Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ezt miért kell?
Létrehozva: 2013. december 3. 11:14
Miért kell családsegítővel beszélni, ha valaki abortusz előtt áll???
Teljes mértékben felháborítónak tartrom, rábeszélni vagy lelkifurdalást okozni olyan embernek, akinek így is van elég gondja.
Mit gondolnak, saját szórakoztatására jár valaki abortuszra?
Jól belerúgunk a földönfekvőbe?
Bocsánat az indulatért, de egyszerűen nem értem...én még nem voltam ilyen helyzetben, de ha valaki megpróbálna "segíteni", nem tenné zsebre, amit kapna tőlem.
Ez ítélet, vagy tény?"
Ha csak annyit mondok, hogy hazudott, az szerintem ténymegállapítás.
Ha azt mondom, hogy hazudni szerintem bűn, ő meg hazudott, tehát szerintem bűnös, az szerintem még mindig nem ítélet, csak a saját értékrendem kifejezése.
Szerintem ítélet az lenne, ha azt mondanám, hazudni bűn, ő hazudott, ezért azt érdemli, hogy mittudomén ne segítsek neki soha többé kapálni a kertjében (pedig tudom, hogy nagy szüksége lenne a segítségemre) - és be is tartanám ezt: nem segítenék neki többé. Szerintem ez lenne az ítélet, mert ezzel szabnék ki rá büntetést is. (Azt hiszem, ítélkezés büntetés kilátásba helyezése nélkül nincs is, de ezt még lehet, hogy tovább kéne gondolni, de majd máskor.) Mindenesetre úgy gondolom, nem az én dolgom megbüntetni senkit azért, mert szerintem bűnös. Többek között azért sem, mert tévedhetek is.
pontosan! :) tegnap akartam is kommentalni a magyarazkodast, aztan hagytam a fenebe.
ez a szarpofozas is csak arrol szol, hogy en (az egyhaz) ugyan itelkezem feletted, de talaltam egy format, amely altal ugy tudom ezt tenni, hogy megse itelkezesnek tunjon, mert ugye egy nap tele lenne a hocipod velem, es jol hatatforditanal nekem. marpedig az nekem nem uzlet.
tehat kulonvalasztottam a bunt, es a bunost, es homalyba burkoltam. igaz hogy ebben ugyan semmi logika nincs, mert a bun nem generalodik magatol, a szemely genaralja, tehat a ketto elvalaszthatatlan lesz egymastol, de ezzel a hivonek nem kell torodnie, a gondolkozas nem az o dolga, hiszen akkor bezarhatna a bolt... a hivo dolga az elore emesztett duma ujra, -es ujrakerodzese.
Ha szerinted pl. a hazugság bűn, valakiről bebizonyosodik, hogy hazudott, akkor bűnös.
Ez ítélet, vagy tény?
A bírósági ítéletek az esetek nagy többségében tényeken alapulnak. Az, hogy a bűnös ki szerint mit érdemel, az már egyéni megítélés kérdése.
Mint ahogy sok esetben az is, hogy mi bűn.
Ha szerinted az abortusz bűn, akkor ítéletet hozol, miszerint ha valaki ezt elköveti, az bűnös? Vagy ez tény?
abban az esetben "segithet" a kulso rahatas, ha bizonytalan a no, nem tudja hogy megtartsa, ne tartsa. semmilyen mas egyeb esetben nem segithet. a segitseg is "csak" egyuttgondolkozas lehet, es nem terelgetes egy eletre szolo dontes fele -a "segito" szempontja szerint- mert ez megint csak olcso moralizalas lenne a masik a karara.
megelozni semmit lehet, mert senkinek nincs kristalygombje, amelyben megnezheti a jovot, jelen esetben; hogyan fogja erezni magat az ab. utan. ha megbanta, hat' igy jart, akar ugy is jarhatott volna, hogy nem banja meg.
ez a dontes sulya. viselni kell.
De igen.
Különben sokaknál én sem értem, hogy mit neveznek ítélkezésnek, mert a sima tényközlés (pl. nem gondoskodott rólam az anyám) szerintem sem az, és egyesek sokszor a hasonló tényközléseket ítélkezésnek veszik. Ezért írtam le a 213.-ban, hogy én mit nevezek ítélkezésnek (kimondani, hogy valaki bűnös ebben és ebben, és ezt és ezt érdemli érte - a bírósági ítéletek is kb. erről szólnak). Szerintem aki nem akar ítélkezni mások felett, az ezt jó, ha kerüli. De attól még mondhat olyat, hogy pl. hazudni szerinte bűn. Ilyenkor nem a bűnösről, hanem a bűnről beszél, tehát nem ítélkezik.
"A 24 hetesen megmentett babák meg...inkább nem mondok semmit."
De, nyugodtan mondd el a véleményedet, nagyon kíváncsi lennék rá. Manapság gyakran előfordult, hogy 24 hétre született babákból teljesen ép, egészséges kisgyerekek lettek. Természetesen beavatkozásra, és kezelésekre szorultak, ez nyílvánvaló. Szóval szerinted hiba volt őket megmenteni?
Sok van közülük,akikről biztsoan látszik már a megszületésükkor, hogy nem lesznek egészségesek, sőt, messze lesznek egy értelmes élettől. Az értelmest úgy értem, hogy nem lesz értelmük(a gyereknek),vagy fizikailag lesznek bezárva. Én nem szeretnék ilyen gyereket. És nem szeretném én ítélni egy ilyen életre. Álhumánumból, önzésből.
És befejeztem itt.Mert többet nem tudok mondani.
Ja, még azt, hogy ezek gondolatok, tényleges helyzetben nem tudom, mit tennék. Lehet, én sem tennék mást, de lehet, hogy mégis.
Az életképest nem erre értettem. Nem az, mikor ennyivel korábban megszületik, sok-sok orvosi támogatásra és beavatkozásra szorul."
Értem, tehát ha egy baba orvosi kezelésekre, beavatkozásra szorul, akkor szerinted hagyni kéne meghalni? És csak a koraszülötteket ítélnéd halálra, csak mert beavatkozásra szorulnak (de jó eséllyel felépülhetnek és teljes életet élhetnek), vagy az időre született, de valamilyen egyéb rendellenesség miatt beavatkozásra szoruló babákat is? Ha a te gyereked lett volna koraszülött, vagy beteg, ami miatt hosszas orvosi kezelésre szorulna, akkor is ezt mondanád?
Egyre inkább megdöbbenek a hozzáállásodon...
Miért facsarod ki a szavaimat?
Arról volt szó, kiket sajnálok. Erre írtam az életképest. Nem azt írtam, hogy a többit meg kell ölni.
Kicsit fárasztasz már.
Es vannak olyanok akik agyilag serultek maradtak, akik soha nem lettek egeszsegesek.
Akik regen a termeszetes szelekcio soran elpusztultak volna.
Ma egyre tobb a nyomorekon szuletett gyerek, tobbek kozott azert mert az egyebkent eletkeptelen gyereket eletre kenyszeritik oriasi koltsegek es aldozatok aran. aztan ha a szulo meghal akkor bekerul egy elfekvobe, mert nem biztos hogy a testvere ha van az egesz eletet neki fogja szentelni.
ennel szornyubb nincs, mint amig a szulo el, szereti apolja, utana pedig csak egy agyhozkotott felesleges eloleny valik belole, aki a szerencsetlensegere csak a hianyt erzi hogy az egyetlen leny akihez tartozott eltunt melolle es egy ismeretlen kornyezetben ismeretlen emberek kozott talalja magat.
helyen valo volt ahogy kifejezted. ONMARCANGOLAS. mivel egy 12 hetes fetus (meg csak nem is magzat a 12. hetig) egy sejtcsomo es nem egy ember. EMBERKEZDEMENY, AMIBOL LEHETne ez vagy az.
lehet belole egy szep okos kisgyerek vagy egy total eletkeptelen nyomorek. sot lehet belole egy zseni meg lehet belole egy tomeggyilkos is.
az elet tele van meg nem tortent "lehetosegekkel", ha az ember azon akar sirankozni hogy a 10 hetes sejtcsomobol milyen aranyos sziv lelek nagymama lett volna 60 ev mulva ezt is lehet.
meg azt is hogy idejeben megoldott a terhes no egy olyan problemat amivel kesobb nem tudott volna megbirkozni es mondjuk a gyerek intezetben vegezte volna, ahonnet kijovet mondjuk prostitualt lett volna es elvagjak a nyakat egy sotet utcaban.
de mivel ez a fetus meg csak egy kezdeti stadium nincs mi lett volna belole ha.... eset.
ket eshetoseg van, a terhes no megtartja es kifejlodik , vagy nem es kidobjak a megsemmisitobe.
es felesleges belelatni olyasmit ami nincs benne.
Szerintem ha valakirol megmondjak az igazat az tenykozles es nem itelkezes.
De ha ez itelkezes akkor legyen az nekem mindegy en nem zarkozom el attol hogy megiteljek valakit vagy valamit . Nem mintha barki ettol megbunhodne vagy hasonlo a tetteiert.
Ez az itelkezes fura egy dolog, hiszen barki megteheti ha ugy erzi egy masik emberrel szemben .
Foleg ha az illeto annyit artott neki mint nekem az anyam akkor meg plane.
en egyebkent ateista vagyok tehat semmifele keresztenyi megbocsajtas es egyebek nincsenek bennem.
Gondolom a hivok ugy gondoljak akkor is kotelessege a gyereknek gondoskodnia a szulorol ha az nem erdemli meg. Csakhogy ennek visszafele is kellene mukodni, ha mar a vilagra eroltette a gyereket akkor a szulonek is gondokodnia kellett volna a gyerekrol. Vagy a hivoknel ez nem igy van?
"A 24 hetesen megmentett babák meg...inkább nem mondok semmit."
De, nyugodtan mondd el a véleményedet, nagyon kíváncsi lennék rá. Manapság gyakran előfordult, hogy 24 hétre született babákból teljesen ép, egészséges kisgyerekek lettek. Természetesen beavatkozásra, és kezelésekre szorultak, ez nyílvánvaló. Szóval szerinted hiba volt őket megmenteni?
"Az életképest nem erre értettem. Nem az, mikor ennyivel korábban megszületik, sok-sok orvosi támogatásra és beavatkozásra szorul."
Értem, tehát ha egy baba orvosi kezelésekre, beavatkozásra szorul, akkor szerinted hagyni kéne meghalni? És csak a koraszülötteket ítélnéd halálra, csak mert beavatkozásra szorulnak (de jó eséllyel felépülhetnek és teljes életet élhetnek), vagy az időre született, de valamilyen egyéb rendellenesség miatt beavatkozásra szoruló babákat is? Ha a te gyereked lett volna koraszülött, vagy beteg, ami miatt hosszas orvosi kezelésre szorulna, akkor is ezt mondanád?
Egyre inkább megdöbbenek a hozzáállásodon...
Nézd, ha valaki olyan, mindenben talál sopánkodni- és önmarcangolnivalót.
Nem, nem ugyanaz a gyerek. Sőt ahhoz képest sem ugyanaz, aki akkor lehetett volna, ha két nappal előbb készül:-))
Mire jó bonyolítani az életet, ami úgyis elég bonyolult?
Nem mondtam, hogy sejtcsomó, azt sem, hogy alaktalan.
Azt mondtam, egy ígéret, ami lehet, hogy beváltatlan marad.
A 24 hetesen megmentett babák meg...inkább nem mondok semmit.
Az életképest nem erre értettem. Nem az, mikor ennyivel korábban megszületik, sok-sok orvosi támogatásra és beavatkozásra szorul.
Nem, nincs éles határ, de azért van józan ész. Csak sajnos sokan elvesztik, ha babatémáról van szó. És valamennyire meg is értem azoknál, akiknél nem, vagy nagyon nehezen jön össze.
"Lett gyerekük, és kész. Gondolom, lehetett volna még egy, ha akarnak."
Lett. Meg lett is még egy. De ezek a gyerekek nem ugyanazok, akiket elvetettek előzőleg teljesen feleslegesen! Ha valaki abortál egy terhességet, aztán utána szül egyet, azzal nem ugyanazt a gyereket hozza vissza az életbe, akit előzőleg elvetetett! Itt a nagy különbség a gondolkodásmódunkban...
"Nem, nekem nem baba a 12 hetes kora előtt elvetetett magzat. Ha valaki önmarcangolásból így akar rá gondolni, sajnálom. "
Én nem önmarcangolásból gondolom így, hanem józan paraszti észből. Elhiszem és valahol megértem, hogy sokkal könnyebb alaktalan sejtcsomónak tekinteni a magzatot annak, aki átesett már abortuszon, vagy akár spontán vetélésen. De attól még, hogy könnyebb így a lelkünknek, nem válik igazzá.
"a kérdésedre,hogy mikortól kell sajnálni: én részemről attól kezdve sajnálom, hogy megszületett életképesen. "
Mentettek már meg 23 hetesen született babát is. Viszont jelenleg Magyarországon a 24 hétig végezhetető el az abortusz egyes esetekben, amikre már utaltam az előbb is (vannak olyan országok, ahol később is elvégezhető). Na most akkor a 23 hetes babát (magzatot, akármit) sajnáljuk, vagy sem? Én nem gondolom, hogy meg lehet húzni egy éles határt, hogy mikortól számít babának a magzat, vagy hogy mikortól könyveljük el veszteségként az élete elvételét.
Én nem ismerek olyat, aki megbánt volna egy ab-t.
Te meg igen. Semmit nem bizonyít ez.
Lett gyerekük, és kész. Gondolom, lehetett volna még egy, ha akarnak.
Nem, nekem nem baba a 12 hetes kora előtt elvetetett magzat. Ha valaki önmarcangolásból így akar rá gondolni, sajnálom. Vagy ha valaki másról szereti azt gondolni, hogy gyilkos, mert megölt egy babát (nem kell magadra venni).
a kérdésedre,hogy mikortól kell sajnálni: én részemről attól kezdve sajnálom, hogy megszületett életképesen.
De nem lehet megelőzni... gondold végig, kik mennek abortuszra: először vegyük azokat, akik valóban védekezés mellett lettek terhesek és azért védekeztek, mert nem tudtak/akartak babát vállalni. Őket nem rendes dolog lebeszélni. Aztán jönnek azok, akik felelőtlenek, tényleg fogamzásgátlásként járnak AB-ra. Nekik nem is való gyerek. Utána jönnek azok, akiknek úgysem tudod megmagyarázni, hogy miről van szó, mit kéne tenni, mert nem elég hozzá az értelmi szintjük. Őszintén szólva nekik sem kéne gyerek. Végül vannak azok, akik talán megértik, de valóban és tényleg nincs pénzük, tehát próbálkoznak amivel tudnak--- és néha nincs szerencséjük. Kimaradt a felsorolásból a sok fiatalkorú, akik még felelőtlenek, de remélhetőleg később megjön az eszük.
A legfontosabb különbség kettőnk közt, hogy én (bármennyire is nem lelkesedek az abortuszért, de azt mondom, hogy magánügy), nem nevezem halálnak.
Többször is hangoztattam, hogy nem azt gondolom, hogy ezeket a babákat meg kellene szülni, a megelőzésről papoltam végig.
Igen, nyilván rossz társaságot fogtam ki, és nyilván nem mindenki ilyen, remélhetőleg a többség nem ilyen.
De akkor nézzük a másik oldalt, nem egy olyan esetről hallottam már (gondolom ti is ismertek ilyet), hogy az illető nagyonis megbánta az abortuszt. Pl. van egy rokonom, aki elvetetett egy babát, aztán ettől totál kiborultak mindketten a párjával, és úgy döntöttek, hogy most nekik gyerek kell. A második abortusz utáni hónapban ismét terhes lett a nő, megszülte a gyereket, akit imád, azóta is boldog családként élnek. Ilyen esetekben én tragikusnak tartom, hogy 2 babát (magzatot, tökmindegy, hogy nevezzük) teljesen feleslegesen "tettek el láb alól". Hiábavaló halálok voltak.
De még hosszasan sorolhatnám a példákat, amikor tudatlanságból, felelőtlenségből, nemtörődömségből, átgondolatlanságból kerül sor babák elvetetésére. És ezek azok az esetek, amiket meg kellene előzni, ezért nem mondhatjuk, hogy senkinek semmi köze hozzá, mert ilyenkor igen is segíthetne a külső ráhatás.
"Az viszont nem tud hidegen hagyni, hogy tömegesen vetetnek el olyan terhességeket, amiket meg lehetett volna előzni."
Nézd, ez szomorú és szerintem itt senkit nem hagy hidegen. DE: ugye nem azt gondolod, hogy ezeket a gyerekeket meg kellett volna a nőknek mégis szülni és onnantól szép, boldog család lennének? Mellesleg ha egyszer voltál benn ilyesmi miatt, akkor lehet ám mondani, hogy rossz társaságot fogtál ki. Nem mostanában ugyan, de pont azért, hogy gyerekem legyen, én szó szerint évekig, minden évben hónapokat voltam benn a kórházban, tehát rengetegszer fektettek a szobánkba ilyen nőket. Akkoriban olyan sokan voltak, hogy előfordult, egy ágyra kettőt fektettek..((( És igen, akadt olyan viháncoló akiről írsz, de az volt a ritkább.Én egyetlen botrányos esetre emlékszem, bár a botrányt akkor én csináltam: éppen elvesztettem egy babát, erre mellém fektettek egy éretlen vihogó 14 éves copfost. Amikor már nem bírtam tovább, mert jött, hogy felpofozom, akkor inkább kimentem és szóltam, hogy vigyék el mellőlem, míg időben van. (a főnővér meg nagy cirkuszt csinált, hogy nem figyeltek hová teszik.) Szóval nem, becsszóra nem emlékszem, hogy a vigyorgás lett volna a jellemző az AB-re érkező nőkre.
Lehetseges,szerinted nem helyes magatartas igy kezelni a traumakat,de attol letezik ezen viselkedesmod! Fogadd el,es ne agyalj rajta tobbet,de plane latatlanul,ismeretlenul inkabb ne itelkezz,a felszini viselkedesmod alapjan legyszi!"
Most sokadszor elmondom, hogy azoknak a nőknek ez nem volt trauma. Komolyan úgy gondolod, hogy mardossa őket a lelkiismeret, miközben röhögve mesélik, hogy a gumi az olyan izé, illúzióromboló, a tabletta meg hizlal, és a múlt évben is megúszta 2 abortusszal, ez így gazdaságosabb is, mint bármelyik védekezés?
Amúgy igazad van, nem érdekel, hogy kinek mi van a fejében. Az viszont nem tud hidegen hagyni, hogy tömegesen vetetnek el olyan terhességeket, amiket meg lehetett volna előzni. Nem tudok csukott szemmel elmenni az ilyenek mellett, ahogy ti sem tudnátok elmenni csukott szemmel egy kukába dobott csecsemő mellett. Utóbbi nyílván tragikusabb, borzasztóbb, engem is sokkal jobban kiborít, csak én ilyenkor nem zárom ki a tudatomból, hogy az a baba is volt valamikor pár hetes magzat, ha akkor ölik meg, pláne olyan okból, amit meg lehetett volna előzni, nekem az is szomorú...
Ez így elég sovány. Még mindig nem tudom, miért kéne elfogadni igaznak, hogy nem a levegőbe beszélsz. Szerintem így még mindig rágalmazás szaga van, mert semmi konkrétumot nem írtál.
De itt van egy ilyen topik:
http://www.nlcafe.hu/forum/?fid=441&topicid=280718
Én nem találok benne semmi olyasmit, amiről beszélsz. Te?
"asszonyok tömegét lekurvázod kvázi ezzel a kiszólásoddal: "Mivel lehetne bizonyítani, hogy valóban ő az apa, ha tagadná?""
Sajátos értelmezés...