Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Házasság mentése, minek?
Létrehozva: 2013. február 3. 16:17
Férfi vagyok, ez itt szokatlan.
Csak megosztok egy sztorit, nem várok semmilyen tanácsot, egyszerűen csak kiírom magamból.
Összeházasodtunk, szerelemből tettük, együtt képzeltük el az életünket. Az első gyerek hamarosan érkezett, egy csodálatos kislány. Kapcsolatunk kezdetétől sokat veszekedtünk, de mindig gyorsan jött a békülés.
A gyerek néhány hónapos volt, mikor már úgy éreztem, hogy távolodunk egymástól, de nem tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget.
Mentek a hétköznapok, rengeteget dolgoztam, nem éltünk rosszul. Mire a gyerek egy éves lett kezdtem magam nem jól érezni ebben a kapcsolatban, de ezt magamnak sem ismertem be, éltük a "rendes" családi életet.
A feleségem mindenáron szeretett volna egy másik gyereket. Én nem, mert akkor már erőteljesen éreztem, hogy ebbe a kapcsolatba nem kéne, de persze nem mertem nemet mondani.
Amikor a gyermek megfogant, kapcsolatunk minden volt, csak nem éppen harmonikus. Persze hallgattam, hogy a gyerek majd újra összehoz minket, megmenti a kapcsolatunkat. Ezt a dumát, soha senki ne higgye el, összehoz fizikálisan a kötelesség miatt, azonban érzelmileg soha.
Az általam nagyon nem várt gyerek megszületett egy kisfiú, és persze szeretem. Imádom a gyerekeimet.
A második gyerek születése után nem sokkal szerelmes lettem egy csodálatos nőbe. Régóta ismertük egymást a munkánk kapcsán találkoztunk, mindig is jó viszonyban voltunk.
A munka miatt sokszor találkoztunk és egyre többet és többet beszélgettünk. Hihetetlenül egy hullámhosszon voltunk, és folyamatosan vágytam a társaságára, a közelségére.
Elhívtam vacsorázni, ő nemet mondott, mert házas vagyok, Ő többször elküldött engem, hogy próbáljam rendbe tenni a házasságom. Miután összejöttünk akkor is többször szakított velem a házasságom miatt, azonban én mindig visszahódítottam, mert nagyon szerettem. Ha létezik olyan, hogy Igazi, akkor Ő volt az.
Nagyon sokat gondolkoztam, hogy mit tegyek, és gondolataim legfőképp a gyerekeken jártak, hogy hogyan lehet ezt megoldani, hogy ők a legkevésbé se sérüljenek.
Kb 8 hónapja voltunk együtt mikor lebuktunk, smsekkel, emailekkel, híváslista ellenőrzéssel. Egyértelmű volt minden.
Egyszer csak eléd lép a feleséged és mindezt a fejedhez vágja. Nem vagy felkészülve, derült égből a villámcsapás és
ott állsz a feleséged előtt, aki kérdőre von, áll előtted idegesen, kiborulva, megalázva és te szeretnél bocsánatot kérni, mérsékelni a fájdalmát, magyarázkodni, és nem mered azt mondani, hogy a másikat szereted és szeretnél ebből a házasságból kilépni, hanem a lehetőségekhez képest kíméletes verziót adod elő, letagadsz mindent amit csak lehet és bizonygatod, hogy őt szereted, ez csak egy félreértés volt, ő a legfontosabb és persze a család.
És füllentesz és ferdítesz és hazudsz folyamatosan, és oscar díjas színészeket megszégyenítő módon szerepet játszol, kitűnő
kommunikációval és megjátszással próbálod tompítani a történteket. És működik, annak ellenére, elhiszi amit mondasz, hogy az ellenkezőjét olvasta az emailekben, sms-ekben, és hogy ő is tisztában van vele, hogy házasságotok több éve nem működik normálisan.
A feleségem előtt felhívtam a szerelmemet és szakítottam vele.
Odafigyelsz a hibáidra, korábban jársz haza, a gyerekekkel is többet foglalkozol, próbálsz gyengéd lenni, közeledni.
Hogy mindezt miért így teszed? Nem tudom. Mert szégyelled magad, hogy megbántottad, mert valójában zavar, hogy ez a kapcsolat nem úgy
alakult, ahogy szeretted volna, mert a környezetedben mindenki azt mondogatja, hogy mentsd meg a házasságod, felejtsd el a szeretőd, a gyerekek miatt együtt kell maradnotok...stb És azért mert félsz, hogy miután elküldted a szerelmedet, egyedül maradsz, ha a feleséged kidob.
És egy darabig el is hiszed amit mondasz, amit teszel.
A szerelmemet megbántottam, ellöktem magamtól. Soha nem szerettem még így nőt, és mégis így viselkedtem vele.
Már tudom, hogy hiába sok könyv, a sok jó tanács, a pszichológus, a tönkrement kapcsolatba nem lehet visszahozni a meghittséget, a bizalmat, a szerelmet.
És elkezdtél egy játszmát, egy házasság mentő játszmát és ilyenkor már hogyan fordítsd vissza?! Hogy te valójában nem ezt szeretnéd.
Mára lecsillapodtak a kedélyek, megmentettem a házasságom, elveszítettem a szerelmem, és nem érzem jól magam a bőrömben.
A feleségem érzéseivel nem vagyok tisztában, de úgy gondolom számára sem ez az ideális kapcsolat, őt is inkább az vezérelte a házasság fenntartásában, hogy nehéz kilépni, nehéz változtatni és nagyon nehéz feldolgozni, hogy nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt korábban elképzeltük.
Jobb lett volna, ha az első gondolata szerint cselekszik, azaz kidob otthonról.
Nem beszéltem a szerelmemmel hónapok óta, valószínűleg ő hallani sem akar rólam, de nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, és ne őrjítene meg a gondolat, hogy ezt nagyon elszúrtam.
LEHET levéltitok! Jól néznék ki ha a pasim dugdosná a telóját előlem, biztos lennék benne hogy valamit rejteget..(mint ahogy én is így lennék, ha már dugdosnám annak egy oka lenne, az hogy pasizok a háta mögött...
Miért ne? Ha nekem nincs vaj a fülem mögött, akkor semmi probléma nincs abban ha a párom megnézi az üzijeimet...
Ha valaki ezen problémázik, az sumákol...
És amúgy milyen jól tette, ha nem nézi meg, lehet a férje még hónapokig elszórakozik a p..val, (feltéve ha ő nem olyan korrekt, mint a kezdőtopikban szereplő hölgyemény..)
De amúgy meg nem félrebaszingálni kell ha baj van, hanem amikor már elkezdi érezni az ember hogy valami nem jó, meg kell beszélni, és el kell mondani a másiknak, hogy miben változzon mert nem lesz jó vége. Én a volt férjemet 3 évig figyelmeztettem, hogy nem jó amit csinál..(alkohol gyógyszerezés stb) tehát többször szóltam neki hogy hagyja abba, nem hagyta, végre találtam egy olyan férfit, akivvel teljesen más azóta( négy éve )együtt vagyok vele. De amikor összejötünk, én két hét után közöltem otthon, mert nem tartottam volna korrektnek, ha hazamegyek úgy mintha mi sem történt volna .(pl egy jó szex után,egy romantikus ebéd után,stb)és eljátszom a szerető feleséget...
Férfi vagyok,
csak kiírom magamból.
de persze nem mertem nemet mondani.
és nem mered azt mondani, hogy a másikat szereted és szeretnél ebből a házasságból kilépni
Nagyon pasis ez! Igazi tökös legény.
Nem. Akkor nem lenne lúzer, ha felvállalná, amit akar!
Ha a gyereke a legfontosabb, az, hogy mellette legyen, akkor aszerint cselekedjen. Ha miatta marad a házasságban, akkor tudja, tudhatja, hogy ez azzal jár, hogy nem lehet azzal a nővel, akit szeret, mert annak a nőnek elfogadhatatlan a házasságban élő ffi-vel tartandó viszony. Le kell mondania a nőről, de a gyerekével marad.
Ha a nő a fontosabb, akkor vállalja ezt fel, mondja el otthon, váljon el tisztességesen, éljen külön a családjától és együtt a nővel.
Neki kell eldöntenie mit szeretne, nem pedig siránkozni, hogy ezt is sajnálja, meg azt is.
Aki házasságban él és közben kihűl a kapcsolat, új szerelem jön, de van gyerek is, annak már nem fenékig tejfel az élet, valamiről le kell mondania, ha nem akar egyszerre három embert tönkretenni.
Válasszon. Cselekedjen.
Ha pedig arról van szó, hogy döntött, marad a családjánál, de ki van bukva a nő miatt, akkor keressen fel pszichológust, tegye helyére a lelkivilágát, vagy bízzon az idő gyógyító szépségében, esetleg adjon hálát a sorsnak, hogy találkozhatott egy fantasztikus nővel ..... de az, hogy a nőt siratja magával együtt, az nem jó. Se neki, se a családjának, se senkinek.
ez a nem vár tanácsot/hsz -t csak rabló mese
egyébként pedig, vár vagy nem vár :D:D:D
szólásszabadság és nyílt topik van, szóval
Azért az is tanulságos, hogy az elején leszögezte, nem vár tanácsot csak kiírja magából, mégis (szinte) mindenki úgy érzi hogy kommentálni kell, azóta se szólt hozzá a topicnyitó, mégis él és pörög a topic.
Elgondolkodtató.....bár az úgysem az erősségem. :))
gabo125: A kérdés az, hogy te mit akarsz. Akarsz-e az asszonnyal tiszta vizet önteni a pohárba, közösen v. külön-külön elmenni pszichológushoz, párterapeutához, vagy megelégszel azzal, hogy nem érzed jól magad, és vágyakozol a szerelmed után, esetleg később újra félrelépsz, vagy belekeseredsz, belesavanyodsz egy kihűlt kapcsolatba.
A gyerekeket a válás mindenképpen megviseli, traumát okoz nekik, de lehet ezt úgy csinálni, hogy minimalizáld a veszteséget, és továbbra is igazán az apukájuk maradj. De egy halott házasság is kiszúrás nekik, bár látszólag védettebb és biztonságosabb. Pedig egy fenét, ez csapda.
De a probléma nem a helyzeteddel, hanem veled. Hogy nem tudtok egymással normálisan kommunikálni a feleségeddel, és mindketten a homokba dugjátok a fejeteket. Így ne várd, hogy boldog leszel. Amíg nem mersz a lelked rejtett bugyraiban kotorászni, megismerni magad, és kézbe venni az életedet, addig szarul leszel családdal vagy szeretővel v. mindkettővel, és másokat is szerencsétlenné teszel. Ez egy hosszú és fájdalmas folyamat (nem csak neked!!!) - van hozzá merszed? És közben nem ígérhetsz senkinek semmit, magadnak sem, mert nincs rá garancia. Viszont ez az egyetlen esélyed egy normális életre.
A szerelmed szerintem illúzió - nem érzed jól magad a bőrödben, a házasságodban, nem irányítod eléggé az életedet, ezért vágyakozol, és a vágyaid megtestesültek. Nem biztos hogy az, aminek látni akarod, de ragaszkodsz hozzá, mert különben nem bírnád a hétköznapokat.
Menekülés.
Talán akkor nem lenne "lúzer", ha amúgy beleszarósan hagyna ott asszonyt, gyereket az új pipiért. Az nyerő típus.
Ez teljesen igaz.
Szóról szóra.
Teljesen hétköznapi embrek eseténen is működik - semmi különös nem kell hozzá.
Csak a kölcsönös akarat kell hozzá, ahogy írtad is.
Bár az itt leírt esetben nem "csak" a szerelmet kell(ene) regenerálni.
Megcsalás után nem sok sikeres esettel volt szerencsém találkozni.
Itt már nem két ember kapcsolatáról/szerelméről van szó "csak", hanem a hűtlen fél által nem csak társként, hanem emberileg is teljesen "semmibe vett" és "kisajátított" másik emberben a bizalom helyreállításáról.
Erre is vannak és voltak azért példák. Csak összehasonlíthatatlanul nehezebb.
És most miben segíthetünk?
A magánéleted egy fos. Tudod Te is, hogy nem fog változni. Élhetsz életed végéig a langyos fosban, de legalább elmondhatod magadról magadnak, hogy milyen frankó családcentrikus fickó vagy.
Tudod sok mindenkinek megy tönkre a házassága ilyen-olyan okból. Ez önmagában nem jó, főleg, ha gyerek is van, nyilván senki sem szeretne a gyerekétől távol lenni. Ha Te is így gondolod, és tudod, hogy a házasságod már nem lehet helyre hozni, akkor miért nem próbálsz meg ehhez alkalmazkodni??? Ja, hogy ehhez őszintén le kell ülni beszélni az asszonnyal, vagy a másikkal, akit szeretsz? Félsz a feleségedtől? Félsz, hogy nem láthatod a gyereked? Ha igen, akkor meg alkalmazkodj ehhez és maradj csendben. Éld a kis életed a családoddal, amit szeretnél és ne rinyálj, mert teljesen felesleges, úgysem teszel semmit (nem akarsz tenni) azért, hogy változzon bármi is.
Maradj csak nyugodtan ahol vagy és ahogy vagy, ne akarj még több embert (nőt) tönkretenni a lúzer hozzáállásoddal.
Hát igen, ha az ember nem érzi jól magát a bőrében, úgy nem sokat ér az élet, csak örömtelen erőlködés, önmegerőszakolás. Sajnos sokat voltam, vagyok én is ebben a helyzetben. De ha gyermekeink vannak, már nem gondolhatunk csak saját magunkra.
Tegnap akadtam rá erre az idézetre, ide passzol:
"Semmiféle megbánás nem teheti jóvá az elmulasztott lehetőségeket."
Charles Dickens
bocs nem ment el az egész,
csak egy vélemény. ha szerelem volt, akkor azok a dolgok, érzelmek, tulajdonságok, amiért szerelem volt, nem múlnak el, tűnnek el az éterben nyomtalanul. ha megváltozott valami, annak oka van, ha nem érezzük jól magunkat egy kapcsolatban, első körben azt kellene kideríteni miért, és megbeszélni a párunkkal. ha javítani lehet rajta, vagy változtatni kell dolgokon, és mind a ketten ezt akarják, akkor egymásra odafigyelve, közösen kell megtenni. biztos hogy egy gyermek érkezése sok mindent borít. az anyának elsősorban a róla való gondoskodás lesz a fontos, és bizony ilyenkor a férj 2. helyre kerül, de ha ő is ott van és segít a párjának, támogatja ebben a kezdeti pár hónapban és nem várja el a feleségétől, (azért mert ő otthon van) hogy mindent csak ő vállaljon be, hanem este esetleg megfürdeti a picit, megmelegíti az esti tejecskét, vagy hétvégén segít a házi teendőkben, hogy egy kis időt felszabadítson, amit egymással tölthetnek, vagy esetleg felfogad néha egy bébisittert, hogy a feleségét elvigye vacsorázni, színházba, kirándulni, vagy hétvégén ebédet rendel, hogy feleségnek ne a konyhában kelljen tölteni a délelőttjét, hanem esetleg közösen a gyerekükkel, akkor a feleség sem azt fogja érezni, hogy ő egy háztartási robot, akinek kutya kötelessége gondoskodni férjről, gyerekről, főzésről, takarításról stb..., és ha este a férje bekapcsolja akkor az ágyban is el kell végezni a munkáját, hanem azt, hogy a férje milyen figyelmes, kedves és mennyire szereti őt, számíthat rá. máris lesz idő a meghitten együtt eltölthető órákra, estékre, és a feleség viszonozni fogja, szeretettel, kedvességgel ezt a figyelmet. egy kapcsolat nem csak az egyik fél hibájából siklik félre. ha szeretjük a másikat igenis odafigyelünk rá, segítünk ha kell, és nem csak elvárásokat támasztunk vele szemben. legkönnyebb a másikat okolni, és félre kacsintgatni, ahelyett, hogy dolgoznánk azon, hogy a szeretet, a meghittség két ember között megmaradjon. világos, hogy minden kapcsolat szerelemmel kezdődik, ami egy idő után elmúlik, és ha nem ápoljuk, meghal.
egy titkos kapcsolat sokkal több érzelemmel jár, mert amit nem szabad az nagyon izgalmas, ha nem lehetnek együtt amennyit akarnak, a vágyak fokozottan jelentkeznek és pont ezért felül értékelődnek. egy szeretőnek nincs más dolga, mint az együtt eltöltött pár órában csak a partnerére figyelni, nincsenek megoldandó problémák, gondok, amik ütköző pontok lehetnének, vagy vitát szülhetnének.
a másik dologról, a kutakodásról, nyomozásról az a véleményem, hogy igenis a társnak joga van tudni, ha valami baj van. nem kellene hülyének nézni! senki ne gondolja, hogy egy titkos kapcsolatot időtlen időkig titokban lehet tartani. ha valaki azt érzi, hogy nem tud már a jelenlegi kapcsolatában teljes félként részt venni, és nincs arra esély sem, hogy ez változzon, álljon oda a párja elé és mondja meg neki! tisztelje annyira a volt szerelmét, gyermeke anyját, vagy apját, hogy nem próbálja félrevezetni, hazugságokkal, csalással megalázni! mert bizony megalázza! ha pedig ezt teszi, ne legyen felháborodva, ha a párja megérezve a csalást, szeretné kideríteni az igazságot, és nem válogat a módszerekben, ill. ahhoz folyamodik, ami a legkézenfekvőbb, mint pl. a telefon. az meg elég mocskos dolog, ha valaki, jelen esetben a férj, a biztonsága miatt, vagy félelemből azt hazudja, hogy rendben van itt minden, szeretlek, csak te, ti vagytok a fontosak, holott egész más az igazság. már megint hazudik, és ismételten is hazudni fog!. pedig az igazság csak egyszer fáj, a hazugság pedig újra és újra!
ha már itt képbe jött a btk, meg magántitok stb..., akkor csak azt tudom mondani, hogy a rendőrség, a nyomozók is bevethetnek minden módszert, hogy az igazság kiderüljön!
nem óhajtok, senkivel vitatkozni, csak a véleményem kinyilvánítani.Én felveszem a férjem telefonját ha épp nincs a közelben.Az sms-eit még sosem néztem meg.Az emailjeit szoktam látni,havonta 1x,mert abban küldik a fizetési elszámolását és ha épp nincs itthon (külföldön dolgozik) akkor én szoktam átnézni,hogy jól számoltak-e neki.De nálunk Ő erről tud.
Nem baromság. Ha te így látod, hát istenem! Ha a másik egyszer feljelent miatta...gondolkozz el!
Na, mindegy, akkor is az az érzésem, hogy a fórumindítás csak egy kreáció! A pasik nem adják ki így a magánéletüket!
és ezt még komolyan is gondolod ???
nyilván a feleség is hibás h. apuka félrement, de azért mégsem ő volt a megcsaló fél.
errefel nem elég h. elveszti a férjét, megváltozik az anyagi helyzete, még a két (gondolom imádott) gyermekét is vigye el az apjuk a másik
k.........nőhöz,akinek egyébként valószínű hogy nem kellene a két gyerek a velük járó mindennapokkal 0-24 !
tud. csak nem akar :)