, mert nehogy kiderüljön, hogy Magyarországon van! Ezt kb. 3x eljátszotta 4 nap altt.
Már ekkor néztem nagyokat, de gondoltam, hát jó, ha így akarja. Anyu megoldva.
Folyt.
Fején találtad a szöget. Valóban. Sajnálom.
Sajnálom, hogy a fórumot olyanokra használja valaki, hogy a másikat állandó kereszttűzbe helyezi.
Sajnálom, hogy a meglátások helyett egy állandó személyeskedés van jelen.
Igen, ilyen alapon sajnálom magamat is, mert én is részt veszek ezen fórum életében.
Viszont nagyon tudok örülni, hogy pl a topikindító így feltárta azt, ami benne végbemegy.
Örülök annak is, hogy nem zuhant meg, hogy talpon tudott maradni.
Sőt még annak is örülök, hogy az itt leírt hsz-okat is inkább a maga javára fordítja.
Szóval valahogy így látom én magamat. Ezt kívánom neked is tiszta szívemből. Hogy lásd meg te is azt, amit érdemes.
A mindenkiben van bibi az nem kérdés.
De van sok bibis aki egy tökrészeget azonnal elutasít és akkor sokkal kevesebb a baja az életben.
Aki meg nem az miért lepődik meg.
Mint ahogy mindenkivel van egy kis bibi.
És ez alól senki, érted, SENKI nem kivétel.
Ilyetén módon felesleges is minden szó, amit mások leszólásával tölt el valaki.
Persze az egészen más, ha az a valaki ettől érzi jól magát a bőrében.
No de azt a valakit, aki eddig eljut, már csak sajnálni érdemes.
Nem hinném, hogy marha lennék. De azért köszi. És örülj, hogy a te párkapcsolataid zökkenőmentesek voltak.Tényleg irigyellek.
Nekem sajna ez így sikerült. De utólag már vicces :)
a sztori volt a lényeg, ami ugyan nettó hülyeség, de nem a lehányzó miatt
Há' mégis ki miatt?
Nekem nem volt idáig sem semmi bajom veled.
Leírtam mit gondolok, te meg nem sértődtél meg.
Fátylat rá.
Mimóza az nem vagyok!
Még szerencse, hogy van, amiben sikeres vagyok! :))))
Mindig is a reál vonzott, nem az irodalom. Sajnálom, hogy silányra sikeredtem, de nézd ezt el nekem!
Vártam, hogy kezd látszani a véna, de szerencsére nem vagy visszeres. :)
Ha nem akarsz írni, akkor megnyugodtam. Kicsit gyanús volt, mert egyszerű topiknyitásnak igen szószátyár és túlrészletező volt. De igen, megértettük: rábaszarintottál a fószerral. Van ilyen. Tanulság? Leszűrtél belőle valamit?
Lehet, hogy jobb lett volna, ha játszadozik, mert felmentené az anyafüggőség alól. Sajnos azonban nem így van, ezért nekem is nagyobb csalódás.
Szimplán ilyen volt, tudom. És azt is megtudtam, hogy a régi kapcsolatai is emiatt mentek tönkre.
Nyugi, semmiféle írói babérokra nem török, teljesen más pályán mozgok. Egyszerűen csak le akartam írni, és ennyi.
Nem is kellett volna elolvasnod, ha annyira szar, tényleg. Nem akartam én neked semmi rosszat!
Nem, nem így van.
Úgy játszadozott veled mint macska az egérrel.
A cicusnak ez forralja a vérét az egér.
És igaza van annak aki azt mondja, hogy ha papírra vetnéd csak a falusi budikba való lenne.
de végigolvasni is gyötrelem volt.
En keptelen voltam ra, kb. a 4. bekezdesnel feladtam :)
Nos, én csak annyit kérnék, hogy az "Írd meg ..." kezdetű tanácsokra ne hallgass. Ezt a sztorit nem csak végigélni, de végigolvasni is gyötrelem volt.
......................................................... ............................................................ ............................................................ ...........és a pali hihetetlenül jólszituált, művelt, egy nemzetközi cégnél magas pozíciót betöltő figura.
Egy parasztgyereknek az isten felvitte a dolgát esetével találkoztál.
Miért voltál hülye?
Szia!
Ez fantasztikus sztori,kár lett volna kihagyni!
De el ne felejtsed,az unokáid fetrengeni fognak a nevetéstől,ha ezt majd elmeséled nekik!Én viszont még tennék valamit,mert nem zártad le a történetet.Amit itt leírtál,írd le az anyukájának is szóról szóra,és ha lehet személyesen dobd be hozzá majd valamikor.Semmi sértő nincs benne,de talán rádöbben hogy a pici fiának szét...sza az életét.
Azt pedig ne sajnáld hogy otthagytad az egzisztenciált nagyranőtt kisfiút,sajnálja az,aki nem tudja majd levakarni magáról.
Köszönöm, azóta lett jobb! De ezt kihagytam volna szívesen az életemből!
Na jól van, örülök, hogy jól szórakoztatok, belülről nem volt ennyire vicces! :)Biztos még kicsit várnom kellett volna, akkor még izgibbre sikerül! :)
Véletlenül a tetszett-re is kattintottam, na mindegy.
Régóta az a véleményem, hogyha valaki ennyire hülye, azt tényleg ki is kell használni.
megírtad, elmondtad, érzelmek egyre halványabbak lettek, undor stb
lejárt szép lassan nálad a lemez.
tegyél fel újat =(keress új pasit)
ez után nem érdemes sírni
Először azt írtad, hogy nem akarsz dumálni róla, a végén meg véleményt kérsz.
Még ebben sem tudsz dönteni.
mind a ketten 30 felett vagyunk, és a pali hihetetlenül jólszituált, művelt, egy nemzetközi cégnél magas pozíciót betöltő figura
Aha, igen. Hogyne. Persze. Naná.
Egyszer meghívták őt is vacsira! Figyelmetlenül olvastál.
Első bejegyzés után én azt hittem, ez fog kiderülni, de nem.
Jóformán egy vadidegen sráccal az ismerkedési fázis kezdetén kivettél egy albit. Aztán kiderült, hogy teljesen más értékrenddel, életmóddal bír, mint amit te elképzeltél róla.
Hej, de sokszor van ez így. Nem látom annyira szélsőségesnek az esetet.
Helyedben biztos nem közös albiztam volna vele.
Maradtam volna a saját életteremben (főleg, hogy a szüleid adták a pénzt az albi megvalósításához) és ha a srác velem akart volna lenni, ő jött volna hozzám, amikor ideje (vagy az anyja- ja, igen, ez gáz) engedi. Magyarországon belül nincsenek távolságok. Gondolom, csak nem hozta volna az anyját.
Valóban nagyon jól, olvasmányosan, élvezetesen írsz, tetszett.
Írj belőle novellát és küldd el neki...
És sajnálom, hogy így jártál, de tényleg :((
Jó, hogy ilyen viccesen írtad meg és nem estél depresszióba , ahhoz képest h. hosszú volt végig tudtam olvasni :D
Tanulj az esetből!!!!
Minden elismerésem! :-) Egyrészt a türelmed miatt, másrészt az írói vénád miatt. A pasival ne foglalkozz, az írással annál inkább!
Egyébként én tized ennyi lehetőséget sem adtam volna egy ilyen pasinak, nehogy neked legyen már lelkiismeret furdalásod.
Másnap visszaérve az albiba kezdődött a hiszti. Rosszul volt, fájt mindene. Jaj, most akkor mi lesz vele, nem kéne-e orvoshoz menni. Meg nagyon sok cigit szívott el, biztos kilukad a tüdeje, meg a gyomra, és jaj és jaj. Az elején még nyugtattam, de a 6.!!!!! óra után már semmi kedvem nem volt hozzá. Szerencsére haza kellett úgyis menni anyuhoz.
Gondoltam adok még neki egy esélyt, hisz olyan jó volt ott kint nála, megkértem költözzön oda hozzám, onnan is tud az anyjával programot csinálni, de legalább együtt vagyunk este. Persze ezt nem lehetett, mert akkor mi lesz, ha az anyja megsértődik.
Minden folytatódott tovább, akkor már kicsit örültem, hogy nincs ott velem, nagyon elegem lett belőle. Egy nap azonban felhívott, hogy megmondta az anyjának, hogy velem akar lenni, és erre az anyja kirakta az utcára, és menjek gyorsan érte, mert ott áll az utcán a cuccaival.
Elmentem érte, elvittem az albiba, de már ránézni sem volt nagyon kedvem. Az érzelmeim nemhogy elmúltak, de már kezdtek undorba átmenni.
Nem is bírtam sokáig, mondtam neki, hogy gondolkodnom kell, mert ez így nekem nem jó. Szerencsére néhány napos sértődöttség után anyuka újra vágyott kicsi fiára, így visszavittem hozzá. Nem is tudom, hogy ment ki a reptérre. Nemsokra rá visszament, még talán 2x felhívott kintről, hogy kigondolkodtam-e magam. Mikor nem kapott pozitív választ, közölte, hogy én jól megszívattam őt!
Lehet, hogy semmi extra nincs az egészben, de mivel még elmondani sem nagyon mondtam el senkinek az egészet a szüleimen kívül, talán ezért nyomaszt ennyire.
Hát ez az én kis történetem. Szerintetek csak nekem gáz ez az egész nagyon? Tényleg van ilyen ember? Ennyire nem bántam még semmit meg, és még így nem fogtam mellé, pedig mind a ketten 30 felett vagyunk, és a pali hihetetlenül jólszituált, művelt, egy nemzetközi cégnél magas pozíciót betöltő figura.
Közben elérkezett a nap, amikor anyukája várta kicsi fiát. Azt még sikerült vele kibulizni, hogy mondván én megyek érte a reptérre, ne anyu menjen oda. Elvittem tehát az anyjához. Anyja tök jó arc volt velem, rögtön behívott (már tudott rólam), vacsora, beszélgetés.
Aztán én eljöttem. Innentől kezdve a programok anyuról, meg az itteni haverjairól szóltak.
Persze, én nem is szóltam semmit, mert hát ugye félévente 1x taliznak, legyenek együtt.
De amikor már egy hete szinte nem is találkoztunk csak max. 1 órára, akkor kezdett szarul esni a dolog. Anyunál kellett aludni, ha otthon volt, nem lehetett velem beszélni, én meg az új albiba fent Pesten, egyedül ücsörögtem, és néztem ki a fejemből.
Az első kiborulásom az első hétvégén volt, mikor közölte, hogy most anyuval strandra mennek, este meg vacsorázni. Ismét néztem nagyokat, hogy hát szuper, hogy albi meg Pest, meg együtt vagyunk, csak én meg egyedül hesszelek a fene nagy szerelemben, mert anyu mellől nem lehet elmozdulni. Na, ekkor anyukája mondta, hogy a vacsira menjek el én is.
Aztán megint ott folytatták, ahol abbahagyták, én egyedül, ő anyuval.
Kérdeztem, hogy akkor most meddig lesz ez így, azt felelte, hogy nem tudja, de nem lehet megbántani az anyját. Jó, gondoltam, akkor még várok.
Aztán meghívták őt egy buliba az itteni haverjai, és vele együtt engem is. Nagy örömmel újságolta, hogy akkor a buli előtti nap ott alszik nálam, mert vidékre kellett menni, és már reggel indultunk, elengedte őt az anyja! Szuper gondoltam, legalább egy este!
Az este azonban nem lett túl fényes, mert délután elkezdett fájni a gyomra. Totál kétségbe esés, keressek neki egy orvost. Jó, kerestem, találtam, el is mentünk. Átküldték az egyik kórházba ultrahangra, aztán mondta neki a doki, hogy szigorú diéta, mert nagyobb baj is lehet belőle, most csak nem tudom mi a baja, de a lényeg, hogy vigyázzon. 4,5 órát töltöttünk a dokinál, közben tökre izgult, hogy jaj mi lesz.
De anyu telefonált (bár el lett engedve kisfia aznapra), és közölte, hogy találkozniuk kell, mert vett neki egy nadrágot, és azonnal próbálja fel! J
A drága jó kisfiú meg mondta, hogy jó, csak még nem vagyunk az albiba. Mondta az anyja, hogy nem baj, amint otthon vagyunk, ő jön. A drága gyerek közli velem, hogy menjek már gyorsan haza, még ő a dokinál várakozik, és tegyek rendet, mert az anyja nehogy a kupit lássa. Hozzá kell tenni, hogy a kupi abból állt, hogy a pasi minden nap sörözött, és sörösüveg volt a konyhába, meg a ruhái a szobában, és jaj mi lesz, ha az anyja megtudja.
Na, itt mondtam, hogy akkor állj, nem ugrálok az anyja miatt sehova, és igenis mondja meg neki, hogy majd két nap múlva felpróbálod a gatyát, bírja már ki, most nem érünk rá. Nagy nehezen meg is mondta ezt az anyjának.
Elmentünk a buliba. Annak ellenére, hogy a dokinál töltöttünk 4,5 órát, parázott, és ott a lelkére kötötték, hogy szigorú diéta, a pali telezabálta magát a buliban, földönfekvősre itta magát, de előtte elszívott 2 doboz cigit. Közben csúszva-mászva szerelmet vallott. Cuki is lehetett volna, de nem volt az.
Kezdtek az érzelmeim halványulni.
Egy fogadóba szálltunk meg vidéken, ahol éppen lagzi volt. A szállásra érve pasi önmagáról nem tudva mindenáron le akart menni a lagziba, úgy kellett 2x is visszaráncigálnom az ajtóból.
Érzelmek még halványabbak…
Folyt.