Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
hm, ezt a magas hőfokot nekem is mondták már :)))
sajnos sokunkat nem áldott meg túl sok önbizalommal az élet.
a csalódások és néhány sikertelen párkapcsolat után meg egyre nehezebb felállni és belemosolyogni a tükörbe és elégedett lenni önmagaddal. mert a csalódások után magamban keresem a hibát, hogy miben kellene változnom esetleg, mit nem csináltam jól. még akkor is, ha tudom, nem feltétlenül van "hibás", csak mondjuk egyszerűen nem e megfelelő férfival találkoztam.
na és mi a határidő?:-)
Nemigen szoktam megsértődni, magam tehetek róla, hogy nem jegyeztem meg ezt a jelenetet. Még szerencse, h 1 s betűvel több a nevem.
Szerintem mindenki úgy és azt keresse, ahogy és aki neki jó! Valamennyi konfliktus nem baj, ha van, főleg, ha kezelni tudjuk, és főleg, ha nemcsak magunkra figyelünk, hanem a másikra is. De a túl sok, túl nagy kompromisszum szerintem egy idő után ellehetetleníti a kapcsolatot.
És az érzelmek jók, sőt nagyon is jók! De ha csökken az intenzitásuk, csitulnak a dolgok, akkor is együtt kell tudni maradni. Ezt sokan elfelejtik a rózsaszín ködös időszakban.
Persze, olyan is van, aki álomvilágban él, én is ilyennel találkoztam nemrégiben, és sajnos én lettem a szenvedő alanya a dolognak. De az álomvilág, és az, hogy jó, harmonikus kapcsolatot szeretnék hosszú távra, és nem megyek bele kétséges dolgokba, szerintem nem ugyanaz.
És igen, később már nehezebb. De nem reménytelen! :-))
Jó tudni, hogy vannak még olyanok, akik hozzám hasonlóan gondolkoznak. Én épp tegnap hoztam meg életem egyik talán legfontosabb döntését. Inkább vállalom a szingliséget, mint a jelenlegi (nem minősitem) kapcsolatban éljek. Még úgy is, hogy már csak 3 hetem van a kisbabánk megszületéséig. . . :-(((
Itthon erdekes helyzet alakult ki, hiszen leszamitva a "megelhetesi baratnoket" akiknek az aránya egyre nagyobb, valahol mindenki hasono problemakkal kuszkodik.
Sok embert megkerdeztem es egyszeruen annyira felnek az egyedullettol, meginkabb a maganytol hogy inkabb benne maradnak egy rossz kapcsolatban, nem mernek ujitani esetleg egyedul lenni mert akkor nem tudnak megallni a sajat labukon. Pusztan onbizalom kerdese az egesz, persze valahol egy lanynak mindig nehezebb a tarsadalmi felfogasok miatt, foleg ha kozeledik vagy mar tul is lepte a harmadik X-et.
enelkul nincs szingli elet. . .
:-DDDDD hi-hi-hi
remélem nem sérdődszmeg:-))))
Szerintem nem kéne ebből akkora ügyet csinálni: a nőknek is éppúgy kijár a "szingliség", mint a férfiaknak. Nekik is joguk van szabadon élni, tapasztalatokat gyűjteni. Aztán, ha elérkezettnek látják az időt, akkor családot alapítanak. Szerintem ez így normális.
Más kérdés persze, hogy ha az egyedülálló állapot sokáig elhúzódik, akkor olyan szopkások száradnak rá az emberre, amelyeket már nehéz megszüntetni egy partnerkapcsolatban. Tehát ahogy vannak agglegény szokások, úgy léteznek szingli szokások is, amelyek nehezíthetik a partner kapcsolatok kialakulását és elmélyítését.
De egyébként egyet értek veled.
Azok az álmok amiket elképzelünk, azok csak a mesékben vannak.
A földön kell járni mégpedig kétlábon. Most nem azt mondom legyünk igénytelenek, de reálisan kell felfogni a dolgokat.
Az ami első pillanatban nem is tetszik lehet hogy később boldoggá tehet.
Sajnos ha kifutunk az időből akkor már nagyon nehéz társat találni, mert akkor bizalmatlanná válunk és az okokat keressük.
Inkább azt szerettem volna mondani, hogy ahogy idősödünk, úgy hatnak ránk egyre jobban egyrészt az emlékek, a tapasztalatok és úgy válik egyre nehezebbé elfogadni a konfliktusokat a másikkal. Amikor fiatal az ember, még hajtják az érzelmek, és sokminden felett könnyebben elsiklik, könnyebben elfogadja, ha döcögnek a dolgok. Aztán később szerintem ez változik. Sokan azt mondják, hogy akkor már jobb nekem a békesség, a nyugalom, mint az, hogy állandóan jönnek a problémák, amiket állandóan meg kell beszélni, hogy hiába próbálkozom, a másik nem érti meg, és ez nekem rossz. Bölcsebbek is leszünk, de ugyanakkor már egyre nehezebb olyan embert találnunk, akivel jól mennek, mehetnek a dolgok. Én ezt így látom. Még annyival kiegészíteném, hogy fiatal korban persze, könnyebben feladunk dolgokat, de ez sajnos sokszor később megbosszulja magát.
sőt, Bridget Jones azt is megmondta: azért jó, ha van pasid, mert jobban adsz magadra (rendszeres szőrtelenítés, állandó smink, csini cuccok :))) és ettől jobban is érzed magad.
Szerintem mondhatjuk azt, hogy akkor jó szinglinek lenni, ha egyedül vagy, de nem magányosan. Nem?