Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kapcsolatok régen és most
Létrehozva: 2013. július 6. 19:47
Sziasztok! Egy ideje gondolkodom azon, vajon miért nincs párkapcsolata egyre több 25-35 év közötti nőnek, belértve magamat is.
Azt vettem észre, mintha a férfiak nem is vágynának kapcsolatra, hogy valaki velük legyen, szeresse őket illetve hogy ők szeressenek.
Napközben dolgoznak és munka után otthon leülnek a számitógép elé és folytatják ahol napközben abbahagyták. Vagy tovább dolgoznak vagy online játékokkal játszanak.
Egy idősebb barátnőmmel találkoztam a múlt héten és mondott valamit, ami nem hagy nyugodni.
Azt mondta: "Megváltozott a világ. Régen a férfiak voltak a családfenntartók, ők dolgoztak és keresték a pénzt, ők végezték el a nehezebb fizikai munkákat a ház körül. De nézd csak meg mi van ma... ma már ugyanezeket a nők teszik, sőt van, hogy talán jobban is. Mi marad a férfiaknak amitől ők A Férfiak? Nem csoda, hogy nem mernek moccanni sem, ha egy talpraesett és csinos nővel találkoznak."
Ha tényleg ez a helyzet, van rá megoldás? Örülnék, ha kapnék visszajelzést férfi olvasóktól is, mert őszintén szólva nem tudom mit kellene tenni, hogy merjenek lépni. Hiszen mi nők másra sem vágyunk mint egy férfira, akit szerethetünk és aki mellett tényleg Nők lehetünk.
Azt vettem észre, mintha a férfiak nem is vágynának kapcsolatra, hogy valaki velük legyen, szeresse őket illetve hogy ők szeressenek.
Napközben dolgoznak és munka után otthon leülnek a számitógép elé és folytatják ahol napközben abbahagyták. Vagy tovább dolgoznak vagy online játékokkal játszanak.
Egy idősebb barátnőmmel találkoztam a múlt héten és mondott valamit, ami nem hagy nyugodni.
Azt mondta: "Megváltozott a világ. Régen a férfiak voltak a családfenntartók, ők dolgoztak és keresték a pénzt, ők végezték el a nehezebb fizikai munkákat a ház körül. De nézd csak meg mi van ma... ma már ugyanezeket a nők teszik, sőt van, hogy talán jobban is. Mi marad a férfiaknak amitől ők A Férfiak? Nem csoda, hogy nem mernek moccanni sem, ha egy talpraesett és csinos nővel találkoznak."
Ha tényleg ez a helyzet, van rá megoldás? Örülnék, ha kapnék visszajelzést férfi olvasóktól is, mert őszintén szólva nem tudom mit kellene tenni, hogy merjenek lépni. Hiszen mi nők másra sem vágyunk mint egy férfira, akit szerethetünk és aki mellett tényleg Nők lehetünk.
Azt megfigyeltétek már, hogy általában mindenért a nőket teszik felelőssé mindenért? A férfiak érdekes módon sosem hibásak. Legalábbis a férfiak és a férjezett nők szerint mindig a szingli nők a hibásak.
Ha ilyen hibásak vagyunk, akkor legyen külön női Szingliország, és ne zavarjuk tovább egymás köreit a társadalom egyéb - természetesen tökéletes - elemeivel!
Hát én tudok válaszolni a magam 35 évével, persze ez csak egyoldalú vélemény, tapasztalat tőlem.
Szerintem ez a világ egy beteg, kifordult, Isten-ellenes világ. Sajnos messze nem azok a normák, amik évezredekig voltak. Ennek rengeteg oka van. A városiasodás, liberalizmus, az emberek elfordultak Istentől, a vágyaknak, a kényelemnek élnek, satöbbi, s a többi. Én magam azért vagyok immár 8,5 éve egyedül, mert igaz, én sem kerestem magamnak lányt, nőt, mert már nem hajt semmi (bár még nem adtam fel, persze). Az első komoly kapcsolatom is 24-25 éves koromban volt. Furcsa, de ez van. Óriási hibának tartom, hogy se a szocializmus (amiben gyerekek voltunk), sem az azóta eltelt időben, se az iskola, se a család (pedig nekem (is) normális, kerek családom van), se az egyházak, se senki nem fordult hozzánk azzal kapcsolatban, hogy "figyelj fiam, gyerekem, melyik lány tetszik" vagy hogy "ne csak az iskolával meg a tanulással menjen el az időd, meg ne csak a mi h..ye veszekedésünket hallgasd, stb., hanem itt vagy 15-16 éves, menjél nyugodtan UDVAROLNI, hívd meg hozzánk a kislányt, ha esetleg arra kerül a sor, inkább gyertek ide, itt csináljátok". Semmi, de semmi ilyen támogatást nem kaptunk. Aztán mi, normális erkölcsű fiúk, majd férfiak voltunk a "nemnormálisak" a valóban nemnormálisak szemében (fiúk, de lányok szemében is), mert mi nem akartunk fűvel, fával hipp-hopp d..ni, mert nekünk fontos volt (most is az) az ismerkedés. Én ezt láttam fiatal koromban már, és egyre kevésbé kezdtem bízni az emberekben. A másik, amit a szigorú ált. isk. adott, hogy amikor csak lehetett, alázták az embert, pedig még jó tanuló is volt. Egyetlen egyszer volt osztfőin, hogy levetítettek nekünk hetedikben egy oktatófilmet. Ennyi. Persze azóta sok "oktató" filmet láttam már... Ez meg a másik: ami a világhálón van rengeteg pornó, amiben magukból kivetkőzött "nők" vannak, meg fiatal lányok, én egyszerűen nem értem meg őket. Milyen nők ezek? Milyen világ ez, amiben nem érték a nem, a szexualitás ősi mivolta, ahol árú a nő teste, ahol nők alázzák saját magukat azzal, hogy ezeknek alávetik magukat. Hol van már az az erkölcs, ami egy normális, érzelmekben gazdag, az Isteni szeretetet magával hordozó, nem képmutató, nem csak a testiségben örömöket szerző emberi mivoltot tükrözi.
Én csalódott vagyok, mert ez a világ megérett a pusztulásra. Hamarosan (és minél előbb) remélem vége lesz ennek a világrendnek, és egy normális, szereteten és emberi értékeken alapuló világban élhetünk.
Dióhéjban ennyi.
Hát, nem tudom... bizonyos szempontból én is befordult vagyok, és nem ismerkedem, bár azért volt néhány randim az elmúlt évben...
A pasiktól nem várom el, hogy már az első randin kitalálják a gondolatomat, sőt, igazából a sokadikon sem, de amikor egy év találkozgatás után még nincs merszük, azt azért elég lúzer dolognak tartom. De fátylat a múltra! :D
Most azért nem vagyok fenn társkeresőn, mert úgy az egész családosdiban kételkedni kezdtem, de ez talán egyéni szocprobléma.
De azt én is elvárom egy pasitól, hogy egyértelműen látszódjon rajta, hogy akar valamit - különben mégis mi értelme lenne a dolognak, ha nem is érdeklem? Majd én rohanok utána, vagymi? (volt már olyan is, hát nincs benne köszönet, szóval inkább nem csinálnék olyat többet!)
Ahogy már előttem elhangzott, nemcsak a 30-as nők, de a 30-as pasik is szenvednek a "reménytelen a társtalálás" szindrómában.
Egy ismerősöm (35 éves férfi) épp most posztolta a fb-on, hogy 6 hétre elmegy valami kietlen tájra "gondolkodni". Saját vállalkozása van már vagy 15 éve, hol jobban, hol rosszabbul megy. Kérdezem én: mit gondolkodik azon, hogy 15 éve egy helyben toporog az élete? Ha lenne családja, gyereke, ilyen problémája nem lenne, mert a gyerek fejlődik, nő stb. Azért ez mégiscsak ad valami lendületet az ember életének.
Érdekes felvetés ez a "férfiak végzik a néhéz munkát". Szerintem a gyerekek és a család ellátása vetekszik egy nehéz fizikai munkával, különösen akkor, ha a nő mellette még dolgozik is.
Egy másik poszt a fb-ról (úgy látszik mostanában más is boncolgatja a témát): pasi dobta a csajt, mert "magas fenntartású lány", ami annyit jelent, hogy "egy hónap nem hivatalos együttlét után célozgatott, hogy szeretne barátnő státuszba lépni, nem ő hívta meg a fiút az étteremben, és elvárta, hogy kinyissák előtte az ajtót. A szülinapján pedig jól esett (volna) neki egy normális ajándék". Az írás így folytatódik: "A lányok annyira félnek ettől a szótól ( "magas fenntartású lány"), hogy ellentmondást nem tűrően maguk fizetnek a kávéjukért és az étteremben. Nem engedik, hogy hazakísérjék őket, keményebbnek mutatják magukat a fiúknál. Sokszor egy italra sem kell meghívnod őket és az ágyadba bújnak, és könnyes szemmel mesélik, ha egy fiú végre virágot vett nekik, vagy meghívta őket moziba. Keserűséggel és ostoba jelmondatokkal eltorlaszolják a gyengeségüket. Aztán hiúak lesznek, túl sokat vásárolnak, hogy leplezzék az önbizalomhiányt, eltitkolják, hogy okosak, ostoba kompromisszumokat kötnek, és semmire sem becsülik önmagukat.
A fiúk pedig elfelejtettek küzdeni. Eltunyultak, férfiatlanok. Nem akarnak megvédeni, inkább elfutnak ha bajba kerültél. Ha utazásról beszélsz, kidobnak, mert ahhoz nincs kedvük. Naphosszat heverésznek veled a kanapén és elvárják, hogy körülzsongd őket munka után a vacsorával, de nem tisztelnek annyira, hogy a nyilvánosság előtt felvállaljanak, mint barátnőt. Féltékenyek, de nem eléggé. Macsóskodnak, de harmat gyengék. Mint az elefántbőrön a darázsfullánkok, olyanok az érveik. A fiúk és lányok nem tisztelik egymást, futószalagként kezelik a kapcsolatokat és méricskélik a kapcsolatba beleadott 'önrész' nagyságát.
Egy igazi férfi mellett igazi nő áll, és viszont. Igazi nővé, csak igazi férfi mellett válunk. Olyan mellett, akinek vannak célkitűzései, aki nem ijed meg egy kis munkától. Milyen nővé válunk mellettük? Gondoskodóvá és önfeláldozóvá, szebbé, magabiztosabbá."
És mit várjunk a mai világban, ahol a pénz és az önzés az egyetlen érték, a média egyfolytánba azt nyomja, hogy "élj a mának és csak saját magaddal törődj". Tapsolni kell azoknak (most pl. éppen Szinetár Dórának), akik már a sokadik férjet/barátot/partnert fogyasztják el (ezzel együtt a gyerek is a sokadik apukát), merthogy "egy élete van, joga van a boldogsághoz, keresi az igazit" stb. Ez lett az érték. Régen a társadalom megvetette azt az embert, aki - bármi okból is - feldúlta a családot, ma ez érték. És meg is teszik az emberek és - ami szerintem a legszomorúbb - következmények nélkül.
Egyik 19 a másik egy híján húsz.
Bár, meg kell mondjam, a nők nagyban felelősek abban ahogy a férfiak elkutyultak.
De még mindig áll a mondás, zsák a foltját.
Na, ja.Hát ha valaki selyemmel akarja a kenderkócos zsákját foltozni...............
Jaj, hát igazán nem tehetnek arról a férfiak, hogy a gyönyörű festettszőke, óriásműkörmös szilikoncsodáknak pont ilyen csúnya feltételrendszerük van, és hogy ez csak az első randin látszik meg rajtuk!
És az még hagyján, de van, amelyik el is veszi az ilyet, és aztán csodálkozik, hogy még meg is csalják!
Mormival értek egyet, én is javarészt pánikba esett 3-as nőket ismerek, illetve olyanokat, akik be vannak fordulva és nem is ismerkednek.
Mármint 30-as.
Lehet, de hát valahova mindig változik a világ.
Mormival értek egyet, én is javarészt pánikba esett 3-as nőket ismerek, illetve olyanokat, akik be vannak fordulva és nem is ismerkednek.
Meg hát az elvárások.... legyen lovagias, legyek mellette nő (ezt sose tudom dekódolni, szerintem a pasik se), de közben ugy a nő önálló, magabiztos, ne adj Isten kissé feminista. A pasi már az első randin találja ki minden gondolatát, látszódjon rajta, hogy komolyan gondolja.
Volt egy munkatársam, aki azokra a harmincas-negyvenes nőkre szakosodott, akik a harmincas éveik elején marha gyorsan összejöttekj akárkivel, mert ketyegett a biológiai órájuk, aztán persze elváltak és a gyerekkel esetleg gyerekekkel egyedül maradtak.
Lehet azoknak a talpraesett es csinos noknek akikrol beszelsz boven van egyeb hibajuk, amit talpraesettseguk es szepseguk nem kompenzal.
"Azt vettem észre, mintha a férfiak nem is vágynának kapcsolatra"
És ez így is van! Nekik bőven elég, ha szex jut, más meg kell a fenének.
Nem beszélve az oltári magas elvárásaikról... Hogy a tökéletessel is csak nagy duzzogva hajlandóak szexnél valami többe/komolyabba belemenni.
Az csak minket, nőket zavar, ha egyedül poshadunk évekig, számukra ez nem probléma. :S
"nem kötelező a család."
Na, igen, manapság tényleg nem kötelező.
Ezzel nem is lenne semmi gond, talán az a baj, hogy a nők viszont erre vannak kódolva... tőlük a társadalom is főként ezt várja el, még manapság is!
Talán akkor ki kéne találni helyette valami mást...
Esetleg a szingli csajoknak lehetne spermadonortól gyerekük, és élhetnének ilyen alternatív nagycsaládokban, ahol csak nők és gyerekek vannak...
A férfiak meg nem tudom, mit csinálnának... biztosan együtt vadásznának, aztán körülülnék a tüzet és böfögnének kedvükre, meg ilyenek...
Ez olyan érdekes, mert nekem pl nem egy olyan 30 körüli okos, csinos egyedülálló barátnőm van, akik soha az életben nem viselkednek így, kedvesek, nem a pénzre hajtanak, hanem társat, párt szeretnének.
És érdekes módon ezek a remekbe szabott hímek, akikről te írsz, csak a követelőző pénzéhes macákba botlanak bele, akik az első randin kikötik a havi min. nettó 400 ezret, és egyből esküvőt akarnak...
ők végezték el a nehezebb fizikai munkákat a ház körül. De nézd csak meg mi van ma... ma már ugyanezeket a nők teszik
Hol?
nekem több, 30 körüli egyedülálló férfi ismerősöm van, akik remek emberek, kiválóan bánnak a gyerekekkel, dolgoznak, jó a humoruk, és minden társkeresőn akaratos, szabályokat és kívánalmakat felállító nőkkel futnak össze, akik az első randin eldarálják, hogy ők már korban vannak, szóval ha megvan a havi netto 400 ezres fizetés, akkor gyorsan legyen meg az esküvő, hogy jöhessen a gyerek.
Nem viccelek. Na hát én se kezdenék bele. Aki ismerősöm meg belekezdett minden, csak nem boldog.
ja, van, aki elmegy inni a barátokkal, van,aki játszik a gépen. ha a nőnek is megvan a maga kikapcsolódása, akkor ez nem fogja zavarni.
És a férfiak vágynak komoly kapcsolatra, és családra is. csak ha a jövőkép egy akaratos hárpia, akkor menekülnek.
Nem tudom te milyen vagy, de a nők többsége a környékemen ilyen.
"Régen a férfiak voltak a családfenntartók, ők dolgoztak és keresték a pénzt, ők végezték el a nehezebb fizikai munkákat a ház körül. De nézd csak meg mi van ma... ma már ugyanezeket a nők teszik,"
Ha egy nő így tesz, akkor meg is érdemli.
"Hiszen mi nők másra sem vágyunk mint egy férfira, akit szerethetünk és aki mellett tényleg Nők lehetünk."
Nem szeretem az efféle "mi, nők" kijelentéseket.
Én például másra is vágyom a harmonikus párkapcsolat mellett.
"Nem csoda, hogy nem mernek moccanni sem, ha egy talpraesett és csinos nővel találkoznak."
Ezért sajnálni kellene őket?
Számomra az igazi férfi ott kezdődik, hogy tisztában van az értékeivel akkor is, ha egy okos, sikeres nő van mellette, azaz nem száll tőle inába a bátorsága.
Akinek igen, annak baj van az önértékelésével, de erről nem a nők tehetnek.
Bennem felmerül a kérdés, hogy miért van az, hogy a nők jelentős százaléka azzal magyarázza az egyedüllétét, hogy a talpraesett sikeres nőktől félnek a férfiak. Nekem kicsit izzadtságszagú ez.
Amúgy van abban valami, hogy nem rohannak a pasik a komoly kapcsolatokba, de minek tennék, a sok pánikba esett 30-as nő kinyalja a seggüket akkor is, ha nulla törődéssel fordulnak feléjük.
Valahol megértem, hogy egy család felelősségét nem merik a nyakukba venni. Amíg az embre geyedül van randizgat, max magával tol ki, ha túlköltekezik, ha jobban keres félretesz, megvesz magának dolgokat. Kapcsolatban is jól megy ez, ketten turbékolunk juhejj-. Na, de jön a családdá válás, jön vele az egzisztenciális kétségek, felelősséget kell vállani, valahogy ez régen természetes volt, de ma van választás, nem kötelező a család.