Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mi van velem ki tudja?
Napok óta nem tudom rávenni amgamat semmire. A ház úszik, a gyerekekkel nem foglalkozok, szerencsére elvannak egymással, nem zavarnak folyton. A gyertyákat nézem az interneten. www.gyertyagyujtas.hu oldalon, és szomorkodok, meg sírok, hogy ennyi ember meghal fiatalon. De nem tudom magam rávenni, hogy felálljak a gép elől. Függőség?
A férjem sokára jön haza, sokszor éjfélig dolgozik.
Ez igaz, bár szerintem a bölcs arra gondolt, amit aktuálisan érez az ember... Az pedig megváltozik. Amikor a rossz történik velünk, azt gondoljuk, ezt nem bírjuk ki... Aztán mégis... Persze, nem lesz már olyan jó érzésünk, mint előtte volt, de azért mégis tesszük a dolgunkat... Az elvesztett emberekről is őrzünk kellemes emlékeket, bár az elvesztésük fáj, nem törünk ki mindig zokogásban, amikor eszünkbe jutnak.
Nekem már régen meghaltak a szüleim és mindig olyan szeretettel gondolok rájuk! Sokat mesélek róluk a családban, pedig Anyum hirtelen halt meg, akkor nagyon magam alatt voltam. De elmúlt! Ami maradt, hogy jó volt, amíg élt! Valami ilyesmire gondolhatott a bölcs.
Nehéz lehetett nagyon...még mindig nehéz lehet...Egy anyának a gyermekénél nagyobb kincs nem létezik...
Megírod priviben,hogy mi történt?Persze csak akkor,ha nem vagyok tolakodó és ha nem zavaró a kérés.Ha igen,akkor természetesen megértem.