Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kapcsolatok régen és most
Létrehozva: 2013. július 6. 19:47
Sziasztok! Egy ideje gondolkodom azon, vajon miért nincs párkapcsolata egyre több 25-35 év közötti nőnek, belértve magamat is.
Azt vettem észre, mintha a férfiak nem is vágynának kapcsolatra, hogy valaki velük legyen, szeresse őket illetve hogy ők szeressenek.
Napközben dolgoznak és munka után otthon leülnek a számitógép elé és folytatják ahol napközben abbahagyták. Vagy tovább dolgoznak vagy online játékokkal játszanak.
Egy idősebb barátnőmmel találkoztam a múlt héten és mondott valamit, ami nem hagy nyugodni.
Azt mondta: "Megváltozott a világ. Régen a férfiak voltak a családfenntartók, ők dolgoztak és keresték a pénzt, ők végezték el a nehezebb fizikai munkákat a ház körül. De nézd csak meg mi van ma... ma már ugyanezeket a nők teszik, sőt van, hogy talán jobban is. Mi marad a férfiaknak amitől ők A Férfiak? Nem csoda, hogy nem mernek moccanni sem, ha egy talpraesett és csinos nővel találkoznak."
Ha tényleg ez a helyzet, van rá megoldás? Örülnék, ha kapnék visszajelzést férfi olvasóktól is, mert őszintén szólva nem tudom mit kellene tenni, hogy merjenek lépni. Hiszen mi nők másra sem vágyunk mint egy férfira, akit szerethetünk és aki mellett tényleg Nők lehetünk.
Azt vettem észre, mintha a férfiak nem is vágynának kapcsolatra, hogy valaki velük legyen, szeresse őket illetve hogy ők szeressenek.
Napközben dolgoznak és munka után otthon leülnek a számitógép elé és folytatják ahol napközben abbahagyták. Vagy tovább dolgoznak vagy online játékokkal játszanak.
Egy idősebb barátnőmmel találkoztam a múlt héten és mondott valamit, ami nem hagy nyugodni.
Azt mondta: "Megváltozott a világ. Régen a férfiak voltak a családfenntartók, ők dolgoztak és keresték a pénzt, ők végezték el a nehezebb fizikai munkákat a ház körül. De nézd csak meg mi van ma... ma már ugyanezeket a nők teszik, sőt van, hogy talán jobban is. Mi marad a férfiaknak amitől ők A Férfiak? Nem csoda, hogy nem mernek moccanni sem, ha egy talpraesett és csinos nővel találkoznak."
Ha tényleg ez a helyzet, van rá megoldás? Örülnék, ha kapnék visszajelzést férfi olvasóktól is, mert őszintén szólva nem tudom mit kellene tenni, hogy merjenek lépni. Hiszen mi nők másra sem vágyunk mint egy férfira, akit szerethetünk és aki mellett tényleg Nők lehetünk.
Van aki él és nem agyal olyanokon amin te.
Tudatosult már benned, hogy az, hogy megadatik neked, hogy megöregedj, már önmagában siker? Tudom, hogy milyen rohadt nehéz, ne félj. De nem fogom elhagyni magamat sohasem. Mert az egy rohadt nagy luxus, a nyavajgás, a pesszimizmus. Minden perce elvesztegetett. Olyan, mint egy nagy fekete lyuk, ami nyeli befele hiábavalóan az életidödet. Čn nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust. Nem vagyok halhatatlan.
Ez volt az utolsó hsz.-em feléd. Erre nincs a továbbiakban se idöm, se energiám.
És az embereknek nem kell egyformán élni, nem szekta az élet.
Eufórikus érzés...kétgyerekes anyaként külföldön szinte egyetlen rokon nélkül, tíz éves és küzdelmes kapcsolatban (ebböl hét év házasság) pontosan tudom, hogy miröl beszélek.
Nincs itt semmi bölcsek köve, ez az igazság. Részedröl meg sértödöttségröl van szó meg a féltett büszkeségröl. Annyira ápolod a büszkeséged, mint egy drága autót. Nehogy véletlen karcolás essen rajta...sose ülnél bele a szuper kocsidba pont ezért, hogy száguldozz vele. Rettegsz, mert megsérülhet. Csak a garázsban nézed. Na mindegy, ha neked így jó. Nagyon sajnálom. De legyen neked igazad. Végülis ez a lényeg.
Összefoglalva: szar a világ, mindenki hátba döfhet, ezért meg kell ragadni a kínálkozó alkalmat és a frusztráltságot kikefélni magadból egy arra kapható szerencsétlen növel...tudod,már sokszor leírtam, de neked is leírom:
Olyan a világod, amilyenné teszed, amilyennek látni akarod. Ez a te világod, te alakítottad ilyenné és nálad a lehetöség, hogy mássá tedd.
Üdv, patkanyfog