Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Iskolába MINDENÁRON ????!!
Létrehozva: 2013. január 18. 09:04
Csak nekem van problémám azzal, hogy a mostani 6 éveseket ha törik ha szakad, de be akarják rakni iskolába?
Az én lányom az iskola érettségi tesztet, amit a logopédus csinált meg velük az óvodai év elején 16 pontosra írta meg. A teszt maximális pontszáma 30 pont, 20 ponttól iskolaérett a gyermek. A 16 pontra az óvónő csak legyintett!!!! Akkor miért a teszt????
Ügyes, okos, értelmes és szabálykövető a lányom. A teszt különböző részeit kiemelkedően csinálta meg. Az alacsonyabb pontszám azért lett, mert még nem alakult ki a jobb és a bal kéz dominanciája. Ez sem érv az óvodának.
Az sem, hogy még 107 cm. és 17 kiló. Az iskola érettséghez 110 cm és 18 kg. kell, amit talán akkorára el is ér, de akkor sem túl jó, hogy 18 kilósan 23-25 kilós 7-7,5 évesekkel kezdi az iskolát.
Ma már egyértelmű, hogy a hátránnyal indult gyerekek cipelik magukkal a lemaradásukat az iskolai évek alatt, annak minden frusztrációjával együtt. Nem hozzák be a lemaradást!!!!
Értem én, hogy az is ugyanolyan káros, ha olyan testileg és szellemileg érett gyerekek unatkoznak az ovis nagycsoportban, akiknek már iskolában lenne a helye, de az én tapasztalatom az, hogy ezzel a szigorral nagyon sok olyan gyerek is bekerül az iskolába akinek még jót tenne az egy év!
Ezzel a törvénnyel életeket tesznek tönkre!
Minket a nevelési tanácsadóba irányítottak, de nagyon félek, hogy ott is kiadták azt az utasítást, hogy akit csak lehet küldjenek iskolába.
Az is elképesztő, hogy egyéb családi szempontokat nem vesznek figyelembe. Például, abban az évben amelyben apa és anya el fog válni, indokolt lenne nem terhelni a gyereket az iskolával, vagy ahol mondjuk az egyik családtag beteg. (Nálunk a nagyinak újult ki a tüdőrájka, a legjobb esetben is egy kemoterápiákkal terhelt, betegápolós nagyon nehéz évnek nézünk elébe, a legrosszabbra gondolni sem merek) Miért nem érdekel ez senkit?
MIT GONDOLTOK ERRŐL? MILYEN TAPASZTALATAITOK VANNAK? NÁLATOK IS NAGYON NYOMJA EZT AZ OVI? A NEVELÉSI TANÁCSADÓTÓL LEHET VÁRNI NÉMI SEGÍTSÉGET? VÁROM A VÉLEMÉNYEKET, TAPASZTALATOKAT!
(Szeretném egy blog bejegyzésben, cikkben megírni mindezt, aki nem járul hozzá, hogy közzé tegyem a szavait – név nélkül természetesen kérem írja meg)
Nem a határvonal a gond, hanem, hogy szinte senkit sem érdekel, indok akad, ha a szülő későbbre akarja tolni a kezdést!
Most alighat éves iskolakezdő is van, és mármajdnemnyolc is.
Ha szigorúbban kell betartani a korhatárt, legyen az 6., vagy akárhányadik év, kisebb lesz azonos évfolyamon belül a korkülönbség.
Az meg, amit Pötyike ír, hogy "most családi okok miatt nem alkalmas, de jövőre alkalmasabb lesz", teljesen logikátlan!
Mert 50-50% az esély mindre, hiszen lehet épp jobb is, de ugyanúgy lehet rosszabb is 1 év múlva a család helyzete.
Nem érzem..
Azt gondolom, hogy a "világ" elindult egy olyan irányba, ahol egyre nehezebb elérni, hogy egyáltalán létezni tudj.
Nem mindegy, hogy milyen környezet az, ahol meg kell állni a helyedet.
Én még "gondtalan" tinédzser voltam. Iskolába jártunk, sokat nevettünk és ugyanonnan vásárolták a szüleink a ruhákat. Aki okos volt az továbbtanult és lett munkája, aki nem volt okos, vagy nem akart az szakmát tanult és lett munkája. Mire ide elértünk már nagyon megváltozott minden. Lakása annak lett akinek a szülei vagy a családja össze tudta rakni a kezdő részletet. Anyukámék és a korosztálya a lakást kapták.
Na, ma már nem szívesen lennék tinédszer! Nem gondolom, hogy más nekik, hanem azt, hogy sokkal rosszabb. Egy reménytelen, értékvesztett világban kell érvényesülniük, ahol a pénz a mértékegység, ahol ha nem kapod be a trendi kis tablettádat buli előtt akkor nem vagy senki. Ahol nincs Anya meg Apa mert elváltak, de ha mégsem akkor reggeltől estig güriznek!
Le a kalappal azon fiatalok előtt akik ennek ellenére is tudnak jól, értelmesen élni! Én úgy látom nekik ezt megtenni sokkal több erőfeszítésbe kerül mint nekem!
Ha választhatnék és olyan iskolát szeretnék a lányomnak ami nekem megadatott. Ahol a tanítónéninek az első évben volt ideje felzárkóztatni a nehezebben tanulókat. Az év felére a fél osztály olvasott, az év végére mindenki! Ma már nincs a tanítónéninek ideje várni, mert szoros a tananyag. (Megjegyzem ezen a téren mintha némi javulást látnék. Kezdik a nagyok is megérteni, hogy a sok frusztrált, agyonhajszolt gyerekből nem lesz jó adófizető állampolgár.)
Igen én úgy érzem nekem könnyebb volt....
Sajnos, manapság már sokkal nagyobb a tananyag, követelmény az iskolákban. Sok olyan dolgot már alsóban tanítanak nekik, amit anno mi tutti, hogy csak felső tagozatban vettünk. Alsóban volt idő arra, hogy megtanuljunk írni, olvasni, számolni, és nem mindenféle egyéb hülyeséget is.
A másik pedig az, hogy tisztelet a kivételnek, de a pedagógusok is nagyon mások már...
Főleg, ha egy kicsit még éretlen gyerek bekerül egy 25 fős osztályba, nem biztos, hogy megkapja azt a differenciált figyelmet, ami ahhoz kellene, hogy lépést tudjon tartani a többiekkel, és ne kudarcélménye legyen.
Én a saját esetemből kiindulva, nagyon örülök, hogy még egy évet maradt az oviban, mert a fiam tényleg beérett a mostani iskolakezdésre.
Éppen ezért úgy gondolom, hogy nem biztos, hogy jó általánosítani.
A méret sem mindig számít. A fiamnak az ovis csoportban volt olyan társa, aki jó félévvel fiatalabb volt, mégis közel 10 cm és 10 kg volt köztük a különbség.
Érdemes az iskolaválasztást is alaposan átgondolni, mert sok függ attól is, és elsősorban a tanító nénit kell megnézni.
Pötyike, nem érzed, hogy az, hogy "most más a világ", mint annó, NEM JÓ érv???
Egyrészt, mert MINDNEK gyereknek egyformán más, másrészt, mert mindig, mindenkinek AHHOZ a korhoz/világhoz kell alkalmazkodnia, amiben éppen él!
Nekünk a miénkhez kellett alkalmazkodnunk, Nektek a mához.
Az esélyek NEM attól mások az egyforma korúaknál, hogy a világ más lett, hiszen a világ egyfolytában változik.Felsőben lehetséges.
Én az első osztályra és az alsó tagozatra írtam, hogy ott nem kell minden este, hétvégén reggeltől estig tanulni otthon a gyereknek.
Ha igen, ott más probléma is van.
a gondom az, amit leírtam:
2 évvel ezelőtt még fő szabály szerint nyári gyerek nem mehetett, most meg igen
és nem olvastam, hogy mindez azért, mert a benini gyermekpszichológusok rájöttek (és Nobel díjat kaptak érte), hogy a nyári gyerekek tuti iskolaérettek 6 évesen és rossz nekik, ha egy évet maradnak
viszont olvashattam sokat, hogy 3 évtől kötelező az ovi, de persze fejlesztés nem lesz, nem kell nekünk túl sok diplomás, jó két kezi munkások kellenek, elég 16 éves korig tanulni, gyorsan zavarjuk ki őket a "munka világába"
magyarul egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a gyerekeink érdekét szolgálja
De tinédzser voltál, nem tudom milyen rég, arra azért csak emlékeszel.
Nem volt egyszerűbb régebben sem.
Az akkori követelményekhez kellett alkalmazkodni.
Most pedig a mostaniakhoz.
nem volt gondom vele, hogy a gyerek nem mehetett 6 évesen suliban
örültem neki
igazam is volt, mert elsőben a tanítónéni is megkérdezte, hogy van 6 éves ez a gyerek? mert olyan kicsi és szeleburdi
Igen, én is így gondolom.
Most sokkal több különbség lehet 2 elsős kora között, mint amikor csak kivételesen indokolt esetben kezdhetett később a gyerek.
S sajnos, nem ez a "hány évesen legyen iskolaköteles a gyerek" az oktatásunk legnagyobb problémája.
Ha jól értem, a fiadnál az volt a gond, hogy júliusi születéssel nem mehetett iskolába, a lányodnál meg az, hogy szintén júliusi születéssel mennie kell?
Egyébként a fiad mehetett volna, jó pár éve van olyan jogszabály, hogy ha tárgyévben betölti a hatot, tehát decemberig, már akkor is mehet (1998-as születésű fiam esetében már volt).
Ha pedig a lányod bármi okból kifolyólag nem lesz iskolaérett, senki sem fogja beerőszakolni az iskolapadba.
A bezzeganyán lévő cikket olvastátok? Egyenlőre nem tudni ki fogja végezni az iskolaérettségi vizsgálatokat.
Ja és azt még senki sem tudja, hogy szeptembertől miből, hogyan fog működni az iskola, ki fogja írányítani azt hiszem ez elég nagy baj.
Az iskolaérettségi vizsgálatokat ugyanazok végzik, akik eddig is, az iskolák működtetése sem változik, csak a fenntartó az állam, nem az önkormányzat.
tökéletesen megérted az aggályaidat, nekem is vannak
képzeld el, hogy van egy 2004. július 2.-i gyerekem, aki az akkori szabályok szerint 6 évesen NEM MEHETETT iskolába, mert a nyári gyerekek csak a következő évtől voltak iskolaérettek a tv. szerint
és van egy 2008 július 20-i kislányom (vagyis későbbi gyerek), aki a mostani törvény szerint 6 évesen KELL, hogy suliba menjen
Nos, én csak egy laikus vagyok, de nem hinném, hogy az elmúlt egy évben olyan gyökeres fordulat történt a gyermekpszichológiai kutatásokban, tantervben, pedagógusok módszereiben, stb., hogy hirtelen "visszafelé" fejlődve, most egyre kisebb gyerekeket nyilvánítunk éretté
nagyon hirtelennek tartom a döntést, a mögöttes gazdasági okokat vélem felfedezni, nem nevelési elveket, módszereket, és szerintem úgy lett volna helyes, hogy legalább a nyári gyerekekre vmi átmeneti szabály vonatkozzon, hogy őket fokozott körültekintéssel kell vizsgázni, a szülők egyetértésével stb. stb.
Egyébként elmondanám, hogy azzal a gyakorlattal, hogy végtelenül visszatartunk gyerekeket én sem értek egyet, a fiam osztályában 8 éves gyerekek is kezdtek első évfolyamot. Az osztály nagyobbik felemár olvasott, mire iskolába került. Értelmetlen volt őket visszatartani.
Másfelől a kisebbek (köztük a fiam) olyan hátránnyal indultak (pl. olvasni nekünk kellett megtanítanunk, mert a többiek már tudtak), amire ráment az első éb, míg ledolgoztuk, és nagyon sok energia, odafigyelés tőlünk, szülőktől. Mostanra utolérte a többieket, a jobbak közé tartozik, de ezért meg kellett dolgoznunk.
És ennek fényében előre rettegek, mire lesz a pici lányommal.
Érdekes amit írsz, mert nálunk a héten volt szülői ahol elmondták, hogyha a szülő és az óvónő egyetért, a gyereket vissza lehet tartani, ahol meg kérdés: nevelési tanácsadó.
Szerencsémre a nagyfiam szept. 2-i így hét évesen megy iskolába és ahogy látom, elég érett arra hogy az erősebb iskolába írassam. A kicsi június 20-án született, így kérdéses, hogy hat vagy hét évesen fog iskolába menni. Most négy éves vele ráérünk még.
Egyébként meg gyerekkorunkban (falun) volt két osztály azt kész. Most három iskola közül kell választani (város), illetve tagozatok vannak, elsőben! És most kell eldöntenem, hogy a gyerek sporttagozatra, angol szakra vagy éppen "sima" osztályba megy. És ez nagyon is kihat az ő felnőtt életére.
A bezzeganyán lévő cikket olvastátok? Egyenlőre nem tudni ki fogja végezni az iskolaérettségi vizsgálatokat.
Ja és azt még senki sem tudja, hogy szeptembertől miből, hogyan fog működni az iskola, ki fogja írányítani azt hiszem ez elég nagy baj.
Pötyke sajnálom a nagymamát, remélem semmi gond nem lesz!
Sziasztok!
Az én kisfiam szeptemberben kezdte az elsőt. Most decemberben töltötte a 8. életévét, vagyis visszatartottam. Persze nem úri mulatságból, bár anno, amikor a kérdés felmerült, akkor sem az óvó nénik, sem a fejlesztő és a logopédus között nem volt egyetértés. Így Kértem a nevtanos vizsgálatot. Sőt, még külön elmentünk egy fizetős képességvizygálatra. Mindkét vizygálat az éretlenséget állapította meg, függetlenül attól, hogy a verbális IQ kimagasló volt.
Nagyon fontos szerepe van a nagymozgásnak, a finommotorikának.
Nem árt egy alapos hallás és látásvizsgálat sem.
A gyereknek az eszével semmi baj nem volt. Viszont volt jó pár olyan terület, ahol még nem volt érett az iskolára.
Az iskola az ovihoz képest már hatalmas váltás.
Emlékszem, anno mikor a bölcsiből került oviba, akkor is aggódtunk mi anyukák, pedig volt már közösségi élménye a gyereknek. Na, az iskola még ennél is nagyobb váltás.
Egy csomó olyan készségének érettnek kell lennie a gyereknek, amire mi egyszerű szülők nem is gondolnánk.
Nagyon jó döntés volt, hogy a fiam esetében még maradt egy évet, mert így élvezi, szereti, sikerélménye van. Míg ha korábban megy, akkor csak a kudarcélmény lett volna, és azzal egy életre el lehet venni a kedvét a tanulástól.
Viszont arra is láttam példát, és rossz példát, hogy a szülő harcolt a visszatartásért, mert ő egy erős iskolába szeretné a gyereket, és közben a gyerek már szeretett volna iskolába menni, hisz mindenki ment csak ő nem (ami új csoportot, új óvó nénit jelent). És a gyerek nem fejlődik, hanem inkább visszafejlődik.
A családi háttér (válás, betegség) az oviban is kihat a gyerekre...
Szerintem elsősorban azt kellene figyelembe venni, hogy a gyerek érett-e az iskolára.
Szerintem régebben sem volt semmivel könnyebb, csak mivel nem volt választási lehetőség, nem volt érdemes rajta problémázni:
Gyerek 6 éves lett =>Elment iskolába.
Egyiknek könnyen ment, másiknak nehezen ment, egyéni különbségek mindig is voltak és lesznek is.
Mindenki élete folyamán vannak nehézségek, amivel meg kell küzdeni, és emellett végezni a dolgainkat.
Egyik gyereknek beteg nagyi jut, másiknak kistesó, harmadiknak válás, negyediknek semmi...Adott helyzetből kell kihozni a lehető legjobbat.
Akárhol is húzzák meg a határvonalat, akkor is 1 év lesz a legfiatalabb és legidősebb gyerek között egy osztályban. (lehet ez május 31. vagy augusztus 31.)
De akkor nem lesznek a még visszatartott gyerekek, (pl. február, márciusiak), akik 6,5 év helyett 7,5 évesen kezdik a sulit.
Ez nekem is eszembe szokott jutni.
Mi úgy állunk az iskola témához, hogy igen, nehéz lesz, de meg tudod csinálni! Végülis férfinek készülsz, nem?!
Küzdeni kell a sikerért? Igen. És ez baj?! Nem....
Ha kell, segítek, de menni fog, nem adjuk fel, nem nyafogunk.
Ha nem kitűnő, akkor nem kitűnő, senki nem fogja érte a fejüket venni.
Tesó születése miatt miért ne lehetne iskolát kezdeni? Ezt nem is értem...
Ha úgy érzem, hogy egy kisbaba miatt nem vagyok képes az iskolába készülőt megfelelően támogatni, akkor nem vállalok több gyereket. Ilyen egyszerű...
Ha neked meg nagyobb lesz a gyereked, rá fogsz jönni, hogy feleslegesen dramatizálod túl a helyzeted.
Ez a túlzott aggódásod rá fog ragadni a gyerekedre, és bekövetkezik mindaz, amitől tartasz.
Lazíts egy kicsit, és bízz a gyerekedben!
Az enyémek is felnőttek, és mikor ők mentek iskolába, is a 6. betöltött év volt a korhatár.
A nagyobb gyerekem alig töltötte be, a kisebb viszont cca 6,5 évesen kezdett.
Ahogyan előtte sok-sok évig kezdték a gyerekek a sulit 6 évesen.
Olyan, hogy minden kis iskolakezdő egyforma korú legyen, nincs, és nem is lesz soha.
Gondolkodtam ezen én is, hogy ma mi okozza a problémát?
Szerintem az, hogy miután a lehetőség megvan, szinte MIND 7 évesen kezd, de azért vannak 6 évesek is.
Node a 7 évesek egyik fele szeptemberre már több mint 7 éves!
S az alig 6 éves és a 7 év többhónapos között viszont már túl sok a különbség, ezért kellenne határt szabni az engedékenységnek!
Nekem van nyolcadikos gyerekem, középső csoportos gyerekem (5 éves) és kétévesem.
Mégsem értem a problémádat.
Amit te kreálsz magadnak, hogy legyen min problémázni, azon más nem tud segíteni, mert nem vagy rá nyitott.